Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-27 / 278. szám
1980. november 11., csütörtök Az 1300 éves bolgár államra emlékezve Megjelent az Új Aurora 1980/ 3. száma Idei harmadik számával jelentkezik irodalmi és művészeti folyóiratunk, az Új Aurora. Szépirodalmi részében Képes Géza, Puszta Sándor, Papp László, Filadelfi Mihály, Kiss Anna, Sass Ervin, Kelemen Lajos, Tomka Mihály és Madár János- verseit adja közre, novellát Anóka Esztertől, Dér Endrétől és Ocsovszky Lászlótól közöl. Jelentős a folyóirat Barátaink című összeállítása, melyben az 1300 éves bolgár állam közelgő jubileuma alkalmából a mai bolgár irodalom több jeles képviselőjét is bemutatja. A Művészet rovatban — többek között — Horváth György ír Pap Gyula kiállításáról, Ary Róza pedig Ruzicskay György festőművésszel folytatott magnós beszélgetését közli. A Gondolatban, a rádió irodalmi lapjában hangzott el a „Vendégünk az Új Aurora” című műsor, melynek legfontosabb részleteit most a folyóirat is közreadja. Sokan olvasták érdeklődéssel Kapusi Imre riportsorozatát „Emberek a tanyákon” címmel. A sorozat befejező darabjában a tanyasi emberek szórakozási lehetőségeiről, művelődési helyzetéről számol be a szerző. Dobossy László Husz János magyar tisztelőiről, Marik Dénes Kaffka Margit békéscsabai napjairól, Fábián Zoltán „Menedék Makón” címmel József Attiláról ír. Elgondolkoztató Fodor András írása „A könyvek ereje” címmel, melyet 1980. május 30-án mondott Békéscsabán, az ünnepi könyvhét megnyitóján, valamint József Attiláról írt bevezetője, mely a magyar és a szovjet rádió közös József Attila-estjén hangzott el Moszkvában, 1980. május 31- én. A Tájunk című rovat a folyóirat zárórésze, ebben Sz. Lukács Imre: „Viharsarki beszélgetések”. Szűcs Sándor: „A Sárrét költője” és Gyulavári Pál: „Békéscsaba tegnap, ma és holnap” című írása kapott helyet. A folyóirat záródíszeit ezúttal a „Tyihomavov Damaszkin” című bolgár kiadványból válogatta Király Zoltán. Csalóka Péter és a gyerekek városával, szép rendben vonultak be az egyik délután a Jókai Színház szélesre zárt bejárati ajtaján az iskolások. Kisebbek is jöttek, szorosan anyjukhoz bújva, kicsit ijedten, a tekintélyes falaktól, amelyek pár perc múlva élénk gyerekzsivajt visszhangoztak. A földszint székeiben szinte elvesztek a kék köpenyes apróságok. A páholyok is megteltek, és a karzatról — tanári felügyelet alatt — szöszke, barna, fekete fejecskék kandikáltak ki. Az izgatott mocorgásnak hamar vége lett, és a kis közönség a színpadot figyelte: „ ... zsákban Benedek, hoz majd meleget. Nincs több fázás, boldog, aki él..énekelte vidám láncban keringve öt fiú és három lány. Néhány apróság szája hangtalanul megmozdult, amikor rázendítettek a .. Kutyaszán, kutyaszán / Kutyafülű Aladár” jól ismert mondókájára. Jelmez híján, az alig díszlet között is elevenné vált a színpad. A fiatal színészek nem felejtették el a gyermekkor játékosságát, és vidámságuk hamar átragadt a fogékony közönségre, amely hálásan reagált minden neki szóló mozdulatra, arcjátékra. Amikor — a mintegy húsz perces bevezető játék után — Holpert János, a színház zenei vezetője váratlanul felbukkant a zenekari árokból és éneklésre biztatott, senki nem tudta, mi lesz ebből. A kísérlet azonban nagyon jól „sült el”. Egyetlen alkalmi kórussá alakult át a közönség. Úgy fújták teli torokból, őszintén, ahogy csak a gyerekek tudnak énekelni. Csaknem mindegyik megzenésített Weöres-verset ismerték, szövegestől, dallamostól. A szünet után ismét figyelmesen ült a helyére a közönség, hogy ezúttal valóban a jól ismert népmeséi figura, Csalóka Péter csalafintaságaival ismerkedjenek meg. A felgördülő függöny mögötti díszletet mintha mesekönyvből vágták volna ki. Egyenesen Meseországból jöttek a szereplők is: a huncutszemű Csalóka Péter, kardos feleségével, az ostoba, hiú és pénzéhes bíró, a józan kocsmáros, ,a kisbíró és a katona. Hogyan jár túl többszörösen Péter a bíró „nagy” eszén, s hogyan lesz végül ő maga a falu bírája? — erről szólt a mese, amelyet mozgékony, eleven humorú rendezése (Benkő József munkája) nem csak a gyerekek, de a felnőttek számára is élvezetessé tett. Néhány szereplő telitalálat volt: Nagyidai István kedves és furfangos Csalóka Pátere, Hídvégi Mária, a férje ravaszságával vetekedő Csalókánéja, és a buta bíró szerepében említésre méltót alakított Hodu József. G. K. Bármilyen hatalma van a buta bírónak, azért Csalóka Péter túljár az eszén. Fotó: Gál Edit Legyen-e színház az iskolában? Egy rendezvénysorozat tanulságai Az elmúlt héten részletesen hírt adtunk a „Színház az iskolában” rendezvénysorozat eseményeiről. Az újfajta kezdeményezés — amelynek Békéscsaba adott otthont — címében is jelezte: célja a színház, az előadóművészet sajátos eszközeivel segíteni az általános és a középiskolai irodalomoktatást, s egyúttal új közönséggeneráció nevelése. A sokat ígérő rendezvények színhelyükben változatosak voltak. A programra vállalkozó előadók több iskolában megfordultak, hol egy-egy osztálynak, hol egy egész évfolyamnak tartva rendkívüli irodalomórát. Helyet adott az ifjúsági és úttörőház, s természetesen a színház, melynek vállalkozó szellemű társulatán kívül jelentős fővárosi művészek is megfordultak az elmúlt héten megyeszékhelyünkön. Egy — még tapasztalatok nélküli — kezdeményezés értékelése rendkívül fontos, hiszen ettől függ hová, hogyan lehet továbblépni. Ezért volt talán az egyik legemlítésre méltóbb mozzanata a „Színház az iskolában” rendezvénysorozatának a szombat délelőtti záró tanácskozás. A Jókai Színház nemrég felavatott klubtermében találkoztak a rendezők, az előadók és a pedagógusok, hogy elmondják véleményüket, javaslataikat. A hallottakból szeretnénk közreadni — természetesen szelektálva — az érdekes gondolatokat, s azokat a hozzászólásokat, melyek többek véleményét tükrözték. ♦ Nánay István, a „Színház” című folyóirat munkatársa beszélt többek között a hazai gyermekszínházak ügyéről: — Az országban egyetlen hivatásos gyermekszínház van, a budapesti. Milyen körülmények között foglalkoznak a vidéki színházak ezzel a feladattal? Sokan felismerik a terület fontosságát, azt, hogy olyan lesz a jövő felnőtt közönsége, amilyen a mai gyerekközönség. A színház fejlődése forog kockán, mert a közönség az egyik játszótárs, és ha hiányos műveltségű, akkor később baj lesz. Mi volt eddig? Akik földrajzi helyüknél fogva közel voltak, azoknak volt közük a színházhoz. Ez nem elég. Rendkívül fontos, hogy már iskolás korban találkozzanak a gyerekek az élő színházzal. Hozzátenném, hogy a színháznak nem az órán van a helye! Fontos, hogy minél több színházi formával találkozzanak a gyerekek. Nagy Attila színművész a Magyar Színházművészeti Szövetség képviseletében szólt: — Sajnos, évtizedek óta szakismeret-centrikusan gondolkodunk, s valamiféle hobbiként kezeljük az általános műveltséget. Hiányzik nálunk egy alapvető gyűjtőfogalom: a létezés tudománya. A létezés olyan tudástömeget jelent, amelynek nemtudása milliárdokba kerülhet. Gondoljunk például a közlekedés vagy a kommunikáció kultúrájára. Nem mindegy a társadalom minősége szempontjából, hogy a benne élő emberek milyen szinten léteznek. A művészet épp a létezés élményeivel foglalkozik. Az eszményalkotással, a morálalkotással ... s itt kapcsolódik a fiatalok neveléséhez. Az ifjúság jó kontaktusa a világgal csak úgy jöhet létre, ha sokféle szakismerettel rendelkező ember ötvözi a tudását! Sajnos, a megszállottak a ritka jelenségek közé tartoznak, ezért e téren központi organizációra van szükség! Engloner Gyuláné az Országos Pedagógiai Intézet nevében a pedagógusok véleményének adott hangot: — Ezekben az években forradalmát éli a magyar pedagógia. A művészeti tárgyak tantervei ma már megkövetelik a pedagógusoktól, hogy közvetlen élmény nyújtásával segítsék a gyerekeket a társadalomban fellelhető esztétikumok befogadására. Fontosnak érzi minden iskola, hogy segítségül hívja a társművészeteket. A modern pedagógia most egy olyan integráció lehetőségét mutatja, amely szétválasztja a különtartozót, és összetereli az egymáshoz tartozót. Tehát: legyen színház az iskolában, de olyan, amely segíti a pedagógiát! Szüksége van a pedagógiának a színházra, mert az élmény segítségét szeretnék kérni az ismeret tudatosításához. Tatai Éva, az Előadóművészek Szövetségének titkára a praktikum oldaláról elemezte a rendezvényt: — Jól jártak a kisebb művelődési házak, hiszen lényegesen olcsóbban kaphatták meg azokat az előadókat, akik egy hétig itt voltak. Több éves tapasztalatom, hogy akkor van értelme az irodalmi és hasonló rendezvényeknek, ha nem alkalomszerűen, hanem sorozatban kapják az emberek. Szentpál Mónika előadó- művész felvetette: az egész mozgalom problémája, hogy nincs egy szerv, amely összefogja, így mód nyílik a színvonaltalan haknizásokra. Kutas Ferenc magyar irodalomtanár szerint, ha azt akarjuk, hogy a színház hasznosan kapcsolódjon be az iskolai munkába, akkor feltétlenül figyelembe kell vennie az oktatási folyamatot, s amit a szaktanár egyedül is meg tud oldani, ahhoz nem kell segítséget hívni. ♦ A rendezők, a színészek és a pedagógusok — megemlítve a hibákat is — összességében hasznosnak, folytatásra méltónak ítélték a kezdeményezést, nem zárva ki természetesen az új formák alkalmazásának lehetőségét. Befejezésül érdemes megemlíteni a legilletékesebbek, a gyerekek véleményét, hogy legtöbbjüknek élményt nyújtott az előadás. Nagyon sokan hiányolták viszont, hogy csupán passzív nézők voltak, nem vehettek részt a produkcióban. Mérvadó vélemény ez, amely támpont lehet egy új, a mostaninál színvonalasabb, tágabb színház-iskola találkozó rendezéséhez. Gubucz Katalin HANGSZÓRÓ Senki többet? Harmadszor! Számtalan rádiós és televíziós példa bizonyítja, mennyire szeret játszani a közönség. Csak a „Lehet egy kérdéssel több?”, vagy a „Ki nyer ma?” évek óta nem halványuló sikerét említeném. Nem csak ,a felnőttek játékkedvét elégítik ki ezek a műsorok, fontos közművelődési szerepet is betöltenek. És mennyivel hatékonyabbak, mint például egy száraz tudományos, irodalmi, vagy zenei értekezés! Egy vetélkedő sikere azon is múlik, megtalálják-e az alkalmas műsorvezetőt. Olyat, aki gyorsan reagáló, szellemes, ugyanakkor nem helyezi előtérbe saját egyéniségét. Szilágyi János, a „Senki többet? Harmadszor!” című — sajnos, csak meghatározatlan időnként jelentkező — húszas stúdióbeli szellemi árverés „lelke” minden szempontból megfelel a célnak. A jó műsorvezető már fél siker. Azért persze nem elhanyagolható a szerkesztői-rendezői munka sem, amelynek legfőbb erénye volt, hogy bizonyos fokig hagyta magától kialakulni a műsort. Milyen is ez a különös „árverés”?. A stúdióba behívott versenyzők bizonyos mennyiségű szellemi tőkét kapnak, amellyel tetszésük szerint gazdálkodhatnak. Akinek tőkéje marad, az a győztes. Ennyi dióhéjban. A hétfő esti műsor különösen izgalmas volt, mert a résztvevők mertek kockáztatni. Érezni lehetett, hogy nem a nyeremény (amely egyébként sem volt túlzottan értékes), hanem a játék fontos számukra. Dicsérendő a két forgatókönyvíró, Bölcs István és Kertész Iván munkája, hiszen szellemesebbnél szellemesebb kérdésekkel tornáztatták nem csak a játékosok, de a rádióhallgatók agyát is. Sokféle feladatot kitaláltak. Akadt egyszerű kérdés: ki írta ezt és ezt a verset, zenedarabot, stb. Volt viszont nagyon gondolkodtató, erős logikát kívánó is. Épp ezzel a sokarcúsággal érték el, hogy nagyon művelt és kevésbé művelt hallgatók egyaránt élvezhették a műsort. Ez volt a „Senki többet?” egyik varázsa. A másik a kiváló műsorvezető és a minden dicséretet megérdemlő játékosok személyében keresendő. Mintha a közelben sem lett volna mikrofon, úgy játszottak, nem görcsösen, hanem igazi szórakozással. A rádióhallgató szinte egy szobában érezhette magát mindannyiukkal. Együtt izgulhatott, örülhetett, egyszóval részese lehetett a műsornak. g. k.) MM MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Rossini: A házassági szerződés. 10.05: Tudod-e? 10.35: XX. századi szerzők zenekari műveiből. 11.25: „Ismét érzem a deszkák illatát. .." 11.40: Jósika Miklós: Emlékirat. 12.35: Remenyik Zsigmond: Nagytakarítás vagy a szellem kötéltánca. 12.45: Zenemúzeum. 14.15: Mindenki könyvtára. 14.45: Szovjet dalok. 15.10: Corelli, g-moll „Karácsonyi” concerto grosso. 15.28: Kagylózene. 16.05: Kamarazene. 17.07: Olvastam valahol — Thököly Imréről. 17.27: Népdalok Jugoszláviából. 17.45: A Délutáni Rádiószínház bemutatója. Requiem. 19.15: Miroslav Cangalovic operaáriákat énekel. 19.40: Kapcsoljuk a Csepeli Munkásotthont. A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenye. 20.20: Adam Mickiewicz költeményei. 20.40: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.15: Népzenekedvelőknek. 21.45: Operettbelépők Kálmán Imre műveiből. 22.20: Kanada. — Keletről. 22.30: Elekes Zsuzsa orgonahangversenye a Mátyástemplomban. 23.34: Romantikus kórusművek. 0.10: Tolcsvay László táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Jäger Balázs János gordonkázik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.33: Zenedélelőtt. 12.33: Mezők, falvak éneke. 12.55: Kapcsolás a nyíregyházi stúdióba. Három ország határán. 13.25: Gyermekek könyvespolca. 13.30: Zenés állatsereglet. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00: Berki László népi zenekara játszik. Fiaisz Imre cigánydalokat énekel. 16.35: Idősebbek Hullámhosszán. 17.30: Belépés nemcsak tornacipőben. 18.33: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.33: Nincs képem hozzá! 22.00: Zenéjét szerezte: Irving Berlin. 22.30: Tánczene. 23.15: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.35: Népdalfeldolgozások. 10.00: örömök kertjében. 11.05: Operahármasok. 11.25: Beethoven: Két Razumovszkij-vonósnégyes. 12.40: Reneszánsz kórusmuzsika. 13.07: Tánczene Rómából. 13.40: Barokk muzsika. 15.10: Jenufa. 16.00: Zenei lexikon. 16.20: Külpolitikai klub. 16.50: Popzene sztereóban. 17.45: Prokofjev—Sztaszevics, Rettegett Iván. 19.05: Iskolarádió. 19.35: Képek a régi zene világából. 20.04: Galina Boriszova és Eberhard Büchner operaáriákat énekel. 20.35: A dzsessz történetéből. 21.15: Tusa Erzsébet zongorázik. 21.45: Grieg: Peer Gynta kísérőzene. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: A mezőtúri Watt 73 együttes játszik. 17.15: Munkásélet (III.). Szerkesztő : Palatinus István, műsorvezető Merza Jenő. 17.45: „Ami csak a 222 méteres középhullámon hallható." A következő napok, hetek zenei műsorait ajánljuk. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők elő- 18.26:—18.30 Hírösszefoglaló. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.45: Tévétorna (ism.). 8.50: Iskolatévé: Fizikai kísérletek (f.-f.). 9.05: Környezetismeret (ált isk. 3. oszt.). 9.30: Francia nyelv (középisk. IV. oszt., f.-f.). 10.05: Rajz (ált isk. 1—4. oszt.). 10.35: Magyar nyelv (ált. isk. 3. oszt.). 11.00: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 7—8. oszt., f.-f.). 11.30: Rajz (ált. isk. 1—4. oszt.). 12.05: Világnézet (középisk. IV. oszt., f.-f.). 14.05: Rajz (ism.) 14.30: Magyar nyelv (ism.). 14.50: Környezetismeret (ism.). 15.15: Rajz (ism.). 15.30: Osztályfőnöki óra (ism., f.f.). 16.05: Hírek (f.-f.). 16.10: Beszámoló a veszprémi nemzetközi oktatási filmhétről (f.-f.). 16.45: Reklám (f.-f.). 16.50: Hipp-Hopp. 17.20: Tévébörze (f.-f.). 17.30: Piszkos munka (f.-f.). 17.50: Kerámiaszimpózion. 18.20: Falujárás (f.-f.). 19.00: Reklám (f.-f.). 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Rajzfilmek a nagyvilágból. 21.35: Telesport. 22.00: Bartókról — Bartókért. 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.55: Fizika (ált. isk. 8. oszt.). 19.30: Tv-híradó. 20.00: Parabola (ism.). 20.30: Rivaldafényben. 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Az utolsó három nap. 23.05: Egészségünkért! BUKAREST 8.00: Iskolatévé. 9.00: Büszkeség és előítélet 15.05: Iskolatévé. 15.45: Riportfilmek a nagyvilágból. 17.15: Nemzetközi labdarúgás. 17.35: Rajzfilmek. Kum-Kum. 21. rész. 18.00: Tv-híradó. 18.40: Ifjúsági óra. 19.30: Egy kép a kozmoszból. Tudományos dokumentumfilm. 20.10: A román színház történetéből. 4. rész. 21.10: Tv-híradó. BELGRÁD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.45: Madárijesztő. 18.15: Tudomány. 18.45: A dzsessz napjai. 19.15: A konyha nagy mestereinek kis titkai. 19.20: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Külpolitika. 20.50: Vetélkedő. 22.05: Ismerjük-e egymást eléggé? II. MŰSOR 17.30: Eurogól. 18.45: Aktualitások. 19.15: Idegenforgalmi szemle. 20.00: Moziszem. 23.00: Huszonnégy óra. SZÍNHÁZ NERANCSVIRÁG. Békéscsabán 19 órakor. Szentpéteri-bérlet. AKKOR SZÉP AZ ÉLET, HA ZAJLIK. Gyulán 19 órakor. MOZI Békési Bástya: Keoma. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: csak 5 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat, I—II. rész. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Lavina. Békéscsabai Terv: Félénk vagyok, de hódítani akarok. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Apokalipszis most, I—II. rész. Gyulai Petőfi: minden előadáson: Naplemente délben. Orosházi Béke: A szökött fegyenc. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 6 órakor: A nagy medve fiai. Fél 8 órakor: Picasso kalandjai. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Veszélyes játékok. 8 órakor: Pisztrángok.