Balkon, 1996 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1996-06-01 / 6. szám
Egymásra utalt kockák Tisztelet Teeny Duchamp-nak Párizs, jeu de Paume 1996. március 5—április 28. A sakkjáték többezer éves története egyes források szerint Trója ostrománál kezdődik, amikor is - Strabón írja - a „bölcs és okos" Palamédés, katonái szórakoztatására kitalálta a zseniális játékot. Az arab legenda szerint viszont egy brahman-kasztbeli nőnek köszönhetjük a sakkot, aki a gondjára bízott királyfi nevelésére ötölte ki a lépéseket, azt bizonyítandó, hogy a legnagyobb földi hatalmasság sem érhet el semmit alattvalói (tisztjei és parasztjai) nélkül. Mikor a hálás király teljesíteni akarta a brahmina egy kívánságát, újabb leckét kapott. A nevelőnő ugyanis azt kérte tőle, hogy a sakktábla első kockájára egy búzaszemet tegyen, a másikra kettőt, a harmadikra négyet, vagyis duplázza a tétet minden kockánál. A látszólag szerény kívánság teljesítésekor az utolsó kockára 18.446.744.073.709.511.615 búzaszem került volna... Az időszámításunk előtti ötödik évszázadban Indiában 64 egyforma színű kockán tologatják a bábukat. A VI. században Ázsiában buddhista szerzetesek terjesztik a sakkot, melyet akkoriban négy játékos is játszhatott. Európában a IX. században tűnik föl ez a társasjáték. A középkorban a bábukat ékszernek tekintik, nemesfémből, elefántcsontból, vagy ami még becsesebb, kristályból készítik őket. A történelem folyamán számos államférfit tudóst és művészt ábrázoltak sakkozás közben, melynek elméletét már a XIII. században kidolgozták, majd jóformán minden században tökéletesítették. Marcel Duchamp számára a sakkjáték mindennapos elfoglaltság, szenvedély; olyan szimbolikus kódrendszer, mely segít a világ rejtett titkainak megértésében. Amíg a dadaisták és szürrealisták vissza-visszatérő érdeklődése a fantázia és a kombináció misztikus világának szól, addig Duchamp számára a sakkjáték intellektuális stratégia. 1910—11-ben két képet is fest (A sakkjátszma, Sakkjátékos portréja), melyeken két bátyját (Jacques Villont és Raymond Duchamp-Villont) játék közben ábrázolja. Ettől kezdve Marcel Duchamp művészeti stratégiája magába olvasztja a sakk intellektuális stratégiáját és vizuális világa integrálja a sakk szimbólum- és formavilágát. Sakk-készletet is farag, az elsőt 1918-ban, Argentínában, 1943-ban és 1964- ben zsebsakk-készletet állít elő. A szenvedélyes érdeklődés meghozza gyümölcsét. Duchamp, aki tagja a francia és a nemzetközi sakkszövetségnek, kora egyik legjobb amatőr játékosa, 1918 és 1935 között számtalan helyi és nemzetközi versenyen vesz részt, sőt 1924-ben és 1935-ben versenyt is nyer. Megmérkőzik ezeknek az éveknek szinte minden nagy profijával, játszmáit virtuozitás és hallatlan merészség jellemzi. 1932-ben Vitaly Halberstadttal közös elméleti művet ad ki, melyet a sakkozók még ma is haszonnal forgathatnak. Duchamp egész életét egy nagy sakkjátszmaként élte le; ha úgy tetszik, élete paradigmája egy bonyolult sakkjátszma volt. Sakktábla fölött koncentrálva alakította ki élet- és játékstratégiáját. A művészet mint játék sokak elgondolása. A művészet mint sakkjáték - ezt Duchamp tudatosította bennünk. A sakk az egyik legfontosabb összekötő kapocs Duchamp és művészbarátai (Man Ray, Picabia, Max Ernst, Calder, John Cage) között, és az ötvenes években jelentkező fiatalabb művészek egy része is (Arman, Takis, Rauschenberg, Tinguely, Niki de Saint Phalle) a sakkon keresztül kapcsolódik hozzá. A mostani kiállítás (Les cases conjuguées), tulajdonképpen Duchamp feleségének, Alexina Sattlernek akar emléket állítani, aki 1995 decemberében halt meg. Az amerikai illetőségű „Teeny” 1922- ben érkezett Párizsba. Brancusi biztatására művészeti stúdiumokat folytatott, majd 1929-ben Henri Matisse műgyűjtő és műkereskedő fiának, Pierre Matisse-nak lett a felesége. Duchamp nem ismeretlen előtte. 1951-ben, Teeny válása után találkoznak újra; 1954-ben házasodnak össze. Mindennapos sakkjátszmáik közül a kor leghíresebb művészei a kibicek. 1968. február 5-én Torontóban John Cage Reunion című háromszemélyes sakk-performanszán vesznek részt, mely különleges sakktáblán folyik: a bábuk mozgása-lépése hangokat gerjeszt. Teeny hűséges társa volt Marcel Duchamp-nak, egészen férje 1968-ban bekövetkezett haláláig. Azután pedig sokat tett a Duchamp-i életmű megőrzése és megismertetése érdekében. Annál is inkább, mivel annak minden titkát ismerte, részt vett például az utolsó nagy mű, az 1946-1966 között keletkezett Etabt dibbis: 1° La chute d 'eau, 2° La chute d ’eau, 2° Le gaz d 'éclairage című rejtélyes Duchamp-mű kivitelezésében. Takis Sakkjátszma - Hommage à Marcel Duchamp, 1961 | 60x40x10 cm A kiállítás központi darabja az a beépített sakktáblájú asztal, amelyen Duchamp egész életében sakkozott, Teenyvel, profi versenyzőkkel, képzőművész partnereivel. Kiállították azokat a sakkkészleteket is, amelyeknek figuráit Man Ray, Max Ernst vagy Calder faragták. A kamarakiállítás egyik sarkában folyamatosan működő videó-monitor is igazi művészeti csemegét kínál: Duchamp-interjúkat és az Entr'acte című René Clair remekművet. A mű 1924- ben született és valóban „felvonásközi szünet" helyett játszották, a Hébertot irányította Théatre des Champs-Elysée-ben, Francis Picabia Erik Satie Reiche (Nyári szünet) című darabjában, melynek előadói, „balett-táncosai” Picabia és barátai, többek között Duchamp és Man Ray voltak... Teeny Duchamp (nem igazán jelentős) grafikai művei mellett a Galerie Nationale du Jeu de Paume alagsori kiállítótermének falain jó néhány fotó is látható volt, például Man Ray művei, melyek Duchamp-t sakkozás közben örökítik meg világhírű partnereivel. Ezek közül a partnerek közül egyébként 1996. április 23-án este több is „megelevenedett": a kiállítás létrejöttéhez is nagyban hozzájáruló Jacqueline Mounier-Matisse közreműködésével tisztelegtek a közel harminc éve halott, de az avantgárd egyik legnagyobbjaként ma is élő és ható Marcel Duchamp előtt. Nagy Pál 31 ___a______s__z c an a