Barikád, 2014. július-szeptember (6. évfolyam, 27-39. szám)

2014-07-17 / 29. szám

kutatott a Morvai-féle expedíció tagjai­val - személyes közléséből tudjuk, hogy maga is próbált rábukkanni az említett születési anyakönyvre — sikertelenül. Fuksz állítását egy titkárnő negyven­négy éves emlékei támasztják alá, míg a másik oldalon a múzeum hivatalos do­kumentumai, illetve a burját szakember levéltári kutatásának eredménye áll. Majd miután céljaik között szerepelt nagy költőnk „földi maradványainak felkutatása” (Morvaiék majd’ két évti­zeddel korábban ezt megtették), „ham­vainak elhozása” (Morvaiék ezt is meg­tették, igaz, nem hamvakat, hanem a csontvázat hozták el Szibériából), és miu­tán nem tudtak új eredményre bukkanni furcsa módon azt írták a közelmúltban: a „bizonyítás befejeződött”, „teljes egy­értelműséggel el lehet mondani, hogy Barguzinban Petőfi Sándor hamvai ke­rültek elő”. (2014-ben az MVSZ tehát eljutott oda, ahova Kiszeljék 1989-ben.) Az alapján állítják ezt, hogy a barguzini koponya másolatának képét rávetítették az ismert Petőfi-dagerrotípiára egy „kül­földi laboratóriumban”, és a kettő fedte egymást. Azonban ez se új, ezt elvégezte Clyde Simpson 1989-ben Barguzinban és az Egyesült Államokban, majd 2007- ben Budapesten az Országos Igazság­ügyi Orvostani Intézetben is megtör­tént. Ezenkívül a szakemberek szerint ez egyáltalán nem ad „egyértelmű iga­zolást”, nem pótolja a DNS-vizsgálatot, így nem állja meg a helyét az a megálla­pításuk, hogy „fölöslegessé tesz minden kutatást”. Tehát miután az MVSZ gya­korlatilag semmi olyan eredményre nem jutott az elmúlt négy évben, aminek kö­vetkeztében az MTA lépni kényszerül­ne, kijelentik: fölösleges minden további kutatás. Hmm! Mindezek ellenére még mindig örülhet­nénk az MVSZ kezdeményezésének, ha együttműködnének a Morvai-féle bi­zottsággal annak érdekében, hogy végre pont kerüljön az ügy végére. A kezdeti jó viszonyból, együttműködésből azon­ban mára nem lett semmi, ahogy az Patrubány nemrégiben Morvainak írt nyílt leveléből is kiderül. Mára a Mor­vai-féle expedíció nem egy tagja, illet­ve az időközben elhunyt kutatók nem egy özvegye szóba se nagyon akar állni Patrubányékkal, be se teszi a lábát az MVSZ székházába — ők tudják, miért. Mindenesetre a Morvai-bizottság áp­rilis 26-i gyűlésén többen igencsak ki­keltek Patrubányék ellen. Voltak, akik plágiummal vádolták őket, sőt voltak, akik úgy érezték, mintha az MVSZ azt sugallná, tulajdonképpen Morvaiék a gátjai annak, hogy nem kerül pont az ügy végére. Erre utal az is, amit Patrubány említ Kiszelyékről a Lelep­lező című folyóirat júniusi számában. Ugyanitt ugyanis Grespik László leír­ta, hogy mint a Fővárosi Közigazgatási Hivatal egykori vezetője 2001. március 4-én megadta az engedélyt Hrúz Má­ria sírjának felbontására, de Kiszelyék ezt mégsem tették meg. Patrubány erre felteszi a kérdést: „... lehet, hogy azok, akik feltárták hamvait, ők sem akarnák eltemetni?” Nos, az MVSZ elnöke csak azt felejti el megemlíteni, hogy egy nap­pal korábban, március 13-án ideiglenes sírbontási tilalmat rendeltek el a Fiumei úti sírkertben, tehát nem tehették meg - ahogy azt egyébként Borzák Tibor az MVSZ-székházban is bemutatott könyvben is olvashatjuk. Ugyanebben ez áll Morvairól: „... már a szibériai ex­pedíció előtt is voltak ügyei az adóható­sággal” — aminek semmi köze Petőfihez, de arra jó, hogy Morvait rossz fényben mutassa be. Szó sincs tehát jó viszonyról, tulajdonképpen nyílt szakításról beszél­hetünk. De még mindezek ellenére is örülhet­nénk az MVSZ kezdeményezésének, ha ennek eredményeképpen az ügy bekerült volna a köztudatba. Ez némiképpen meg is történt, azonban úgy tűnik, inkább zavart okozott. De hát hogyne okozna zavart az, ha például valaki huszonöt évvel a barguzini expedíció után azt ol­vassa: fel kell kutatni és haza kell hozni Petőfi hamvait, amikor már feltehetően rég felkutatták és elhozták Szibériából!? Azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy az MVSZ valóban a világ magyarságát képviseli-e, az összmagyarság nevében lép-e fel Petőfi-ügyben. Nos, az elmúlt évek híranyaga alapján úgy tűnhet, nem. Az MVSZ-ből történő tömeges kizárá­sokról, az elnökválasztással kapcsolatos perekről olvashatunk, amelyek alapján egységről még a Világszövetségen belül is nehéz beszélni. Nem tudni ezen kívül, hogy a Magyarok Világszövetségének erdélyi elnöke felvette volna a magyar állampolgárságot. Ha igen, az minden bizonnyal sajtóhír lett volna. De nem volt az. Ugyanígy nem tudni az MVSZ Petőfi Bizottságának vezetőjéről, a fel­vidéki Fuksz Sándorról, hogy felvette-e a magyar állampolgárságot. Bizonyára sajtóhír lett volna. De nem volt. Ahogy az is hír lett volna, ha ezért elvesztette volna a szlovákot. De nem volt. Lehet, hogy egy román és egy szlovák állam­polgár akarja eltemetni Petőfit? Nos, így áll tehát jelenleg a helyzet: az MVSZ semmi olyan hiteles és tudomá­nyos eredményt nem tud „négy év ki­tartó és szívós munkájával” felmutatni, amit Morvaiék ne mutattak volna föl, illetve ami az Akadémiát véleménye megváltoztatására késztette volna. Ok­kal kérdezhetjük: miért vinné az előre az ügyet, ha az MVSZ által a Hősök terére tervezett temetésen - legjobb esetben is - pár száz ember összegyűlik, és egy üres koporsó mellett szidja az Akadémiát, ahogy szidták március 15-én? Gyanítha­tóan, ez semmit se fog lendíteni a hely­zeten. De akkor mégis, miért akarják ezt annyira? Mi lehet a céljuk vele? Bunyevácz Zsuzsanna DNS-vizsgálat kellene Széthúzás | barikád 2014. július 17.

Next