Békés Megyei Nap, 1998. június (5. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-20 / 143. szám
Ecsegfalva A község eredete az Árpád-korra nyúlik vissza, már az 1200-as években templommal büszkélkedhetett. Az első írásos emlékek 1219- ben említik, ekkor még Heves megyéhez tartozott. Az ecsegi határ jelentős részét 1225-ben a budai Pálos szerzeteseknek adták. 1505-ben II. Ulászló Bessenyei Györgynek és Tárcsái Nagy Demeter nejének adományozta. A falu a török időkben - 1606 körül - elpusztult, az itt élők Mezőtúrra, Karcagra költöztek. A község határát Túrkeve és Dévaványa szerezte meg. Neve csak határnévként maradt meg: Ecseg, Nagyecseg, Pusztaecseg, Ecsegpuszta. A nagyecsegi puszta a Hortobágy után az ország második legnagyobb pusztája volt, e tájat a pásztorok nyájaikkal járták. A múlt század közepén Külső-Szolnok megyei pusztaként szerepelt a nyilvántartásokban, ettől az időtől kezdve azonban már Békés megyéhez tartozott. A múlt század közepén a Magyar Katolikus Vallásalapítványnak és a Borbély-családnak volt itt nagybirtoka, ők a határ használhatóbb részeit bérbe adták. Az 1880-as években megépült az Ecsegpusztán áthaladó Dévaványa-Kisújszállás vasútvonal (amelyet 1970-ben számoltak fel), 1906 körül elkészült - követve a vasút nyomvonalát - a dévaványa-kisújszállási kövesút. A helység újratelepítése 1920- ban kezdődött a régi falutól hét kilométerre keletre, a vasút és a Berettyó találkozásánál. Itt jelöltek ki telkeket. A betelepülők mind nagyon szegények voltak, de elszánták magukat az itt rájuk váró kemény munkára. Az épülő község központja a vasútállomás lett, ide települt a bolt és a kocsma is. A szomszédos községeket, az uradalom központját lóléval - lóvontatta vasúttal tudták megközelíteni. A falu Rákóczi út, Sugár út és a temető által határolt területe 1941- ben épül meg. Az úgynevezett Oncsa-házak is ekkor készültek el. Az Országos Nagycsaládosok Alapítványától igényelhettek építési anyagot. Pusztaecsegen a templomépítés gondolata 1938-ban vetődött fel, a dévaványai egyházközség ekkor helyezett ki állandó káplánt a településre. Benke István fiatal lelkész lelkes és célratörő munkája pezsgést hozott az egész faluban. Az építkezés 1942-ben el is kezdődött, és a ma is látható készültségi fokig jutott el. A háborús évek a templomépítés lendületét visszafogták, sőt az elkészült rész állapota is romlott. Mindezek ellenére 1994-ben jelentős előrelépés történt, amikor az Amerikában élő Kay Lajos, a felesége ecsegfalvi rokonságát meglátogató festőművész, oltárképet adományozott a falunak. 1942 óta épül Körösnagyharsány Az egykori Sebes-Körös általtól védett dombvonulat ősidők óta lakott volt, s a honfoglalás után is hamarosan benépesült. A község neve már 1214-1236 közöttről szerepel a Váradi Regestrumban (tüzes vas próbalajstrom), mint kápolnával rendelkező település. A tatárjárásban elpusztult falu nem sokkal a tatárok kivonulása után újra benépesül. Ekkor IV. Béla király kunokat is telepít a környékre, amit az is bizonyít, hogy IV. Kun László utolsó előtti Árpád-házi királyunkat a körösszegi vár mellett ölték meg a kun vezérek 1290-ben. A következő említés Harsányra vonatkozóan az 1564-ben kelt adománylevél, melyben János Zsigmond egyik hívének, Artádi Kelemennek juttatja a falut. A falu az 1530-1557 közötti időkben tér át a református vallásra. A török hódoltság alatt sok baj és pusztulás éri a községet 1605-ben Bocskai István erdélyi fejedelem hajdúvárosi rangra emeli Harsányt s ezáltal a lakosok hajdújogokat kapnak. Ezeket a jogokat 1631-ben I. Rákóczi György külön oklevélben erősítette meg. Az 1720-as években Harsány elveszíti hajdúvárosi rangját, és a nagyváradi káptalan földesurasága alá kerül. Ez alól csak az 1848-as jobbágyfelszabadítással szabadult. A falu lakosai nemzetőrként vettek részt az 1848-49-es szabadságharcban. Az I. és II. világháború frontjain is harcoltak a harsányi honvédek. Az I. világháború után megváltozik az addig jómódú falu képe. Egyre többen elvándorolnak - főleg fiatalok - a trianoni békeszerződés miatt az ország peremére szorult községből, amely így megindul az elöregedés útján. Változást csak az 1990-es rendszerváltás hoz. Ekkortól kezdve a falu ha sok nehézség közepette is, de szabadon viheti végbe a település lassú fejlesztését (Úthálózat bővítése, telefonhálózat kiépítése, vezetékes gáz bevezetése.) A település turisztikai lehetőségeit természeti adottságai határozzák meg. A jellegzetes dél-bihari táj jó kirándulási lehetőségeket nyújt a turistáknak. A közelben elterülő halastavaknak köszönhetően sok a vízimadár, a vizenyős réteken színpompás növényvilág található. Kedvező időben a bihari hegyek és a körösszegi Csonka torony látványában gyönyörködhetnek a kirándulók. A Körösnagyharsányba érkező turistákat a falu sajátos mezővárosi hangulatot keltő főterén (Kossuth tér) a műemlék jellegű templom fogadja. A sok vihart megért templom későbarokk-copf stílusú. A belső kiképzés különlegességei között legérdekesebb az 1750-es évekből származó szószékhangvető korona, amelynek a tetején vérével kicsinyeit tápláló pelikán szobor áll. Ez a messze környék egyedülállóan legszebb alkotása. Jellegzetes harsányi utcakép Kertészsziget Kertészsziget földjei még a múlt században is víz alatt állottak, mocsarak és nádasok ölelték körül. A falu egykori határát 1880-ban Fischer Márton vette meg, aki levezető árkokat ásatott. A víz levezetése után egyre kiterjedtebb, termékeny talajú földterületek maradtak hátra, amelyek igen alkalmasak voltak a kertészkedésre. Abban az időben az itt megtelepült lakosok elsősorban dohánykertészettel foglalkoztak, a község mai neve is innen ered. Valószínű, hogy a település Füzesgyarmattal egy időben (1723-1750) létesült, első lakói Bereg megyéből költöztek ide. A község a Sárrétre jellemező adottságú sík terület, a belterületet kisebb erdők, fasorok veszik körül. A földek aranykorona értéke magas, apró vadban gazdag a vidék. A lakosság jelenleg is a mezőgazdaságból él. A községhez tartozó úgynevezett tanyaközpontok: Görbesziget, Cserepes, Barnasziget és Akasztó. Tájékozódási nevek: Borz, Kecskés, Bokros és Kenderessziget. Területe: 6 ezer 800 kh. Kertészsziget önálló községként 1952. január 1. óta szerepel a térképen, Békés megye negyedik legkisebb települése. A község 1952-ig Füzesgyarmathoz tartozott, azóta önálló település. A lélekszám jelenleg 538, szemben az 1952-es adattal, amikor a lakosság száma jóval 1000 fölött volt. Még 1970-ben is 946-an laktak a településen. Amikor húszegynéhány évvel ezelőtt az itteni termelőszövetkezetet a füzesgyarmati tsz-hez csatolták, a lakosság rohamosan fogyni kezdett. Ma már megint elmondható, hogy a lélekszám nem csökken, s ez a település fennmaradásának jogos reményét jelenti. A községben az itt átvezető közút az egyetlen műút, az utcákat még nem kövezték ki, de a gyalogosok részére mindkét oldalon járda készült. A településen a vezetékes vízellátás jó minőségű, 1994-ben bevezették a gázt és 1997 végén a telefonfejlesztés is befejeződött. Nagy hátrány, hogy a főútvonalaktól messze esik a helység és a környező közutak állapota sem old Kertészszigetet elzártságán. Az elmúlt években a talpon maradásért folytatott önkormányzati küzdelem legnagyobb eredménye az, hogy működnek az intézményeik, és az utak kivételével az infrastruktúrát sikerült kiépíteni. A jövőben is legfőbb cél a működőképesség megőrzése és egy olyan nyugodt, barátságos környezet megteremtése, amely alkalmas lehet a pihenni vágyók vendégfogadására a falusi turizmus keretein belül. Egyetlen szobruk Kossuthot ábrázolja Zsadány Az írott emlékek között az 1215-ös Váradi Regestrum tesz először említést Zsadányról. Egy IV. Béla korából származó oklevél Körös-Sadan-ként jelölte a települést. 1249-ben a Geregye nembeli országbíróé a falu, ami aztán a XVI-XVI. században királyi adománybirtokként sűrűn cserélt gazdát. A gyér források ellenére az bizonyos, hogy a középkorban népes település volt. A közeli gyulai vár 1566- os eleste után Zsadány is török kézre került, és a hódoltság idejére esik, amikor a falu áttér a protestáns hitre. A török kiűzése után 1720-ban IC. Károly az Esterházy családnak adományozta a községet, ám arról a krónikák hallgatnak, hogy ez együttjárt volna jobbágytelepítéssel is, ami a környék elnéptelenedése miatt szinte mindenütt megtörtént. A XIX. század elején Zsadány már tekintélyes településnek számított a maga 1085 lakosával. Nem elhanyagolható gazdaságtörténeti adalék, hogy 1811-ben szárazmalom épült a községben, ahol a környéken termelt gabonát dolgozták fel. Zsadány legfőbb nevezetessége a XVI. században épült református templom, a biharugrai tavakhoz tartozó Regécsi víztározó, valamint a természetvédelmi területként nyilvántartott Holt-Sebes-Körös part. A protestánsok lakta községben a templomon kívül nem található műemlék, vagy műemlék jellegű épület. Minthogy a község lakóinak nagy része földművelésből és állattenyésztésből él, az önkormányzat a mezőgazdaság helyzetének stabilizációjában látja a gazdasági felemelkedés útját. Jellemző adalék, hogy közel ötven év alatt felére csökkent Zsadány lélekszáma, a fiatalok a közeli városokban - főként Gyulán és Békéscsabán - keresik boldogulásukat. A községben gazdálkodik a Magyar-Lengyel Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet és a Malom Kft., amely legnagyobb munkaadója a zsadányiaknak. A helyi beruházási kedvet mutatja, hogy a malmot 1994-ben avatták. Az idegenforgalom a környék nyújtotta természeti adottságokra épül, így elsősorban a vidéket felkereső horgászokra, akik egyaránt hódolhatnak szenvedélyüknek a Fancsika-pusztai tavaknál és a Begécsitavaknál. A helyi vadásztársaság belföldiek mellett elsősorban Ausztriából, Németországból és Olaszországból fogad vendégeket. Főként őzre, vadkacsára és vadlibára leshetnek itt a türelmes fegyverforgatók. A község környékén természetvédelmi területek helyezkednek el, ezek védelme különösen fontos feladata a zsadányiaknak. A hősöknek állított kopjafák és a templom 1998. JÚNIUS 20., SZOMBAT Körösújfalu Körösújfalu történelme rövid. A falu régebbi neve Irázpuszta volt, 1955- ben kapta mai nevét és lett önálló település. Közigazgatásilag addig Komádi községhez tartozott. A mai Körösújfalu természeti adottságokban ugyan nem bővelkedik, ám a község mellett folyik a Sebes-Körös, amely a horgászat mellett nyári időszakban fürdőzési lehetőséget kínál a helyiek és a községbe látogatók számára. A falu nevezetessége az egykori Káptalan-birtok kastélya, a mai polgármesteri hivatal. A hivatal előtt található rendezett park közepén a japán akácfa már több, mint százéves. A település népességére jellemző, hogy 1955-ben, amikor a falu önállóvá vált, még nagy kiterjedésű tanyavilággal rendelkezett, lakosainak száma akkor megközelítette az ezerötszáz főt. Ez a szám napjainkban 742- re zsugorodott. Ez a csökkenés arra vezethető vissza, hogy a mindig mezőgazdaságból élő emberek az erőltetett téeszesítés révén elvesztették földterületeiket. Ipari üzem azonban nem létesült, s megindult az elvándorlás. Az említett állapot, miszerint a lakosság többsége ma is mezőgazdasági tevékenységből él továbbra is jellemző. A gondokat enyhíti ugyan, hogy a községben jelenleg egy varroda működik , itt 35 fő nőt foglalkoztatnak. A fővárosba hetente 10-15 fő ingázik. Munkahelyteremtő beruházások hiányában a munkanélküliek aránya nőttön nő. 1998. év elején 76 a regisztrált munkanélküliek száma a községben. Ebből 7 a nő, 69 a férfi. A kultúra sem mutat jobb képet a település általános helyzeténél. Azonban remény van arra, hogy e területen jelentős változások következnek be. A művelődési ház teljes felújítása ugyanis folyamatban van. A különböző szakkörök és szórakozási lehetőségek mellett, az elképzelések szerint, itt működtet majd az önkormányzat egy videomozit. A községben könyvtár nincs, az iskolai könyvtár azonban működik. Sporttevékenységet főleg az iskola folytat. Az iskolások évente 3-4 alkalommal a környező települések hasonló korú gyerkőceivel viaskodnak a különböző sportágakban. A községnek van sportpályája, ahol időnként kispályás labdarúgómérkőzések folynak helyi és vidéki szervezésben. Az infrastruktúra területén óriási eredményekkel büszkélkedhet Körösújfalu. 1996-ra építették ki a községben a vezetékes gázhálózatot. Az 1230 lakásból közel nyolcszázban gázzal fűthetnek. A telefonhálózat létesítése 1997- ben fejeződött be. A községházát park övezi Biharugra A községet korábban Ugrának nevezték. Hogy megkülönböztessék más Ugra nevű településektől, előneveket kapott, s minthogy előbb Bihar megyéhez tartozott, a Bihar előnevet őrizte meg. Az Ugray család a XV. században nyerte el birtokul, majd Gyula település törökkori elestével (1566) Biharugra hódoltsági terület lett, török uralom alá került. Az 1554. évi török defterben feljegyezték lakosait, mint akik a töröknek adóznak. Ekkor Háromugrának nevezték. A század végén 1599-ben kisnemesek kezére jutott. A XIX. század közepén Bölönyi Károly és testvérei birtokolták a határ legnagyobb részét, és Szilaspusztán nemesi kastélyt építettek, a községben pedig nemesi kúriát. A község határának nagyobbik részét mezőgazdaságilag hasznavehetetlen szikes föld borítja. A Bölönyi család már a század elején igyekezett megválni a rossz minőségű szikesektől. Ebből a földből 1910-ben Cordus Dezső vett meg 30 kataszteri holdak amelyen halastavat létesített. Az első halastavat 1913-ban helyezték üzembe, 1944-ben pedig már 900 k. holdon folytattak halgazdálkodást. 1952. április 1-jéig a Biharugrai Halgazdaság, mint az országos halgazdaság üzemegysége működött, ettől kezdve önálló lett. Ekkor a tógazdaság összterülete 2012 kataszteri hold, a víz tükre 1 ezer 500 kataszteri hold. A község közigazgatási területén egy 2 ezer hektáros halastórendszer terül el, amely páratlan madárvilágával egyedülálló a megyében. A tavak között található szikes puszták és legelők növényvilága és a már említett madárfauna szükségessé tette, hogy a területet védetté nyilvánítsák. Erre először 1990-ben került sor, amikor is a terület tájvédelmi körzet minősítést kapott. A legmagasabb védettségi fokozatot a terület 1997. január hónapban kapta meg, ekkor egy miniszteri rendelet a Körös-Maros Nemzeti Park részévé nyilvánította. A tórendszeren olyan fokozottan védett madarak fészkelnek, mint a nagykócsag, kiskócsag, gulipán, nyári lúd. A téli hónapokban rendszeresen megjelenik 3-4 pár réti sas. Az őszi madárvonuláskor nagy tömegben jelennek meg a vadludak és a vadkacsák. Rendszeresen megfigyelhető 4-5 ezer nagy lilik és vetési lúd, valamint 20-25 ezer tőkés réce, illetve egyéb récefajok. A Bölönyi-kúria