Bárka, 2001 (9. évfolyam, 2-6. szám)
2001 / 4. szám - Nagyné Varga Éva: Pillanatképek Békés megye irodalmi életének múltjából II.: A kiegyezés korától napjainkig
100 Nagyné Varga Éva mintázta meg (Nótás Kata, 1883; Jeles kompánia, 1883; Az öreg béres, 1884). Remek nyelvérzéke, nagyszerű kifejezőkészsége legkitűnőbb műfordítóink sorába emelte. Elsősorban olyan népek irodalmát tette hozzáférhetővé, melyek korábban fordítások híján kevéssé voltak ismertek a magyar olvasó számára (Runeberg, Geijer, Frazen skandináv, Calderon, Moreto spanyol szerzők alkotásai). A Pusztaszentetornyán, előkelő nemesi család sarjaként született, széleskörű irodalmi ismeretekkel rendelkező Justh Zsigmond (1863—1894) a legelsők között próbálkozott literatúránk és szépművészetünk európaivá tételével. A Pusztaszentetornyához és térségéhez élete végéig hű író a tájat, a falut, valamint lakóit kutatta és ábrázolta prózájában. Novelláiban (A puszta könyve, 1892; Delelő, 1895) megalkotott parasztjai nyersebbek, brutálisabbak, barbárabbak a hazai irodalomban korábban megismerteknél, ezáltal az elsők között adott jelt a parasztságban lakozó belső feszültségekről, szociális indítékú lázongásokról. Az arisztokráciát türelmetlen kritikával elutasító, ironikus szemléletmódú Faimus (1895) című regénye jelentős szerepet játszik a magyar irodalom XIX. század végi útkeresésében. Szkepszisével, iróniájával - amellyel osztálya sorsát, helyzetét vázolta —, parasztlátásának újszerű vonásaival, művészi módszerével utat nyitott a magyar kritikai realizmus számára. A parasztság művelődése érdekében 1892-ben létrehozott parasztszínháza klasszikus darabok (Arisztophanész, Plautus, Shakespeare, Moliére) mellett gyakran adta elő az író egyfelvonásosait is, melyek a napszámosok életéből merített realista jelenetek voltak (Siralomház; Hárman voltak). A hazai és külföldi művész- és íróbarátainak is otthont adó Szentetornya pezsgő kulturális élete Justh halálát követően, megfelelő támogatók híján enyészetnek indult. A századfordulót megelőző, s az azt követő néhány év sem teremtette meg Békés megyében az alkotó irodalom bázisát. A tehetségesek a fővárosban, vagy más nagyvárosban reméltek boldogulást. A XX. század elején végre hazánkba is eljutott az a törekvés, amely a technika térhódítását követően igyekezett a művészet rangját helyreállítani. Az országszerte tapasztalható kulturális fellendülés nyomai régiónkban is érzékelhetővé váltak. Ezt a folyamatot segítette az 1882-ben alapított gyomai Kner-, továbbá az 1903- ban induló békéscsabai Tevan-nyomda országos rangú könyvkiadói tevékenysége, kapcsolatrendszere is. Az új gondolatokkal, új érzésekkel, kultúrszomjjal átitatott fiatal értelmiség egy része 1910 körül, felsőfokú tanulmányait befejezve, visszatért Békésbe. Kulturális tevékenységük következtében kezdett a megye szellemi arculata a századforduló után színesedni, gazdagodni. Ezt a folyamatot azonban súlyosan akadályozták a Justh Zsigmond 3 Koszorús Oszkár, uo. 279. A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Szerk. Sőtér István. Bp. Akadémiai K. 1965- 849, 852.