Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-05 / 258. szám

­BÉKÉS megyei hírlap­ I MEGYEI KÖRKÉP Egyházak a gyerekekért Az evangélikus egyház a többi egyházzal közösen gyermek­napot tart Gerendáson és Csor­­váson november 6-án. A pan­tomim műsorral, bábelőadás­sal, gitáros énekkel tarkított programra várják az általános iskolásokat. A szervezők el­mondták, hogy azoknak a gye­rekeknek is szeretnének felejt­hetetlen napot szervezni, akik nem tartoznak egyik feleke­­zethez sem. Gerendáson 10 órakor kezdődik a program a művelődési házban, Csorvá­­son pedig 15 órakor a közössé­gi házban. Állásbörze A Békés Megyei Munkaügyi Központ az „Adj esélyt!” program keretében állásbörzét szervez a megye pályakezdő munkanélkülijei számára no­vember 5-én 10 és 15 óra kö­zött Békéscsabán, a Körösi Csom­a Sándor Főiskola torna­csarnokában. A rendezvényen lesz állásközvetítés és többfaj­ta szakmai tanácsadás. Az ér­deklődők vetélkedhetnek a legjobb állásért, kiállításokat tekinthetnek meg, tombolahú­záson vehetnek részt és meg­hallgathatják a Jazz Mine együttes koncertjét. Az állás­börze alatt a 66/447-740 és a 447-447-es telefonszámokon lehet érdeklődni. Várostörténet a képeslapokon Békéscsaba újratelepülésének 275. évfordulója alkalmából kiállítás nyílik Várostörténet képeslapok tükrében címmel Békéscsabán, a Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola könyvtárában. Megnyitót mond november 5-én, pénte­ken 10 órakor Vukovics Mik­lós városi főépítész. Őszi-téli divatbemutató November 6-án, szombaton őszi-téli divatbemutatót tarta­nak a békéscsabai T. T. Di­vatstúdió manökenjei a csabai Jókai Színház vigadótermé­ben. A 17 óra 30-kor kezdődő előadást este 20 órakor megis­métlik. Több szakma közül választhatnak A következő tanévtől új szak­mák oktatását kezdik meg Bat­­tonyán a Mikes Kelemen Gim­názium és Szakközépiskolá­ban. Ezek a következők: kötő- és varrógépműszerész, mező­­gazdasági gépjavító és karban­tartó, autószerelő. Természe­tesen folytatják a gimnáziumi, valamint a műszergyártó és karbantartó szakközépiskolai képzést is. Az intézmény iránt érdeklődő nyolcadik osztályos tanulóknak és szüleiknek 1993. november 9-én és 16-án nyílt napot rendeznek: a vidé­kieket 9-ére, a helybelieket pe­dig 16-ára várják, mindkét na­pon reggel 8 órára. 1993. november 5., péntek 16 Műtermét a Küküllő köveiből építette Tittel Kálmán képeit hamarosan láthatjuk Békéscsabán A nyár emlékeként boldog ráta­­lálás volt számomra a Békés­­­csaba erdélyi testvérvárosában, a székelyföld szívében, Udvar­helyszéken élő Tittel Kálmán képzőművésszel és műveivel való ismerkedés. A rejtett érté­kek megtalálása akkor is külö­nös szerencse, ha a közelünk­ben vannak, de tőlünk távol rá­találni még izgalmasabb szelle­mi élmény. A művész rejtőzkö­dő életvitele miatt olyannyira észrevétlen, hogy saját közege — kollégák, barátok — sem, vagy alig ismeri. Maradt ezen állapot mindad­dig, míg a „kilétét” felfedő mű­vész fel nem ajánlotta, hogy Székelyudvarhely magyar vá­rosának ajándékozza életműve jelentős részét Az adomány megtörte az ismeretlenség csendjét. A hír meglepte a most már érdekeltté lett város hivata­lát. Engem is egy baráti véletlen vitt—no meg a kíváncsiság — házához! A város szélén, a Hargita­­hegy oldalában találtam meg műtermét, amit a Küküllő köve­iből a saját kezével épített. Az épület méretei lenyűgözőek, a belső fényviszonyok alkotásra ideális feltételt teremtenek. Az előttem elterülő panoráma va­lósággal égbe emeli a halandót. A kertje olyan, mint egy meg­tervezett növénykert, botanikai ritkaságokkal. A dús vegetáció telített zöldjei teljes természe­tességgel szállnak át a pasztell képeibe. Mondrian színelméle­te foglalkoztatja, a természet „átköltött” forma- és színrendje jelenik meg munkáin. Gyakran fest a szabadban. A természeti rend végtelenségé­hez panteisztikus felfogással vi­szonyul, az egyes motívumokat mindent átlelkesítő jelentéssel felruházva. Kezdeti periódusá­ban a felületi absztrakció lekép­zésével szegmensekre bontja a tájelemet. Továbblépve a ké­sőbbiekben a tájelemek „szál­­kásodnak”, egyidejűleg a kép­méretek is megnőnek, ami kizá­rólag pasztellal dolgozó mun­kák esetében 2x3 m. Igen szo­katlan, ha az életmű befejező szakaszában megjelenik a ki­csiny, de zárt, szabálytalan for­mák rendszere, amit megtölt homogén tiszta színnel. Ezen amorf színformák sokasága, lassú építkezéssel monumentá­lis képegésszé szerveződik, fel­oldva ezzel a tér dimenzióit, centrifugális erőteret képezve a szó virtuális értelmében, így a mű valósággal magához szip­pantja az embert é­s nem en­ged. Tittel eredetileg körzeti gyó­gyító orvosként szolgált az er­délyi falvakban. Betegsége, ami miatt tanult hivatását abba­hagyni kényszerül, „felszaba­dítja” számára az időt. Nyugdí­jazzák. Az életmű ettől kezdve kiteljesedik, egymásból követ­kező szerves építkezéssel. Úgy gondolom, hogy saját küldetés­tudatának köszönheti, hogy meg tudott maradni az erdélyi művészeti közélettől távol úgy, hogy összefogó, bemutatkozó kiállítása sem volt. Vérbeli ko­loristaként valósággal fürdik a természeti színek gazdagságá­ban. Színei belülről világítanak , amit szakmailag elérni kizá­rólag magasfokú mesterségbeli tudással lehetséges. A termé­szeti körforgás váltakozásának megragadható „pillanatállan­dóságának” megjelenítésére tö­rekszik. A kompozíciós arányok bel­ső viszonyaival a formai tökéle­tesség „gömbszerűségét” pró­bálja megjeleníteni. Egyidejű­leg a szembenézés és önvizsgá­lat kíméletlenségével készít önarcképeket. A néző számára döbbenetes erejűvé akkor válik, amikor mintegy negyven év portrésorozatát együtt látja. Vé­gig kísérhetjük az arc törékeny­ségét, megélt és átélt élmények roncsolását. Az elmúlással, a fiziognómiai valóság lélektör­­ténéseivel drámai ívet rajzol. Bocsássa meg a kedves olva­só a személyes emlékkép töre­dékességét, de az általam látott hivatalos tárlatok fáradtságát messze meghaladó minőségű anyaggal találkoztam. Udvar­­helyszék kultúrtanácsnoka sze­rint , ha a fogadási készség megvan, Tittel Kálmán művé­szetét szívesen bemutatják test­vérvárosunkban, Békéscsabán, ami nem mindennapi képzőmű­vészeti esemény lenne. Re­méljük, a két város közötti kul­turális cserekapcsolat révén lát­ható lesz művészete — méltó helyen! Szilágyi András Számtalan tudományág kutat­ja a lét alapvető kérdéseinek megértését azért, hogy életünk minél tartalmasabb, boldogabb, emberibb legyen. Gonda István asztrológus pénteken este 19 órától a bé­késcsabai ifjúsági házban a november 12—13—14-ei tré­ninget előkészítendő tart tájé­koztató előadást arról, hogyan juthatunk alaposabb önisme­ret birtokába az asztrológia segítségével.­­—Hogyan oldható fel az a furcsa ellentmondás, hogy mi­közben már az ókori görögök is az önismeretet tartották a legalapvetőbb tudásnak (Del­­fi jósdájába élete nagy kérdé­sével belépő az ,,Ismerd meg önmagad!” felirattal találko­zott), a hétköznapi ember évezredek múltával sem he­lyez különösebb hangsúlyt ön­maga lényegének megértésé­re? — Ösztönösen mindnyájan érezzük, hogy ez a legfonto­sabb kérdés, hiszen mindenkit önmaga érdekel a legjobban, ám mivel saját személyi­ségünk a legérzékenyebb pon­tunk, ezt védjük a leginkább különböző hárításokkal, sze­mélyiségvonásaink gondos eltakarásával. Mindeki fél a megmérette­téstől, mert nem tudja, hogy a sors előtt mindannyian egy­formák vagyunk. Az élet nem más, mint a saját egészünkre való törekvés folyamata. Ezen belül elsődleges feladat a ne­mek egyensúlyának megte­remtése. Ha ez sikerül, meg­szűnnek a konfliktusok férfi és nő között. Az egyik legfon­­tosab kérdés az életben az em­berekkel való kontaktuste­remtés, s ezen belül a legsze­mélyesebb partnerkapcsola­tunk. Sajnos most olyan világ­ban élünk, ahol tálcán kínál­ják a kész megoldásokat. Ezért mindenkiben él a re­mény, hogy itt most nagyon okos emberek gondolkoznak azon, hogy nekem jobb legyen az életem anélkül, hogy ezért személy szerint bármit is kel­lene tennem. — Az önismeret mennyiben segít sorsfeladatunk felisme­résében? — Önismeret nélkül nincs is önmegvalósítás. Meg kell értenem a létem alapjait, meg­valósulásának a lehetőségeit. Csak ezután nyílik meg a sza­bad út a szorongásoktól men­tes élethez. Ha nem ismerem önmagam, a saját lehetősége­im, akkor vagy a családban, iskolában felkínált minták, vagy a pillanatnyi divat sze­rint döntök a jövőmről. Ké­sőbb a betegségeim, illetve a külvilág jelzi, hogy nem a sa­ját utamat járom, s kifelé ugyan mondhatom, hogy én milyen sikeres vagyok, ha közben látszik rajtam: minden oldalról csődben van az éle­tem. A kérdések sora tehát pén­teken este folytatható az ifjú­sági házba. Lenthár Márta Miért félünk önmagunk megismerésétől? Az asztrológus segít sorsfeladatunk megértésében Önarckép 1962-ből Dürer fametszete ugyan egy középkori csillagjóst ábrá­zol, de a hozzáértők már az ókorban is a teljességhez ve­zető útnak tartották Új kereszt a templom tornyán Vasárnap délelőtt Újkígyóson a római katolikus templom előtt kicsik és nagyok drukkol­tak azért, hogy az új kereszt épségben kerüljön fel a temp­lom tetejére. Mondják, a régi kereszt úgynevezett császárfatartója elkorhadt, megdőlt, s ezzel a kereszt életveszélyessé vált. Szigeti Antal esperes-plé­bános javaslatára a régit tehát ki kellett cserélni. Ezt az új keresztet húzták fel a helyére vasárnap délelőtt. Az esperes úr vállalta ezt a nem is veszély­telen feladatot és a több méter magas, súlyos rézlemezzel burkolt fakeresztet (amelynek rézburkolatát Molnár Ferenc helyi lakos készítette, míg az aranyozását Pesten végezték) két kezével illesztette a helyé­re. Fenn a magasban, a templom tetején Szigeti Antal plébános az új keresztet illeszti a helyére fotó: b. v. Ünnepre készülnek Gádoroson Justh Zsigmond-Emlékév Nem először adja jelét a község, hogy lakosai lokálpatrióták. Szeretni a szülőfalut, tenni érte, majd elismerést, megbecsülést kapni, itt egyre inkább a dolgok rendjéhez tartozik. Hidasi Lász­ló községi orvos és Némann Va­­léria tanítónő példamutató munkásságának megörökítése megmozgatta az egész közössé­get. Most még nagyobb fába vág­ta a fejszét Gádoros. A nemrég tartott képviselő-testületi ülés jóváhagyta Justh Zsigmond író halálának 100. évfordulója al­kalmából az emlékév rendezé­sét. És nagy vonalakban a prog­ramját. Megalakult a Hagyo­mányőrző és Faluszépítő Egyesület is, melyet az emlék­­bizottságban Pongó Bertalan nyugdíjas tanár, Kovácsné Héj­­jas Veronika, az iskola igazga­tóhelyettese és Fábri István pol­gármester képvisel. Az ünnepségek sorozata 1994. február 16-án egész napos emléküléssel kezdődik és az ok­tóber 9-ei záróünnepséggel fe­jeződik be. A kettő között szín­játszó-, tánc- és énekverseny lesz, és a falu újratelepítésének évfordulóján egész napos prog­ram, este szüreti bállal. A készülődéshez már hozzá­fogtak. Megkezdődött a Justh­­anyag gyűjtése az ő nevét viselő művelődési házban rendezendő kiállításhoz. Térképek a Justh­­család birtokairól, Justh életút­jának ábrázolása, beleértve a külföldi tartózkodásokat is, valamint a Parasztszínház tab­lója, újságcikkek gyűjtése stb. Az előkészületekhez tarto­zik­ általános iskolások vers-, prózamondó- és népdaléneklő versenyének mihamarabbi meghirdetése. Továbbá az iro­dalmi pályázat kiírása, Justh Zsigmond élete, munkássága és szerepe a realista prózairoda­lom megteremtésé­t lassít mai.\

Next