Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-22-24 / 247. szám

6 Verselő Egy mondat A ZSARNOKSÁGRÓL Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, mert zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek dadog az idegennek, ahogy, mielőtt súgtál, hátrafordultál, nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál is jobban bénító szólamokban, az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves, az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy­okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszeresükt szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ot van a vallomásban, az édes szómámorban, mint légy dög a borodban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban, belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy, mert ahol zsarnokság van, minden hiában, e dal is, az ilyen hű, akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. Negyvenhárom éve, 1956. októ­ber 23-án robbant ki Budapesten a fegyveres felkelés. Illyés Gyula megrázó erejű költeményének fenti részletével az akkori hősökre emlé­kezünk. A verset a költő 1950-ben írta, de csak 1956. november 2-án jelenhetett meg, az Irodalmi Újság lapjain. HÉTVÉGI MAGAZIN 1999. október 22-24., péntek-vasárnap Beszélgetőpartnerünk Keleti Éva fotóművész Vallomások a színházról „Mindenki tudta már, hogy Tímár József halálos beteg. A színfalak mögött álltam a fényképezőgépemmel, amikor Az ügynök halála előadása folyt a Nemzetiben. Egyszer csak észrevettem, hogy Tímár a jelenése előtt próba­ként felemeli a két bőröndjét, hogy elbírja-e... Dráma a drámában! Arra sem volt időm, hogy végiggondoljam, mi történik, szinte öntudatlanul exponál­tam” — emlékezik vissza Keleti Éva arra a pillanatra, amikor végleg elje­gyezte magát a fotózással. Ez a Tímár Józsefről készült, híressé vált felvétel is látható a most életműdíj­jal kitüntetett Keleti Éva fotóművész Thália Színházban megnyílt kiállításán. — Pedig nem is erre a pályára ké­szültem — meséli. — Vegyészmérnök­nek tanultam, amikor nyári gyakorlatra a Forte-gyárba osztottak be. Az ottani munkához elengedhetetlennek tartot­tam, hogy a fotózás szakmai fortélyait is megismerjem. A kóstoló „balul” sült el, mert az egyetemet otthagytam. Szegény édesapám hosszú ideig nem is beszélt velem, annyira bántotta, hogy nem le­szek diplomás. — Pedig az akkori technikával nehe­zen boldogulhatott egy nő. — Csak a vaku 18 kilót nyomott, nem beszélve a többi felszerelésről. Persze eleinte magam is a lámpákat hordtam az akkori nagyok, Vadas Ernő és Langer Klára után. Később aztán már apám is megbékélt, gyakran segített a cipekedés­­ben. — Gálvölgyi János is fényképészta­nulóként vihette a táskáját. — Kedves emlékek ezek. Rajta kí­vül nem egy mai politikus és nagykö­vet is akad az egykori világosítóim kö­zött. Jó barátaim mindmáig valameny­­nyien. — A fotózott művészekhez is szoro­sabb szálak fűzték, mint általában egy munkakapcsolat. — A pályám kezdetén megtanul­tam, hogy a technikai tudás mellett na­gyon fontos a kapcsolatteremtő képes­ség. Ruttkai Évával és Latinovits Zol­tánnal például két napot töltöttem el, mielőtt a fényképezőgépet elővettem volna. Máig büszke vagyok arra is, hogy a színházi kulisszák mögött kissé rigolyás Básti Lajost is sikerült a mun­kámmal „levenni a lábáról”. — A családban lesz, aki a nyomdo­kába lép? — A férjemmel, aki filmoperatőr volt, elhatároztuk, hogy távol tartjuk a gyerekeket a saját pályánktól. Jobbnnak tartottuk megkímélni őket az örökös összehasonlítgatás veszélyétől, így aztán a fiam könyvtervező, a lá­nyom pedig bölcsész lett. — Jelenleg a Ferenczy Europress Fotóügynökségének a vezetője, a Ma­gyar Fotóriporterek Társaságának el­nöke, a MUOSZ elnökségi tagja. Hon­nan merít ennyi energiát? — A jó családi háttér a legfonto­sabb. No meg az, hogy az ember sze­resse azt, amit csinál. Németh Zsuzsa Csabai származású festő képei a párizsi művészeti világkiállításon Pribojszky Zsófia az ötven kiemelt meghívott között Különlegesen nagy elismerés érte a békéscsabai születésű Pribojszky Zsófia festőművészt. Annak az ötven művésznek egyike, akik külön falat kaptak a párizsi Eiffel-torony lábá­nál épült Espace Eiffel-Branly kiállí­tócsarnokban október 22-én nyíló tárlaton. A hó végéig nyitva tartó vi­lágkiállításon 2500 művész mintegy ötezer munkája látható. A párizsi világkiállítást az 1884-ben alakult Független Művészek Társasága szervezte. A nagymúltú művészeti szö­vetség 1789-ben alakult, akkor még Független Művészek Szalonja néven, s olyan mesterek voltak a tagjai, mint Paul Cézanne, Paul Gaugin, Camille Pissarro, Henri de Toulouse Lautrec, V. van Gogh. A Szalon alapításában pedig a legnevesebb francia művészek — O. Redon, G. Seurot és P. Signac — vettek részt. A Független Művészek Szalonja két évszázadon át sok társadalmi har­con keresztül szilárdult meg. Főleg a szabadságot és függetlenséget ellenző arisztokrata és főúri adminisztráció próbálta gátolni a fejlődését. Rájuk kényszerítették például a hivatalos zsűrizést, amelynek során olyan vi­lághírű művészeket utasított el a ren­dezőség, mint Degas és Renoir, Ma­net és Courbet, akiknek műveit ma csak nagynevű múzeumok őrzik. Vé­gül is 1884-ben került törvényesen el­fogadásra az újjászületett Szalon, Société Des Artistes Independants, Független Művészek Társasága né­ven. Első kiállí­tásukon — amely az ak­kori Európá­ban egyedül­álló esemény­nek számított — 144 mű­vész 700 munkáját mu­tatták be a­­ Pavillon des Choms Élysées-ben. A mostani, október 22-én nyíló kiállítá­son pedig már 2500 művész mintegy 5000 műalkotása látható, a földkerekség valamennyi tájáról. A bemuta­tó minden év­ben óriási horderejű esemény Pá­rizsban. Leg­utóbb mint­egy százezren keresték fel, magán a meg­nyitón pedig a legrango­sabb állami személyisé­gek — G. d'Estain, F. Mitterrand, J. Chirac — jelentek meg, részvételüket a kulturá­lis életben mindig kitüntetésnek tekin­tették. A látogatók között gyakran ta­lálni más nagynevű személyiségeket, politikusokat is, mint például J. Shamirt, T. Rossit, Alain Weilt, Pierre Cardint, minisztereket és máso­kat a közéletből, továbbá a nagy mű­vészeti galériák tulajdonosait, akik keresik, kutatják a kortárs művészet leendő nagyjait. A kiállításokon rendszeresen részt vettek magyar, illetve magyar szárma­zású művészek is, főleg a XIX. század végén, a XX. század elején, közöttük a legkiemelkedőbb a nemrégen elhunyt Francois Gall, aki egy ideig a Függet­len Művészek Társaságának elnöke is volt. Műveit több múzeumban megta­láljuk. A békéscsabai születésű Pribojszky Zsófia a Független Művészek Társasá­gának 1989 óta tagja és rendszeres ki­állítója. A most nyíló 110., évezred bú­csúztató kiállításra — amelyre minden művész 2-2 alkotást vihetett — Pribojszky Zsófiát meghívták a ki­emelt ötven művész közé, akiknek kü­lön kiállító falat adtak, s amelyen 8-10 alkotásukat helyezhették el. A csabai származású festőművészt még márciusban kérték fel legjobb festményeinek a kiállítására. A pári­zsi Espace Eiffel-Branly kiállító­­csarnokban nyolc képét láthatja — a rendelkezésére bocsátott kilenc négyzetméteres falfelületen — a kö­zönség. Tánc — Pribojszky Zsófia képe ott lesz a világ legjobbjai között Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére indított fejtörő játékunk 47. kérdése. A szabadságharc 14. vérta­núját azzal is megbüntette Haynau, hogy az elfeledéssel is megfenyegette. Nem sikerült ne­ki. Ki volt a 14. aradi vértanú? a) Kazinczy Lajos b) Lenkey János c) Ormay Norbert u I a ■ i „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Ha részt kívánnak venni a já­tékban, legkésőbb kedden egy levelezőlapon küldjék be a he­lyes megfejtést vagy annak betű­jelét a szerkesztőség címére (5600 Békéscsaba,Pf. 111.) A levelezőlapra ne felejtsék el ráírni: Ezernyolcszáznegy­­vennyolc, te csillag. A he­lyes megfejtők között heten­te három tollat sorsolunk ki, a rejtvénysorozat végén pe­dig „ráadás” húzást tartunk, amelyen 1848—49-es témá­jú könyveket, versesköteteket nyerhetnek. Előző heti feladványunk megfejtése: b) Golyó általi halál. Egy-egy tollat nyertek: Czene Imre (Békéscsaba), özv. Horkai Mihályné (Gyomaend­­rőd), Szenes Jánosné (Szarvas). Apja a széphalmi költő ZENE! - ZENE! - ZENE! mu|* » SCOOttft «* ■ *2iííS*!» *si r *****'un t • » Kedves Fiatalok! Zenei játékunk a hatodik Total Dance Fesztiválhoz kapcsolódik. A kérdésre adott helyes válasszal két darab Total Dance kazettát lehet nyerni. Kérdésünk: 1. Miről híres a Total Dance Fesztivál? a) a világ legjobb rockegyüttesei találkoznak b) musicalénekesek adnak koncertet c) a dance-világ legjobbjai lépnek színpadra A helyes válasz betűjelét írjátok fel a levelezőlapra! A megfejtéseket legkésőbb október 28-án adjátok postára! Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: Zene! Zene! Múlt heti rejtvény megfejtése: b) TOGETHER. Nyertesek: Csigir Melinda, Gyomaendrőd, Somogyi Márta, Békéscsaba A nyereményt postán kiküldjük. r­ecord EXPRESS

Next