Békésmegyei Közlöny, 1877. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1877-04-08 / 28. szám

IV. évfolyam. 1877. 22. szám. B.-Csaba, márczius 18-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer­ : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Egyes szám­ára 10 kr. kapható Biener B. urnál B.­Csaba. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. lefizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kres postautalván­nyal. A „Szépirodalmi Lapok"-ra kü­lön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 frtjával. Szerkesztőség: G­y­u­l­a­i - u­t, Eeök-Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági ép1 Előfizetési felhívás JBSilMi Kii" és IN­­LM"-­a, Háromnegyedévre 6 frt. Félévre 4 frt. Negyedévre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra a hátralevő 3/4 évi folyamra 1 frt 50 krjával, az egész évi folyamra 2 írtjával elő lehet fizetni. D^! A lap a fenti előfizetési díjért helyben házhoz hordatik, vidéken bérmen­tesen küldetik. Az előfizetés vidékről legczélszerübben 5­ kros postautalván­­nyal történik. B.­Csaba, márczius-hóban. A kiadóhivatal. Még egyszer az uzsoráról. A thema modern ; törvényhozás, napi sajtó élénken foglalkozik vele, és sok véka alá rejtett nemzetgazdasági tanulmány ke­rül az érdeklődő közönség szeme elé. E sorok írója azonban nem nemzetgaz­dász, s ezért minden magasabb theoriák mel­lőzésével, tisztán a dolog társadalmi oldalá­hoz kíván röviden szólani. Így provinczián, hol az ember egymás bajával többet törődik, s a kíváncsiság kielé­gítésére minden tápot megragad, sokkal rész­letesebb tudomásával szoktunk bírni az uzso­rás üzelmeknek, gyakran színről-színre lát­juk és ismerjük a pókot is a legyet is, de még a háló összehúzásának műtétele is csaknem szemmel láthatólag előttünk megy véghez. Ki is fakadunk akárhányszor, lelketlen­ségnek, becstelenségnek determináljuk az el­járást, sajnálkozunk is esetleg a szegény ál­dozatok felett, azután napirendre térünk. De vajjon jól van-e ez így ? Mert a seb mélyebb már most is, mint vélnők, és mindég terjed. A mi népünk eddig mint ta­karékos, szorgalmas, mintaképül szolgált, s szolgál hál' istennek ma is, de már csak részben. Az egésznek már vannak beteg al­katrészei. Csaknem köztudomású dolog az, hogy egyes lelketlen tőzsérek, talán családokra is utalhatnánk,­ mily óriási kamatokkal teszik tönkre a kezük közé került egyszerű földmí­vest, és vagyonosodnak napról-napra azért, hogy több eszközzel nagyobb körben működ­hetvén, az áldozatok száma is szaporodjék jövőben. Tudomásával bírunk annak, hogy nagy összegek vétetnek fel egyesektől 12-es­ kamatra, tisztán a czélból, hogy uzsora­tőkét képezzenek. Ha a társadalom jobb része az ily szé­gyenletes üzelmeket hallgatagon tűri, és nem igyekszik társadalmi úton ellensúlyozni, a törvény , melyet annyifélekép lehet kiját­szani, itt vajmi keveset segít. A kezdeményezés mikéntje egyelőre ne­héznek látszik ugyan, de nem lehetetlen. Iparkodjék első­sorban az egyes a tu­domására jutott eseteket nyilvánosságra hozni, vagy ha ezt tenni átallaná, az áldozatokat jóakarattal figyelmeztetni a veszélyes örvény­re, mely őket elnyeléssel fenyegeti, és kije­lölni a rendelkezésre álló más eszközöket, melyek a katasztrófától megóvják. Aztán miért ne társulhatnánk e czélra? ez égetőbb kérdés a mi viszonyaink között mint sok más, melynek megoldására egye­sületileg szövetkezünk! Ezúttal ennyit! lálau nem annyira ide­alisztikus e gondolat, mint első pillanatra tetszik, s megérdemli, hogy eszmét cserél­jünk felette, a mi e szerény felszólalásnak egyelőre tulajdonképi czélja volt. Háború. Míg a státusférfiak és diplomaták sza­vait lessük, mérlegeljük, hogy hát a keleti kérdés miatt lesz-e, nem lesz-e háború? s remény és kétség közt hányódunk — azalatt, a­mire a világ nem is gondolt, íme kitört a háború két nagyhatalmi hányados közt itt szemünk előtt, Békés vármegyében. Persze ez a háború oly kicsi, mint a minő parányi az érdekeltek nagyhatalmi há­nyada s attól tartunk, hogy a ,drága vér" hiába fog — ha fog — folyni, s jó, ha az érdekeltek maradhatnak „in statu quo ante" a­nélkül, hogy a világ e nevezetes esemény­ről tudomást venne. E dicstelen eshetőség megelőzése tekin­tetéből, mi részünkről ezennel notifikáljuk a t. közönségnek, hogy a harcz derekasan fo­lyamatban van, bárha egyelőre halott még nem mutatkozik. Egyben leírjuk a háború előzményeit, azt hogy a patakban ki foglalt feljebb, ki alább pozicziót, tehát kit terhelhet a víz fel­zavarásának ténye? A tényállás a következő : a „Békési La­pokéban kapja magát valaki, hogy ő „trotz Krach und Sturm" vasutat épit Debrecz... akarjuk mondani Pankotától Mező-Berényig, a­mely jóformán semmibe sem fog kerülni, mégis ad majd dividenciát, de sokat. A „Bm. K." ismervén a hazai vasutak forró­ kásáját és jövedelmezőségét, 20-ik szá­mában a tervezett vasútról így szólt : „Azon mozgalom, mely egy ns.-berény-békés­gyula-pankotai mozdonyos vasútra nézve keletkezett — figyelmünket ki nem kerülte; olvastuk ama fü­zetkét is, mely e vonal érdekében Gyulán napvilá­got látott, de őszintén minden részrehajlás nélkül, mi úgy vélekedünk, hogy nemcsak országos finan­cziális siralmas viszonyaink miatt, hanem azért sem tartjuk az eszmét gyakorlatinak, kivihetőnek, mert azt a már fennálló érdekek oly lánczolatával talál­juk ellentétesnek, mely annak kivitelét csaknem le­hetetlenné teszi. De életképesnek sem tekintjük vi­szonyaink közt a tervezett vonalat, mely a vasúttal már biró s érdekeivel Arad felé gravitáló Pankotá­tól terveztetik Gyulán, mely szintén közvetlen vas­úti összeköttetéssel bir és Békésen keresztül, mely Csaba felé van utalva s viszont, és ezzel mégis köz­vetlen kapcsolat nélkül maradna hátvidékével együtt, honnan számtalanon látogatják a b.-csabai piaczot. És prejudikálna e vonal a Miskolczról a Sár­réten át Csabáig tervezett nagyfontosságú vonalnak, mely mig Sárrétünket jelen izolált helyzetéből ki­ragadni volna hivatva, alföldünket a felföld iparával hozná egyenes összeköttetésbe." Azonban sietett még azon számban hoz­zátenni, mikép olvasta, hogy a terv az egész vonalon applauzussal fogadtatik, ha ez az applauzus — pénz, úgy megadja magát, a vasút meglesz — hogy ad-e dividenciát? ar­ról semmit sem szólt, nehogy magát vala­m­ikép engugirozza? Erre a „Békési Lapok" 11. számában Csaba ellen, minden előleges hadüzenet nélkül, rögtönözve, a következő rohamot intézte : „No de igaz, hisz a „Békésmegyei Közlöny" azon vonalat csak a fenálló érdekekkel nevezi ellen­tétesnek, és kiváltkép Békés városára nézve, mely Csabára van utalva, és azért — minthogy egy kő­út kiépítését maga is drágálja, — egy, nálunk még annál is sokkal drágább Klinker-út építését ajánlja. Békés városa tehát Csabára van utalva, és ezen tributer állásának fentartása miatt, kell hogy Csa­bával Klinker-úttal köttessék össze, hogy nagyobb áldozatot hozzon a kellőnél; — mert ha M.­Berén­­nyel volna összekötve, akkor mellőzné Csabát, azon emporiális központot, melynek Békésre és hátterére oly nagy szüksége van. Tagadhatatlan, hogy Bé­kés akkor czikkeit közvetlen kapja s szállítja, és megtakarít — egy mérföldnél nagyobb közutoni szállítás költségein kívül — 1 mérföldnyi vasutáni szállítást; — de mit ér azzal Csaba, hová lesz em­poriálissága, ha legjobb rabszolgája, Békés, saját lábán állan­, önerejéből élni s gyarapodni akar! — Azt engedni Csabának nem szabad; ki kell mutat­ni, hogy Békésről, Budapest, kereskedelmünk köz­pontja felé az út Csabának vezet; — de minek is Békésnek Budapestre menni, vagy onnét venni! — nem elég neki Csaba, azon emporiális központ, mely Békés terjedelmes allodiumát már­is haszonbérben birja! — A „Békésmegyei Közlöny" nézete szerint már azon indok önmaga is elég arra, hogy Békés­ről ne vezettessék vasút Berény felé, mert a békési földek haszonbérlőinek egy része Csabán lakik, ha­nem legyen annak — habár a tervezetbe hozott vasútnál drágább — Klinker­ utja Csabára; mert utoljára ezen haszonbérlők, ha Békésnek is volna vasútja, még képesek lennének arra is, hogy Béké­sen keresnének lakást; és a mi fődolog, Békés és háttere, mely kényszer­helyzetében ma a csabai pia­czot keresi fel, természetszerűen önmaga képezne piaczot, melyet, leendő vasúti összeköttetésénél fogva, bárki szívesen látogatna; — ergo, Békésnek nem kell vasút, nem szabad, hogy önállóságra vergődjék, de legkivált nem, hogy magát Csabától függetlenné tegye, — car c'est notre bon plaisir!" Csaba városa ugy került bele ebbe a históriába, mint Pilátus a krédóba, de a vas­úttervező emócziót szomjazott, harczi dicső­séget, mely ha egyébre nem, hát reklámul volt szolgálandó. Csaba városa senkit nem támadván, fel nem tehette, hogy megtámad­tassák, és a támadást valószínűen észre sem vette. Hanem a „Bm. K." félszemmel mindig

Next