Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-06-15 / 10-11. szám
,hogy a szerződésileg kötelezett szállításoknak eleget tehessenek. A behozatal Siléziából egy hó alatt 200,000 mázsát tett. Egyszóval a nyersvas utáni keserlet a jelenlegi kínálattal nem fedezhető többé , hihető, hogy hosszú ideig nem is lesz. A vasipar alapja a vaskő és szén. Vaskövünk, mégpedig kitűnő minőségű, van bőven Felső-magyarországon, Erdélyben és az alpesesekben. E bőséggel azonban nem áll kedvező arányban a szén. Csehországot kivéve a vasipar egész Ausztriában és Magyaországon faszénnel űzetik. Az erdőség azonban, e faszéntelep nem terjed, hanem egyre apad. A vághatófaállomány elfogyott s azon erdőségek, melyeknek közelében vasgyárak léteznek, már túlságosan is ki vannak pusztítva. A fanövés mesterségesen nem fokozható. S ha az erdőkben utak fognak vágatni vagy beléjök épen vasutak fognak vezetettni s így a faszállitás megkönnyebbül, a mindenütt szükségelt fa ára e helyeken emelkedni fog s az erdőben a fa ára oly magas lesz, hogy az olvasztó kemenczék nem fogják megfizethetni. Ausztria kőszénnel sincs valami túlságosan megoldva, nagyobb mennyiségben csak Csehország barna széntelepeiben, sieres minőségben csak Erdélyben a Zsila völgyében jön elő. Csehországot kivéve kőszéntelepek sehol sincsenek közel a vaskőtelepekhez s szabály szerint mindig a szenet kell a vaskőhöz szállítani, megfordítva csak akkor, ha a vaspiacz a kőszéntelephez van közelebb. Ily körülmények közt a felső-magyarországi, azerdélyi és alpvidéki vasipar jelentőségének súlypontja nem fekhetik a termék olcsó, hanem a termék jeles voltában. Az osztrák birodalomban előállítatni szokott 7 millió mázsa vasból mintegy 5 millió minősített vas, míg egész Európának körülbelül 170 millió mázsára menő vasánál a minősített vas csak mintegy 10 millió mázsát tesz. Bátran állíthatjuk, hogy az ausztriai és magyar vas oly jó, hogy sok tekintetben más vas által nem is pótolható s mindenütt akadna vevőkre, ha ezeknek rendkívüli jóságáról tudomásuk lenne. A dolog, fájdalom, nem így áll. A minősített, tehát igen értékes vas mindenütt előnyösen, azonban csak korlátolt menyiségben találhat keletre. Hogy vasunkat okszerűen tudjuk értékesíteni, tál akkor a piaczra lenne szükségünk, mint amilyen Europa vaspiaczainak jelenlegi összesége. A védvámnak köszönhetjük, hogy vasunk elől el van a világpiacz zárva még oly helyeken is, hol vasunkat kiválóan keresik. Saját piaczunk ezen elszigetelésének következése egyrészről vaspazarlás, azaz nagyobb értékű minősített vasnak alkalmazása ott is, hol az olcsóbb vas is elég jó volna, másrészről vasszükség ott, hol az embereknek nem áll módjukban előteremteni a saját vasunkért kívánt magas árat, az idegen vas pedig, melyet olcsóságánál fogva minden szegény ember megvehetne, a védvámok miatt nem kapható. Nem tagadható, hogy vannak és örökké lesznek a vasnak bizonyos nemei, melyek külföldön 50%-kal olcsóbban termelhetők, mint nálunk. Szükságunk van ennélfogva, hogy vasunk, kitűnő minőségét mindenütt ismerjék s hogy vasunk előtt a világ minden piacra nyitjék meg ; ebből kifolyólag, hogy felülmulhatlan minősitettvasunknak keretet szerezzünk s magunkat az olcsóbb idegen vassal elláthassuk. Kőszenünk nem alkalmas az olvasztó kemenczéknél való használtatásra, de tökéletesen kielégítő a vas finomítására. Megvan tehát az eszköz, melylyel sokkal nagyobb mennyiségű nyersvasat finomíthatunk, mint a mennyit olvasztó kemenczéink előállítani képesek, s ha e finomítást elég olcsón eszközölhetjük, nem kell félnünk, hogy a finomított vasnak nem leend kelete. A jelenlegi keresletből nem ítélhető meg azon kereslet, mely beállana, ha a vas ára lejebb szállana. Nem vonhatni kétségbe, hogy az oly életszükséglet kerete, mint a vas, melynél a fogyasztásnak alig van határa, ha az ár felére száll le, nem lesz kétszeres, hanem százszoros. Nagy nyomást gyakorol a vasvám a vasutakra. 1860—1865-ig a már létezett 720 mfld. építtetett s ennek összes nyersvas szükséglete mintegy 7 vasúthoz 120 mfd. millió mázsát tett. Az ugyanezendő alatt Fillinger szerint tisztán termelt nyers és öntöttvas 29.700.000 mázsát tett, maradt tehát a vasutak által felhasznált 7 millió levonásával 22.700.000 vagyis egy évre 4.200.000 mázsa. Ennyi szolgált az egész belszükséglet és a kivitel fedezésére. Ha már most a vasszükséglet évi növekvését az 1734—1845 évi tapasztalat szerint, (évenkint 110.000 mázsa) tehát igen alant számítjuk, akkor 1872-ben már a vasszükséglet (beleértve a vasutak szükségletét is) 56.700.000 mázsát teend, míg ellenben nem hihető, hogy a nyersvas-termelés egyelőre évenkint 6 */* millónál többre mehessen (ennyire ment a különösen kedvező 1863-as évben). Ajánljuk e nézeteket vasiparosaink figyelmébe. (Hagy. orsz. ang. érdek.) 89 Pályázat. A m. k. pénzügyminisztérium kebelbeli számvevőségének bányaosztályában négy másodosztályú számtiszti állomás 700 frt. fizetéssel, és 150 ft. lakpénzzel esetleg 4 harmadosztályú számtiszti állomás 600 illető.