Vas- és Fémmunkások Lapja, 1935 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-11 / 1. szám
Mozgalom Az épületlakatosok és rokonszakmák szervezőbizottsága a szakma és a szaktársak ügyeinek intézésére minden csütörtökön és szombaton este 5-7 óráig inspekciót tart a szakma titkári helyiségében. Gépkocsivezetők, autószerelők figyelmébe! Felkérjük a gépkocsivezetőket és szerelőket hogy rendkívül fontos ügyben 1935 február hó 10-én, vasárnap délelőtt 9 órakor jelenjenek meg a Szövetség házában. Magdolna utca 5. I. eva. 14. sz. alatt a szakma titkáránál. Önkormányzat és választás Az Országos Társadalombiztosító Intézet nem tartozik a népszerű intézmények közé. Egyformán ellenszenvvel beszél róla a munkás és a munkáltató. A munkáltató azért haragszik, mert állítólag sokat fizet, de ha kevesebbet kellene fizetnie, éppúgy változatlanul haragudna, mert a munkáltatók túlnyomó nagy tömege irtózik minden szociális tehertől. A polgári demagógia, amelynek sem elve, sem meggyőződése nincs, az elintézetlen követelések közt az OTI ügyét is állandóan fölemlíti, anélkül hogy valaha foglalkozott volna ezzel a kérdéssel vagy egyáltalában értene hozzá. A biztosított munkások sem beszélnek rajongással erről az intézetről és nem beszélnek más hangon azok sem, akik a munkások megbízásából ennek az intézetnek valamely úgynevezett önkormányzati szervében működnek. A biztosítottak előtt azért ellenszenves az intézet, mert távolról sem tudja megoldani azokat a feladatokat, amelyeket meg kellene oldania. Amilyen szeretettel beszélt a munkásság évtizedekkel ezelőtt a régi munkásbetegsegélyzőről, olyan ellenszenves neki az OTI, mert a régit, azt a maga alkotásának tekintette, amelyben az őáltala választott igazgatóság intézte az ügyeket, szemben a maival, amely neki idegen, amelyet gyűjtök, mert tisztában van azzal, hogy ott nem az jut érvényre, amit a tagok és a munkáltatók érdekeltségei akarnak, hanem érvényesül a kormány-bürokrácia és sokszor egészen alárendelt egyének akarata. A kormány elérte azt,hogy a szociális intézmény mindenki előtt gyűlölt lett és vagy megvetően vagy gúnnyal beszélnek az OTI-ról, nem is szólva arról a felfogásról, hogy az OTI emlegetésével egyidejűleg Albertfalva és hasonló dolgokra gondolva, ugyanazt az érzést váltja ki az emberekben, mint amikor a Panama-csatorna építkezésével kapcsolatos dolgokat tárgyalták. Az önkormányzat előtti időben nagyon súlyos dolgok történtek, amelyek az intézetnek sokmillió anyagi kárt és megbecsülhetetlen erkölcsi kárt okoztak. Amióta az intézet önkormányzati szervei működnek, állandóan folyik a harc a bürokratikus szellem és az intézet önkormányzata közt. A törvény a helytelen intézkedések tömegével nagymértékben korlátozza az önkormányzat, működését és amíg egy határozatot végre lehet hajtani, ha egyáltalában jóváhagyják, hetek, hónapok múlnak el. _ Az Országos Társadalombiztosító Intézet úgynevezett önkormányzatában az új választásokat március hó végén meg kell tartani. A munkásság megint odaállhat a szavazóurnák elé és beküldheti képviselőit az intézet elnökségébe és választmányába. Előrebocsátjuk, hogy ne legyen egy percig sem tévedésben senki, hogy ennek az igazgatóságnak nincs olyan hatásköre, mint amilyent mi az intézet és a biztosítottak érdekében szükségesnek tartunk, de mégis fontos, hogy hangsúlyozzuk, rendkívül fontos, hogy a szervezett munkásság képviselői ne csak olyan arányban, hanem nagyobb arányban kerüljenek be a választás révén az intézet különböző szerveibe és annál hangosabban emelhessék fel szavukat minden egyes esetben, amikor a munkásság érdekéről van szó. Legelsősorban tiltakozni kell a kormány által elrendelt intézkedések ellen, amelyekkel elvonta a betegek táppénzét, a szülőnők segélyét, leszállította a kórházi ápolási időt, elvonta a gyógyászatisegédeszközöket és tetejébe még a legszégyenteljesebb adót vetette ki a biztosítottakra, amikor 20 fillért kell fizetni egy darab papírért, amelyet munkaadóigazolványnak neveznek és 30 fillért egy gyógyszerért, amely talán 30 fillérbe sem kerül. Ezzel szemben majdnem változatlan a bürokratikus adminisztráció, melynek tetejében ül a dolgokat akadályozó minisztérium és mindinkább előtérbe tolul az a törekvés, hogy minél kevesebb rendelkezési jogot kell engedélyezni az önkormányzati szerveknek, hogy a bürokrácia teljesen birtokába vegye ezt a szociális intézményt és megtöltse azzal a csendőri, rendőri és szolgabírói szellemmel, amelynek fő irányítója Magyarországon ugyanaz a hely, ahonnan a csendőrség, a rendőrség az utasításait kapja. Máris jelentkeznek a különböző érdekeltségek, amelyek nagyon szeretnék ezeket a pozíciókat elfoglalni. A munkáltatóknál is látni ezeket a jelenségeket, ahol főképpen egyeseket az izgat, hogy az OTI-nál pénz van és ott esetleg keresni is lehet. A biztosítottaknál is valószínűleg jelentkezni fognak hasonló gondolkozású egyének, azonkívül a stréberek, a politikai kalandorok és hozzá hasonló alapon álló csoportok igyekeznek a maguk embereit valamely testületbe behozni, nem azért, hogy a biztosítottak érdekeit szolgálják, hanem azért, hogy a maguk egyéni, aljas, önző céljait erőteljesebben tudják ápolni. A szervezett munkásság legyen résen és küldje oda azokat az elvtársakat, akikben megvan a szakértelem, akik megbízhatók és akikről tudja, hogy kizárólag a biztosítottak érdekeit fogják ott képviselni. Küldje oda megbízottait, hogy ott benn az intézetben szánjanak szembe minden olyan törekvéssel, amely a tagok érdekeit sérti, folytassanak meg nem alkuvó harcot, amíg vissza nem szerzik a régi táppénzt, eltörlik a 20 és 30 filléres szégyenteljes díjakat és az intézményt szabadítsák meg attól a minden szociális gondolatot gátló bürokratikus szellemtől, a túlzott adminisztrációtól és törekedjenek arra, hogy az intézmény ismét visszakerüljön az érdekeltek birtokába. Ne legyen az OTI állami hivatal látszat-önkormányzattal, hanem modern szociális alkotás, amelynek fő feladata a betegek, az öregek, a rokkantak és balesetet szenvedett munkások és azok hozzátartozóinak segítése és támogatása. Ezeket a célokat tűzzük ki célul ennél a választásnál, ez az a program, amelynek alapján harcba indulnak a szervezett öntudatos munkások és kisiparosok az OTI ellen,egy új OTI-ért, amelyben kevesebb a bürokrácia, de több a szociális szellem és alkotás. _______________________________Peyer Károly: Hackspacher már megint gründoi Szaktársaink előtt eléggé ismeretes az a munka, amelyet Hackspacher a munkások között folytat. Szövetségünkből való kizáratása után külön egyesületet alakít kik hogy így gyengítse Szövetségünk befolyását és csökkentse taglétszámát. Ez az egyesület már régen a múlté és Hackspacherben még ma is fájó emléke él azoknak az időknek, amikor titkárkodásával ezt az egyesületet boldogította. Később egy másik egyesület gründolásához fogott, de kevés szerencsével, mert dacára annak, hogy törekvését — ahogyan ő mondta — magasabb helyről is támogatják, mégsem sikerült annyi tagot összehozni, hogy az egyesületet megalakítsa. Volt idő, amikor Hackspacher azzal foglalkozott, hogy az özvegy- és árvaalappal szemben alapszabályellenesen támasztott követelések tulajdonosait igyekezett arrra bízni, hogy pereljék a Szövetséget, ami a legtöbb esetben meg is történt. Az így megindított perekben kivétel nélkül Szövetségünk maradt pernyertes, miáltal a pereskedő szaktársakat tetemes anyagi kár érte. Későbbi munkakörét az képezte, hogy mindig ott lógott a munkáltatók közvetítőjében és az ottani tisztviselővel a legnagyobb megértésben igyekezett a maga kreatúráit munkához juttatni. Ezzel azt kívánta elérni, hogy egy újabbi gründolás esetén ne érje kudarc. Az elmúlt év tavaszán Csepelen ütötte fel a fejét, ahol a Szövetségünkből kizárt Hajduckival és társaival játszott egy kis egyletesdit. Ezidőben olyan információt is kaptunk, hogy Hackspacher gründoló szándékát az egységespárt részéről is támogatják. Ezzel a gründolással sem volt Hackspachernek szerencséje. Ezt követően Hackspacher Zsilinszky, radikálispárti képviselővel kacérkodott. Részben megbízást is kapott arra, hogy szakszervezetet létesítsen. Amidőn azonban Zsilinszky megtudta, hogy ki Hackspacher és hogy munkájával célt érni nem fog, otthagyta Hackspachert a faképnél. Legutolsó tevékenysége a Hoffherr és Schrantz gyári sztrájktörőszállítás volt. Szaktársainkmak még élénk emlékezetében él ez a harc, amely a Haekspacher által szállított sztrájktörők miatt hónapokig elhúzódott. Most azután Haekspacher ismét hírt ad magáról az alant teljes szövegében hozott meghívó útján: T. Szaktárs! Értesítem, hogy f. hó 6-án, vasárnap d. e. 9 órakor, Prodhászka Ottokár ucca 6. szám ILNEZIS BALT RENDEZ A VASAS DALÁRDA 1935. ÉVI FEBRUÁR HÓ 2-ÁN, SZOMBATON ESTE 8 ÓRAKOR A SZÖVETSÉGI SZÉKHÁZ DÍSZTERMÉBEN (VIII. MAGDOLNA UCCA 5—7) fb alatt, a Bpesti Szför. Polgári Leányiskola tornatermében alakuló közgyűlést tartunk. Pontos megjelenését, az ügy fontossága miatt, feltétlenülvárom. Az egybehívók nevében Haekspacher. Hogy Haekspacher milyen cég megbízásából gründol, azt talán a legjobban az a körülmény magyarázza, hogy dacára a szigorúan tiltó rendelkezéseknek. Baekspach érnék, ahogy bennünket informáltak — egy bizonyos helyről érkezett nyomás folytán — mégis megengedték a gyűlés megtartását, illetve a tornaterem igénybevételét, amivel szemben az iskolafenntartó főváros hiába tiltakozott volna. Itt tartozunk beszámolni arról is, hogy a gründolás most sem sikerült. Nem pedig azért, mert az ország vas- és fémmunkássága igen jól ismeri Hackspachert és éppen ezen oknál fogva nem ad hitelt még azon szavainak sem, amelyek eget-földet ígérnek a munkásoknak. Szemle | Ünneplés. Rothenstein Mór elvtárs, a Szakszervezeti Tanács elnöke a napokban töltötte be hetvenedik életévét Értéket ennek az örvendetes eseménynek az ad, hogy Rothenstein elvtárs a hetven évből eddig ötvenkét évet töltött el a munkásmozgalomban, mindig felelősségteljes megbízatással, amelynek csak az ő fáradtságot nem ismerő tevékenysége tudott mindenben megfelelni. Sok éven át mint egyszerű nyomdász szolgálta a munkásmozgalmat, míg később — évekkel ezelőtti nyugdíjazásáig — mint a szervezett nyomdászok tisztviselője fejtett ki értékes tevékenységet. Nincsen az a szerve a munkásmozgalomnak, amelyben ne vett volna részt. Tagja volt a pártvezetőségnek, volt németajkú párttitkár, szerkesztette a Volksstimmét, vezette a németajkú elvtársak pártmozgalmát. Ma pedig, amikor a hetvenedik életévét ünnepli, mint a Szakszervezeti Tanács elnöke fejt ki szervezeti tevékenységet. Az ország vas- és fémmunkásai nevében ez alkalomból mi is szeretettel üdvözöljük Rothenstein elvtársat. Reisz Móric elvtárs, a Húsipari Munkások Szövetsége titkára most töltötte be szervezeti munkálkodásának negyvenedik évét. Mint fiatal mészárossegéd került a mozgalomba, amely akkor kezdeti életét élte. Reisz elvtárs volt az, aki megértve a kor intő szavát, hozzáfogott a Szövetség megalakításának nehéz munkájához. Hogy a szakmában dolgozó munkások megszervezése és a Szövetség megalakítása mit jelent, azt a szakma azon sajátossága bizonyítja legjobban, hogy a munkások legtöbbje mint egyes személy dolgozik a műhelyben még ma is, szinte megközelíthetetlenül. Reisz elvtárs munkája ennek ellenére is sok sikerrel járt, a Szövetség megalakult, melynek a megalakulástól a mai napig is titkára. Az összmunkássága érdekében való további munkálkodása reményében őt is szeretettel üdvözöljük szervezeti tevékenysége negyvenéves évfordulója alkalmából. Autogénhegesztő tanfolyam. A budapesti m. kir. állami felső ipariskolában január 21-én autogénhegesztő tanfolyam nyílik meg. E tanfolyamon az összes hegeszthető fémek autogénhegesztését és az autogénvágást tanítják. A tanfolyam tartama 8 elméleti és 30 gyakorlati óra. Az esti tanfolyam díja 38 P. Beiratkozni lehet VIII. Népszínház utca 8, I. em. 25. sz. alatt köznapokon délelőtt 10—12-ig, délután 4—6-ig. Halálozás. Stefanek István épületlakatos szaktársunk hosszas betegeskedés után 54 éves korában Amerikában meghalt. A régebbi szaktársak közül igen sokan ismerték Stefanek szaktársat, aki rövid ideig titkára volt az épület lakatosszakmának. Agitációs tevékenysége miatt a munkáltatók feketelistázása miatt nem tudott elhelyezkedni, miért is kénytelen volt 1906-ban Amerikába vándorolni. New Yorkban érte utól a kérlelhetetlen halál. Temetése szeptember hóban volt nagy részvét mellett. Kerekes János és Obermeyer József szaktársak az elhunytban sógorukat gyászolják. — Elhunyt szaktársunk emlékét kegyelettel megőrizzük. A Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége február hó 21-én délután6 órakor és március hó 17-én szintén 16 órakor csoporthangversenyeket rendez a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Kérjük aszaktársakat, hogy a hangversenyeken való megjelenésükkel támogassák a Dalosszövetség kultúrtörekvését. Lapunk legközelebbi száma február hó 8-án, pénteken jelenik meg.