Békésmegyei Közlöny, 1886. január-december (13. évfolyam, 3-103. szám)
1886-06-03 / 44. szám
B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 50. szám. Csütörtök, junius hó 99-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre . . . Irt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLEB czég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és Svájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage .Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Pénzügyek. Ama közgazdászati és pénzügyi bajok, melyeket a magyar államnak ép ugy, miként kivétel nélkül valamennyi többi európai kulturállamnak a rendszeres reformátori munka fegyvereivel kell leküzdenie s az ezerszeres jajveszéklés, melyet legerősebben azok hangoztatnak, akik legkevesebbet dolgoznak, egy pontból kiindulva meg nem gyógyíthatók. A kórtüneti kezeléssel itt senkin sincs segítve, hanem csak elhántásával az okoknak, amelyek, — közvetlenül, vagy közvetve — a közgazdászati szervezet számos részeinek hibás alkatában, valamint azok tökéletlenségében rejlenek. Magyarország azon államok közé tartozik, melyek hitelszükségleteiket, valamint kereskedelmük, mezei gazdaságuk és iparuk jogosult tőkeszükségletét csak csekélyebb részben képesek a belföldön kielégíteni és ma még hosszú időre a külföldi mozgó tőke közreműködését kénytelenek igénybe venni. A munka felosztása a hitelgépezet eme folyton mozgékony és változékony műszerkezetében Magyarországban ősi előítéletek behatása, és kereskedői kezdeményezés hiánya folytán még mindig egészségtelen és elvben elhibázott. A külföldi tőkepénzesek tőkéiket természetesen csak oly vállatokba ruházzák be, amelyeknek jövedelmezőségét, illetve biztosságát ők azoknak dologi alapjaiban ítélhetik meg. A külföld ítélete számára egyik tényező itt mindig azon körülmény, mennyire vesz részt a belföldi tőke maga is változó hozamképességű vállalatoknál és szilárd kamatozású, jelzálog-biztosítékkal bíró kölcsönműveleteknél. Az államnak, melynek pénzhitel dolgában saját polgárai bizalmat nem nyújtanak, azon kereseti vállalatnak, amelynek irányában, habár az a legfényesebb kilátásokkal kecsegtessen is, a belföldi tőke elutasítólag közönyösnek mutatkozik; ama kölcsönkeresőnek, legyenek azok bár földbirtokosok, törvényhatóságok, társulatok, melyeket a belföldi tőke mellőz, bár neki a legjobb biztosítékot nyújtanak is, mindezeknek, kik a külföldi tőke közreműködését és segélyét keresik, nehéz lesz az idegen pénzpiaczok bizalmát megnyerniök, ameddig a külföld a belföldi takarékosság kezdeményezéséből és részvételéből a szükséges bizalmat meg nem nyeri, hogy pénzét idegen országban helyezze el. Magyarországon e tekintetben teljesen visszás financziális világnézet létezik, mely helyesnek épen azt ítéli, ami homlokegyenest ellenkezik azzal, ami más országokban történik és érvényesül is. Magyar tőkepénzesek, s a takarékoskodó közönség nagy többsége tőke elhelyezésnél és iparvállalatok létesítésénél irányt legritkább esetekben mentenek saját kezdeményezésből, hanem többnyire mindig csak a külföld kezdeményezését és példáját követik. Ez az ok, melyért magyar államvasuti és egyéb értékpapírok mindig csak akkor vásároltatnak nagy mennyiségben Magyarországban, miután a külföld már 20—25 ° o-ot nyert volt azokon. Ami pedig a hasznos eszmék behozatalát illeti ily behozatal üdvös hatása ellen nem küzdeni, de azt inkább még támogatni kell. Más oldalról azonban a legnagyobb határozottsággal kell a pénzügyi önkormányzat szervezetén s a takarékpénztári rendszernek ujjá alakításán munkálni. Midőn takarékpénztári rendszerről szólunk, nem csak ama pénzintézetekre gondolunk, melyek „takarékpénztár" nevet viselnek, de ama takarékpénzintézetekre is, melyek életbiztosítás czímen a kötelező és állandó takarékoskodási ténykedést szervezik és képviselik. A megtakarított belföldi tőke teljes összege Magyarországban elég nagy volna arra, hogy az ország ama hitelszükségleteit kielégítse, amelyeknek egy része a biztonságnak megítélhetése végett az országrészi és vidéki viszonyok ismeretét igényli és amelyeknél egy másik résznek csak egészen parányi százalékban van a belföldi tőkére szüksége, hogy a szilárd magyar bankintézetek közvetítésével a külföldi pénzpiaczokon mint első minőségű és megtámadhatatlan biztonságú értékpapírok fogadtassanak el. Magyarország közgazdászati függetlensége és tényleges önállósítása a financziális önsegélynek csak ezen utján vívható ki; ezért tartjuk publicistikat bárha valósággal hálátlan kötelességnek, mindazt előmozdítani, ami a takarékoskodás és tőkegyűjtés jótékony propagandájának Magyarországban használ és megküzdeni mindazzal, ami a nép közgazdászati nevelésének és a takarékoskodás különböző módozatai iránti bizalomnak árthat. Ez az ok, melynél fogva mi fontosnak takarék és hitelrendszer reformjának kérdését tartjuk a De valamint okos megválasztással és a magyar viszonyokhoz szabott alakban hasznos eszmék hozattak be hazánkba: ugy a külföldi tőkepénzesek is polgárjogot nyertek, ha tőkéjük kezelését elismert szakférfiakra bíztak. iS a magyar sajtó ilynemű kereseti vállalatokat, melyek ugyan saját hasznukért, egyúttal azonban a közérdekért is működnek, mindig támogatták. A külföldi tőke pedig tapasztalta, hogy ama tőkék, melyek Magyarországon illetékes pénzemberek, szorgalmas és lelkiismeretes vezetők által kezeltetnek, állandóan nyereséges alkalmazást és egyidejűleg föltétlen biztonságot is találnak. Így tehát a külföldi életbiztosító társaságok is, melyek külföldi tőkével, magyar igazgatók vezetése alatt teljesen nemzeti, belföldi pénzintézetté váltak, élő bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy Magyarországban a tőkeelhelyezések haszonhajtóbbak mint másutt bárhol és miután azon társulatok boldogulnak, melyek az életbiztosítás rendszerének alapján űzik a takarékbetétek gyűjtését, épen a legszentebb emberi kötelességek parancsolatából kötelezővé vált takarékosság élethossziglani rendszeresítése Magyarországban haszonhajtó és föltétlenül biztos üzlet. C. de P. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TaKOMJA, Az én Jani bátyám. — Bajz. — (Vége.) Hát bizony hat hónap múlva az én kedves Jani bátyám megindult feleséget keresni, háztüz nézni. Hiszen csak elég hat hónapig feleség lódni, öreg az ember, nem lehet sokáig várni, nélkül kín-A közeli faluba aztán beszállt az ő öregjéhez, akit egykor szépen megjáratott. Az öreg szívesen fogadta, s bevezette mindjárt a nagy szobába, az anyónak megsúgta, hogy éhes a vendég, a kocsisnak pedig megparancsolta, hogy csak fogjon ki, zabszéna lesz bőven. — Hát hova indultál Jani? kérdé a házigazda. — Biz én öregem, házasodni. Tudod nagyon nehéz egyedül élni. Szeretnék valami kedvemre való lánykát. Aztán folytatták a beszélgetést ebédig. Az ebéd pompás volt, kitűnő érmelléki, a még jobb volt, de az én Jani bátyámnak legjobban tetszett az öreg lánya és pedig azok közül a legnagyobbik. Udvarolt is az én Jani bátyám tölte kitelhetőleg. Hisz ő fiatal ember, házasodni készül, neki szabad. Hanem meg is szerette az én Jani bátyám az öreget, hogy oly okos volt, hogy ki fogatta lovait. Nem is mozdult ő onnan ,három napig. Mikor pedig eltelt a három nap, odabent az öreghez, megfogva a kezét megszorongatta azt, s roppant páthossal mondá: — Kedves öregem. Tudod, — no . . . igen . — hát — hát — hát hanem a hát után nem akart semmi sem kisülni, csak a kisebbik bajuszát ránczigálta, már t. i. a szemöldeit. — Nos hát kedves Jankóm, — igyekezett segíteni a házi ur a megakadt szónoknak. —• Nos hát—hát köszörülgeté torkát az én Jani bátyám — hát, — — üssön bele a menykő . . — fakadt ki végre — szerelme vagyok. — Szerelmes? kérdé az Öreg csudálkozva. — No igen, a lányodba, a nagyobbikba, az Örzsébe, add ide feleségül. — Az Örzsébe! ismétlé az öreg, aztán gondolkozott hosszasan, — no legyen, tied lesz, egy hónap múlva megtartjuk a lakodalmat. — Óh drága kedves barátom! — kiáltott örömébe az én Jani bátyám, össze-vissza csókolva az öreget. * * Jani bátyám tul boldogan sietett haza. Igaz a lányka roppant meg volt lepve midőn meghallotta Jani bácsi szándékát de végre is belenyugodott. Jani bátyám pedig tele kolompolta az egész vármegyét, hogy házasodik, ekkor meg ekkor. Boldogot, boldogtalant meginvitált az esküvőre. Felkendőzött lovakkal röpült a kocsi az én Jani bátyámmal a menyasszonyért, utánna vagy tiz kocsi megrakva jó czimborákkal már a kapuba voltak. A menyasszonyos ház udvara is rakva kocsikkal, idegen emberekkel, a ház pedig tömve volt a sok vendéggel. Az én Jani bátyám nem is száll, hanem röpül a kocsiról, utánna a czimborák, — fel a tornáczra, onnan be a szobába. — Hol a menyaszonyom? — kórdé egyik a vendégek közül álmélkodó arczczal. No igen! a menyasszonyom Örzse! — válaszol türelmetlenül az én kedves Jani bátyám! Hanem erre falrengető kaczaj hangzott, egyik rész kaczagott, a másik rész pedig nézte ninoa-e megboloa-