Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-12 / 60. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!r------------­A szövetkezetiek boldogulásáért Megkezdődik a megyei labdarúgó­­bajnokság ^______________|______| AZ M­D P B­É­KÉS MEGYE­I PÁRTBIZOTTSÁG ÁN­AK LAP­J A 1955 MÁRCIUS 12., SZOMBAT Ara­tO fillér XI. ÉVFOLYAM 60. SZÁM Így köszöntjük a legszebb évfordulót Felszabadulási műszakra készülnek üzemeinkben Az orosházi Barnevál február­ban elért nagyszerű eredményei­hez hozzájárultak állami gazda­ságaink, tsz-eink és az egyéni dolgozó parasztok is azzal, hogy elegendő tojást és baromfit ad­tak át feldolgozásra. Az üzem 181,2 százalékra teljesítette el­múlt havi tervét. Igen mozgalmas­­az élet most március első napjaiban is a vállalat telephelyén. A dolgozók a felszabadulási műszak idejére a minőségi munka megjavítását tűzték ki célul. Ezt lehetővé teszi számukra, hogy a felvásárolt baromfiak az előző évekhez vi­szonyítva sokkal jobbak, szeb­bek. A feldolgozás területén azonban történnek hibák. Sok selejt kerül ki például a legye­­­zők­ keze­ alól azért, mert go­rombák nyúlnak az áruhoz, a finom bőr­felületet ujjaikkal le­húzzák és e miatt alacsonyabb osztályzást nyer az áru. Az élü­zem szint feltételeihez javítani kell még a tojás minőségét is, mert nagyobb a törési százalék a megengedettnél. Ebben a hó­napban pedig mégegyszer annyi tojást kell feldolgozniuk, mint az elmúlt hónapban, ezért jobbam kell dolgozni. Ezeket a feladato­kat beszélték meg a dolgozók, hogy a felszabadulási műszak ideje alatt kifogásolás ne érhesse őket. Olyan eredmények szü es­senek, mint a tojáslámpázóknál Kiss Rózsi sztahanovistáé, aki­nek 142 százalékos teljesítmé­nye mellett csak 0,2 százalékos selejtje volt februárban. Varga Sándorné sztahanovista 103, Horváth Mihályné 144, Zombori Jenőné 119 százalékos teljesít­­ményeikkel ugyancsak élenjár­tak. A műszaki feltételek biztosí­tása után, most már a dolgozó­kon a sor, hogy e céltidírzett feladatoknak eleget is tegyenek. A kohászok országos tanácskozása A csütörtök reggel kezdődött országos kohászati tanácskozáson felszólalt Farkas Mi­hály elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, a Magyar Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottságának tagja is. A felszólalást az alábbiakban közöljük: Farkas Mihály elvtárs felszólalása Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy felszóla­lásom elején tolmácsoljam önök­nek nagy pártunk Központi Veze­tőségének meleg, kommunista üd­vözletét. A magyar szocialista nehézipar e fontos tanácskozása közvetle­nül pártunk március 2­4-én meg­tartott nagyjelentőségű központi vezetőségi ülése után ült össze, hogy meghatározza szocialista ko­hászatunk feladatait. Kohászatunk — elvtársak — az első ötéves terv időszakában komoly fejlődést ért el. Kohá­szaink dere­kas munkája eredmé­nyeként kohóiparunk csaknem háromszorosára eme­lő nyersvas­­termelésüinket a felszabadulás előtti idővel szemben. Az elért eredmények mutatják, hogy szo­cialista kohászatunk olyan tehet­séges vezetőgárdával rendelke­zik, akik még magasabb műszaki színvonalra­ kép­­ek emelni ko­hóiparunk termelését. De ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy felszámoljuk azokat a poli­tikai nehézségeket, amelyek ko­hászatunk fejlődését is zavarták. Az a jobboldali elhajlás, amely szocialista építkezésünk fő aka­dályává vált, lassította, vissza­vetette kohászatunk fejlő­dését is. Az iparosítást a jobb­oldali elhajlás úgy értelmezte, hogy ne fejlesszük kohászatun­kat. A kész sztálinvárosi kohót — amely hazánk legkorszerűbb kohója — sent akarták üzembe­­helyeztetni, hanem be akarták fagyasztani azzal az indokolás­sal, hogy ez a túliparosítás ter­méke. A jobboldali elhajlás vo­nala — és elsősorban Nagy elv­társ véleménye — az volt, hogy nem több, m­inem­ kevesebb va­sat, acélt kell adni az ország­nak; úgy beszélt a vasról és acélról­, mint valami szükségszerű rosszról. Ugyanakkor azonban, amikor a nehézipar ellenzői aka­dályozták vas- és ac él­termelésünk növekedését, arról beszéltek, hogy több mezőgazdasági gépet, több iparcikket gyártson szocialista iparunk. A mezőgazdaság fejlesz­tése azonban, amely továbbra is pártunk politikájának egyik sar­kalatos célja — és szocialista építésűm, általában — nem t­e­­v­ebb, hanem ellenkezőleg: több vasat és acélt követel. Ezért nehéziparunk és ezen belül ko­hászatunk fejlesztése nélkül a mezőgazdasági termelés korsze­rű színvonalra való emelése és a szocializmus továbbépítése nem valósítható meg. A jobboldali el­hajlás a nehézipar fejlesztése el­len foglalt állást, ezzel lénye­gében akadályozta a szocializ­mus építését, s egyben a mező­gazdaság korszerű fejlődését is. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak ahhoz, hogy mind gazdaságosabban tudjanak dolgozni, gépekre, gé­pekre és még egyszer gépekre­­ van szükségük! De az egyéni­­­­leg dolgozó parasztoknak is mind több munkaeszközre van szükségük, hogy jobban tud­­j­­ák megművelni földjüket és így többet tudjanak termelni. Tehát az iparban, de a mező­­gazdaságban is mind több gép­re, mind több korszerű gépre van szükség! Iparunk és me­zőgazdaságunk csak akkor tart lépést a fejlődéssel és csak ak­kor tud mind többet és jobban termelni, ha mind fejlettebb, ha mind korszerűbb technikai alapra épül fel. A nehézipar fejlesztésének jobboldali ellen­zői iparunk és mezőgazdasá­gunk alól azt a fejlődő techni­kai alapot akarták kihúzni, amely nélkül sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem tudja biz­tosítani népünk növekvő jólé­tét, hazánk honvédelmének erősödését, a szocializmus to­vábbi sikeres építését. Ideje volt szétzúzni azt a káros, lénye­gében munkás- és parasztelle­nes jobboldali nézetet, amely azt vallotta, hogy a nehézipar fejlesztése ellentétben áll a népjólét emelkedésével! Pártunk Központi Vezetősége határo­zatának egyik nagyjelentőségű érdeme, hogy ezt megtette. Nem nehézipar nélkül, hanem a ha­zai adottságokat figyelembeve­vő módon fejlődő nehéziparral lehet csak felépíteni a szocia­lizmust és biztosítani népünk jólétének állandó emelkedését. Mert milyen jólét az, amely a tartalékok felélésére és csak a meglévő kapacitásokra és tech­nikai berendezésekre van ala­pozva? Milyen jólét az, amely nem veszi figyelembe népünk számbeli gyarapodását, igényei növekedését? Milyen jólét az, amely alatt nincs ott a bőví­tett szocialista újratermelés erősödő és szélesedő bázisa? Világos, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvényére való hivatkozás csak üres frázis marad mindaddig, amíg nem biztosítjuk a szocialista terme­lés évről-évre növekvő szélese­dését, technikai alapjainak bő­vülését. Ezt pedig nehézipar nélkül, a nehézipar elsősorban való fejlesztése nélkül nem le­het megvalósítani. Homokra épít az, aki a nép jólétét, ha­zánk gazdasági és politikai ere­jét, a szocializmus építését nem a nehézipar sziklaszilárd alap­jára építi. Nagy pártunk vezetésével, di­­­cső munkásosztályunkkal az élen,­ dolgozó népünk a szocialista tár­sadalom felépítésének nagy mű­vén munkálkodik. A szocialista­ társadalom a kapitalista társada­lommal szemben minden tekin­tetben magasabbrendű, fejlettebb társadalom. A kapitalista társada­lommal szemben csak úgy tudja magasabbrendűségét biztosítani, ha fejlettebb iparral, mezőgaz­dasággal, ha fejlettebb techni­kával, tudománnyal, kultúrával rendelkezik! Hiszen csak ezen az alapon tudja mind nagyobb mér­tékben kielégíteni a társadalom anyagi és kulturális igényeit. Ez­ért — elvtársak — azok, akik a nehézipar további fejlesztését el­lenezték — akarva-akaratlanul — szembefordultak a szocializmus építésével is és hazánkat az el­maradott országok soraiba akar­ták visszataszítani. A március 2­ 4-e között meg­tartott központi vezetőségi ülés maradandó érdeme, hogy pár­tunk helyes politikájával szem­benálló jobboldali elhajlás szét­zúzásával megteremtette a leg­fontosabb politikai előfeltételeket a szocializmus sikeres építése és népünk jólétének emelkedése szá­mára. Szocialista kohászatunk veze­tőinek, mérnökeinek, technikusai­nak, igazgatóinak, a kohászati iparban dolgozó kommunisták és pártonkívüliek seregének, a mar­tinászoknak, olvasztároknak, hen­gerészeknek nagy érdemei van­nak abban, hogy hazánk elmara­dott agrár­ipari országból ipari országgá fejlődött. Sokan nem ér­tékelik eléggé hazánk népgazda­ságának e nagyjelentőségű mi­nőségi változását. Pedig ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy végérvényesen magunk­ mögött hagyjuk az elmaradottságot, a kulturálatlanságot,­­ hogy ennek­ következtében megerősödött ha­zánk függetlensége. De nemcsak arról van szó, hogy agrárország­ból ipari országgá fejlődtünk, hanem arról a hatalmas jelentő­ségű tényről, hogy a szocializ­mus építése közben emelkedtünk fel az ipari országok soraiba és hogy az az ipar, amely nép-g­­azdaságunk vezető erejévé fej­ődött, a szocializmus teljes győzelmének szolgál fegyveréül. E fontos tanácskozásnak éppen abban kell látnia nagy hivatá­sát, hogy helyesen meghatározza, hogyan tudja kohászatunk ered­ményesebben elősegíteni a szocia­lizmus építését, népünk jólétének további állandó emelését. E két alapvető követelmény szempont­jából kell kidolgozni a kohászat feladatait. Kohászatunknak vannak le nem becsülendő eredményei. A prog­ramszerűség javításában különö­sen 1954. IV. negyedévében érez­hető javulás tapasztalható. Így például a Lenin Kohászati Mű­vekben, ahol a múlt év elején a marlinacél programszerűsége csak 83—84 százalék körül mozgott, az év végén már 95 százalékos . A felsőnyomási Állami Gazda­ság dolgozói április 4-re tett ver­seny­vál­lal­ásuk meg­valósításáért küzdenek. Szorgalmukat ered­mények dicsérik. A vállalt 2000 facsemete ültetését már a feb­ruár eleji jó időkben elvégeze­­ték. A gépcsoport tagjai három nappal előbb fejezték be azok­nak a gépeknek javítását, me­lyeket február 15-re vállaltak. A traktorosok, szerelők, műhelyi dolgozók és vezetők jó munkájá­nak érdeme, hogy a gépek mi­nőségileg lettek kijavítva, fel­újított alkatrésszel, új alkatré­szek házi előállításával és hul­ladékvasak felhasználásával 58.713 forint megtakarítást ér­tek el. A kovácsok két új kocsi elké­szítését vállalták. Munkájukat 40 százalékban végezték el eddig. Az állattenyésztők is vállalásuk teljesítésével ünnepük április teljesítést értek el. Az elektroacél termelésénél még jobb az ered­mény. 1954. IV. negyedévében az elektroacél termelőének­ prog­ramszerűsége meghaladta a 95 százalékot. Sajnos azonban a programszerűség ilyen mértékű javulása még nem jellemző az egész kohászatra. A nem kielé­gítő programszerű termelés mi­att számos gépipari üzem nem tudta tervét — és ami különösen fontos — exporttervét teljesíteni. Például 1954 II. negyedévében a MÁVAG 0—5—0 mozdonyhoz szükséges hengereltárunak csak a 71 százalékát kapta és nagy­részt emiatt tervét nem tudta teljesíteni. A 275 LE lokomobil­­hoz szükséges hengereltárunak csak a 76 százalékát szállították le határidőre, elsősorban emiatt a MÁVAG lokomobil-tervét csak 60 százalékra teljesítette és el­maradt exporttervének teljesíté­sében is. Habár a programszerűség be­tartása nehéz feladatot ró az 4-ét. A baromfitelep keltető­ 61 százalékos vállalással szemben 65,3 százalékos, kiélési eredményt értek el, vagyis 5000 csibével keltettek többet. Lóvai Mária csibenevelő a rá­bízott 1200-as csibeállománynál a vállalt 14 dekás súllyal szem­ben 20 dekára gyarapította a két és félhetes csibék súlyát. Ná­­nási László csibegondozónak 1300-as állományából mindösz­­sze 2 db elhullás volt kéthetes korukig. A tojástermelésben Csor­ba Mária ért el legjobb ered­ményt. Az egy tyúkra eső tojás­termelés eddig 28 darab. A tehenészek a tejhozam nö­velésére tettek vállalást, 7,5 lite­res istállóátlagról Uj István 11, fekete József 9 literre emelte az átlagot. A felsőnyomásiak nem dicsekednek eredményeikkel, csak adott szavukat váltják tettekre becsülettel, úgy, ahogy illik, üzemekre, mivel nagyon sokfajta és gyakran kistételű mennyisége­ket is kell szállítaniok, betartása egyik legfontosabb feladata a ko­hászatnak. A programszerűség javulása a gyakorlatban termelési többlettel egyenértékű. A prog­ram­szerűtlenül termelt gyártmá­nyok nagyrészt csak az elfek­vő készleteket növelik, s azokat vagy egyáltalában nem, vagy csak hosszú idő múlva használják fel. Arról van tehát szó, hogy drá­ga valutáért behoztuk a terme­léshez szükséges kokszot, ércet, lekötöttük a kohóik, mart­in ke­mencék, hengerművek kapacitá­sát, mégis a programszerűség be nem tartása miatt a termelés egy részét a népgazdaság szá­mára nem hasznosítottuk. Mind­ezt olyan körülmények között, a­­mikor nagy a hiány az alap­anyagokban, az ilyen gazdálko­dást súlyosan el kell ítélnünk. Jórészt a programszerűség be nem tartása miatt a kohászati (Folytatás a 2. oldalon) Az adott szó tetté válik

Next