Barikád, 2014. július-szeptember (6. évfolyam, 27-39. szám)
2014-07-17 / 29. szám
kutatott a Morvai-féle expedíció tagjaival - személyes közléséből tudjuk, hogy maga is próbált rábukkanni az említett születési anyakönyvre — sikertelenül. Fuksz állítását egy titkárnő negyvennégy éves emlékei támasztják alá, míg a másik oldalon a múzeum hivatalos dokumentumai, illetve a burját szakember levéltári kutatásának eredménye áll. Majd miután céljaik között szerepelt nagy költőnk „földi maradványainak felkutatása” (Morvaiék majd’ két évtizeddel korábban ezt megtették), „hamvainak elhozása” (Morvaiék ezt is megtették, igaz, nem hamvakat, hanem a csontvázat hozták el Szibériából), és miután nem tudtak új eredményre bukkanni furcsa módon azt írták a közelmúltban: a „bizonyítás befejeződött”, „teljes egyértelműséggel el lehet mondani, hogy Barguzinban Petőfi Sándor hamvai kerültek elő”. (2014-ben az MVSZ tehát eljutott oda, ahova Kiszeljék 1989-ben.) Az alapján állítják ezt, hogy a barguzini koponya másolatának képét rávetítették az ismert Petőfi-dagerrotípiára egy „külföldi laboratóriumban”, és a kettő fedte egymást. Azonban ez se új, ezt elvégezte Clyde Simpson 1989-ben Barguzinban és az Egyesült Államokban, majd 2007- ben Budapesten az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetben is megtörtént. Ezenkívül a szakemberek szerint ez egyáltalán nem ad „egyértelmű igazolást”, nem pótolja a DNS-vizsgálatot, így nem állja meg a helyét az a megállapításuk, hogy „fölöslegessé tesz minden kutatást”. Tehát miután az MVSZ gyakorlatilag semmi olyan eredményre nem jutott az elmúlt négy évben, aminek következtében az MTA lépni kényszerülne, kijelentik: fölösleges minden további kutatás. Hmm! Mindezek ellenére még mindig örülhetnénk az MVSZ kezdeményezésének, ha együttműködnének a Morvai-féle bizottsággal annak érdekében, hogy végre pont kerüljön az ügy végére. A kezdeti jó viszonyból, együttműködésből azonban mára nem lett semmi, ahogy az Patrubány nemrégiben Morvainak írt nyílt leveléből is kiderül. Mára a Morvai-féle expedíció nem egy tagja, illetve az időközben elhunyt kutatók nem egy özvegye szóba se nagyon akar állni Patrubányékkal, be se teszi a lábát az MVSZ székházába — ők tudják, miért. Mindenesetre a Morvai-bizottság április 26-i gyűlésén többen igencsak kikeltek Patrubányék ellen. Voltak, akik plágiummal vádolták őket, sőt voltak, akik úgy érezték, mintha az MVSZ azt sugallná, tulajdonképpen Morvaiék a gátjai annak, hogy nem kerül pont az ügy végére. Erre utal az is, amit Patrubány említ Kiszelyékről a Leleplező című folyóirat júniusi számában. Ugyanitt ugyanis Grespik László leírta, hogy mint a Fővárosi Közigazgatási Hivatal egykori vezetője 2001. március 4-én megadta az engedélyt Hrúz Mária sírjának felbontására, de Kiszelyék ezt mégsem tették meg. Patrubány erre felteszi a kérdést: „... lehet, hogy azok, akik feltárták hamvait, ők sem akarnák eltemetni?” Nos, az MVSZ elnöke csak azt felejti el megemlíteni, hogy egy nappal korábban, március 13-án ideiglenes sírbontási tilalmat rendeltek el a Fiumei úti sírkertben, tehát nem tehették meg - ahogy azt egyébként Borzák Tibor az MVSZ-székházban is bemutatott könyvben is olvashatjuk. Ugyanebben ez áll Morvairól: „... már a szibériai expedíció előtt is voltak ügyei az adóhatósággal” — aminek semmi köze Petőfihez, de arra jó, hogy Morvait rossz fényben mutassa be. Szó sincs tehát jó viszonyról, tulajdonképpen nyílt szakításról beszélhetünk. De még mindezek ellenére is örülhetnénk az MVSZ kezdeményezésének, ha ennek eredményeképpen az ügy bekerült volna a köztudatba. Ez némiképpen meg is történt, azonban úgy tűnik, inkább zavart okozott. De hát hogyne okozna zavart az, ha például valaki huszonöt évvel a barguzini expedíció után azt olvassa: fel kell kutatni és haza kell hozni Petőfi hamvait, amikor már feltehetően rég felkutatták és elhozták Szibériából!? Azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy az MVSZ valóban a világ magyarságát képviseli-e, az összmagyarság nevében lép-e fel Petőfi-ügyben. Nos, az elmúlt évek híranyaga alapján úgy tűnhet, nem. Az MVSZ-ből történő tömeges kizárásokról, az elnökválasztással kapcsolatos perekről olvashatunk, amelyek alapján egységről még a Világszövetségen belül is nehéz beszélni. Nem tudni ezen kívül, hogy a Magyarok Világszövetségének erdélyi elnöke felvette volna a magyar állampolgárságot. Ha igen, az minden bizonnyal sajtóhír lett volna. De nem volt az. Ugyanígy nem tudni az MVSZ Petőfi Bizottságának vezetőjéről, a felvidéki Fuksz Sándorról, hogy felvette-e a magyar állampolgárságot. Bizonyára sajtóhír lett volna. De nem volt. Ahogy az is hír lett volna, ha ezért elvesztette volna a szlovákot. De nem volt. Lehet, hogy egy román és egy szlovák állampolgár akarja eltemetni Petőfit? Nos, így áll tehát jelenleg a helyzet: az MVSZ semmi olyan hiteles és tudományos eredményt nem tud „négy év kitartó és szívós munkájával” felmutatni, amit Morvaiék ne mutattak volna föl, illetve ami az Akadémiát véleménye megváltoztatására késztette volna. Okkal kérdezhetjük: miért vinné az előre az ügyet, ha az MVSZ által a Hősök terére tervezett temetésen - legjobb esetben is - pár száz ember összegyűlik, és egy üres koporsó mellett szidja az Akadémiát, ahogy szidták március 15-én? Gyaníthatóan, ez semmit se fog lendíteni a helyzeten. De akkor mégis, miért akarják ezt annyira? Mi lehet a céljuk vele? Bunyevácz Zsuzsanna DNS-vizsgálat kellene Széthúzás | barikád 2014. július 17.