Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)
1880-09-12 / 175. szám
„Békésmegyei Közlöny" 1880. 139. szám. landó hadseregeknek együttes és egyidejű redukcziója végett, — s ez indítvány bár elvben elfogadtatott — megbukott! Ezután igy folytatja: mig emberek élnek e földön, az örökbéke tehát, valamint, a hosszú viszonylagos béke is még sok időre csak ábránd marad... Az ember természeténél, rendeltetésénél fogva, folytonos tevékenységre, küzdelemre van hivatva, s ezen ténykedésénél fogva, már mint önmagát védő, fentartó, oly helyzeteket teremt ember társai között, melyek azokat hasonló eljárásra, hasonló küzdelemre serkentik, hogy azután, az ily küzdelmeknek úgy, mint a tömegek, nemzetek és államok között, az ő felfogásuk, műveltségük és czéljaik szerint, sokszor mily kimenetele szokott lenni, igen jól tudjuk: gyűlölségek, nyugtalanságok, békétlenkedések, harcz és háború. Védőerőről kell tehát gondoskodnunk minden tekintetben, hogy magunkat, hazánkat és a trónt, a létért való nagy küzdelmekben biztosithassuk. (Ezek után szólt az 1868-ik évben alkotott XL-ik törvényczikkünknek értekezete keretébe szorosan tartozó szakaszairól, s midőn hangsúlyozá bevezetésképen, hogy e törvényczikk I. szakasza szerint minden védőképes állampolgár katonának való, illetőleg a védelmi kötelezettség általános levén, mindenki által személyesen teljesítendő, így folytatja: Van-e szebb jog, van-e szebb kötelesség a világon állampolgárra, hazafira nézve, mint saját hazáját személyesen védhetni?... Védhetné-e hazáját más igazabban, hűségesebben, kitartóbban, egész a halálig, mint a hazafi? Idegenek, kik professzióból katonáskodnak, kiknek kenyérgondjuk a fő, kik önfentartás czéljából, vagy egy élő háttéri gondolattal szegődnek más nemzetek zászlóihoz, — ideig óráig, látszatra gépszerüleg elvégzik a teendőket, — de oly csudás lelkesültséget, kitartást, önfeláldozást, mint a hazafiak nek fel, igen ritkán tapasztalhatni tüntetnáluk, bár el kell ismernünk, hogy kivételek is vannak, csakhogy csak a kivételek mégsem kivételek, mert marakkor magukévá tették a védett haza ügyét. Hánsory X Dániel, honvéd törzsorvos Isten képmására teremtve, eszméletlenül, mint, egy bizonyos oktalan állat a sárbanporban henteregni rrtunk. Milhausen egyéb hazugságai között a következőket meséli: „Ugyanis ismert egy embert, ki egy nap alatt 10—15 pint pálinkát volt képes meginni, mert igy mond az alkohol, vagyis szesz koponyáját leemelvén, elpárolgott, a a miről akként győződött meg, hogy feje fölé égő gyufát tartott és a pára meggyuladt. Valóban sokkal kevesebb szerencsétlenség történnék a világon, ha sok szeszes itallal élő embernek ily leemelhető koponyája volna. Térjünk azonban át tárgyunkra és beszéljünk valamit a szeszes italokról, azok vegyi alkatrészeiről és hatásaikról. Az emberi élet és egészség fenntartására szolgáló italok közt a viz és tej viszik a főszerepet. Minthogy azonban a közönséges életben ezeken kivül az u. n szeszes italok is oly nagyon el vannak terjedve, hogy egyik vagy másik fajával nemcsak rendesen él a nép, hanem fájdalom vissza is él vele, ugy h szem rendjén volt, hogy czikkem tárgyául a szeszesitalokat választottam annál is inkább, mert minden embernek, ki csak némi jogot formál a „művelt ember" elnevezésére, első kelléke, hogy a mivel él, a mivel táplálkozik , ismerje, czukor vagy keményitő tartalmú növényi termékek forrás által olyan változáson mennek keresztül, hogy ennek következtében szesz (alkohol) és szénsav fejlődik ki bennök. A szeszes italok mindnyájan ily forrás vagy pezsgés által előállított készítmények, melyek vagy lepároltatás után használtatnak, mint borszesz (spintus) s a különféle pálinka nemek, vagy lepároltatás nélkül mint a sör és bor. Ezen italok hatása az emberre egyfelől a benne foglalt borszesz és nézve szénsav vegyülési aranyától, hévfokától s legkivált a megivott mennyiségtől, másfelől pedig magának az embernek testalkatától, szokásaitól s a többitől függ. (Folyt. köv.) Xierxier J'a,la,"to. A szeszes italokról. (Folytatás) Ne időzzünk tehát tovább, ezen a társadalom legszánandóbb tagjai közt, hanem kutassuk inkább vájjon mi lehet az oka annak, hogy ember ennyire képes magát, lealázni, ennyire a szeszes italok élvezetének odaadva, hogy embertársainak kell hogy szégyenére váljék. Mert vallják meg: kinek közülünk midőn az utczán nem szökik arczába a vér, egy embert, ki mint mi MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott szeptember 6-án, Békés megye közigazgatási (Vége) bizottságának új ülésén. III. Hidak, közutak. A k.-tarcsai jármos híd annyira elkészülvén, hogy a közforgalomnak átadathatott, jóllehet végleges fölülvizsgálat tárgyát még nem képezhette, mert a jégtörő művek fölállítása még be nem fejeztetett, a községi elöljárók kérelmére Haász József kir. mérnök ur által augusztus 12-én az én és a járási szolgabíró, valamint a községi elöljárók közbenjöttével megvizsgáltatott, és tervszerűen felépitettnek találtatván, a közforgalomnak átadatott. A gyulavári hid teljesen elkészíttetvén, mult hó 16 án fent nevezett kir. mérnök ur által az én és a járási szolgabíró, valamint a községi elöljárók közbenjöttével fölülvizsgáltatván, tervszerüen helyesen felállitottnak találtatott, a vállalkozótól átvétetett és a közforgalomnak átadatott. Jelentem továbbá, hogy a remetei Fekete-Körös hídja is elkészült, melynek felülvizsgálására folyó hó 7-ét tűztem ki, a felülvizsgálatban való részvételre Bihar megye közönségét és a költségek viseléséhez járult Alsó-Fehér-Körös és Hosszufoki szab. társulatokat is megkeresvén. Ez utóbbi két hídra vonatkozólag megjegyzem, hogy az azok meghosszabbítását elrendelő miniszteri rendelet tárgyában múlt hó 17-én megtartott rendkívüli közigazgatási bizottsági ülésből történt felterjesztésre a válasz még le nem érkezett. Megemlítem továbbá, hogy a mezőtúr-szarvasi országutat átszelő 18 átmetszésen létező hídon a közlekedés életveszéllyel járván, a járási szolgabíró jelentése nyomán Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye alispánját augusztus 5-én fölhívtam, hogy a híd járható karba hozatala iránt sürgősen intézkedni, s engem az eredményről értesíteni szíveskedjék, mely megkeresésemre azonban Szolnokról válasz, a szolgabírótól pedig újabb jelentés nem érkezett. Egyébiránt sajnosan kell újból előterjesztenem, hogy a püspökladány-karczagi csatorna hídjának helyreállítása iránt Jász-Nagykun-Szolnok szomszéd törvényhatóság alispánjához intézett megkeresésem viszhang nélkül elenyészett ; — valamint a t. közigazgatási bizottság f. évi 763. kb. számú határozata nyomán a füzesgyarmat-karczagi országút járható karba helyeztetése iránt múlt hó 14-én 1000 em. sz. alatt kell megkeresésem is elhangzott, — mely a társtörvényhatóságok kölcsönös támogatását igénylő viszonyossággal meg nem egyezhető közönyösség megszüntetése végett a kormány segélyének igénybe vételét most már indokoltnak és igazoltnak tekintem és javaslom. A közutakra nézve, annak megemlítése mellett, hogy a múlt hó első felében tartott esőzései folytán, szerfölött megrongáltattak, meg kell jegyeznem, miszerint azok a szolgabírói jelentései szerint tűrhető karba hozattak, és teljes fölépítésük e hó folyamában bekövetkezik. A gyulai határbeli utakat személyesen megszemlélvén, amennyiben az útkaparók működését kielégítőnek nendáltam, Gyula város polgármesterét azok feletti szigorúbb felügyelet gyakorlására híttam föl. A gyula-kétegyházi útra nézve mig egyrészről kedves kötelességemnek tartom a gyulai járási szolgabírónak a kétegyházi szakaszon létezett ősi vizládás kellő betöltése, s az útvonal remek kidomboritása körül kifejtett ügybuzgalmát dicsérőleg kiemelni másrészről sajnálattal kell megvallanom, hogy ezer útnak gyulai vonalán, melynek kiépítésére a mult évben 722 kézi napszám szavaztatott meg, hasonló példás végrehajtás nyomait nem tapasztaltam, s miért Gyula város polgármesterét ezen útszakasznak a mult évről fenmaradt közmunkaerővel való kidomborítására utasítottam. A gyula-dobozi utnat a csatorna hidjától a holt Fekete-Körös hidjáig terjedő feltöltése folyamatba tétetvén, erre vonatkozólag sajnálattal értesültem, hogy ezen feltöltés a régi görbe alapon és nem egyenes irányban eszközöltetik, mely megbocsáthatatlan szabálytalanság helyreigazításának elrendelésére a közigazgatási bizottság figyelmét irányítani el nem mulaszthatom. A gyomai járási szolgabíró az endrődszarvasi országútnak a halásztelki társulat köteles gondozása alá helyezett kisfoki gátjáról megemlékezve, annak járhatlan, veszedelmes voltára figyelmeztet, mely figyelmeztetés során helyén és idejét valónak tartom, a nagymért. közmunka- s közlekedési m. kir. miniszter urat tiszteletteljesen fölkérni, hogy a hozzá f. évi ápril hó 15 én 1581 1879. kb. sz. alatt, és f. évi augusztus hó 2-ái 702. sz. alatt intézett felterjesztéseket érdemlegesen elintézni méltóztassék. IV. Vegyesek. 1. A negyei és központi árvaszéki pénztárai szabályszerűen megvizsgáltatván, rendben találtattak. 2. Kétegyháza községében az ügykezelést tüzetesen megvizsgálván, megelégedéssel tapasztaltam, hogy az, az általam 1877-ik évben 1297. él sz. alatt kibocsátott rendelet szerint foganatosíttatik. Mindazonáltal a községi igazgatásban ké hiányra akadtam, egyik az, hogy a községi rend