Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-28 / 23. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1972. JANUÁR 28., PÉNTEK A1a: 89 fillér XXVII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM Ott többet fizetnek? Sokan és sokszor írták már — nem éppen elismerő szavakkal ■— a vállalatok bérezési gyakorla­­táról, a vállalati bérpolitikáról. Az egyre erősödő kritikai hang ellenére a vállalati bérezést mindmáig alapjában véve, a szi­gorú egyenlősdi, az ötlett­elen „megfontoltság” jellemzi. Elég fellapozni egy-egy kollektív szer­­ződést: milyen lapos általánossá­gok, mennyire homályos fogal­mazások állnak a „bérpolitika” fejezetcím alatt! S mivel a je­lenség általánosítható, az emberi­ben felmerül a kérdés: miként lehet, hogy szinte kivétel nélkül minden iparágban, csaknem minden vállalatnál hasonló óva­tosság tapasztalható? Miként le­­het, hogy nálunk — talán a bá­nyászat kivételével — minden iparágban közel azonos a kere­seti színvonal? A Központi Statisztikai Hiva­tal decemberi adatai szerint az­­■gyes iparcsoportokban elérhető átlagkeresetek között csekély kü­­lönbség van. Vezet a bányászat 3054 forinttal. A többi iparág között nehéz lenne érdemleges rangsort felállítani. A hazai Vegyipar, gyógyszeripar kiugró teljesítményei világviszonylatban is közismertek. Az átlagkereset: 2100 forint. A textilipar mérsé­kelt produktumai szintén közis­mertek. Az átlagkereset: 1900 fo­rint. A cipőipar ugyancsak mér­sékelt teljesítményéhez nem kell magyarázó kommentár­. Az átlag­­kereset: 1870 forint A rendkívül nehéz körülmények között dol­gozó kohászok átlagkeresete: 2300 forint, az összehasonlítha­tatlanul kedvezőbb munkafelté­teleket élvező műszeripari mun­kások és alkalmazottak átlagke­resete: 2023 forint. Az öntők a kohászathoz ha­sonló körülmények között dol­goznak. Átlagbérüket most eme­lik 6, illetve 8 százalékkal, mert akadt olyan öntöde, ahol a havi átlagkereset 2—300 forinttal volt alacsonyabb, mint a hidegüzemi szakmunkásoké. Furcsa és meg­lehetősen érthetetlen arányok. Melyik az az iparág, melyik az a foglalkozás — az állami iparban — amelyik „jól fizet?” Hogyan lehet a keresetek alapján megál­lapítani, hogy egy iparág jöve­delmező-e, vagy csak állami do­tációk, szubvenciók mankójával létezik? A bérrendszer, az egyenlőtsdire alapozó, tehát torz bérpolitika mindent eltakar, s az iménti kérdésekre nagyon ne­héz, majdnem lehetetlen vála­szolni. A választ egyébként a munkások találták meg. Kár lenne tagadni vagy nem észre­venni, hogy Magyarországon ki­alakult a béremelés egy sajátos formája. A munkás otthagyja az egyenlősdi alapján bérező gyára­kat és elmegy a magasabb, — s talán differenciáltabb — kereseti lehetőségeket biztosító szövetke­zeti iparba, vagy az agrárterüle­tek ipari vállalkozásaiba. Sokan a kötött átlagbérgazdál­kodást hibáztatják, ami miatt az ipari vezetők eszközei, lehetősé­gei ebben a mérkőzésben eléggé korlátozottak. Kedvezőbb szo­ciális juttatásokat nyújthatnak, szebb lehet az öltöző vagy für­dő, nagyobb lehet a sportpálya, ám ezzel, úgy tűnik, nem ellen­súlyozhatják például a tsz ki­egészítő üzemek magas órabéreit. S ha csak a béreket vizsgáljuk, akkor el kell jutni a furcsa fel­ismeréshez: érdemesebb a primi­tív körülmények között működő tsz kiegészítő üzemben dolgozni, mint egy modern gépekkel fel­szerelt, a világpiacon is számon­­tartott iparág korszerű gyárában. S úgy tűnik, a munkások egy ré­sze a bér kedvéért inkább a ma­nufaktúrát választja, s legyint a világszínvonalra, a korszerű gép­re, nehéz helyzetbe hozva mű­helyeket, gyárakat, gyáregysége­ket. (Csak zárójelben: valami hi­ba lehet a fluktuációs vizsgála­tok körül, amelyek azt bizony­gatják, hogy a kilépők legna­gyobb része nem a magasabb fizetés­ reményében változtat munkahelyet). Említettem már: a vállalatok vezetői előszeretettel hivatkoz­nak a bérgazdálkodás bizonyos kötöttségeire. Ám érvelésüket némi fenntartással kell fogadni, mert tucatnyi tény bizonyítja, hogy­­a vállalatok a meglevő le­hetőségekkel sem élnek okosan. A béregyenlősdi nem elsősorban iparágak közötti, hanem vállala­tokon belüli probléma. Amikor az öntőipar már-már a termelési csőd szélére került — nem utolsó­sorban az alacsony bérek okozta munkaerőhiány miatt —, akkor több, öntészettel foglalkozó vál­lalat — saját erőből— a korábbi béremelés többszörösére szánta el magát. S egy további furcsaság: a havi átlagkeresetek 10—20 százalékát kitevő úgynevezett mozgóbér lenne hivatott betölteni azt a differenciált­­ anyagi ösztönzést, amiről a 80—90 százalékot kite­vő alapbéreknél egyszerű­n megfeledkeznék. Egyszóval:­­ az egész iparban jellemző béregyen. Jósdi nem­­vezethető vissza vala­miféle pénzhiányra, s nem is ma­gyarázható csak a bérgazdálko­dás kötöttségeivel. Sokkal in­kább kényelmességről, felesleges óvatosságról, sőt eeves esetekben hozzá nem értésről van szó. A mai bérrendszerben is rengeteg olyan lehetőség rejlik, amelyek felismerésével és kihasználásával a jelenleginél lényegesen ösztön­zőbb, differenciáltabb bérezési gyakorlat valósítható V. Cs. Magyar küldöttség utazott Helsinkibe a BYT elnökségi ülésére Csütörtökön Helsinkibe uta­­­zott­ a magyar békemozgalom küldöttsége, amely részt vesz a­ Béke-világtaná­cs elnökségének péntekre összehívott ülésén. A magyar delegációt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, valamint az Euró­pai Biztonsági és Együttműkö­dés Magyar Nemzeti Bizottságá­nak elnöke vezeti. A küldöttség tagjai: Darvas István, az Or­szágos Béketanács alelnöke, a­ Magyar Hírlap főszerkesztője és­­ Sebestyén Nándorné, az OBTI főtitkára. Búcsúztatásukra a fe­rihegyi repülőtéren megjelent Bencsik István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára, Pethő Tibor, az Orszá­gos Béketa­nács alelnöke és Esz­tergályos Ferenc, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője. Több napos tanácskozás lesz a finn fővárosban a BVT elnök­ségének kibővített ülése: meg­tárgyalják a béke-világmoz­­iom 1972. évi muin­katervét és akcióprogram­j­át. I A megyei KISZ-vb javaslata: Ne egyes személyek, hanem testületek gyakorolják az érdekvédelmet Első napirendi pontként az érdekvédelmi tevékenységről, az ezzel kapcsolatos feladatokról tárgyalt csütörtöki ülésén a­­ KISZ Békés megyei Végrehajtó Bizottsága. Az írásos beszámoló megálla­pította, hogy a KISZ Vik­. kong­­resszusa előtt megjelent Ifjúsági Törvény az addiginál is kedve­zőbb helyzetet teremtett az ér­dekvédelmi munkához, melynek feltételeit az igazgatók, felsőbb gazdasági vezetők általában biz­tosítják. Az érdekvédelmi tevé­kenység komoly szerepet játszott a munkásfiatalok anyagi helyze­tének, életkörülményeinek javu­lásában, az üzemi négyszögek szervezettebb munkáiéban. A jö­vőben fokozott segítséget kell nyújtani­ a lányoknak, fiatalasz­­szonyoknak, a három műszakban dolgozóknak, a fiatal műszakiak­nak. Felhívja a figyelmet a be­számoló arra is, hogy a KISZ- szervezetek, vezetőségek súlya egy-egy munkahelyen belül ann­­­nál nagyobb, minél eredménye­sebb cselekedetek, tevékenység húzódik meg az állásfoglalások mögött. Fejlődött az utóbbi esztendők­ben a­ falusi érdekvédelmi mun­ka, a vezetők mind eredménye­sebben tudták képviseln­ alap­­szervezetüket. Mindez azonban nem jelenthet megelégedettsé­get, mivel az érdekvédelem le­hetőségei csak a legutóbbi idő­szakban szélesedett ki igazán. A továbblépés érdekében elenged­hetetlen, hogy az alapszervezetek minél jobb kapcsolatot alakítsa­nak ki községük egész fiatalsá­gával. A középfokú tanintézetekben az érdekvédelmi munka nem fejlődött a lehetőségekkel arány­ban — ennek oka nagyrészt a bonyolult iskolai függőségi vi­szonyokban rejlik, ami egyben meghatározza az e területen a párt­­állami és társadalmi szer­vek, KISZ-szervek előtt álló fel­adatokat is. Az érdekvédelmi munka to­vábbi javítása érdekében a Vég­rehajtó Bizottság javasolja a különböző szintű KISZ-szervek­­nek, hogy az érdekvédelmet ne egyes személyek, hanem mindig testületek gyakorolják, s felhív­­ja a figyelmet, hogy a hatékony­ság érdekében célszerű érdekvé­delmi felelőst vagy csoportot választana. EGY NAP GESZTEN (5. oldal) TAGGYŰLÉS A JÓKAI SZÍNHÁZBAN (4. oldal) RENDKÍVÜLI TEREMTÉS (humon 7. oldal) M­RI Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Fock Jenő, a kormány elnöke tájékoztatta a Minisztertanácsot a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének prágai üléséről és a magyar küldöttség tevékenységéről. A kormány a beszámolót j­óváhagyólag tudo­másul vette. Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese tájékoztatást adott a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanács® Végrehajtó Bi­zottságának Moszkvában, január 18. és 20 között megtartott ülés­szaka munkájáról. A tanácskozás részvevői megvitatták a szocia­lista gazdasági integráció komp­lex programjának teljesítésével kapcsolatos kérdéseket. A Minisztertanács megelége­déssel vette tudomásul, hogy a barátság és az egyetértés légkö­rében lezajlott ülésszakon elfo­gadott határozatok hozzájárul­nak a KGST-tagországok sokol­dalú gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséhez. A kormány megtárgyalta az építésügyi és városfejlesztési miniszter jelentését a lakásépí­tés fejlesztéséről, a lakáselosz­­tás és a lakbérek új rendszeréről szóló határozatok végrehajtásá­­ról. A jelentés megállapítja: az állami rendelkezéseket és a vég­­rehajtási intézkedéseket a la­kosság megértéssel fogadta. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és határozatában utasította az épí­tésügyi és városfejlesztési mi­nisztert, valamint a pénzügymi­nisztert, hogy továbbra is kísér­jék figyelemmel az új lakásügyi jogszabályok végrehajtását. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Kádár János vezetésével hazaérkezett Prágából a magyar párt­os kormányküldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével csütörtökön hazaérkezett Prágából a­­ Varsói Szerződés­ Politikai­ Tanácskozó Testületének ülé­sén részt vett magyar párt- és kormányküldöttség. A kül­döttség tagjai voltak: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke és Péter János külügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kárai, a Politikai Bizottság tagjai. Benkei András belügy­miniszter, dr. Csanádi­ György közlekedés- és posta­­ügyi miniszter, Pója Frigyes, a külügyminiszter első he­lyettese, Gyenes András és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetői, fo­gadták. Jelen volt a fogadta­tásnál Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagyköve­te is. (MTI) Kitüntetések a munkásőrség jubileumi ünnepségén A megyei parancsnokság törzskarának gyűlése Békéscsabán A munkásőrség fennállásá­nak másfél évtizedes jubileu­ma alkalmából január 27-én Budapesten, a Vasas-székház­ban rendezett központi ün­nepségen vette át a Haza Szol­gálatáért érdemérem arany fokozatát dr. Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titká­ra. Ugyancsak Budapesten, a Parlamentben Gönczi István, az orosházi Jambrik József Kiváló Zászlóalj géppuskás szakaszának parancsnoka a Szolgálati Érdemrend ezüst fokozatát kapta. Ezen a napon délután 3 óra­kor megyénk székhelyén, Bé­késcsabán is ünnepi megem­lékezést tartott a megyei pa­rancsnokság törzskara a Fegyveres Erők Klubjában. Az ünnepi megemlékezésen jelen volt és beszédet mon­dott Frank Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt me­gyei Bizottságának első tit­kára, majd kitüntetéseket adott át. A tizenötéves Szolgálati Érdemérmet kapta Rusznák Istvánná, Ungi Gábor, Réthy Sándor, Balázs Mihály, Bar­­tolák András, és Nádas Pál. A munkásőrség országos parancsnoka Supála Pálnak, a megyei pártbizottság titká­rának Munkásőr Emlékérmet adományozott, melyet szintén Frank Ferenc első titkár adott át-Az ötéves munkásőr jel­vényt és elismerő oklevelet kapta Baji Gábor és Tóth Elemér munkásőr. A benső­séges ünnepségen részt vett Hugyik András, a megyei munkásőrség parancsnoka és dr. Rusznák János, a megyei pártbizottság osztályvezetője.

Next