Magyar Vasmunkások Lapja, 1941 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-15 / 1. szám
2. oldal MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJa továbbá a budapesti és vidéki vendégek vettek részt. A vasgyári zenekar kitűnő szereplése után mindenkit lenyűgözött a Diósgyőri Vasas Dalárda együttesének ismételt nagyszerű szereplése. Baló Elemér a tőle megszokott sikerrel szavalt Ady- és Petőfi-verseket. Az operaénekesek után ifj Kerner Antal hegedűművész meglepő sikerrel működött közre. Az avatóemély szép emlékével eltelve fejeződött be e nagy nap, hogy az ünnepet felváltsa, a szorgalmas, kemény, bátor, hűséges munka, amelynek célja úgy a diósgyőri, mint az egész magyar vasuunkásság gazdasági és kulturális fölemelkedése. Három fáklya gyűlt ki az elmúlt esztendő utolsó napjaiban a magyar vasmunkás-mozgalom küzdelmes életében. Örömtüzek ezek, amelyek mintha kárpótolni akarnának bennünket az év sok-sok bizonytalanságáért, áldozataiért. Budapest, Kolozsvár, Diósgyőr vasmunkásai gyújtottak fáklyát s ezeknek fénye el kell hogy jusson az ország legtávolabbi sarkában zakatoló gyárak, üzemek, műhelyek dolgozóihoz is. Üzenetet visz a fáklyák fénye minden vasmunkásnak Budapestről, Kolozsvárról, Diósgyőrből. Az élniakarás, az alkotni tudás, az elhivatottság bizonyosságának reményteljes szózatát. Budapestről gynll az üzenet a fáklya fényében szerte az ország mindkét vasmunkájához. Két nemzedék kérges keze fonódott itt egybe jubileumi ünnepélyünkön. Huszonöt éves tagságot ünneplő harcosok és most felszabadult ifjak egységes akarattal tettek hitet újból a szakszervezeti gondolat megtörhetetlen eszméje mellett. Szimbólum van ebben a találkozóban: a jelen és a jövő. Szövetségünk élelmek és legyőzhetetlenségének tiszta jelképe. Két nemzedék, amely Budapesten egymásra talált, a fáklya fényében azt üzeni az ország minden vas-lakásának: Legyetek mindig, mindenütt, minden veszélyben egységesek Ssövetségirtk kereteiben.* És kinyúlt a fáklya Kolozsváron is. Ilúszásztendei nemzetiségi elnyomással tetézett kizsákmányolás után négyszáz vasmunkás gyújtott fáklyát a munkásszolidaritás örökmécsesénél, hogy megüzenje Budapestnek,Szegednek, Pécsnek, Diósgyőrnek, Csepelnek. Itt vagyunk mi is, egy táborban veletek. Hiába volt minden elnyomás, hiába két évtized minden gyűlölködése, de hiába a ravasz ígérgetések csábítása is, most mi veletek vagyunk, mi hozzátok tartozunk és a poklok kapui sem tántoríthatnak el bennünket tőletek. A kolozsvári fáklya fénye azt üzeni Magyarország minden vasasának: Törhetetlen hűséggel álljatok, minden viharban a Vasmunkás Szövetség zászlója alatt. * Felrobbant a fáklya fénye Diósgyőrött is. A jól végzett munka büszke öntudatával állja körül száz és száz vasmunkás az új otthont, saját otthonát. Tengernyi nehézség, leküzdhetetlennek látszó akadályok tornyosultak eléjük, amíg eljutottak idáig. A gyáva kishitűség ezerszer is visszarettent volna a nehézségek láttán, lihabörözv© hebegte volna a megalkuvók örök refrénjét. Ez lehetetlen, ehhez mi gyengék vagyunk, ez nem sikerülhet. Kém így ám a diósgyőri vasasok. Kemény akarattal, törhetetlen elhatározással fogtak a munkához. És kinek volt igazat íme, áll az új Vasmunkás-Otthon, a vasas akarat, a vasas alkotó munka acélból és betonból faragott bizonyítéka. A diósgyőri fáklya fénye is besugározza az egész országot és üzeni minden vasmunkásnak: Legyetek állhatatosak, legyetek kitartóak és egy pillanatra se téveszszétek szem elől a célt. Fáklyák lobbantak föl, örömtüzek gyűltak ki az elmúlt év utolsó napjaiban. Fáklyák üzennek egymásnak Kolozsvár és Diósgyőr között. Üzennek mindenkinek. Hírt visznek a bátraknak, a dolgozóknak, azoknak, akik nem ingadoznak, nem süllyednek köldökszemlélő csodavárásba, akik nyílt sisakkal, kitárt mellel állják a vihart. Azt mondják ezeknek: Dolgozzatok még többet, feszítsétek meg még jobban izmaitokat és elméteket. Keressetek új utakat, új lehetőségeket mozgalmunk érdekében. Üzennek a fáklyák a csüggedőknek, a tétovázóknak te. Mitvártok mégi»’ Itt van előttetek az eleven példa, ne fussatok hát az ingovány lidércfényei után, mert a fáklyafény biztosabb, elevenebb és hozzátok tartozik. Rajta, rajta, előre ti is, hiszen aki elmarad, az este hull. Három fáklya gyűlt ki, üzennek egymásnak. Azt üzenik: Vasasok, legyetek egységesek, legyetek hívek a Szövetséghez, legyetek kitartóak a harcban. Felejthetetlen élmény volt mindnyájunk számára a december 15-én megrendezett 25 éves jubileumi és segédavató ünnepély. Ma már az ilyen összejövetelek hagyományosan hozzátartoznak Szövetségünk működéséhez, s mégis ez az ünnepély magasan kiemelkedik az előző években megtartottak sorából. Nem csupán a külsőségekre és a megjelentek feltűnően nagy számára vonatkozik ez a megállapításunk, hanem a tartalomra, a résztvevők valóban bensőséges testvéri egymásra találására is. Hosszú széksorokat töltöttek be a 25 évet jubilate tagok, míg a másik oldalt a most belépett fiatalok foglalták el. A színpadnak különös ünnepi külsőt kölcsönöztek az egyes szakmák kiállított zászlói. A vasasok mandolinzenekarának nyitánya után Karácson Sándor szaktárs lépett az emelvényre, s mondta el mindvégig feszült érdeklődéssel kísért üdvözlő szavait. Felolvasta mindenek előtt a kolozsvári szaktársak üdvözlőlevelét a jubilánsokhoz: „Köszöntjük az öreg harcosokat, akik súlyos küzdelmek idején hűséggel, odaadással védték meg a Vasasszövetség érdekeit. Nem veszhet el az az ügy, amelynek ily kitartó, lelkes katonái vannak. Köszöntjük egyben azfiú vasasokat is, akik boldogok lehetnek, hogy ily példás jellemek után igazodhatnak.“ Dörgő tapsvihar fogadta kolozsvári vasas testvéreink levelének tolmácsolását, eleven bizonyítékát annak, hogy két évtized sem tudta eltépni azokat a szoros eszmei kötelékeket, melyek őket Szövetségünkhöz fűzik. Megkapó szavakkal ecsetelte ezután Karácson szaktársunk azt a hosszú, küzdelmes utat, amelyet a nagy vasas-család az elmúlt negyedszázad alatt megtett. Ennek a küzdelemnek ma márvan néhány gyümölcse. A nyolcórás munkaidő, a betegségi, öregségi, rokkantsági biztosítás, fizetett szabadság, családi munkabér, mind-mind csak ezen az úton vált lehetővé. De éppen ennek a szakadatlan küzdelemnek a nyomán maguk a vasmunnkástömegek is lényegesen átalakultak. A sunyi, részegeskedő, testileg, lelkileg elnyomorodó munkás típusát a szakszervezeti küzdelem nevelő hatása alatt felváltotta az egyenes gerincű, határozott, tudományos műveltséggel bíró vasmunkás, aki sokoldalú képzettségével megbecsülést arat mindenütt a világon.. . Ámde a harc az eddigi eredményekkel még távolról sem záródott le — fejtegette tovább Karácson szaktárs. Rengeteg sok ma is ellenségeink száma, akik rosszakarattal, gátlás nélküli rágalmakkal törnek ellenünk, hogy — ha módjukban állana — megsemmisítsék elődeink nagy művét, a Szövetséget. Fokozott összetartásra van ma szükség, hogy visszaverhessük a rágalmak özönét, tovább haladhassunk a megkezdett úton új célok felé Mindenekelőtt életre kell hívni az üzemi választmányokat az eddigi szociálpolitikai intézkedések betartásának ellenőrzésére, meg kell valósítani a kollektív szerződések kötelező rendszerét, az állami munkanélkülisegélyt. De ezek előtt a nagy célkitűzések előtt sem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni a munkásmozgalom végső, új életformát jelentő céljairól. Meleg, mélyen átérzett, bensőséges szavakkal emlékezett meg Karácson szaktárs a jubiláló tagok feleségeiről is, akik az elmúlt két és fél évtized minden szenvedését, hűségesen megosztották a férjeikkel. Buzdították, bátorították őket, a csüggedés óráiban és sokszor, ha kellett, maguk is aktív részesei voltak harcaiknak. Csodálatos hősiességről tettek ezek a vasas-feleségek bizonyságot és magatartásukkal nagy mértékben hozzájárultak az elért eredmények kivívásához. Szűnni nem akaró tapsorkán mutatta, hogy Karácson szaktárs híven fejezte ki a jelenlévők legbensőbb gondolatait, öntötte szavakba a vasmunkásság érzelmeit, emlékeit, kívánságait. Majd a 25 éves jubileumot ülő szaktársak részéről Vitászovits József szaktársunk mondott köszönetet az ünnepség rendezőinek és a tapasztalt harcos nyugodt fölényével hangsúlyozta, hogy igenis érdemes volt negyedszázaddal ezelőtt belépni a vasas Szövetségbe. Utána Takács László szaktárs a most felavatott fiatal segédek nevében szép beszédben, fiatalos lelkesedéssel tett fogadalmat, hogy mindvégig híven megőrzik majd azokat a nemes hagyományokat, eszméket, amelyeknek ők a várományosai és beteljesítői. A művészi rész során szerepeltek a vasas tornászok, a vasas mandolinzenekar, a vasas dalárda, a Szalmás-kórus, Lendvai Andor operaáriákat, Bate Elemér szavalatokat adtak elő a tőlük megszokott művészi színvonalon. Halottaink A kérlelhetetlen halál ismét nagy rendet vágott sorainkban, kiragadván közülünk olyan szaktársakat és elvtársakat, akiknek az életük egybeforrott a munkásmozgalommal. Klárik Ferenc elvtárs, a munkásmozgalom nagy harcosa múlt év december 8-án távozott el örökre sorainkból. Klárik elvtárs élete a munkásmozgalom történeteiének egyik legszebb fejezetét képezi. Mint árva gyermek került asztalostanoncként a munka igájába. Az élet szenvedései a mi sorainkba állították. Volt az asztalosok rendíthetetlen hitű szervezője, az Országos Szövetség elnöke, politikus, nemzetgyűlési képviselő, szövetkezeti vezető és a pártmozgalom harcos, félelmet nem ismerő agitátora. Klárik elvtárs ezekben a megtisztelő funkciókban mutatta meg nagyságát és mélyen átérző szocialista voltát. Horovitz Gábor elvtárs halálával szintén a Famunkások Szövetségét érte súlyos csapás. Horovitz elvtárs kortársa volt a munkásmozgalomban Klárik elvtársnak. Kevés ember van, aki olyan önfeláldozóan töltötte volna be hivatását a munkásmozgalomban, mint Horovitz elvtárs. Tanúja volt a kezdeti évek küzdelmes munkájának, amelyből ő is kivette a részét. Kárpitosmesterséget tanult, fia bár szorgalma és nagy tudása a szellemi pályára vonzotta. Fiatalon került a mozgalomba. Agitációs munkájat és tudását szaktársai a megtisztelő funkciók egész sorával honorálták. Volt szervezőbizottsági tag, elnök, munkabérellenőrző bizottsági tag, országos titkár. Nincsen a munkásmozgalomnak olyan szerve, amelynél vezető funkciót ne töltött volna be. Tagja volt a Szakszervezeti Tanács végrehajtóbizottságának, a központi pártvezetőségnek, a szövetkezetnek, a Gyermekbarát egyesületnek és a székesfőváros törvényhatósági bizottságának. Harcos szellemével, soha el nem fáradó munkakészségével szolgálta a munkásmozgalmat ezekben a funkcióiban. Szövetségünk mozgalmi életében nagy szerepet játszó szaktársaink közül is nagy aratása volt a halálnak. Winkler József lakatos szaktárs 1910 óta volt tagja Szövetségünknek, 66 éves korában meghalt. Értékes tevékenységet fejtett ki a lakatosok mozgalmában. Élete mint maradandó emlék kell hogy buzdítóan hasson a szakma munkásaira. Lettrich József vasöntő 1915 óta tagja volt Szövetségünknek. Aránylag fiatalon, 42 éves korában halt meg. Halálával érzékeny veszteség érte az öntők mozgalmát. Bundschuh Rezső vasesztergályos 1903-ban lépett be Szövetségünkbe, 61 éves korában halt meg. Bezsereczky Gyula 1913-ban lépett a Szövetségbe, 68 éves korában halt meg. Szlovák József esztergályos 1909-ben lépett a Szövetségbe, 48 éves koréban halt meg. Bikkszegi József esztergályos 1910-ben lépett a Szövetségbe, 61 éves korában halt meg. Elhúnyt esztergályos szaktársaink a szakmai és a szövetségi mozgalmunkban mint bizalmi, férfiak és egyéb tisztségekben mindig az első sorokban küzdöttek mozgalmunk érdekében. Klein Manó István szerszámkészítő szaktárs 1007-ben lépett Szövetségünkbe. 65 éves korában halt meg. Halálával egy régi, kipróbált harcost vesztettek a szerszámlakatosok. Lusteiner Lajos rézműves szaktárs Szövetségünk tagja, a rézművesek szervezőbizottságának alelnöke. Halálával igen fájdalmas veszteség érte rézműves szaktársainkat. Högl József gépmunkás szaktárs Szövetségünknek 1911 óta volt tagja, 69 éves korában hunyt el. Egyik legkiválóbb bizalmi férfia volt a gépmunkás szaktársaknak. Halálával súlyos veszteség érte a szakmai mozgalmat. Menyhért Lajos szaktárs halálával, aki a kassai befizetőcsoportunknak volt az alelnöke, súlyos veszteség érte mozgalmunkat. Menyhért szaktárs Szilveszter este rablógyilkosságnak lett az áldozata. Január 5-én temették a szaktársak nagy részvéte mellett. Menyhért szaktárs 35 éven át volt hűséges harcos tagja Szövetségünknek. Halottaink emlékét kegyelettel megőrizzük. 1941 Valóban, felejthetetlen élmény volt ez a vasárnap délelőtt az ünnepély résztvevőinek. Egyike azoknak az alkalmaknak, amikor sok száz munkásszív egy ritmusra dobban össze, érzésben, öntudatban gazdagabban, meggyőződésben megacélozódva, bátrabban indul neki a holnap harcainak. Cliff Rendezi a Vas- és Fémmunkások Sportclubja február 1-én, szombaton ! 81^#3%Ír este szövetségi székházunk dísztermében. Minden vasas ott legyen