Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-17 / 297. szám

1966. december 11. szombat Egy tanulmány margójára A megyei tanács népművelési tanácsadójának kiadásában na­pokban jelent meg Bense József tanulmánya „Mezőgazdasági klub Kiskunfélegyházán” cím­mel. A sokszorosító eljárással 200 példányban készült dolgo­­s tényt úgy kell értékelni, mint korszerű mezőgazdaság termelé­si eredményeinek fokozása ér­dekében. A Népművelési Tanácsadó nemrégiben kezdte el hasonló füzetek megjelentetését. Ezt a zaj a már országos hírnévre szert tett klub megalakulásának körülményeit, majd további működését elemzi, ismerteti. Ezt a klubot, amely Kiskun­­félezgyháza mezőgazdasági éle­tének immár fontos tényezője lett, mert a termelési eredmé­nyek és a klub működése kö­zött nagyon szoros kapcsolat alakult ki, érdemes vizsglat alá venni. Működésének hat eszten­deje ugyanis példakép lehet — és kell is hogy legyen — má­sok számára, hogyan kell a szakembereknek szellemi és gyakorlati téren összefogni a rendkívül hasznos kezdeménye­zést hiszen a népművelés terü­letén kisebb példányszámban nagyon jól használható dolgo­zatok megjelentetéséről van szó. Kellenek az ilyen és ha­sonló füzetek, mert elvolvasá­suk, áttanulmányozásuk után nyilván másutt is felserken a vágy: így kell csinálni, így kell tömöríteni az erőket. A kiskunfélegyházi mezőgaz­dasági klubról megjelent füzet minden bizonnyal hasznára lesz a mezőgazdasági jellegű ismeretterj­esztésnek. B. 3. Kihaló foglalkozások a filmszalagon A Bács-Kiskun megyei Film­stúdió munkatársai december elején kezdték­­ meg a kihaló foglalkozásokat megörökítő kis­­filmjeik forgatását. Ábrahám János, a stúdió vezetője mond­ta az érdekes kezdeményezés­ről: — Régen foglalkoztat a kér­dés hogyan lehetne megőrizni olyan etnográfiai értékeket, amelyekről a legalaposabb le­írás is csak fogyatékos képet adhat, s ebben a formában ke­véssé menthetők meg az utó­kor számára. Ilyenek a ma már ritkaság számba menő mester­ségek. Róluk csak úgy kapha­tunk teljes képet, ha a munka­folyamat egészét, de legalább legfontosabb mozzanatait rög­zítjük. képes... Erre kizárólag a film Magam nem vagyok etnográfus, így örömmel fogad­tam a Néprajzi Múzeumnak egy filmsorozatra vonatkozó tervét, melynek célja éppen a régi mesterségek megörökítése. Raf­­fai Anna — aki egyébként a Magyar Televízió munkatársáig — már az előkészületek során nagyon sok hasznos szakmai ta­náccsal segített A forgatást Kiskunfélegyhá­zán kezdték. Itt él Zsolnai Já­nos köteles, Lukács Ferenc szi­ta. és rostakészítő. Pogány Mi­hály mézeskalácsos és Karsai László kékfestő. — Utolsó képviselői ők mes­terségüknek. Többnyire maguk készítette szerszámokkal végzik munkájukat, igen mostoha kö­rülmények között. A kékfestők például sokszor hiába várnak festékanyagot, az ipar a csekély keresletre való tekintettel alig gyártja. Akad még néhány ilyen érde­kes foglalkozás. Hajdan a vásá­rok elmaradhatatlan színfoltja volt a mézeskalácsos sátra. Ma már a szépen díszített huszá­rok, tükrös szívek egyre ritkáb­ban láthatók. — Úgy érzem, az utolsó pil­lanatban készül ez a film —, mondta befejezésül Ábrahám János. — S remélem nemcsak szakmai berkekben, hanem a nagyközönség körében is ked­vező visszhangra talál majd. Szeretnénk minél előbb a ve­títővásznon és talán a televízió képernyőjén is viszontlátni mindazt, amiről a beszélgetés során szó esett. Jó szolgálatot tesznek vele a stúdió munka­társai, akik társadalmi munká­ban, szabad napjuk feláldozá­sával készítik ezeket az értékes és érdekes kisfilmeket. V. Z. Eszperantó emlékünnepség Kiskunfélegyházán 107 évvel ezelőtt, 1859. de­cember 17-én született Zamen­­hof Lajos, az eszperantó nem­zetközi nyelv megteremtője. Ezen az évfordulón a világ min­den táján élő tanítványokkal együtt a kiskunfélegyházi esz­perantó klub is megemlékezett az 1917-ben elhunyt, de halha­tatlanná lett varsói tudós or­vosról és nagy művéről, a vi­lágegységet, emberi testvérisé­get hirdető és segítő világnyelv­ről. Emlékbeszédet eszperantó és magyar nyelven a klub elnöke, Ónody János, a világ minden táján ismert eszperantista mon­dott. Nagy László titkár szer­vezésében kedves kis műsor kö­vette az ünnepi beszédet. T. M. zett arról, hogy a Weidling tá­bornok parancsnoksága alatt álló 56. páncélos hadtest vere­séget szenevedett és visszavo­nult Küstrinből, dühében pa­rancsot adott arra, hogy lőjjék agyon Weidlinget. A tábornok megjelent a pincében, pedig nem vette észre ki Hitler áll előtte, és elkezdte magyarázni neki védelmi tervét. Ebben fantasztikus tervben fontos he­­­lyet foglalt el Wenck hadsere­ge, amelyre a valóságban nem lehetet számítani, mert a szov­jet csapatok bekerítették és magának Weidlingnek a had­teste, amelyből csak néhány szétzilált, harcra alkalmatlan alegység maradt. Weidling el­távozott és kivégzését várta. De újra visszahívatták és... — ilyen a zsarnok szeszélye —, kinevezték Berlin parancsnoká­vá! „önmagának ellentmondó és ideges parancsai végképp de­­zorientálták az anélkül is meg­zavarodott német parancsnok­ságot” — írja kéziratában Rat­­tenhuber­ főnöke. SS Hitler testőrségének Obergruppenführer ás rendőr-altábornagy. „A szó szoros értelmében emberi roncs benyomását tette a szemlélőre — arcára ráfagyott a rémület és zava­ aottság kifejezése. Pil­lantása tétován ide-oda repde­sett, mint a mániákusoké. Alig hallható hangon beszélt, a feje remegett, járása imbolygó volt, a keze reszketett.” Az 1944. július 20-i merény­let óta „Hitlerben rémület és bizonytalanság élt az emberek iránt, korábban is meglevő hisz­tériája fokozódni kezdett”. Lange szakács volt az utolsó, aki a bunkeron kívül látta őt április elején. Többé nem jött elő a föld alól. A birodalmi kancellária fa­lainál meghaltak a Hitler által megtévesztett emberek. Ezalatt a pincében levők csodában, ho­roszkópokban, a führer ösztö­nében reménykedtek, intrikál­tak, megrázkódtatás és a két­ségbeesés között hányódtak, amihez helyzetük bőséges tá­pot adott. Egyetlen hír Göring árulásá­ról, aki április 23-án eltávozott Berlinből és különbéke tárgya­lásokat kísérelt meg az ango­lokkal és az amerikaiakkal, elég volt a pince lakóinak ah­hoz, hogy megfeledkezzenek mindarról, ami odafent törté­nik. Göring üzenetet küldött Hitlernek. Ebben közölte, hogy Hitler, aki még 1939-ben kine­vezte őt, Göringet, utódjává, a körülzárt Berlinben tartózkod­ván nem tudja vezetni az or­szágot. Azért itt az ideje, hogy ő, Göring vegye át az állam vezetését. Hitler tombolt. Parancsot adott segédtisztjének, Schaube­­nak, hogy égessék el személyes levéltárát Münchenben és Berchtesgadenben. Schaubenak sikerült felszállnia a gatowi re­pülőtérről a führer utolsó előtti repülőgépén. Rádión keresztül adtak parancsot, hogy Göringet testőrségének vezetője tartóz­tassa le, amit az végre is haj­tott ... Miután letartóztatták, Gö­ring lemondott igényeiről és rádióüzenetet küldött Berlinbe, a birodalmi kancellária óvó­helyére, amelyben „szívbajára” hivatkozva kérte, hogy járulja­nak hozzá nyugalomba vonu­lásához. „Göring birodalmi marsall megbetegedett Hosszabb idő óta szívbajban szenved, amely most heveny stádiumba lépett” — közölte a lakossággal és a hadsereggel a „Berlini Front­röplap”. — „Azért ő maga kér­te, hogy a jelenlegi helyzetben, amely maximális erőfeszítést követel, mentsék föl a légierők vezetésének terhei és az ös­­­szes ezzel kapcsolatos kötele­zettségei alól. A führer teljesí­tette kérését. (Folytatása követk­ezik) 5. oldal Hiánycikk a kötelező olvasmány? Nem, egyáltalán nem hiány­cikk. Mégis, mi az oka, hogy időközönként a tanulók fűhöz­­fához szaladnak, hogy megsze­rezzék a kötelező olvasmány­nak nyilvánított könyvet? A je­lek arra mutatnak, hogy kevés a könyv a könyvtárakban és a könyvesbolt sem tudja mindig kiszolgálni a fiatalokat, ha egy­­egy iskolai olvasmányt meg akarnak vásárolni. Végére jártunk a dolognak. Megkérdeztük a tanárt, a könyvesboltost, és a megyei könyvtár igazgatóját, mi az oka annak, hogy sokszor zűrzavar­rá fokozódik egy Julius Caesar, vagy az Antigoné elolvasása előtt az osztály nyugalma? Elmondjuk a válaszokat. Az iskolai könyvtáros: — Miniszteri rendelkezés ér­telmében minden kötelező ol­vasmányból annyit kell besze­rezni, hogy öt tanulóra jusson egy példány — tájékoztat ben­nünket dr. Orosz László, Kecskeméti Katona József Gim­­­názium könyvtárvezető tanára. — Mi nagyjából rendelkezünk is a megfelelő készlettel. Leg­feljebb azokkal a könyvekkel van gond, amelyeket az iskola­­reform csak nemrégiben nyil­vánított kötelező olvasmánnyá. Érthető, hogy a könyvkiadás a szükségletet nem bírta egy-két év alatt kielégíteni. Ezekből a könyvekből — gondolok itt pél­dául a Julius Caesar-ra — nem rendelkezünk a megfelelő pél­dányszámmal. — A baj ott kezdődik, hogy a tanulók nem kellő előrelátás­sal ütemezik be maguknak a kötelező olvasmányokat. Min­denki csak akkor akar olvasni, amikor már a jövő héten be kell számolni az olvasmányról. Hát persze, hogy így nem jut mindenkinek egy-egy példány. Ilyenkor van aztán a szaladgá­lás fűhöz-fához. Azt kellene el­érni, hogy a diákok — ha más­ként nem, hát tanáraik ösztön­zésére — már a tanév elején nekilássanak a kötelező olvas­mányoknak. — Egyébként sokan megvásá­rolják a kötelező olvasmányo­kat a Diákkönyvtárban — fe­jezte be tájékoztatását dr. Orosz László. — Ezek a könyvek ol­csók és kellő példányszámban kaphatók is. Mit mond a könyvkereskedő? Kaphatók-e csakugyan? — Mostanában általában kel­lő mennyiség áll rendelkezésre a Diákkönyvtárból — mondotta érdeklődésünkre Németh János, a kecskeméti könyvesbolt ve­zetője. — Hiány akkor jelent­kezett, amikor új műveket je­löltek ki iskolai olvasmánynak. De ma már csaknem minden könyv kapható. Persze, mivel az aránylag olcsó Diákkönyvtár csupán a középiskolásokat látja el kötelező olvasmánnyal, az ál­talános iskolások gondja meg­marad. Megmarad, mert az általános iskolások kötelező olvasmányai elég drágák. Az Egri csillagok például 46 forintért kapható je­lenleg, a Légy jó mindhalálig pedig 31 forintért. És a többi könyv se olcsó. Ezért az álta­lános iskolások „önellátása” már nehezebb, mint a közép­­iskolásoké. Marad tehát szá­mukra az iskolai, vagy a köz­könyvtár. A megyei könyvtár tervei Hogyan látja a kérdés meg­oldását Fenyvessyné Góhér An­na, a megyei könyvtár igazga­tója? —* A megyei könyvtárhálózat mindent megtesz, hogy segítsen a tanulóknak a kötelező anyag olvastatásában. Beszerzésünk­ben állandóan szerepelnek ifjú­sági olvasmányok. Bizonyos fluktuációt és nehézséget okoz a gyakori változás, ami ma kö­telező, jövőre már nem az. Re­méljük, az iskolareformmal ez a kérdés hosszabb időre meg­oldódik. Szorosabb együttmű­ködés kellene a könyvtárak és az iskolák között, főként az ol­­vastatás ütemezésében, akkor véleményem szerint semmi zök­kenő nem fordulhatna elő. Egyébként — mint azt a könyvtárigazgatótól megtudtuk — szerte a megyében kísérle­teznek a könyvtárak azzal, hogy — főként az általános is­kolásoknak — diavetítéssel mu­tatják be a kötelező olvasmá­nyokat. Ez azonban nem pó­tolja a könyvet. Egy-egy vetítés után megnövekszik a kölcsön­zés a bemutatott műből. Nem rossz módszer, csak éppen he­lyiséghiány miatt nagyon sok helyen nem oldható meg. Ami a nyári szünetben való olvasást illeti, elmondotta Feny­vessyné Góhér Anna, hogy kí­sérletként — egyelőre Kecskeméten — bevezetik csak a Művelődési Házzal karöltve kötelező olvasmányok komplex a módszerrel való népszerűsítését. Ha a tanulóknak csak egy tö­redékénél érnek is el ered­ményt, már nem hiábavaló a vállalkozás, így nyilván könyvtár nyári kölcsönzési for­­­galma is emelkedik majd a kö­telező olvasmányokból. Nos, így fest a hiánycikké nyilvánított olvasmányok ügye. A teendő világos: hassanak oda a pedagógusok, hogy tanulók akkor is olvassák a kötelező könyveket, ha a számonkérés egyelőre még a távoli jövőben van. Balogh József : A KISKUNMAJSAI úttö­rők is segítettek a jászszent­­lászlói Aranyhomok és a Kos­suth Tsz-ben a szüretelési és paprikaszedési munkákban. Az így keresett pénzt nyári tábo­rozásra fordítjuk. A közelmúlt­ban jól sikerült műsoros estet rendeztünk, az öregek napja al­kalmából pedig több idős há­zaspárt meglátogattunk és vi­rággal köszöntöttük őket. A rendőrőrs lelkes tagjai segítik a község forgalmas pontjain a forgalom zökkenőmentes lebo­nyolítását. Velentovics István, rajtudósító* — ISKOLAI ÚTTÖRŐ parla­mentünk a napokban megtar­totta­ első ülését. A rajok kép­viselőin kívül a testvériskolák küldöttei is megjelentek a ta­nácskozáson, amelynek témája az úttörő-önkormányzat felépí­tése, feladatai és az iskolai há­zirend megvitatása volt. Elha­tároztuk, hogy mi, a parlament küldöttei, a jövőben példát mu­tatunk a tanulásban és a maga­tartásban, s ha szükséges, se­gítjük tárc­ánkat a tanulásban. Gaál Anikó, Baja, József Attila Általános Iskola * A PIROS ZACSKÓKAT, kar­­tonpapírból dobozokat készítet­tünk, s ebbe helyeztük el az al­mát, szaloncukrot, mogyorót, csokoládét, ezüst diót. Az aján­dékokat átadtuk a kisdobosok­nak. A jól sikerült Télayó-navi rendezvényen táncos klubdél­utánt is rendeztünk alsó tagozatosai részére.iskolánk Tóth Eszter, Tiszakécske, 3189-es számú Bocskai István úttörőcsapat * A TÉLAPÓ NAPJÁN — írja ügyes rajzokkal díszített leve­lében Havasi Ibolya Soltvad­­k­ertről —, mi is ajándékcsoma­gokkal kedveskedtünk közsé­günk óvodása­nak. Az ajándé­kok között kis Mikulás is volt. * — ÜNNEPÉLYE,« csapattanácsü­lést tartott a napokban a kerekegyház­ 3IS83-OS számú Petőfi Sándor úttörő­­csapata. A gyűlésen 23 őrs 70 kül­dötte jelent meg, akik megbeszélték a Vörös Zászló hőseinek útján moz­­galom eddigi eredményeit és a Kö­­s önti­k tártunkat *kció program­ját. Gyűlésünkre eljött Bertusz Pál elvtárs, veterán kommunista, aki részt vett annak idején a spanyol polgárháborúban is. Tuman Piroska, raj krónikás * □ FENNÁLLÁSÁNAK 15. év­fordulóját ünnepli a Kecskeméti Szalvay Mihály Úttörőház. Eb­ből az alkalomból egyhetes ju­bileumi programot állított össze az úttörőház vezetősége, aminek lebonyolítása a jövő hét köze­pén fejeződik be. * 0 A HELYI földművesszövet­­kezet gondoskodik iskolánkban a tanulók tízórai­ ellátásáról. A váltások is segítséget adnak az étkeztetés lebonyolításához, aminek eredményeként gyorsan, fennakadás nélkül hozzájutha­tunk az uzsonnához. G. Nagy Mária, Kerekegyháza 30&G­ számú Petőfi Sándor úttörőcsapat­a — DR. GREINER JÓZSEF, a kecs­keméti városi pártbizottság titkára is részt vett a legutóbbi rajgyűlé­sünkön. Greiner elvtárs elbeszélge­tett a pajtásokkal, s válaszolt — az ugyancsak jelenlevő Farkas László elvtárssal együtt — kérdéseinkre. Végezetül virágcsokorral kedvesked­tünk vendégeinknek, majd megkö­szöntük, látogatásukat. Zubek Zsuzsa, Kecskemét Zrínyi Ilona Általános Iskola * — ÉVEK ÓTA városodott is­kolánkban, úttörőcsapatunk szekrényében egy írógép. Elha­tároztuk, hogy reggelenként ko­rábban bejövünk az iskolába, és megjavítjuk a masinát. Ez si­került, s már meg is alakult a Riporter őrs, amelynek tudósí­tásait a jövőben ezen a gépen fogjuk le”An*lni. Vida Teréz, Bátmonostor

Next