Bécsi Napló, 2012 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2012-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ XXXIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2012. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENIK 2 HAVONTA ÁRA: 2,-Euro Erscheinungsort Wien Österreichische Post AG • 02Z032898 M R b. b. VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN Bank és diplomácia itt, az élet máshol A magyar-osztrák kapcsolatok már rég túlléptek a Kreisky-Kádár-féle politikai hangulatkeltésen Hol az igazság a mindennapi élet és a közmédia között? Könnyen el tudja dönteni ezt a kérdést, aki januárban járt is Magyarországon és végig is olvasta a Magyar Távirati Iroda (MTI) riportját a Szlovákiából és Romániából Magyarországra irányuló bevásárló turizmusról. Csak majdnem mellékesen, a szöveg vége felé említik meg a „szalámiturizmus” kitalálóit: Vas megyében „az osztrák turisták... még mindig szívesen veszik igénybe a vendéglátóhelyek szolgáltatásait, és sokan járnak át fogorvoshoz is.” Északabbra még ennyi sincs: „A Soproni Kereskedelmi és Iparkamaránál elmondták: több pénzt vásárolnak el a magyarok Burgenlandban, mint az osztrákok Magyarországon. A kamara szerint ma már szinte csak a fodrászok, kozmetikusok miatt járnak át Sopronba a határ túloldaláról.” Hogy akkor mit csinálnak a Soproni Várkerület parkolóit ezerszámra elárasztó osztrák rendszámú autók tulajdonosai? Arra az MTI nem ad választ. Végeredményben nem is túl fontos a válasz. Sokkal fontosabb, hogy a magyar-osztrák kapcsolatrendszerben már régesrégen kiiktatódott a „különböző rendszerek” játéka. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben két igazság létezett. Az egyik az volt, amit egy kis történelmi csalással „k.u.k” (németül „kaiserlich und königlich“, vagyis „császári és királyi”) rövidítéssel jelöltek és ami arra utalt, hogy az egypártfőnök Kádár és Kreisky osztrák kancellár találta ki: „A rendszerhatárokon keresztül” működtek együtt. Mindenki tudja, hogy ez a koegzisztencia nem mindig és főleg nem mindenhol működött. Csak arra kell emlékeznünk, hogy hányszor maradtak győriek, soproniak vagy szombathelyiek élelmiszer nélkül, miután szombatonként elmúlt az „osztrák invázió”. Hát igen, az átlagos bécsi hirtelen bevásárlókedve sehogyan nem volt összeegyeztethető az ötéves tervvel... Ilyen ma már nehezen történhet meg - hacsak nem Ausztriában. Karácsony óta a magyar sajtóban több hír is megjelent, miszerint a gazdaság bizonytalan helyzete és a gyengülő forint miatt sokan Ausztriába - és kisebb mértékben Szlovákiába - menekítik a pénzüket. Az Origo nevű online-újság január elején jelentette, hogy „egy osztrák bankban csak két hétre előre tudtak időpontot adni a magyar ügyfeleknek, olyan nagy az érdeklődés az ausztriai számlanyitás iránt”. Thomas Uher, az osztrák Erste Bankcsoport igazgatósági tagja ugyan nem akart rohamról beszélni, de bevallotta, hogy december óta „a normálisnál erősebb” a forgalom. A Bank Burgenland illetékesei korábban arról számoltak be, hogy az egy évvel korábbihoz képest mintegy 50 százalékkal növekedett a magyarországi ügyfelek száma. Becslések szerint az idei év elején 600 millió euró, azaz 160 milliárd forint került magyar ügyfelek által nyitott osztrák bankszámlákra. Más becslések ennek a dupláját valószínűsítik. És akkor még meg sem említettük, hogy egészen jól szerepelnek a magyarok az osztrák ingatlanpiacon. Kelet-Ausztriában néha már királykodnak is. Az Ötscher nevű síhegy lábánál fekvő Lackenhofban található 15 szálloda közül az ORF szerint már hét van magyar (és három orosz) befektetők tulajdonában. Máshol inkább lakásvásárlással és bérbeadással ügyeskednek a magyarok. Nagyon jó ez így, legalább nem lesznek egyoldalúak a kapcsolatok. Ugyan Ausztriában nem lehet (és nem kell) sunyi módon, „zsebszerződéssel” vásárolni földet, ami Magyarországon külföldi állampolgárok számára a rendszerváltás óta az egyetlen lehetőség volt. De az ilyen resztrikció elfogadható, ha figyelembe vesszük az árkülönbségeket: nyugati spekulánsok már régen egész Magyarországot felvásárolták volna, ha lehetne. Ha már a bankoknál tartottunk, említsük meg a magyar-osztrák viszonyt súlyosan terhelő budapesti törvényhozást, a bankadótól a devizahitelek végtörlesztéséig. De nem csak az osztrák kormány fordult panasszal az Európai Bizottsághoz, hanem maguk a bankok is: november közepén hét magyar pénzintézet külföldi tulajdonosa azt írta Brüsszelbe, hogy a piacinál sokkal alacsonyabb áron lehetővé tett végtörlesztés a bankok jogainak „otromba megsértése”. A Reuters hírügynökség felhívja a figyelmet arra, hogy a három anyabankon (Bank Austria/Unicredit, Erste Bank és Raiffeisen) keresztül érintett Ausztriában nagy felháborodást váltott ki a magyar végtörlesztési törvény. EU-döntés még nincs, viszont osztrák revans van, legalábbis több kelet-európai kormány szerint. Az osztrák jegybank olyan terveket dolgozott ki a bankok kelet-európai hitelezésének visszafogására, amelyek diszkriminálhatják az érintett országokat és megszegnék a szabad tőkeáramlás elvét. Bécs szerint a lépés nem tartalmaz semmilyen szankciót, így az EU jogszabályait nem sértették meg. Nem is számítanak konkrét döntésre Brüsszelből. Ugyanakkor Ewald Nowotny, az osztrák jegybank elnöke leszögezte: „A magyarországi fejlemények elsődlegesen politikai gyökerűek.” Hogy ezzel mit akart kifejezni? Abból indult ki, hogy Magyarország és az EU, valamint a Nemzetközi Valutaalap között éppen folyó tárgyalásokon „lehetséges kedvező megoldást találni”. Az osztrák bankok kintlevősége - az állampapírokat is beszámítva - mintegy 30 milliárd euró a jegybankelnök szerint. Nowotny mégis bizakodó... Az udvarias Nowotny és a diplomatikus Michael Spindelegger között csak egy különbség van: az egyik pénzben gondolkozik, a másik - nem hiába alkancellár és külügyminiszter Bécsben. Spindelegger egyik brüsszeli látogatása folyamán figyelmeztette uniós kollégáit, hogy a magyar alkotmányról és néhány törvényről zajló vitában ne „pofozzák” Magyarországot, mert azzal csak ellentétes hatást érnének el. „Magyarország eltángálása kontraproduktív, és nincs összhangban az európai joggal”, mondta Spindelegger. Ugyanakkor Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek tudomására hozta, hogy az európai jog „vitán felül áll”, egyetlen uniós tagállam sem fordulhat szembe az európai jog szellemiségével. „Ez egyértelmű vörös fonal, amelyet nem szabad átlépni”, mondta az Osztrák Néppárt vezetője. A Spindeleggerrel folytatott megbeszélésen Orbán is diplomatikus volt: tudatában van annak, hogy ez a devizahitel-krízis befejezésére irányuló magyar megoldás „komoly veszteséget okozott osztrák bankoknak”. De hangsúlyozta, hogy a végtörlesztésben nincs nemzeti részrehajlás. „Magyarország nem akar az osztrákok pénzén élni, sőt senki más pénzén sem akar élni, hanem a saját lábán szeretne állni.” És ami az európai jogot illeti: „A mi értékeink az osztrák kormánnyal közösek. Európai értékek talaján állunk, az európai kultúra részei vagyunk, és európai vitákban vagyunk érdekeltek.” Az ünnepi szólamok már megint „k.u.k.” hangulatot teremtenek Ausztria és Magyarország között. A mindennapi élet ennél sokkal árnyaltabb, jó és rossz példákkal is. De egy biztos: 2012-ben nem függenek (teljesen) a bankoktól és a politikától. Martos Péter Karácsonyi díszben a Wangfujing Dajie sétálóutca Bécsi Magyar Iskola Felhívás Tisztelt Szülők, ausztriai magyar egyesületek felelősei és képviselői! A Bécsi Magyar Iskola, amely az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének negyedszázada sikeresen működő projektje, - a félreértések elkerülése végett - továbbra is folytatja oktatási tevékenységét. Kérjük azokat a szülőket, akik érdekeltek abban, hogy gyermekük továbbra is részt vegyen intenzív magyar nyelvoktatásban, a magyar haza és kultúra megismerésében, jöjjenek el 2012. február 13-án 17.30 órakor (pontos kezdés) a Bécsi Magyar Otthonba (Bécs L, Schwedenplatz 2/1/9), ahol megbeszéljük, hogyan folytatódjon az oktatás, mik a szülők elvárásai, hogyan tudunk a gyermekek számára megfelelő feltételeket teremteni. aTM,, ^ meg •.*** valósítani és mindez természetesen tézesen. J Amennyiben nem tud ezen a napon eljönni, kérjük keresse fel telefonon (01/532 60 48) vagy e-mail-ben (zentralverband@aon.at) a Központi Szövetséget, és jelezze, hogy érdekli gyermekének a BMI-ben történő iskoláztatása. Központi Szövetség vezetősége | w/m/w/m/m/m/w/m/m/m/w/m/w/m/m/m/m/m/m/w/w/m/w/m/m/w/w/w/m/m/m/m/m/w/m/m/w/m/w/m/w/m/m/m/w/m/A BÉKEMENE T Lehet így is , így is lehet? Rá kell végre döbbennünk: nem az események, hanem a visszhangjuk a fontos, sőt, egyedül a róluk született tudósítások a mérvadóak. A digitális világban ez már természetes. Aki nem éri be ezzel, magára vethet. A 2012. január 21-én Budapesten lezajlott tömegtüntetés tény, de ugyancsak tény annak rögzítése, kivetítése is. Január 2-án 15.000 ember tüntetett Budapesten az Opera előtt és küldte volna Orbán miniszterelnököt a pokolba, természetesen megfelelő nemzetközi segédlettel. Orbán alkonyát emlegették egyre hangosabban, már-már arra lehetett számítani, hogy a gazdasági válság maga alá temeti a budapesti kormányt is. Nem így történt, sőt, mint mikor valaki felocsúdik, a miniszterelnök felszólalása Strasbourgban jelzésértékű volt, különösen azok számára, akik (régies megfogalmazásban) már erősen markolták a lélekharang kötelét. A pozitív értelemben vett elmozdulást tudomásul kellett vennie még a sajtónak is, ami nem ment egészen mellékzörej nélkül, így pl. egyik osztrák napilapban a magyar miniszterelnök újabb „ díszítő jelzőt” kapott: az üres zsebű Orbán. Már csak ezért is oda kellett figyelni a január 21- re beharangozott tüntetésre. A szervezők kezdetben azon izgultak, hogy legalább összegyűljön annyi ember, mint január 2-án. A kétkedő rokonszenvezők meg kíváncsian várták a tudósításokat. Az eredmény fordított arányú. A tüntetést követő hét elején csupán annyi összegezhető, hogy amilyen fegyelmezett volt a budapesti tüntetés, annyira fegyelmezetten hallgattak a nyugati tudósítók, ill. torzítottak gátlástalanul. Technikailag lehetetlenség, mégis önkénytelenül is megfogalmazódik az óhaj: mennyire jó lenne bepillantani a szerkesztőségek titkaiba. Vajon honnan származott, mivel magyarázható a budapesti megmozdulás agyonhallgatása vagy éppenséggel kipellengérezése? A sajtószabadság lehetővé teszi nem csupán a hazugságokat, torzításokat, de a túlzások mellett adott esetben az agyonhallgatást is. A képeket látva feltételezhető a meglepetés mindkét oldalon, vagyis nem csupán a kezdeményezők, a média is meglepődött, annyira, hogy a legtanácsosabb volt oda nem nézni, mert végtére még a mellébeszélés sem hatott volna meggyőzően. A beteg vagy talán kissé árnyaltabban fogalmazva, a túlérzékeny lelkek ilyenkor szülik meg agyrémeiket és kezdik emlegetni a nemzetközi összeesküvést. Mindettől eltekintve imponáló volt a január 21-i Békemenet. Nem csak azért, mert feltehetően 1956 óta nem látott ekkora tömeget egyidőben a pesti utca, de azért is, mert a határon túliak is megmozdultak, nem csupán helyben, de vették a fáradtságot és csatlakoztak az anyaországiakhoz. Meg aztán azért, mert kihágásnak, rendbontásnak semmi nyoma, a rendőrségnek a statiszta szerep jutott. Tüntetés a kormány mellett - vélték a legtöbben, csakhogy többről volt szó. Akik úgy számoltak, hogy Magyarországgal tetszés szerint bánnak majd el, kénytelenek tudomásul venni, hogy minden atomizáltsága ellenére egységbe tud forrni a nemzet, ha az emberek tömegei tudják, érzik, mi játszódik le. Nyilvánvalóan prüszkölve, bosszút forralva fortyog a nemzetközi tőke, mert átlátnak rajta, tűrhetetlennek tekintik ármánykodását, s úgy tűnik, újfajta gyarmatosítás vette kezdetét. A szovjet imperializmus terrorisztikus eszközökkel, mindent erőszakkal akart elérni. A nyugati tőke a demokrácia és a maga részéről korlátozatlan szabadságszólamait hangoztatva kívánja megszabni a lépést és a mércét, sarokba szorítani a makacskodókat. Leghatásosabb eszköze az elektronikus média és a sajtó. Aki kételkedni, netán tiltakozni mer, azt válogatatlan eszközökkel lehetetlenítik el. Magyarország esetében nagyon is jól jött a gazdasági és pénzügyi válság. Egészen világossá vált, hogy a kölcsönök folyósítását nem is annyira gazdasági, sokkal inkább politikai feltételekhez kötik, amik csorbítják az állami szuverenitást. Ilyenkor nemzetközi normákra, EU-s törvényekre hivatkozni nagyon is csalárd dolog. Nem mintha az Orbán-kormány minden tekintetben a törvényhozás, a politikai reformok magaslatán állna, de ha ellenpéldákat hoznánk fel Gadhafitól a kommunista Kínáig, akkor több mint lóláb ötlik a szembe azzal az aránytalansággal, hogy nagy fölényességgel lépnek fel a gyengék ellen, akik nem tudnak védekezni, míg az erősekkel elmélyült kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak, anélkül, hogy az egyébként annyira kényesen számon tartott demokratikus jogok megszegését számonkérnék. Belpolitikáikig több mint ízléstelen az a fanyalgás, amivel a szélsőbal fogadta a Békemenetet. A Népszabadság a Belügyminisztérium jelentését igyekszik kalkulációsan megcáfolni, vajon mennyire zsugorítható a közel négyszázezres tömeg (2012.jan. 22.). A Népszava meg egyenesen így tudósít: „A Békemenet elnevezésű civil demonstrációt követően az MSZP közleményt adott ki, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikáját, a költségvetés hiányát növelő igazságtalan adórendszerét, az árakat növelő és a forintot értéktelenítő szabadságharc károkozásait nem semlegesíti «pár tízezer ember» demonstrációja. ” Tehát így állunk a sajtó szabadságával: a média mint szócső szabja meg, mi a helyes, mi a megengedhető. Hogyan is érvelt Marx? Amennyiben a tények rácáfolnak az elméletre, adott esetben a fikciókra, akkor jaj a tényeknek. Csakhogy mindez veszélyes bumeráng, ami előbb utóbb azokat találja el, akik gátlástalan túlzásaikkal, konstruált előítéleteikkel törnek vélt, vagy valóságos ellenfeleikre. Pannonicus