Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1978. JANUÁR 1., VASÁRNAP AI.: 1.20 FT XXXIII. ÉVFOLYAM L SZÁM A béke aranypoharábról az elmúlt éjjel, tavaly és tavalyelőtt, és valahányszor, amikor szilveszter éjszakáján összecsengnek a poharak, föléled bennem egy emlék. Tél volt, odakint térdig érő hó, s a szász-svájci hegyek között meghúzódó erdei házban esztendőt búcsúztatni köszönteni készült százhúsz ember. Németek voltak, oroszok és lengyelek, magyarok, románok és bolgárok, jugoszlávok és sokan a nyugati féltekéről valók. A csiszolt üvegkelyhekbe áttetsző, aranyszínű bort töltöttek, s amikor megkondult az óra, azt mondta az idegenvezető: „Most pedig igyunk együtt — a béke aranypoharából”. Nem tudom elfelejteni a pillanatot. Szép gondolat volt, igaz és érzelmet indító. Küszöböt lép át az ember az évek fordulóján. Hátrapillant számba venni, hogy meddig jutott, s előre néz, mert biztonsággal akar menni tovább. Szilveszter éjszakáján jókívánságokkal halmoztuk el egymást. Tiszta szívvel tehettük a legkisebb sejtben, a családban és azon kívül is, hiszen ismét följebb léptünk az emberség, az életszínvonal, a társadalomépítés lépcsősorán. 1977 jó év volt. Többet és jobban dolgoztunk. Akkor sütött a nap, és akkor esett az eső, amikor életre kellett kelnie a mindennapinak; akkor született döntés, amikor az értékalkotó ember érdeke-igénye követelte; akkor fogtak össze az emberek, amikor a legnagyobb szükség volt erre; és akkor működött a legodaadóbban az alkotó elme, amikor a legjobban kellett építeni rá ahhoz, hogy önelégültségtől mentesen, de elégedetten léphessük át e jelképes küszöböt. Az elmúlt éjszakán jókívánságok hangzottak el. Holnap már tettek kellenek. Ez az ember, az élet, a boldogulás örökké megújuló parancsa. És visszapillantva, de előretekintve is azt mondhatjuk — szűkebb pátriánkat s az ország életét-gondját ismerve — nem lehetnek kétségeink. Az emberek tömegei tisztességgel és becsülettel teremtették meg a közösség, s vele együtt önnenk boldogulásának feltételeit. És azt is tudják: ha többet kívánnak, többet kell tenniük. Nemrég olvastam egy tanulmányt, ez állt benne: „A társadalom és az egyén ellentmondásos harmóniájának világa a reális humanizmus, amelyben minden az emberért van, az ember boldogságáért.” De miért erről beszélek, miért nem a párt politikájáról, amelynek lényege, tartalma, s célja az ember! Nem szavakról van szó, nem üres frázisokról. Magunk formáljuk az életet is, s a szocialista világban, de a tőlünk idegen világnézetet valló országokban ugyancsak elismeréssel fogadott politikát. Munkával, tettekkel, összefogással, a társadalmi osztályok és rétegek érdekeinek alapvető harmóniájával fémjelezve. Az új esztendő első napján — sokan úgy tartják — illik szépet és jót mondani. Csa hogy mi hozzászoktunk: nem az illendőség, hanem tapasztalataink, véleményünk és terveink határozzák meg mondanivalónkat. S ez nagy szó! Igen, a légköri viszonyokra gondolok. A tiszta és áttetsző, de azért nem felhőtlen égre. A szó hitelére szabad csobogására. Az őszinte hangvételre és a nyugodt éjszakákra. Van miről jót mondanunk. Nehéz, tartalmas és eredményes évet hagytunk magunk mögött. Mindig tudtuk, hogy mire számíthatunk. Ez is biztonságérzetet ad. Sokat töprengünk, néha botladozunk, tévedünk is. De mind felkészültebbek, erőnk és igazunk tudatában egyre magabiztosabbak vagyunk. , Az új esztendő első napján váltunk szót, az ünnep azonban nem hományosítja el gondjainkat. Éppen az őszinte és nyílt politika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is számot vessünk a nehézségekkel. Az előrelátó ember tudja: holnap sem lesz könynyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizonytalanságot szül nálunk, hanem edzi az akaratot, a tettvágyat. Igaz, nem ártana, ha mindenkit jobban érdekelne, s észrevenné, hogy az új születése milliárdokkal mérhető, hogy a borítékon kívül is mi minden jut nekünk a közös vagyonból. Nem kell „hálásaknak lennünk” érte, hiszen mi teremtettük meg az alapját. A sikerek lebecsülése azonban gyengíti boldogságteremtő erőfeszítéseinket. Nem titkolt gondjaink és hibáink felszámolását aligha segíti a sopánkodás. Cselekednünk kell. Jobban, odaadóbban és fegyelmezetten, egymást megértő emberséggel. Nem tudok — és nem is akarok — részletes leltárt készíteni a múlt év eseményeiről. Amúgy is az volna a jobb, a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot. Mit és miért dolgozott? Csak a fizetéséért, vagy a szakmája hivatása iránti elkötelezettségből? Mi jót tett a családjával, gyermekeivel, a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a felületesség, a fegyelmezetlenség volt jellemző rá, vagy az, ami meghatározza életünket: a fegyelmezett, értékalkotó munka? Az össztársadalmi „elszámolást” megtette a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. Lelkesítő eredményekről adhatott számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha „belülről” vizsgálja önmagát. Fedezze föl — ha nincs, teremtse meg — a belső indítékot, mely hajtóerő lévén, a közösség boldogulásán keresztül önmaga és családja életét teheti szebbé. Ehhez nem nélkülözhető az élet, az emberek, a közösség szeretete, a politika aktív támogatása. Bonyolult helyzetben él az emberiség, de megnyugtató, hogy Október és a békés egymás mellett élés szelleme öt földrész népeinek életében és gondolkodásában vert tanyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatása „új” országokban edzi az emberek cselekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról folyó eszmecsere, az ez évre összehívott ENSZ- közgyűlés leszerelt ülésszaka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért ne örülnénk Vietnam ENSZ-tagságának? És miért ne lehetnénk büszkék arra, h£ogy az új típusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejlesztésének és előállításának tilalmáról szóló javaslatot éppen a Szovjetunió, hazánk és az NDK képviselői terjesztették az ENSZ- közgyűlés elé? Nemzetközi diplomáciánk ezernyi tette szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bizonyít ez, mint hogy hazánkban, a szocialista közösségben a politika lényege: „Olyan társadalmi létezést formálni, melyben az ember önmaga lehet.” S ehhez nemcsak szándék, nemcsak jó politika és béke kell. Törvények születtek idehaza, életünket jobbító tettek és rendelkezések. „Felnőtté” érve számoltuk az „álmodozások korát”; a földön járunk: a meggyőződés és az akarat, az előrelátás és a tervszerűség, a megfontoltság, a józan mértéktartás, a következetesség és a cselekvőkészség korát éljük. Vannak gondjaink. Jól érzékeli minden ember, hiszen részese dolgos hétköznapjainknak. Ezért hát ne kívánjunk többet egymásnak, önmagunknak, mint amennyiért cselekedni is képesek vagyunk.agunk mögött hagytuk a „kívánságok éjszakáját”. Holnaptól a tetteké a szó. Boldog új évet kívántunk? Nem csöppen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem parancsszóra, hanem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőződéssel, akarással. Úgy hiszem, az új esztendő első napján megérdemelten hörpinthetünk egy kortyot a béke aranypoharából. Mert minden önmagunkért való szocialista tett legfőbb eredménye az, hogy békében munkálkodhattunk, s ezt a nyugodt, alkotó légkört készítettük elő 1978- ra is. Jávori Béla Újévi üdvözlet Penzából Kedves Magyar Barátaink! Az SZKP Penza megyei bizottsága, a penzai kommunisták, valamint megyénk minden dolgozója nevében forró és szívélyes üdvözletünket küldjük az új év alkalmából. Kívánjuk önöknek, kedves Békés megyei Elvtársak, hogy új, nagy sikereket érjenek el a fejlett szocialista társadalom építésében, a kommunista nevelő munkában, a szocialista közösség országai közti együttműködésben, a béke és haladás ügyének szolgálatában. Erősödjön és virágozzon testvérmegyénk dolgozóinak barátsága. L. JERMIN, az SZKP Penza megyei bizottságának első titkára • • • Az MSZMP Békés megyei bizottsága szintén táviratban fejezte ki újévi jókívánságait Penza megye kommunistáinak és minden dolgozójának. Kádár János fogadta Louis van Geyt A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szombaton délelőtt, a KB székházaiban találkozott Louis van Geyttel, a Belga Kommunista Párt hazánkban tartózkodó elnökével. A szívélyes, elvtársi légkörű beszélgetésen, amelyen részt vett Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, eszmecserét folytattak a két pártot érintő időszerű kérdésekről. (MTI) Cukor zsákszámra Csaknem 3500 zsákot kötöz be egy műszak alatt Zeme Mihályné és Labáth Istvánné a Mezőhegyesi Cukorgyárban. Van dolguk bőven, hiszen a tavalyi répatermés rekordnak mondható Fotó: Veress Erzsi Tovább fejlődik megyénk Több új beruházás kezdődik 1978-ban Ezenkívül a vállalatok saját erejükből is kezdeményeznek beruházásokat, de erre csak akkor kerülhet sor, ha azok kellően előkészítettek, tervvel ellátottak, pénzügyileg és kivitelezői kapacitással fedezettek. A beruházási hatékonyság növelésére ki kell dolgozni a fővállalkozási rendszer megyei megvalósításának lehetőségeit. Az idei év egyik legfontosabb feladata, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat központi telephelyének beruházása. Itt a rendelkezésre álló lehetőségeket maximálisan kihasználva gyorsított fejlesztésre kell törekedni. Hatalmas munka lesz a kardoskúti gáztároló rendszer kiépítése is. Ez a már épülő hajdúszoboszlói gáztárolóval együtt megoldja hazánk időleges gázfeleslegének tárolását. A gépiparban a folyamatban levő rekonstrukciók és kapacitásbővítések ütemes végrehajása a feladat. Ezen a területen a Csepel Autó szeghalmi gyárának fejlesztésére, a MEZŐGÉP Vállalatra, a HAFE békéscsabai gyárára, és a KVIG mezőkovácsházi gyárára irányul a figyelem. Fontos, hogy a gépipari beruházásoknál ne csak a termelőterület növekedjen, ne csak új épületeket emeljenek, hanem — ezzel egy időben — folyamatosan korszerűsítsék is a gépparkot, emeljék a technológiai, gyártási színvonalat. Az építőanyag-iparban a tervezett fejlesztések előkészítésére kell fokozott figyelmet fordítani 1978-ban és emellett a tervezett ütemben kell belépniük a folyamatban levő beruházások.»«. A legtöbb feladat a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatra vár, ahol nagyarányú rekonstrukció folyik. (Folytatás a 3. oldalon) Az utóbbi hetekben többször elhangzott, hogy erősíteni kell a beruházási fegyelmet, tervszerűséget. Vissza kell fogni az indokolatlan fejlesztéseket, ugyanakkor segíteni kell a beruházásokat, mert az egész népgazdaságnak hasznosak, így van ez természetesen megyénkben is, ahol 1978-ban 634 millió forint értékű állami beruházás valósul meg.