Belügyi Közlöny, 1928
1928-11-11 / 48. szám
493. A m. kir. belügyminiszternek ad. I. 3.331/1928. B. M. eln. számú körrendelete. Gépjáróművek hazai forrásból kötelező beszerzése. (Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóság első tisztviselőjének, [Budapest székesfőváros polgármesterének is.]) A kereskedelemügyi miniszter úr közlése szerint ismételten tapasztalható volt, hogy állami és egyéb közhatóságok, továbbá az ezek által fenntartott vagy segélyezett intézetek és intézmények a kötelező hazai beszerzésre vonatkozó rendelkezéseket, amennyiben gépjáróművekről van szó, nem tartják be és külföldi beszerzés eseteiben előzetes engedélyemnek kötelező kikérésére vonatkozó rendelkezéseket figyelmen kívül hagyják. Mentségül utólag némelyek arra hivatkoznak, hogy nem tudták, hogy a hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907 : III. törvénycikknek a közszállításokra vonatkozó II. fejezetében foglalt rendelkezések a hazai beszerzésre őket is kötelezik, vagy nem tudták, hogy a szóbanforgó gépjárómű fajtát a hazai ipar is előállítja, vagy hogy a hazai beszerzés kötelezettsége az ilyen fajtákra is kiterjed; vagy azt hitték, hogy amennyiben a kocsiszekrény (Carosséria) itthon készült, a gépjáróművet joggal hazai gyártmánynak tekinthették. A hazai gépjáróműgyártásnak mind a hazai termelés, mind a munkások foglalkoztatása, mind végül általános közgazdasági és honvédelmi szempontból való nagy fontosságát bővebben fejtegetnem felesleges. Az sem szorul magyarázatra, hogy a csaknem 30 millió pengő értéket kitevő gépjárómű, traktor és gépjáróműalkatrész behozatal az ország fizetési mérlege szempontjából mily súlyos tehertételt jelent. A megcsonkított ország felvevőképességéhez túlméretezett génmamnk évek óta igen nagy nehézségekkel küzd. A termelés messzemenő racionalizálása, nagy vállalatok megszűnése, vagy összeolvadása mind nem tudta e bajokat orvosolni. A gépiparnak egyetlen ága van, melynek termékei iránt folyton fokozódó kereslet mutatkozik és ez a gépjáróműgyártás. Mégis azt látjuk, hogy ámbár megvan a hozzávaló felszerelés, megvannak a képzett munkaerők, így tehát egyáltalában nem kérdéses, vájjon gépjárómű, azaz jó gépjárómű nálunk is gyártható-e, termelésünk a gépjáróművek számának szaporulatával egyáltalában nem tud lépést tartani, az összes gépjáróműveknek alig 15—20%át szolgáltatja, sőt ez az arányszám is állandóan romlik. Eltekinve bizonyos típusoktól, melyeknek a nagybani sorozatos gyártás folytán olyan előnyük van, hogy azzal nemcsak mi, de az európai államok egyike sem versenyezhet, e jelenség okát főleg a külföldi áruval szemben nálunk megrögzött elfogultságban és abban találhatjuk, hogy a gépjáróművekre fennálló vámvédelem különböző okok miatt hatályosan nem érvényesülhet. Minthogy azonban a szerződésekben lekötött vámtételeket egyelőre megváltoztatni nem lehet, az adott körülmények között a segítség csak abban állhat, hogy a hazai gépjárműgyártást az összes hatósági intézkedések keretében a legnagyobb nyomatékkal kell előmozdítani. Hangsúlyozottan figyelmeztetem ennélfogva Alispán (Polgármester) urat, hogy a Közszállítási Szabályrendelet magától értetődően a gépjáróművekre, illetve mindennemű személy- vagy teherszállításra szolgáló, vagy különleges gépjáróműre, valamint azok alkotórészeinek, mint pl. gummiabroncsoknak, végül az üzemanyagoknak beszerzésére is kiterjed.