Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1909

Az aldunai kirándulás. Intézetünk 41 tanulója Fest László, Jéger József és Székely Vilmos tanárok vezetése mellett a pünkösdi ünnepek alatt ki­rándult az Aldunára. Miután a vezetők már előzetesen megálla­pították az útitervet, s az öt napra tervezett kirándulás alatt szükséges ellátás és szállás felől intézkedtek , május 14.-re tűz­ték ki az indulást. Csakugyan, az ünnepet megelőző szombat reggelen mind­nyájan megjelentünk az állomáson , majd a 4 óra 50 p.-kor, Arad felé induló vonatra, a számunkra fenntartott kocsiba ültünk s pár perc múlva megindultunk. Csakhamar elhagytuk az ismerős csabai határt, majd Kí­gyós és Kétegyházán át Aradra érkeztünk. Egy órai otttartóz­­kodás után vonatunk tovább folytatta útját, mindenütt meg­szokott alföldi vidéken, csak nagy messziről tűnnek elő a kéklő hegyek. Nyolc órakor érkeztünk Temesvárra. Az állomáson Lovas Imre kollegánk, temesvári jog. tanár, valamint Temesvár sz. k. város által vezetésünkre küldött Kling­­hammer Sándor úr, a temesvári idegenforgalmi hivatal tisztvi­selője fogadtak bennünket. Együttes megbeszéléssel megállapít­juk a tervet, hogy t. i. a Belvárost fogjuk megtekinteni, mert a rendelkezésünkre álló idő rövidsége miatt a többi városrészt nem nézhettük meg, habár megtekintésre, különösen a gyár­város, nagyon is érdemes volna. Egy-kettőre fennülünk a villamoson s keresztül haladva a Józsefváros gyönyörűen fejlődő utcáin, a Dózsa György ki­­végzési helyén épült kápolna mellett, beérünk a Belvárosba. Itt Lovasi kollegánk veszi át a vezetést, s szolgál magyarázattal az egyes nevezetesebb épületekről s a hozzájuk fűződő történeti eseményekről. A Belváros a tulajdonképeni régi Temesvár, melynek fa­lai a letűnt századokban annyi ostromot állottak ki. Hatalmas bástyákkal és védőművekkel volt körülvéve, de a falakat már lebontották, mert a vár elvesztette jelentőségét, és csak azok

Next