Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG ■ A kommunista asszonyokra még nagyobb feladat vár a nőmozgalomban A mi asszonyaink mindenütt ott vannak, ahol valamit tudnak tenni a közért. Nincs olyan bizottság, társadalmi szerv, ahol aktívan ne dolgoznának, — mondja Badár elvtárs, az orosházi járási pártbizottság titkára. A nőtanácsnak a megalakulásától kezdve lelkes támogatói voltak a kommunista asszonyok. A legtöbb helyen ők kezdeményeztek, ők vállalták a legnehezebb feladatokat. Igaz, a nőtanácsok megalakulását követő időben csak társadalmi bizottságokban, szülői munkaközösségekben, a Vöröskeresztben, a földművesszövetkezetekben tevékenykedtek, tanácskoztak és keveset foglalkoztak a politikai felvilágosító munkával, vagy a termelőszövetkezeti agitációval. Ettől a munkától még a kommunista asszonyok is visszahúzódtak A termelőszövetkezeti asszonyok is úgy vélekedtek, minek agitáljunk a szövetkezet mellett, csak haragost szerzünk magunknak, így volt ez egy ideig és csak tavaly ősszel változott meg a helyzet, amikor megjelent a Központi Bizottság határozata arról, hogyan tevékenykedjenek a kommunista asszonyok a nőmozgalomban. A határozatot párttaggyűléseken és a kommunista nők aktívaértekezletén külön is megvitatták. Ettől az időtől kezdve megváltozott az asszonyok viszonya a politikai, gazdasági kérdésekhez. Élénkebbek, élettelibbek lettek a nőtanács ülések. Igen, eleinte voltak, akik úgy véredtek, főleg pártonkívüliek, jöinek nekünk politizálni, tanuljunk szabni, varrni, horgolni, törődjünk gyermekeink nevelésével, s ez elég nekünk. — Ennél mi többre vagyunk képesek, — magyarázták a párttagok. Nemcsak jogunk, de kötelességünk is az, hogy beleszóljunk abba, hogyan formálják, hogyan alakítsák jövőnket. S ahogyan beszéltek, úgy is cselekedtek. Elmentek mindenüvé, ahol közügyekről volt szó. Néhol az asszonyok maguk alakítottak agitációs csoportot és beszélgetnek, vitatkoznak a politikai, gazdasági és társadalmi élet különböző kérdéseiről. A gádoros Bella Mihályné — tsz-tag — szinte minden lehetőséget megragad, hogy beszéljen az ő megváltozott életéről. Nincs olyan nőgyűlés, vagy összejövetel, ahol ne beszélne az ő termelőszövetkezetükről. S ez nem riasztja el az asszonyokat, sőt érdeklődnek, kérdezősködnek. Persze Belláné nemcsak a nőtanácsban beszél, vitatkozik, politizál, hanem eljár a fiatalokhoz is, a KISZ-be. Úgy ismerik a faluban, mint az orvost, vagy a tanácselnököt. De nemcsak Gádoroson van ez így. A békéssámsoni Tasi Sándorné időt, fáradságot nem kímélve dolgozik a nőtanácsban. Dánosé Andrásné, a csanádapácai nőtanács titkára szintén fáradhatatlan munkája a nőmozgalomnak és példájuk hatására egyre több azoknak a szárma, akik munkájukon kívül felmérhetetlen értékű társadalmi segítséget adnak. Ki tudná még csak megközelítőleg is értékelni azt a sok hasznos tanácsot, amit az ők kezdeményezéseik révén ismertek meg asszonyaink. Sok száz orvosi előadás, szakelőadás hangzott el az elmúlt egy évben. S ezek az értékes, hasznos előadások sok-sok asszony fáradságos munkájának gyümölcse. Vannak olyan asszonyok, akik a munkából nagyon sok részt vállalnak magukra, szinte erejüket megfeszítve kell, hogy dolgozzanak addig, míg mások semmit sem tesznek. A járásban sok olyan elvtársnő van még, aki a nőtanács egyetlen összejövetelén sem volt, egyetlen akcióban nem vett részt. Az asszonyok bizony ezt észreveszik. Néhány vezető beosztásban dolgozó elvtárs felesége különböző okokra hivatkozik, nem vesz részt a nőmozgalom munkáiban. Jogosan bírálják őket az asszonyok, mert ezeket az elvtársnőket a leggyakoribb esetekben a sértődöttség tartja vissza a munkától. Legtöbbjük úgy van vele, ha ő vezető ember felesége, akkor ő sem adja lejjebb, vezető szeretne lenni, s ha elgondolása nem jár sikerrel, akkor ő játssza a sértődöttet, helytelenül felfogva a dolgot, el sem megy a nőtanácsok által rendezett összejövetelre. Hasonló a helyzet az értelmiségi asszonyoknál is, akik úgy mondják: „csak” nem megyek téglajegyet árulni, vannak ott mások, csinálják azokat. Pedig nagyon megbecsülik az egyszerű parasztasszonyok azokat a fiatal és idősebb pedagógus nőket, akik velük együtt dolgoznak. A nagy- szénási asszonyok szeretik, tisztelik a fiatal Csarnai Juszti tanítónőt, aki mindig velük van, segít nekik. A kommunista asszonyok tevékenysége a nőtanácsban csak akkor lesz igazán jó, ha valamennyi kommunistákhoz méltóan dolgozik, segít, s ki-ki tudásával fejleszti ezt a fiatal mozgalmat, amelyet rövid idő alatt úgy megszerettek az asszonyok. Lejegyezte: Csepkó Eta | ! Kommunistákat tartóztattak le ■ | | Franciaországban | Párizs. (TASZSZ) A l’Human de Rimaneche közlése szerint Párizs Sain-Denis nevű külvárosában a rendőrség letartóztatta a Francia Kommunista Párt két tagját, mert olyan falragaszokat helyezett el, amelyek felhívják a lakosságot, hogy a szeptember 28-i népszavazáson az alkotmányt reform-tervezet ellen szavazzon. (MTI) »TTT»TTtTTTTTTTTTTTTTTyTTTTTTTTTTttTTTTTtTTTTTHTtTTTTTTTTTTTTTttTTt Az USA „közvetett“ intervenciója a Távol-Keleten A 36 000 négyzetkilométer — tehát Dunántúl területénél valamivel nagyobb■ Tajvan szigetét, valamint a kínai partvidék előtt fekvő Kimoj és Macu szigetcsoportokat az amerikai militaristák által támogatott reakciós csangkajsekista klikk csapatai tartják megszállva. A kínai partvidék előtti szigetcsoportokról a csangkajsekista tüzérség provokációs célzattal rendszeresen lövi a partmenti városokat és falvakat. JELMAGYARÁZAT: A) A Távol-Kelet áttekintő térképe. 1. Az USA igazgatása és befolyása alatt álló országok. 2. A Brit Nemzetközösség területei. 3. Pozitív semlegességet folytató távol-keleti országok. B) Tajvan szigete és a vele szemben elterülő kínai partvidék. 4. Az amerikai VII. flotta. 5. Hadikikötő Tajvanon. 6. Amerikai és csangkajsekista légitámaszpontok. 1. A Kimoj-szigetek, Tajvan előretolt bázisa. Mi történik Távol-Keleten NAGYARÁNYÚ LETARTÓZTATÁSOK TAJVANON Peking (Új Kína) A Csang Kajsek klikk az Egyesült Államok tajvani katonai parancsnokságának utasítására szombaton virradóra kijárási tilalmat rendelt el Tajvan különböző városaiban és ugyanekkor nagyarányú letartóztatásokat hajtottak végre. Csang Kaj-sek katonái, csendőrei és rendőrei lezárták az utcákat, igazoltatták és megmotozták a járókelőket. Sok házba betörve, álmukból riasztották fel az embereket és a lakásokat átkutatták. Tajipeji jelentés szerint csak magában Tajpejben hétszáz embert tartóztattak le, mint „gyanús elemeket", ezek közül számosat súlyosan bántalmaztak. A JAPÁN KÖZVÉLEMÉNY ELÍTÉLI AZ AMERIKAI CSANG KAJSEKISTA PROVOKÁCIÓKAT Tokió (TASZSZ) Japánban leplezetlen aggodalommal figyelik Csang Kaj-sek és az Egyesült Államok provokációi nyomán a tajvani tengerszorosban kialakult helyzetet. Hirano professzor, a Japán Békebizottság főtitkára a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában megjegyezte, hogy már régóta folytak az előkészületek a mostani távol-keleti konfliktus kirobbantására. A jelenlegi tajvani események — folytatta Hirano — azt a célt szolgálják, hogy leplezzék az imperialisták libanoni és jordániai agressziójának teljes kudarcát. A jelenlegi távol-keleti feszültség megszüntetéséhez mutatott rá a továbbiakban Hirano — meg kell hiúsítani a háborús gyújtogatók újabb tömbalakítási szándékát. Ez az új agresszív csoportosulás Japánt, Dél-Koreát és Tajvant foglalná magában. Az amerikai kormánynak sürgősen vissza kell vonnia Távol-Keletről a 7. flottát és le kell mondania arról a tervéről, hogy atomfegyvereket szállít Japánba és más távol-keleti országokba. PEKING (ÚJ KÍNA) Tokiói jelentés szerint e hó eleje óta nagyarányú közös japán— amerikai hadgyakorlatok folynak az Észak-Japánban fekvő Hokkaidótól a Dél-Japánban fekvő Niusuig. A hadgyakorlatokon részt vesznek az Egyesült Államok Japánban állomásozó szárazföldi, tengerészeti és légi egységei, valamint önvédelmi haderői. (MTI) 1956. szeptember 2., kedd a néphez — hűség a párthoz- Rózsa Ferenc nevét vette fel a békési járás munkásőr százada Hosszú időre felejthetetlen lesz a békési embereknek a vasárnap délelőtti járási munkásőrség névadó és zászlóavató ünnepsége. Még 7 óra sem volt, amikor vörös és nemzetiszínű zászlókkal díszített teherautókon egymás után jöttek a járás községeiből a munkások és tsz-tagok. Fél kilencet mutatott az óra, amikor a békési járási pártbizottság udvaráról a tűzoltó zenekarral az élen elindult a munkásőr század az ünnepség színhelyére, a sporttelepre. Az úton több ezer ember előtt vonult el pártunk legfiatalabb hadserege, derék munkásőrségünk, a fehérkesztyűs rendőrszakasz és a szuronyos határőr szakasz. A zászlókkal feldíszített dísztribün elé sorakoztak fel a munkásőrök. Sok százan jöttek el a munkásőrség névadó és zászlóavató ünnepségére a környékbeli községekből. A tribünön helyet foglalt Rózsa elvtárs testvérhúga, Rózsa Irén, a Kultúrkapcsolatok Intézetének főtitkára, mint zászlóanya, Klaukó Mátyás elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a névadó és zászlóavató ünnepség szónoka, a járás és a járási községeinek párt, tanács és társadalmi szervezeteinek vezetői, az 1919-es veteránok, üzemek, vállalatok munkásai, a munkásőrök hozzátartozói. Pontosan 9 órakor felharsant a kürt, jelezve, hogy megérkezett a munkásőrség megyei parancsnoka. Bartolák Andrásnak, a munkásőr század parancsnokának jelentésadása után a megyei parancsnok üdvözölte a névadó és zászlóavató ünnepségre felsorakozott munkásőröket, majd Bartolák elvtárs engedélyt kért a megyei munkásőrség parancsnokától, hogy átvegye a Mezőberényi Szövőgyár munkásaitól a vörös zászlót és a század felvehesse Rózsa Ferenc elvtárs nevét. A vörös zászló átvételekor Bartolák elvtárs a század nevében fogadta meg, hogy a munkásőrök mindegyike élete feláldozásával is megvédi a munkásoktól kapott vörös zászlót és a munkás-paraszt hatalmat. Ezután Csatári Béla elvtárs, a járási pártbizottság titkára üdvözölte az ünnepség résztvevőit, majd felkérte Klaukó elvtársat beszéde megtartására. Klaukó elvtárs megemlékezett a 18 hónappal ezelőtti nehéz napokra, az ellenforradalom és az azt követő hetekre, amikor a munkások fegyvert fogtak a néphatalom ellenségei ellen. Majd arra kérte a munkásőröket, hogy legyenek mindig résen, vigyázzanak, hogy 1956 októbere soha ne következzék be. És legyenek méltók a mártírhalált halt Rózsa Ferenc elvtárs nevéhez. Klaukó elvtárs beszéde után Rózsa Irén elvtársnő emelkedett szólásra. — Teljes szívemből örülök, hogy az elvtársak elhívtak ide, ahol a munkásőrök az éri bátyám nevét akarják felvenni — kezdte beszédét. Majd Rózsa elvtárs életéről, munkásságéról beszélt és arról — amit sokan könnyes szemekkel hallgattak, különösen s 1919-es veteránok közül —, hog hogy kínozták halálra. — Az én emlékezetemben örökre vidámnak, de a pártmunkában fáradságot és könnyelműséget nem ismerő testvérnek, elvtársnak maradt meg Ferenc. Élőszóval és cikkeiben egyaránt bátran buzdította a kommunistákat a fasizmus ellen. És bármily kegyetlenül is kínozták a fasiszták, ő nem tört meg, nem lett pártja, népe árulója. Azt tanította — és ő maga is úgy cselekedett —, hogy inkább a halál, mint egy szót is elárulni az ügyről. Az ünnepi beszédek befejezése után elsőnek Rózsa Irén elvtársnő kötött szalagot a munkásőrség vörös zászlajára, Rózsa elvtársnőt követték az üzemek, vállalatok munkásai, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, a különböző társadalmi, gazdasági és politikai szervezetek. Több mint 60 szalag került a békési járás Rózsa Ferenc munkásőr század vörös zászlajára. Eljöttek a szovjet elvtársak is, hogy felkössék szalagjukat a párt legfiatalabb hadseregének zászlajára, és megígérték, hogy mint eddig, ezután is ott lesznek a munkásőrök, a rendőrök, a katonák mellett, ha segíteni kell. Az ünnepség befejező aktusaként büszkén és feszesen meneteltek a munkásőrök a munkásoktól kapott vörös zászló alatt. Tóth Pál, Varga Mihály, Pauló Pál, D. Kovács István, Szabó Gábor, Nagy Lajos, Horváth István, Apáti Nagy Endre és a többiek még erősebben fogták géppisztolyukat, mint eddig bármikor, és együtt fogadták meg Bartolák Andrással, hogy mindig ott lesznek, ahol az ellenség támadásra készül és ahol segíteni kell a szocializmus építését. Barkus Imre