Békésmegyei Közlöny, 1924. április-június (51. évfolyam, 65-136. szám)

1924-04-20 / 81. szám

Békéscsaba,, 1924 április 20 Vasárnap 51-ik évfolyam, 81-ik szám BÉKÉSHERTEI ZSONT Politikai napilap Előfizető­i díjak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 55.000 korona Egy hónapra 18000 korona. Példányonként 800 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő : P.­Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József­ tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. Jlusvét ünnepén Sürü, szomorú esőcseppek hul­lanak a fekete földre s ez a bo­rús, fakó nap mintha jelképezné mostani Husvétunk szomorúságát és sivárságát. Az eddig is terhes felhők hosszú időre egybecsukód­tak Magyarország felett s csak a hosszú özönviz és böjt után biz­tató messzi derű és feltámadás re­ménye vigasztalhat bennünket. A nagyjelentőségű szanálási ja­vaslatok tárgyalása lényegében véget ért: az ország húsz évre idegen gazdasági szférák igájába szegődött. Oda állott, nem ön­szántából, hanem azért, mert máskép cselekednie nem lehetett. Valamikor a legyőzötteknek rab­ság és leigázás jutott osztály­részül ; mi már öt év óta fájdal­masan nyögjük s most a gazda­sági háború elvesztése után a gazdasági rabság és kiszolgálta­tottság kegyetlen vezeklését is végig kell csinálnunk. Igaza van a miniszterelnöknek: tönkrementünk s a tönkremenő nemzetnek kell, hogy annyi lelki ereje legyen, hogy ezt önámítás nélkül be is vallja. De az, hogy a nemzet tönkrejutott, parancsoló következményeket is hoz ma­gával. Magyarország ma élő leg­nagyobb és legtisztesebb állam­férfié mondja, hogy a válságos teherpróba erőfeszítései alól sen­kinek sem szabad magát ki­vonnia s hogy azt a gyűlölet­anyagot, melyet mindenekelőtt kétségbeejtő nyomorúságunk gyü­lemlített fel, el kell távolítani a nemzet testéből. Kifele rabok vagyunk, ne is ta­gadjuk, de hogy befele megőrizzük nemzeti és emberi méltóságunkat: szabad levegőt, egyenlő elbánást, testvéri egybeforradást kérünk a haza minden polgára, minden dol­gozó osztálya és rétege számára. Szabadság, egyenlőség, testvériség, ez a leglényege a demokráciának, annak a politikai hitvallásnak, amely Kossuth Lajos halhatatlan szellemével élő és örök valóság­ként idegződött be a magyar nép lelkébe. És mindenekelőtt megbecsülést kérünk a munkának, kérjük an­nak az antiszociális irányzatnak megváltoztatását, amely a leigázott ország rettenetes terheit és nyo­morát mindenekelőtt a legalsóbb és legszegényebb rétegekre akarja hárítani. A polgári társadalom és a polgári tőke nevében követeljük, amely józanul és okosan elébe akar vágni minden megrázkódta­tásnak. Kell, hogy hamarosan eljöjjön a társadalmi nyomor enyhítése, a termelő munka értékelése, a pol­gári jogok szentsége, ipar és kereskedelem szabadsága, hogy itt minden és ma annyira drága érték szabadon érvényesülhessen. A forradalmi anarchiák és reak­ciók borzalmaiból és bénultságá­ból és bénultságából ez a közeli feltámadás kell, hogy életre keltsen bennünket. É­s akkor talán a mos­tani húsz éves eltemetkezésből is sokkal hamarabb fakadhat a nagy feltámadás, a mi igazi, magyar Húsvétunk. A Városfejlesztő Részvénytársaság meg akarja építeni a csabai vásárcsarnokot Egyelőre 28 árusító helyiség lenne • Hírek a strandfürdőről Nemrégiben vezető helyen fog­lalkoztunk egy csabai vásárcsar­nok építésének szükségességével. De nem egyszer szóvá került ez a kérdés a városi képviselőtestü­letben is, ahol t­­öbb ízben felpa­naszolták, hogy a jelenlegi viszo­nyok között termelők, iparosok, kereskedők és piaci árusok kény­telenek földön, porban vagy sár­ban, vagy sokszor tócsában úszó sátrakban árusítani. Annál nagyobb örömmel értesü­lünk most arról, hogy az egyik, nemrégiben alakult s valóban köz­hasznú csabai vállalat, a Város­fejlesztő r.-t. felismerve a rende­zett piac szükségességét s egyút­tal a gondolat életrevaló voltát, beadványt intézett a városhoz, amelyben hajlandónak nyilatkozik egyelőre 28 árusító helyiségből álló megfelelően felépített és be­rendezett vásárcsarnok felépítésére a Hunyadi téren. Az épület szi­lárd anyagból, teljesen tűzmente­sen épülne és helyiségei fűthetők lennének. A használt területért a „Város­fejlesztő r.-t." évenkint vagy 10 mm. búzát ajánl fel, vagy a városi kertészet és a hatósági husszék részére 4 üzlethelyiséget engedne át, 25 év elteltével pedig az egész épülettömb ingyen jutna a város birtokába. Lényegében ez a beadvány tar­talma. Az ajánlatnak kétségkívül már első pillanatra szembeszökő érdeme, hogy nagy lépést jelent Békéscsabának igazi várossá való fejlesztése terén. A vásárcsarnok minálunk nem luxus, nem csupán szépészeti és elsősorban higiénikus szempontok indokolják, hanem elsőrendű szükséglet, csak az esőben, porban, amelyről piszok­ban, vagy a téli hidegben a pia­con tanácstalanul ácsorgó szegény csabai háziasszonyok tudnának méltóan nyilatkozni és az árusí­tók, akik érdekképviseleteik utján már elégszer kifejezték panaszai­kat. De nem jelentéktelen ez a terv a Csabán kétségbeejtően szo­morú üzlethelyiség- és lakáshiány szempontjából sem. Elismeréssel tartozunk a fiatal vállalatnak, hogy az alapításakor maga elé tűzött közhasznú cél felé ilyen elhatározó lépéssel halad s meg vagyunk róla győződve, hogy a város sorsát és érdekét viselő városatyák részéről szívükön megértéssel és támogatással teljes fog találkozni. A Városfejlesztő részvénytársa­ság kezeli ugyancsak a csabai für­dőt is. Az impozáns és Magyar­országon páratlan medencéjű strandfürdő mutatja, mit képes alkotni néhány ideákkal telített és nívós ember a semmiből, még a közöny és gáncsvetés ellenére is. Örömmel értesülünk, hogy a vá­rosnak ez a közhasznú intézmé­nye az idei szezonban több újí­tással és bővítéssel még megfele- Tallózás Csaba múltjából Csaba kövei A gyalázatos ember- és vagyon­irtó háborúból a népek csak most 10 év múlva kezdenek kiocsúdni. A háború megakasztott minden teremtő, építő munkát. Az emberek lethargikus álmuk­ból, lelket, testet dermesztő zsib­badtságukból azonban már kez­denek lassanként felszabadulni, életet teremtő új munka után látni, a mulasztottakat pótolni, a leron­gyolódottságot kijavítani, ahol kell, újra felépíteni. A rettenetes drágaság, — a leg­többször megokolatlanul, — csak éhes kapzsiságból folyton emel­kedő munka és anyagárak vissza­rettentettek mindenkit a vállalko­zásoktól, — de az emberi termé­szet végre is megszokik mindent, beletörődik a változhatatlanba. A szükség, a kényszerűség, a hiány érzéketlenné teszi a pénz elérték­telenedésével szemben s végre is rászánja magát arra, hogy azt, ami hiányzik, ami leromlott, ami legalább a távoli nyereség vagy haszon megtérüléssel kecsegteti, — megcsinálja. A szemünk előtt álló példák demonstratíve igazolják, hogy csak az járt jól, aki hamarabb kapott bátorságra és mert valamit venni, tenni, befektetni, építeni: — meg­győződtek : mentől tovább halo­gatta valaki, annál rosszabbul járt — és ezen okulva — dacára, hogy a drágaság a legmagasabb csúcsra emelkedett, pénzünk vásárló ér­téke pedig a velünk szemben mindig rosszakaratú szomszéd osztrák korona alá is szállt, — mégis — most egyszerre fokozot­tan indult meg az építkezés. Olvastuk „A csabai nagy árvíz és egyebek" című könyvben, hogy a nagy háború alatt 1914 ben Csabán 119 épület emeltetett, — de 1915-ben már csak 7, — 1916 ban még kevesebb: 5, 1917-ben 17, 1918 ban 19, 1919-ben 26, 1920-ban 116 helyiséggel 87 új ház épült, 1921-ben pedig 91 építési engedély adatott lyiség tartalommal. ki 125 ürhe­ Amint távolodunk a háborútól, annál inkább szorítja a szükség, a nagy lakáshiány és az épületek pusztulása az embereket javítá­sok átalakítások és új építkezé­sekre. 1922-ik esztendőben már 133 építési engedély adatott ki 307 úr­helyiséget tartalmazó lakásokra, ebben azonban bennfoglaltatik a város által építtetett 28 kislakás is 1923. évben 189 épitési enge­dély adatott ki 255 szobás helyi­ségekre. Ezekből 1923. április 1-ig 36 házra. 1924. évben április 1-ig 76 épi­tési engedély adatott ki, ezekből 16 lakás olyan, amelyek minde­nike 3 szoba vagy azon felül van, ugy hogy csupán ezen épületek­ben 114 lakóhelyiséggel emelke­dik a szobák száma. Mindezen adatokból megállapít­ható, hogy fokozatosan évről-évre emelkedik az építkezési kedv, s az eredmény még nagyobb volna, ha az épitni óhajtókat nem aka­dályoznák a csökönyös lakók, — kik görcsösen ragaszkodnak az általuk lefoglalva tartott helyisé­gekhez — s még erőszakkal és hatósági segítséggel is kifelé való tuszkolás alól mentesülnek azért, mert a lakáshatóság nem tud ne­kik más helyet, fedelet nyújtani s elhelyezni, így a háztulajdonos többször legjobb akarata mellett sem építhet. Mennyivel tehetetlenebb az em­ber, mint a madár! A madár is lak, épít magának lakot, talán több előrelátással, kö­rültekintéssel, nehéz gonddal és nagyobb fáradsággal, mint az eszes ember, — de egy előnye van, nem kell neki fizetni a . .. telekért. Óh ti gondtalan idők! elmulta­tok, mikor az ember sem fizetett a telekért, adta az uraság ingyen, de sajnos keserűsége meg volt annak is — mert a telek akkor is az uraságé maradt, ugy mint a madáré. És volt idő, mikor még a felül­épitkezést sem vihette el, el sem adhatta a jobbágy, — s hosszú századok kellettek hozzá, hogy a humanizmus azon fokára emel­kedjék a XVIII. század elején, az uralkodó osztály, hogy legalább azt térítse meg neki, ami az ő fáradsága és befektetése volt. Szent a magántulajdon. Századok jönnek, századok múl­nak !­­ És most megint uj tant, uj rendet hirdet a kommunizmus, szocializmus! * Most mikor végre-valahára meg­indult az építkezés, — és sok régi ház lebontásra kerül s igy el­tűnnek szemeink elől, — érdemes egyik-­mások háznak emlékét, volt külsejét, vagy gazdáját magunk­nak — és az utódoknak — felje­gyezni. Fábry Károly. (Folytatása következik.) JLapunnk mai száma oldal

Next