Vas- és Fémmunkások Lapja, 1928 (34. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-13 / 1. szám
5. OLDALAAVAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJÁN* 1. SZÁM fakadó minden nyomorúságot elszenvedni. Más államokban a munkabéregyeztető hivatalok azok, amelyek az ilyen statisztikai adatokat földolgozva, egyenesen utasítják a munkáltatókat a munkabéreik fölemelésére. Nálunk, sajnos, még ma is az a helyzet, hogy a munkabér a munkások és a munkáltatók szabad egyezkedésének tárgya, amely szabadság azonban csak addig terjed, amíg a munkásság a kereseti lehetőség emelése érdekében komolyan síkra nem száll. Ha azután idefajul a helyzet, rögtön megmozdul a hivatalos apparátus, aminek a vége rendesen az szokott lenni, hogy a munka és a tőke harcából nem a nyomorgó munkás, hanem a jólétben dúskálkodó tőke szokott győztesen kikerülni, várjon ezt az eljárást is odasorozzuk-e azon szociálpolitikai ténykedések közé, amelyekkel a népjóléti minisztérium tájékán nap-nap után annyira kérkednek. Az épületlakatosok és rokonszakmák agitálógárdája február hó 1-én, szerdán este 116 órakor a szövetségi házban igen fontos ügyben értekezletet tart. Kéretnek a gárda tagjai, hogy valamennyien tartsák kötelességüknek az értekezleten való pontos megjelenést. Szükséges az részben a munkabérek alacsony volta miatt, részben pedig azért, mert Szövetségünk ez évben ünnepli fönnállásának 25 éves jubileumát. Ezt az ünnepet a lakatos- és rokonszakmák munkásai azzal ünnepelhetik meg a legméltóbban, ha a még szervezetlen munkásokat egytől-egyig megszervezik. Nem szabad tehát addig pihenni, amíg a szakma minden munkása megszervezve, az emberi megélhetés pedig biztosítva nincsen. A villanyszerelők január hó 39-án, hétfőn este47 órakor, a Szövetség házában tagértekezletet tartanak. A közüzemi munkások bizalmi férfiai január hó 13-án, pénteken délután 146 órakor jelenjenek meg a titkárnál, VII. Thököly út 56. szám. A közüzemi munkások szervezőbizottsága felszólítja mindazokat a szaktársakat, akik a karácsonyi segélybélyegekkel még nem számoltak el, hogy a bélyegeket legkésőbb január hó 15-ig szolgáltassák be a titkárhoz. A gyáripari kovácsok, kazánkovácsok, hajó- és hídépítőmunkások szervezőbizottsága kéri a karácsonyi bélyegkezelőket, hogy a megmaradt bélyegeket sürgősen szolgáltassák vissza A gyáripari lakatosok szervezőbizottsága felkéri mindazon szaktársakat, akik a munkanélküli gyáripari lakatosok részére karácsonyisegélybélyegeket vittek ki, hogy a legrövidebb időn belül szíveskedjenek a végelszámolást megejteni. Elszámolni lehet szombaton délután fél 5 és fél 6 óra között, valamint vasárnap délelőtt 9-től 1 12 óráig. A termelés racionalizálása Mint minden más téren, a háború a termelés terén is rendkívüli állapotokat teremtett. Megbontotta az államok közötti gazdasági együttműködést és azt a rendszert, amely a termelés és az árueiosztás terén némiképen az egyensúlyi helyzetet jelentette. A háborús szükségletek kielégítése a termelésben olyan tempót diktált, amilyent annakelőtte még elképzelni is lehetetlen volt. A megnövekedett szükséglet kielégítése céljából a gyárak egyre jobban terjeszkedtek, amit még az is kedvezően szolgált, hogy a katonai igazgatásnak a termelésbe való bevonása folytán nagy hasznok elérésére volt kilátás. Ez hatott biztatóan azokra a konjunktúralovagokra is, akik annakelőtte vajmi keveset foglalkoztak árutermeléssel, élve a helyzet adta előnyökkel, szintén az árutermelésre tértek át. Ennek tulajdonítható nagyrészt, hogy a gyárak és iparvállalatok a normális számot messze túlhaladták. Az emberanyag háborús felhasználása megapasztotta az üzemekben foglalkoztatott munkások számát, miért is a termelésnél ily módon mutatkozott hiányt a géptechnika tökéletes kihasználásával kellett pótolni. Nagyon megritkult a a szakmailag képzett ipari munkások száma is, ami szintén új helyzetet teremtett, mert a technikai fejlődés mellett még arra is nagy súlyt kellett helyezni, hogy az újítások észszerű kihasználása olyan módon történjen, hogy az árutermelés körül a szakmát nem tanult munkások is érvényesülhessenek. A háború befejeződött. Ittmaradtak a háborús szükségletek kielégítésére berendezett gyárak, megrendelés és munka nélkül. A tőke sehogy sem tudott az új helyzetbe beleilleszkedni. A szükségletek csökkenésére a munkáslétszám csökkentésével felelt, ami már egymagában isolyan helyzet kialakulását jelenti, amely sok mindenre lehet jó, csak éppen arra nem, hogy általa a gazdasági helyzet megjavuljon. Ugyanis a szükségletek csökkenését nem a munkáslétszám csökkentésével, hanem a legtökéletesebb technikai eszközök alkalmazásával és békecikkek gyártásával kellett volna ellensúlyozni, ami kellő foglalkoztatást, munkabért és fogyasztást jelent. A tőke azonban csak keresni akar, amire a háborús konjunktúra igen alkalma© volt, nem pedig áldozat, ami a mostani helyzetben a konjunktúra minden vonatkozásban való föllendülését jelenthetné. A háború azonban nemcsak ipari, hanem kereskedelmi szempontból is változott helyzetet teremtett. Ázsia és Afrika legtöbb államai, amelyek a háború előtt Európa piacai voltak, a háború alatt berendezkedtek ipari termelésre és így az európai piacról teljesen kikapcsolódtak. Igen fontos az is, hogy e piacok áruval való részbeni ellátását kedvező tengeri fekvésénél fogva Amerika vette át. Amerika a háború utolsó éveiben maga is belesodródott az emberöldöklés csúnya munkájába és igy szintén, átment a föntebb vázolt nehézségeken. Ott is a géptechnika fejlődését kellett az emberi munkaerő pótlásaképen az árutermelés szolgálatába állítani, ott is — bár ez részben azelőtt is megvolt — a képzett munkásokat a nem tanult, vagy előzően begyakorolt munkásokkal kellett pótolni. Az e téren beállott változások tehát éppen úgy érintették Amerikát, mint Európát és csupán annak a mértéke, ahogyan ez történt, mutat némi különbséget. Amerika a háború alatt nemcsak a saját szükségleteinek kielégítése, hanem az antant államnok, továbbá a volt német, osztrák, magyar, román piacok részére is termelt. Termelése tehát úgyszólván megtöbbszöröződött, és mivel a tőke Amerikában is fölismerte azt az előnyös helyzetet, amelyet a háború a hasznot illetően jelent, szintén nyakra-főre alakították az új gyárakat. s* A háború befejezése Ugyanúgy érte Amerikát, mint Európát. Sőt ha figyelembe vesszük, hogy Amerika piacaiból azóta az antant és egyes ázsiai és afrikai piacok is kikapcsolódtak, azt is megállapíthatjuk, hogy Amerika e tekintetben még kedvezőtlenebb helyzetbe került, mint Európa. Az amerikai élelmesség azonban itt is csodákat művelt. A szükségletek csökkenésével és a konjunktúra hanyatlásával a tőkések nem a munkáslétszámot csökkentették, hanem — abból a helyes fölfogásból kiindulva, hogy munkás nélkül nincs termelés, termelés nélkül nincs kereset, kereset nélkül nincs fogyasztás, fogyasztás nélkül pedig nincsen haszon — munkásaikat mind megtartották. Tették pedig ezt azzal a számítással, hogy amint lehet jó árut készíteni, gyárat építeni, városokat létesíteni. Ugyanúgy lehet jó konjunktúrát is csinálni. Minek várjunk — mondották — arra a bizonytalan konjunktúrára, amelynek még a kontúrjai sem látszanak és amely esetleg csak évtizedek vagy évszázadok múltán fog bekövetkezni, amikor ugyanezt célirányos munkával rövid idő alatt a legnagyobb biztonsággal, minden nagyobb megrázkódtatás nélkül gyorsabban is meg lehet csinálni! Amerika a háború befejeztével nem a várakozás álláspontjára helyezkedett, hanem gyorsan átszervezte az iparát békecikkek gyártására. A fogyasztópiacok szerzését sem a diplomácia boszorkányművészetére bízta, ami a legteljesebb bizonytalanságot jelenti, hanem a belső piacra, amely megvan és amelyet semmiféle diplomáciai okoskodás sem tud elvenni. Az amerikai tőke tehát a jövő boldogulásának lehetőségét az ipar átszervezésében és a belső piac kiépítésében igyekezett biztosítani és ez teljes sikerrel is járt. A termelés olyan változáson ment keresztül, amilyen európai fogalmak szerint úgyszólván elképzelhetetlen. Az a helyes szempont, hogy csak a belső piac és annak minél nagyobb felvevőképessége adhatja a gazdasági boldogulás biztos alapját, minden téren a legnagyobb mértékben érvényesült. A gyárakat, a termelést és az üzemvezetést a legnagyobb tökéletességre emelték. Az egész vonalon megindult a termelés racionalizálása, a termelés észszerűsítése, annak tüzetes kidomborításával, hogy mindent céljának megfelelően kell a termelés és fogyasztás szolgálatába állítani. A háborús gépberendezések az ócskavasba kerültek és helyükbe a technika legújabb alkotásai léptek. Az ósdi munkarendszerekre is a feledés homálya borult és helyettük a Taylor-, Gillbrecht-,aller-, Hollerith-rendszerek felhasználásával tökéletesített termelés nyomult előtérbe. Mindaz, ami e rendszerekben jó és a termelésben előnyösen hasznosítható, megvalósult, aminek kézzelfogható bizonysága a Ford-üzemek páratlan tökéletességű technikai fölszerelése és termelőképessége. De nemcsak a Ford-üzemek racionalizálták a termelést, hauem Amerika valamennyi gyára, ami egyébként a lét kérdésével is szorosan öszszefügg, mert minden lépés, amely az általános versenyben nem a haladást szolgálja, pusztulást jelent. Az ezáltal keletkezett verseny eredmény© az az általánosan ismert valóság, hogy Amerikában a mai munkabérek a békeévekben fizetett munkabéreknél 120,3 százalékkal magasabbak, míg a szükségleti cikkek árai a béke-Vasas Zsebkönyv második kiadása megjelent. Az első kiadás két hét alatt elfogyott, ami a könyv érdekes volta és a szaktársak nagy érdeklődése mellett bizonyít, miért is egyetlen szaktárs se mulassza el megvenni. Ára 2 pengő. A zsebkönyv könnyebb beszerzése céljából ez az összeg részletekben is fizethető. Kapható Budapesten és környékén a befizetőpénztárosoknál és a bizalmi férfiaknál. Egyéb felvilágosítással hétfői és csütörtöki napokon este 5 órától 8-ig, vasárnap pedig délelőtt 9-től 11-ig Kruppa Rezső szaktárs szolgál, Thököly-út 56, I. emelet 31. szám. áraknál átlagban 18,6%-kal alacsonyabbak. Az Európában ezidőszint fizetett munkabérek — a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal megállapítása szerint — a háború előtti munkabérek 68—72 /6-át teszik, vagyis a munkabérek emelkedés helyett csökkentek. Amerikában a termelés, a racionalizálás folytán, 186%-kal emelkedett, ami a fogyasztás, de egyben a kivitel emelkedését is jelenti, míg Európában a termelés 63%-kal csökkent, ami viszont a normális termelésnek csaknem a felét teszi. Well tanár megállapítása szerint Európa lakossága a közszükségleti cikkek 78%-át nélkülözi, de ugyanekkor megállapítja azt is, hogy az erre vonatkozó számszerű adatok szerint e szükséglet kielégítése a termelés oly fokú föllendülését jelentené, amely a ma fennálló bajokat egy csapásra megszüntetné Hogy ez a megállapítás nem optimista elgondolás következménye, azt legjobban az amerikai eredmények bizonyítják. Amerika ma az egész világ bankárja. Aranytartalékai kimeríthetetlenek, a fogyasztóképesség emelkedésével pedig a dollár megtartotta rendes árfolyamát. Ipara a termelés céltudatos fejlesztésével háttérbe szorította Európa iparát, kereskedelme pedig versenyképességével egész Európát összeomlással fenyegeti... • A racionalizálás nem új termelési rendszer, mint Taylor, Gilsbrecht, Walter, Hollerith rendszerei, hanem olyan törekvés, amely a már meglévő és az ezután keletkező rendszerek alkalmazásával a termelésben a legtökéletesebbet igyekszik elérni. Hogy ez miképen lehetséges, azt Ford üzemei is mutatják, amelyeknek termelése az utóbbi évek többszörösére emelkedett, de ugyanekkor a munkabérek emelkedésével egyidőben az automobilok árai is csaknem egyharmadára csökkentek. A racionalizálás alapgondolata: valamit észszerűen, okszerűen alkalmazni, berendezni, megszervezni és a termelésre átvinni; a termelés menetét észszerűen úgy átformálni, hogy annak eredménye minél nagyobb, az árutermelésre fordított összeg pedig minél kisebb legyen. Ennek lehetősége mindig attól függ, hogy mit, miből, hogyan, mi célból akarunk átszervezni, alkalmazni, termelni. A termelés racionalizálásánál tehát nem lehet általános szabályokat fölállítani és azokat az árutermelés bármely ágában kivétel nélkül alkalmazni, mert ami az egyik áru termelésénél jó, az még nem bizonyítja, hogy az más áru termelésénél is jó; vagy ami az egyik helyen a nyersanyag, a vasút és más alkalmatosságok közelléte miatt célszerű, az nem lehet célszerű ott, ahol a viszonyok ebben a vonatkozásban mást mutatnak. Ami a racionalizálásnál egységes, az a termelés gyors menetében, az üzemek koncentrációjában, a normáliák megállapításában és a típusrendszerhez való alkalmazkodásban mutatkozik. A termelés gyors menete alatt a folytonos vagy megszakítás nélküli munka (Fliessarbeit) értendő. Mint Taylor, úgy Gillbrecht rendszereinek alapját is főképen a szükségtelen mozdulatok kiküszöbölése és ennek révén a termelés gyorsítása képezi. E rendszerek alkalmazásánál valamely tárgy elkészítését annyira fölaprózzák, hogy az egyes műveletek ideje között alig van időbeli különbség: amíg az egyik munkás egy művelettel végez, már ott van kezénél egy másik tárgy, hogy rajta ugyanezt a műveletet elvégezze, Így megy ez percről-percre, megszakítás nélkül. Azonban e rendszer legtökéletesebb alkalmazása mellett is előfordul, hogy egyegy tárgynak kézről-kézreadásában akadály áll be, ami a munka menetét az egész vonalon lassúbbá teszi, esetleg teljesen megszakítja. Ezt elkerülendő, Ford a kézről-kézre való adást szállítószalaggal helyettesíti, amely pontos időközönként viszi a megmunkálandó anyagot a munkás kezéhez. Ezzel nemcsak azt éri el, hogy kevesebb munkásra van szükség, hanem azt is, hogy a munka menete gyorsabb és ütemszerűbb lesz, amihez az emberi izomzat is könnyebben alkalmazkodik. A termelés racionalizálásának egyik kiegészítő része az üzemek koncentrációjában, összevonásában jelentkezik. Aki a Ford-üzemek teljesítőképességét ismeri, az tudja, hogy a racionalizálás előnye csak a nagy tömegben való termelésnél mutatkozik, miért is azok az üzemek, amelyek csak kisebb mennyiségben való termelésre vannak berendezve, racionális termelésre nem alkalmasak. Vannak azonban a koncentrációnak más esetei is, Németországban négy év előtt még 19 típusú üzemi motort gyártottak, amelyekhez hozzászámítandó 16 különféle típusú cséplőgép- és egyéb gazdasági célokat szolgáló motor. A német gazdasági gépkartel megalakulásával az utóbbi gépek típusainak száma 8-ra csökkent, de a jelek után ítélve, ez a szám még ennél is kisebb lesz. A gazdasági gépiparban a koncentráció más formában is mutatkozik. Ugyanis a gazdasági gépgyárak annakelőtte egyenként különféle gépek gyártására voltak berendezve, ami a munka intenzivitását nagy mértékben akadályozta. Ma a kartelhez tartozó gyárak a koncentrációt oly módon igyekeznek végrehajtani, hogy egy gyár sem szűnik meg, hanem mindegyik egy bizonyos gép gyártására rendezkedik be. Ezek az üzemek, kihasználva mindazt, ami a Taylor-, Gillbrecht-, Hollerith- és Walter-rendszerekben jó, szinte elképzelhetetlen tökéletességgel termelnek. A német ipar fejlettsége ellenére a német autóipar versenyképességének egyik akadálya