Bácsország, 2014 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 3. szám
Heverdle Péterné Dr. Köncse Kriszta, Budapest 6. Esztergomi évei alatt kiteljesedik egyházzenészi pályája Kersch Ferenc a nagyváradi székesegyházi karnagyi állását feladja, amikor az 1896. év végén beadja pályázatát az esztergomi bazilika ugyanezen posztjának betöltésére. Az Esztergom című hetilap 1897. január 17-ei száma közli életútját, és ezidáig ez a dokumentum bír a legnagyobb bizonyító erővel a tekintetben, hogy Kersch Liszt Ferenc tanítványa volt. „Folyó hó 15-én Kersch Ferencet választják 36 pályázó közül egyhangúan a megüresedett székesegyházi karnagyi állásra. K.F. gimnáziumi tanulmányai befejeztével Budapesten bölcsészet hallgató volt. Ez időben ismerkedett meg Liszt Ferenccel, ki fölismervén benne a kiváló zenei képességet, maga mellé vette s Liszt oldala mellett képezte magát valóságos orgona virtuóznak, s mint ilyen szaktekintély a szabadkai nagy orgonakoncertre őt hívták meg mint bírálót, írt számos teljes felszerelésű művet. A linci (sic!) Cecília-egylet által követett iránynak a híve. A választást úgy egyháziak mint a katholikus közönség a legnagyobb örömmel veszi tudomásul, mert egész biztosan reményli az új karmestertől a főszékesegyházi ének- és zenekar cél- és okszerű formálását.” Azzal, hogy az akkor már egyházzenészként közismert Kersch Ferenc 1897- ben a bazilika karnagyi állását elnyerte, művészi pályája csúcsára érkezett és személyisége is kiteljesedett. Hatalmas váltás volt ez Kersch számára, hiszen Nagyvárad a világiasság központja, Esztergom pedig az egyháziasságé. Esztergom hiába egyházi központ, a nagyvárosi forgatag után csendes kisvárosnak mondható. Amikor Kersch Ferenc letelepedett, akkorra már a magyar katolicizmus jelképes bástyáinak is tekinthető egyházi épületek álltak (Prímási Palota, kanonokok házsora, Szent Anna rotunda, Vízivárosi plébániatemplom, Belvárosi templom). A középkori magyar kultúra legkiemelkedőbb, Európa közös szellemi kincseit látni kívánók a Főszékesegyházi Könyvtárba és az Érseki Levéltárba látogattak. Az előbbiben országhatáron átívelő jelentőségű könyvritkaságokat mintált kódexeket a XII., XV., XVI. századból, köztük az 1555-ből származó gazdagon illusztrált Bakócz-graduálét, valamint egy corvinát 1477-ből, francia, német, angol, cseh nyelvű könyveket a XII-XV. századból), az utóbbiban pedig a Mohács előtti Magyarország becses dokumentumait őrizték. Esztergom egységes szellemi miliőjének kialakításához erőteljesen hozzájárultak az érsekség által kiemelten támogatott, illetve fenntartott különböző oktatási intézmények: főgimnázium, tanítóképző, óvónőképző, papnevelde, valamint a Katolikus Legényegylet. A fentiek létrehozása és működtetése elválaszthatatlanul összeforrott a XIX. századi esztergomi érsekek személyével. Rudnay Sándor, Kopácsy József, Scitovszky János, Simor János, Vaszary Kolos voltak azok, akik abban a történelmi időben töltötték be az egyházfői tisztet, amikor a legfontosabb feladat az újkori magyar katolicizmus anyagi és szellemi alapjainak lerakása volt. 7. Kersch és Prohászka Kerschnek Esztergomban sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítania egykori gimnáziumi iskolatársával: Prohászka Prohászka Ottokár 39