Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

NÉPÚJSÁG SZÜLŐFÖLDÜNK Non scholae, sed vitae discimus (Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk) Ha régi magyar diákéletről esik szó, gyakran eszembe jut Körösi Csoma Sándor neve, aki az elemi elvégzése után szolgadiákként kezdte tanulmányait Erdélyben, a nagyenyedi kollégiumban. Ez a székely származású diák hallatlan szívóssággal, rendkívül zord körülmények között készült a nagy útra. Elindult Ázsiába, hogy meglelje a magyarok rokonait. Ám ehelyett „saját sírját találta meg.” A Himalája 8 ezer méteres hegyei között fekvő Dardzsilingben temették el. A 40 ezer szavas tibeti szótárával és nyelvtanával, melyet Indiában többször is újra nyomtatnak, még ma is bámulatba ejti a tudományos világot. A kiváló magyar orientalista „pénz és taps nélkül” a lámakolostorok jéghideg falai között szinte étlen-szomjan több éven át végezte a kutató munkáját. S kezdett Nehéz lenne összeszámolni, hány kiváló végzett diákot bocsátottak útjukra a magyar kollégiumok, ezek a szellemi élet kibontakoztatásának nagyszerű iskolái. Ezek után tekintsük át röviden egy olyan intézmény sorsát, melynek születési időpontja a felszabadulást követő évekre esik. Békéscsabán, Medovarszki Jánossal a Vandházi úti fiúkollégium igazgatójával beszélgetek az intézmény múltjáról. — Hogyan jött létre ez a kollégium? — A felszabadulás után ebben az épületben néhány évig gazdasági iskola működött, majd később leánykollégiummá alakult. Ennek megszűnése után csak 1957- ben költöztek ide a fiúk. — Hol voltak azelőtt? — Az intézmény egykori igazgatójának, László Istvánnak az irányításával és közreműködésével megírták a kollégium történetét. Ebben a nagy alakú vaskos könyvben olvashatjuk. 1946 őszén együtt volt a MADISZ székház padlásszobájában az az öt diák, akik tudomást szereztek a fővárosban kibontakozó kollégiumi mozgalomról. Nemsokára „honfoglalókként” birtokukba vették a Gyulai út 2 sz. alatti Beliczai kastélyt. A visszaemlékezés írója utal arra, hogy a kollégiumnak 1948 végén 58 pártfogója volt; többnyire értelmiségiek, de akadtak közöttük mások is. — Mivel foglalkozott a „fényes szelek” ifjúsága? — A feljegyzések tanúsága szerint komoly politikai nevelő munka folyt az intézetben. Nagyon sokat dolgoztak, részt vettek falujárásokon, kultúrrendezvényeken, sőt a város társadalmi szervezeteinek vezető testületeiben többnyire ezek a kollégisták képviselték a diákságot. — Milyen volt a fegyelem? — Erre is találunk utalást. Noha a dokumentumok nem említik a tanári felügyeletet, egy helyen mégis ezt olvashatjuk: aki zavarta a szilenciumot, azt „lehúzták”. A gondok, a megpróbáltatások, de a lelkesítő feladatok is erős közösséggé kovácsolták őket. Egyébként a diákok évente kétszer normabiztosok előtt vizsgáztak. A folytatás — Milyen volt a felszerelés 20 évvel ezelőtt? — Amikor László István igazgató idekerült, ez a ház nagyon rossz állapotban volt. Beszakadt a mennyezet, ez az áldatlan állapotokra jellemző. A két épületet nem kötötte össze folyosó. Sőt, még 1962-ben a 42 kollégistának mindössze öt paplanja volt, s a többiek szőrpokróccal takaróztak. Tisztálkodásra bádogvályúkat használtak. — Mi változott meg azóta? — A szűkös anyagi keretek ellenére megkezdődött a tervszerű fejlesztés. Megépült a folyosó, a könyvtár, és fokozatosan kicserélték a bútorokat, valamint az elavult berendezéseket. Végignézzük a helyiségeket, mindenütt katonás rend és példás tisztaság uralkodik. — Elég sokan alszanak egy szobában... — A zsúfoltságot úgy szeretnénk megszüntetni, hogy a jelenlegi 30-40 férőhelyes hálókat 8-10 ágyasokra alakítjuk át. Nagyon jól jött, hogy újabb termet kaptunk, amelyet most tanulónak használunk. — Mivel bővült még a kollégium? — A nyári szünidőben felépült egy új tanuló, szakmunkásaink, kollégistáink önerejükön felül vettek részt ebben a munkában. Kincses Sándor például az érettségi után önként visszajött, hogy segítsen az építkezésben. — Mennyibe került az új épületrész? — A megyei tanács művelődési osztályától a 220 ezer forintos költségek fedezésére jelentős összeget kaptunk. Maga a tervezés és a kivitelezés társadalmi munkában készült el. Ezzel egyidőben korszerűsítettük a villanyhálózatot is. — Milyen itt az irányítás? — Velem együtt hat kollégámmal végezzük az oktatónevelő munkát. A II tagú diáktanácsot jó partnernek tekintjük. A jövő — Mi lesz a zsúfoltsággal? — Ez főként abból adódik, hogy a Kun Béla utcai kollégium megszűnt és 26 tanuló hozzánk költözött. Most folyik az iskolacentrum 280 személyes kollégiumának az építkezése. Szó van arról, hogy ez az intézmény sportkollégiummá alakul át. Araczki Jánosnak, a városi tanács elnökének felkérésére kidolgoztam egy tervet. 1980- ra a rekonstrukció befejezése után olyan feltételeket alakítunk ki, hogy 90-100 diákot tudunk elhelyezni. Ez lehetővé teszi, hogy a sportban a legjobb teljesítményt elérő tanulókkal állandóan foglalkozhassunk. N • • • A szűkös anyagi keret ellenére is állandóan korszerűsítették az épületet, és ma már olyan állapotban van, amely megfelel a kívánalmaknak. A jobb környezet megteremtésével is elősegítik a kollégisták tudásának pallérozását és szilárd kollektívákká formálását. Az intézmény falai közül kikerülve azután csak a jövő dönti majd el, ki milyen emberré válik, s kire hogyan hatott ez a közösség? Bukovinszky István A békéscsabai Kulich Gyula Fiúkollégium új tanulóterme, ahol a diáktanács javaslata alapján már szabad szilenciumos rendszerben (tanári felügyelet nélkül) készülhetnek fel az órákra a diákok Fotó: Veress Erzsi Megyénk a Turista Magazinban A folyóirat 9—11. számában Békés megye egy-egy nevezetesebb helységéről olvashatnak a kirándulni vagy pihenni vágyók. Dr. Fogarasi László több képpel is illusztrált írása Gyopárosfürdőt mutatja be. Ennek az Orosházától alig öt kilométerre fekvő fürdőnek gyönyörű környezete van. A fürdőmedencéket 41 Celsius fokú, úgynevezett alkaliikus ásványvízzeltöltik fel. Az erdővel körülvett tó egy részét csónakázónak használják. A sziksót és más ásványi anyagokat tartalmazó víz és iszap gyógyító hatású, amit már a múlt század elején felismert a környék lakossága. Az első fürdőépületeket 1901—1911 között létesítették, de hivatalosan csak 1927-ben nyilvánították Gyopárost fürdőhellyé. „1969-re — írja a szerző —, a centenárium évében már teljesen megfiatalodott, újjáépült a patinás, nagy múltú fürdőtelep. Elkészült a Gyopáros-fürdő fejlesztési terve amely mintegy kiegészítője Orosháza városrendezési elképzeléseinek.” A magazin októberi számában Antalffy Gyula a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzetet ismerteti. Itt nagy területet foglalnak el „a szikes legelők és az Alföldre egykor jellemző erdőspuszta maradványai, sajátos növény- és állatvilágukkal.” A cikkíró több olyan ritka madárfajt is megemlít, amely éppen a környezet kedvező adottsága miatt tud megélni ezen a 3800 hektár nagyságú területen. Az Ybl Miklós által épített kastély gyönyörű parkban áll. Az épületnek és a magtárnak kultúr- és gazdaságtörténeti jelentősége van. A Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet turisztikai szempontból fontos szerepet tölthet be megyénk idegenforgalmában. A következő számban ugyanez a szerző Szarvast mint üdülővárost mutatja be az érdeklődőknek. A természeti környezetre utalva, ezt a helységet az Alföld egyik legvonzóbb településének nevezi. Az arborétumról, majd a város múltjáról olvashatunk az írás elején. Ezután azokról a műemlékekről és jellegzetes létesítményekről esik szó, melyek sok érdekességet kínálnak az odaérkezőknek. Az új üdülőközpont felépítése és a szálláshelyek számának növelése után valószínű, a város még több látogatót, turistát vonz majd. Emlékhelyek Forradalmi, munkásmozgalmi, felszabadulási emlékhelyek Békés megyében címmel tájékoztató füzetet jelentetett meg a Hazafias Népfront és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Békés megyei bizottsága. A fiatalokról szóló bevezetőben az összeállítás céljáról olvashatunk. Eszerint a füzet,,a forradalmi Viharsarok egy darabjának — a mi szűkebb hazánk — Békés megye forradalmi múltjának” megismertetését szolgálja. A kiadvány nemcsak a vetélkedők szervezéséhez, hanem kerékpár- és gyalogtúrákra induló lányoknak és fiúknak is kíván segítséget adni. A titkárok végül arra kérik őket: ha ezeken a kirándulásokon olyan emléktáblára, szoborra vagy emlékműre bukkannak, közöljék ezt a népfront és a KISZ megyei bizottságával. 1977. december 18, vasárnap. A száz év előtti orosházi korcsolyázó életről és más sportokról ismét itt a tél, befagynak a vizek. Többet beszélünk a féli sportokról. Az idősebbek némi sóvárgással gondolnak a régmúlt kemény telekre, és a régen volt nagy korcsolyázásokra. Ahol kedveztek a körülmények, ahol volt kis vízfelület, ott a környék fiatalsága — lévén sokkal kevesebb sport- és szórakozási lehetőség —alig várta, hogy a tartós fagy beköszöntsön, és s akkor kezdődhetett a nagy mulatság. Így volt ez Orosházán is: előkerültek a fából, acélból vagy éppen vasból készített korcsolyáik, máris siklott az ifjúság a jégen. Tizenegy évvel a budapesti egyesület létrejötte után 1880-ban az Orosházi Korcsolyázó Egylet is megalakult, 37 rendes és 11 pártoló taggal. Két év múlva már 85 tagja volt az egyesületnek és 300 forint készpénz vagyona. Piknikeket és báláikat rendeztek, volt elnökük, igazgatójuk, pénztárnokuk, szertárnokuk, titkáruk, 6 tagú választmányuk és 3 tagú számvizsgáló bizottságuk. A választmány fontosabb ügyekben intézkedett, kedvező idő esetén gondoskodott, hogy a jég mindig használható állapotban legyen, hogy az öltözőcsarnokot felállítsák és legyen korcsolyatanító. Az orosházi iparos fiatalok is megalakították korcsolyázó egyletüket és a Fischer Sándor gőzmalma előtt levő vizet „kivették” a községtől. 1882 januárjában megjelent egy élelmes cipészmester, Saisperger János hirdetése az egyik helyi lapban: — „Értesítés érzékeny lábúak és korcsolyakedvelők számára” címmel. Vállalkozik bármilyen „kimetszésű, mintájú, fűzős korcsolyacipő készítésére, amely sokkal célszerűbb, mint más közönséges cipő, vagy azokon a sarok” — olvashatjuk. Sajnos nagyon keveset tudunk az akkori sportéletről, a kezdetekről, de tudjuk azt, hogy a népiskolában bevezették a tornaórákat, s emellett már mintegy 100 orosházi tanuló látogatta a középiskolát Szarvason, Csabán, Vásárhelyen, Szegeden, Aradon és Szentesen, akik megismerkedtek a különböző sportágakkal. Tudjuk azt is, hogy 1882-ben három honlapig vívótanár működött Orosházán, s megtartották a Vadásztársulat alakuló közgyűlését. Néhányan részt vettek az agarászegylet évi versenyén, de volt olyan helyi földbirtokos is, akinek lova indult a bécsi lóversenyen. Az Alföldbena „tornászat és athletika köréből” bemutatót tartottak egy népünnepélyen, síkversenyre 22-en jelentkeztek, ugyanott zsákban futás és mászásverseny volt a hároméles póznán. Másutt a galambcéllövészet eredményeiről olvashattunk. Az év látványossága valószínűen egy csörgés, bohóc öltözetű kengyelfutó megjelenése volt Orosházán, aki a híradás szerint a piacteret körülvevő központi háztömb körül 45 percig futott egyfolytában. Visszatérve akorcsolyázásra: hajlamosak vagyunk megmosolyogni a régi idők követelte egyletesdit, de az ügybuzgalom, mellyel a száz év előttiek megkezdték ezt a sportot, az igenis elismerésre méltó és példa lehet a mai korcsolyázni vágyók előtt. Az utóbbi években Orosházán többször is megpróbálták az iskolák bitumenes pályáinak felöntését, de az időjárás mostanában nem kedvezett a korcsolyázóknak. Talán az idén télen! Koszorús Oszkár Az egykori orosházi korcsolyapálya 1920 körül A helytörténész hitvallása Gacsári István krónikájának bevezetőjéből (1839) „Kedves Hazánkfijai! Sajnálkozva látván én már régtől fogva azon vastag homályt, mely fedi többnyire minden Ekklésiáknak és Helységeknek eredetét, nevezetesebb történeteit, viszontagságait — hajdankori jeles férfiaink, kik a közjó mellett buzogva éltek, és munkálkodtak, hálás emlékre méltó, s a maradékot mindég többekre, s nagyobbakra ösztönözhető érdeket; — és pedig egyedül a szükséges Irományok és jegyzékek hiánya miatt: mert írások nélkül, ugyan mit is tudhatnánk az elmúltakról? Látván különösen a mi Ekklésiánkra nézve ezt a nagy fogyatkozást, milly keveset tudtunk mi mind ekkoráig, a mi kedves hazánkról, FÜZESGYARMAT-HÓL, melynek édes ölében pillantottuk meg először a nap jótékony világát, s mellynek Anyai keblén élünk most is: hol vette magát ez? hol, s mikor fundáltatott? hogy és micsoda viszontagságok köz állott fel mind ez ideig? kik voltak ennek eleitől fogva Birtokosai, és Földes Urai? kik Egyházi és Oskolai Tanítói? kik fő Bírói és egyéb Igazgatói, s Elöljárói? Látván, hogy egy két Embernyomnál is alig emelkedhetik fellyebb e felőli szűk esmeretünk holott más körülöttünk lévő Helyek... .. .semmi fáradságaimat nem kímélve, még szorgos dolgaim, s hivatalos foglalatosságaim közepette is, hogy a feledékenység homályából ki-ragadjam és a maradék Emlékezetének által botsássam, mindazt, ami csak itt helyben Ekklésiánkat, s Városunkat tárgyazólag valaha írásba tétetett, s megkapható volt, a legutolsó el-rongyollódott por s penész lepte Levél töredékekig, úgy a külső Históriai kútfőkből is, — mellyek a magok hellyekein mind meg-neveződnek — búvári vizsga szemekkel, öszve-megöszve fürkészvén, fel-kutattam, kijegyezgettem, s az Idők folytonos sorai szerént el-rendeztem. — És, — így származott, — így született osztán lassanként e jelen Gyűjtemény, — a FÜZES-GYARMATI Krónika nevezet alatt, mellyet iménéktek Szeretett Hazánkfijai Testamentumul által nyújtok, hagyok és ajánlok, azzal a szíves kéréssel, hogy ezt, mint drága kintset gondodosan megőrizzétek...”