Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1939 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1939-08-25 / 1. szám
e nyedett magyar fogyasztópiac szükségleteinek kielégítését meghaladó munkaalkalmakhoz juthasson. A vegyészeti ipar munkaterülete szinte határtalan. A motortechnika fejlődése, az autó, a rádió, a fotokémia haladása, a filmtechnika, az emberorvoslás, állatgyógyítás, növényvédelem, a haditechnika óriási feladatok elé állították vegyészeti iparunkat. E végtelen munkaterületen kicsiny országunk szűkre szabott lehetőségei mellett nem csaponghatunk, feladatainkat össze kell hangolnunk valóságos teherbírásunkkal, mely szellemi téren korlátlan lehet, anyagi téren azonban véges lehetőségeket nyújt csak számunkra. Bár vegyészeti iparunk szépen kifejlődött, mégis nagy értéket képvisel azoknak a külföldi vegyészeti készáruknak behozatala, amelyekből a hazai ipar a fogyasztást egyenlő minőségi és árfeltételek mellett tudná kielégíteni. Vegyészeti iparunk fejlesztésének és kiépítésének elsőrendű előfeltétele tehát, hogy az egészséges alapon kifejlődött vegyészeti gyárakat csorbítatlan termelőképességükben megtartsuk zavartalan működésüket és termelőkereteik mind nagyobb kihasználását biztosítsuk. A nemzeti munka meglévő értékes termelőegységeit könnyelműen elbukni ne engedjük. Legelső célkitűzéseink az legyen, hogy a közfogyasztás megalkuvás nélkül karolja fel a belföldi termelést, a közszállításoknál és a magánfogyasztásban pedig könyörtelen szigorúsággal valósítsuk meg a magyar tennék kötelező használatát. Új iparágak megteremtésére csak akkor gondolhatunk, ha azokat a termelőkereteket, amelyek ma kihasználatlanul állanak, tartalommal töltjük meg. Ha a fentieket megszívleltük, akkor áttérhetünk annak vizsgálatára, hogy milyen irányokban kellene meglévő vegyészeti iparunkat legcélszerűbben tovább fejlesztenünk. Meg kell vizsgálnunk, hogy a megcsonkított ország megfogyatkozott természeti kincsei közül eddig mit nem értékesítünk eléggé és kutatnunk kell, hogy melyek azok a vegyészeti érmékek, melyeknek gyártása szűkös viszonyaink mellett a siker reményével megvalósíthatónak látszik. Elsősorban csak oly termékekre gondolhatunk, amelyekből állandóan megalapozott és fejlődéssel kecsegtető fogyasztásunk van. Nem szabad elfelednünk, hogy nagyon sok vegyészeti terméket versenyképesen csak bizonyos arányokban lehet gyártani. Ha ilyen cikkekben kivitelre nem számíthatunk, a termelést nem célszerű megvalósítanunk. A nemzeti vagyon céltalan fecsérlése volna, ha az önellátás elvének érvényesítését túlfeszítenék. A gondos mérlegelés követelményeivel szemben legfeljebb akkor tehetünk kivételt, ha a nemzetvédelem, a gyógyítás, a közegészségügy érdekeiről vagy az önellátás szempontjából alapvetően fontos cikkek termeléséről van szó, amely célokra áldoznunk kell minden körülmények között! Az ipar fejlesztése elsőrendű feladatunk. A magyar közvélemény is bizonyára megérti Varga József miniszter iparfejlesztő programjának fontosságát, ha tudja, hogy a legújabb statisztikai kimutatások is megállapítják, hogy az őstermeléssel foglalkozó népesség száma lassankint csökken. 1900-ban a Csonka-Magyarország népességének 60.8%-a foglalkozott őstermeléssel 1900-ban már csak 51.8%-a. Iparból élt 1900-ban a lakosságnak 21%-a, 1930-ban 271/6/o-a. Bányászatból, iparból és a forgalomból élt 1900-ban 21.8°/o, 1930-ban 32.36/o. Az ipar és forgalom 1930-ban Csonka-Magyarországon (a visszacsatolt Felvidék és Ruszinszkó nélkül) 2.806.232 eltartottnak adott kenyeret. Ez az összlakosságnak közel egyharmada. Dr. Varga József iparügyi miniszter oldotta meg a magyar szén cseppfolyósításának problémáját A széncseppfolyósítás nehézségei között nem utolsó helyen áll a szén anorganikus alkatrészeinek kedvezőtlen hatása a hidrogénezésre. A magyar barnaszenek feltűnően magas kéntartalmuknál fogva legkevésbé volnának alkalmasak a hidrogénezésre és a szén cseppfolyósításának kérdése reánk nézve tisztára elméleti értékkel bírt mindaddig, míg Varga József dr.-nak sikerült évekkel ezelőtt a magyar szenekre alkalmas eljárást kidolgozni. Varga József iparügyi miniszternek az érdeme a hiidrogénezési eljárásnak oly irányban való tökéletesítése, hogy az a magyar szenek és széntermékek racionális feldolgozására alkalmassá váljék. Vizsgálatainak eredménye, hogy a kénben szegény fakátrány- és fakátrányféleségek molibdén- és wolframkatalizátorok alkalmazása mellett sokkal gyengébb eredményt szolgáltatnak, mint a rendkívül magas kéntartalmú magyar barnaszenek. További kísérleteiből kitűnt, hogy ennek okát a kén hiányának kell tulajdonítani. A molibdén, illetve wolframkatalizátor mindig bizonyos, kísérletileg meghatározható szénhidrogénkoncentrációnál fejt ki maximális hatást. Ez a szabály mindazon széntartalmú anyagokra nézve érvényes, amelyek destruktív hidrogénezésre alkalmasak. A reakció lefolyása közijén kénhidrogént szolgáltató anyagként elsősorban a nyersanyagban lévő szerves kén jöhet tekintetbe, a keletkező kénhidrogén mennyisége pedig a megkívánt koncentráció betartása céljából elvonás vagy hozzáadás útján csökkenthető vagy növelhető. A nyersanyagban mindig jelenlévő és tehertételt jelentő kén tehát Varga József dr. eljárásánál mennyiségileg szabályozva, hasznos tényezővé válik, mely körülmény különös fontossággal bír a magyar szenek ésszéntermékek cseppfolyósítása szempontjából. Varga József dr. oki. vegyészmérnök, m. kir. iparügyi miniszter kutatásai megoldották a magyar szén racionális cseppfolyósításának problémáját. LINDNER DÁNIEL TECHNIKAI VEGYI ANYAGOK NAGYKERESKEDÉSE BUDAPEST, V., ALKOTMÁNY UTCA 23. TELEFON: 119-418, 119-427 VEGYI IPAR ÉS KERESKEDELEM