Belkereskedelem, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
MEGTISZTELŐ FELADATUNK Irta: LIGETI LÁSZLÓ a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke Állami kereskedelmünk dolgozói az 1953-as évben nagy feladatokat oldottak meg. Nem egy esetben bizonyították be, hogy minden erejüket képesek azoknak a nagy feladatoknak megoldására összpontosítani, melyeket pártunk és kormányunk dolgozó népünk életkörülményeinek megjavítása érdekében foganatosított. Különösen megmutatkozott a kereskedelem dolgozóinak nagyszerű és lelkes munkája a szeptember 6-i árleszállítás alkalmával. A kereskedelem dolgozói munka aktivitásának, sikeres mozgósításának fontos feltétele volt a szakszervezet sokéves nevelőmunkája. A kereskedelem dolgozói munkájának felélénkülését előmozdították azok az intézkedések, amelyek az 1953-as évben és már azt megelőzően egész sor területen megjavították a kereskedelem dolgozóinak élet- és munkakörülményeit. Az 1953-as évben a kereskedelem dolgozói részére új — az eddiginél sokkal jobb — bérezést vezetett be államunk, mely bérezés nagy lépést jelent előre a szocialista bérezés felé és jelentősen emeli a kereskedelmi dolgozók életszínvonalát. Eredményes lépéseket tettünk az 1953-as évben a napközi és csecsemőotthonok létrehozása tekintetében is. A kereskedelem dolgozóinak kulturális helyzete is nagy mértékben javult az 1953-as évben. A termelési értekezletek munkája is tartalmasabb lett az előző éviekhez viszonyítva. Dolgozóink közül mind többen vannak, akik nagyszerű kezdeményezésekkel viszik előbbre a munkaversenyt, az újítómozgalmat. A termelési értekezleteken a dolgozók ezrei és ezrei beszélték meg az önköltségcsökkentés, a vállalatok forgóeszközei jobb kihasználásának lehetőségét. Ennek alapján a kereskedelem dolgozói nemcsak hozzájárultak a lakosság jobb áruellátásához, de többmillió forint értéket is takarítottak meg népgazdaságunk számára. Az 1953-as évben a kereskedelem dolgozóinak műveltségi színvonala is emelkedett. A szocialista verseny kiszélesítésével jelentősen megnőtt a kereskedelem kiváló dolgozóinak száma. Az elért eredményekből tevékenyen kivették részüket a szakszervezetek és azok szervezetei. Nagy fáradozásokat tettek a szakszervezetek a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében, ez annál is helyesebb, mert a szakszervezetek fő feladata az, hogy a dolgozók gazdasági érdekeinek védelme, életszínvonalának emelése, valamint politikai nevelése útján megszilárdítsák a dolgozók bizalmát saját államuk iránt. Különösen fokozta a szakszervezetek és így a mi szakszervezetünk jelentőségét is pártunk Központi Vezetőségének 1953. június 27—28-i határozata, mely határozat fő célkitűzése: egész népünk anyagi és kulturális szükségleteinek fokozottabb kielégítése. Pártunk Központi Vezetőségének ezt a határozatát, majd az azt követő kormányprogrammot szakszervezeti szervezeteink kitörő örömmel fogadták és minden erejükkel támogatják annak végrehajtását, mert a hozott határozatok a legmesszebbmenően megfelelnek a dolgozók kívánságainak és érdekeinek. A mi szakszervezetünknek — a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének — különösen nagy feladatokat kell a kormányprogramm végrehajtása érdekében megvalósítania. A kereskedelem dolgozóira nagy feladatok hárulnak a lakosság növekvő igényeinek kielégítése terén. A kereskedelem feladata abban áll, hogy sokoldalúan tanulmányozza és számításba vegye a fogyasztók keresletét és hozzátehetjük, hogy a kormányprogram óta mindinkább növekvő keresletét. Feladata, hogy idejében juttassa el a megfelelő árucikkeket a fogyasztóhoz, hogy a fogyasztókat a lehető legjobban szolgálja ki, a megnövekedett igényeket a lehető legjobban kielégítse. Ezekre a fő feladatokra kell mozgósítanunk a kereskedelem dolgozóit az elkövetkezendő időben. És amikor ezekre a feladatokra mozgósítjuk a szakszervezetünkhöz tartozó dolgozókat, nem szabad szem elől tévesztenünk— mint azt már sokszor tettük a múltban —• a kereskedelem dolgozóinak saját szükségleteit, nem szabad megfeledkeznünk jogos érdekeik megvédéséről. Ahhoz, hogy a szakszervezet a gazdasági munkára jól tudja mozgósítani a dolgozókat, szükséges, hogy bírja a dolgozók bizalmát. Ezen a téren az elmúlt évek során értünk el eredményeket. A dolgozóknak a szakszervezet iránti bizalma azon a széleskörű tevékenységen alapult, melyet szakszervezetünk a dolgozók anyagi és kulturális érdekeinek közvetlen védelme terén kifejtett. Ez a bizalom többek között abban is megnyilvánult, hogy évről-évre ezrekkel és tízezrekkel emelkedett a szakszervezeti tagok száma és így ezek a dolgozók is közelebb kerültek a szakszervezethez. Aktivistáink növekvő száma ugyancsak a szakszervezetünk iránti bizalom kifejezője. A tagdíjak pontos fizetése terén is komoly fejlődést értünk el, ami ugyancsak a szakszervezet iránti szereket egyik jele. A szakszervezet nevelőmunkája nagyban elősegítette, hogy hosszú évek alatt számos mozgalmi és gazdasági káder került magasabb funkcióba. Ha végigtekintünk kereskedelmi apparátusunk területén, láthatjuk, hogy legtöbb áruházi igazgatónk, vállalatvezetőnk, mint szakszervezeti bizottsági tag került funkcióba. Ezek olyan eredmények, melyekre joggal büszkék lehetünk, mert megmutatja a szakszervezet erejét és tömegbefolyását. Az elért eredmények ellenére azonban meg kell állapítanunk, hogy a kereskedelem dolgozóinak elég jelentékeny része elégedetlen a szakszervezet tevékenységével. Ez az elégedetlenség abból a jogos megállapításból ered, hogy a szakszervezet és annak szervezetei nem foglalkoznak eleget a dolgozók anyagi és kulturális érdekeivel. Szakszervezeti szervezeteink a múltban nem összpontosították munkájukat a legfőbb feladatokra, vagyis arra, hogy mindent megtegyenek a dolgozók napi problémái, érdekeik megvédése érdekében. Megfeledkeztek Lenin elvtárs tanításáról, hogy a szakszervezeteknek a proletárdiktatúrában fő feladatuk a dolgozó tömegek érdekeinek védelme, a szónak legközvetlenebb és legszorosabb értelmében. 3