Filatéliai Szemle, 1985 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
marja a rézlemezbe.) Aki azonban ismeri és tudja is a rézmetszés titkait, milyen ma már nagyon kevés van, és az csaknem mind a Pénzjegynyomdában alkot, azt megihleti, hogy egyetlen színnel is mekkora színgazdagság érhető el rézmetszeten: a vonalak mélyítése az árnyalatok létrehozásának egyik lehetősége, mert a mélyebbek sötétebb, a kevésbé mélyek pedig világosabb színt varázsolnak elénk majd a nyomaton. Továbbá: színárnyalatok hozhatók létre a vonalak vastagításával és sűrítésével is. Valamint: a legfinomabb színárnyalatok akkor teremtődnek meg, ha a metszett vonalak hálószerűen kapcsolódnak egymáshoz. Mindez együttvéve mégis az, ami a legtöbb gondot okozta Nagy Zoltánnak, nem is annyira a metszőnek, mint inkább a tervezőnek. Ismételjük meg: a tervrajz, melynek alapján a rézmetszetet a metsző megalkotja, valamivel nagyobb a rézmetszetnél (a rézlemezen kialakított végső, tehát a nyomatéval azonos méretnél). De tudnunk kell, hogy a tervrajz — mármint az úgynevezett kiviteli tervrajz - ennél a művészi (grafikai) eljárásnál már maga is kialakítja a rézmetszet végső képét, különbözik tehát - esetünkben - más bélyeggrafikai kiviteli tervrajztól. Ugyanolyan szellemben kell készülnie, mint magának a rézmetszésnek. Emlékszem, Nagy Zoltán panaszkodott, hogy mennyi gondot okoz neki ebben a munkájában a dagerrotipia, noha az a leghitelesebb Petőfi-ábrázolás. Hitelesnek hiteles, de e dagerrotipia ezüstözött lemezén - az idő múltával és e dagerrotipia hányattatása közben — éppen a legfontosabb károsodott. Petőfi arcmásának úgyszólván nincsenek árnyalatai, amelyek nélkül viszont egy rézmetszet alig'alig képzelhető el. Vizsgálva ezt a degerrotipiát (Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tára), ma is igazat kell adnunk Nagy Zoltánnak. Hozzátéve, hogy az eredeti méret (12,5x9 cm) meg még annyira kicsinyít is, hogy az arcfelület összezárul és részletei — ráadásul a fejletlen technika miatt — rejtve maradnak. Nagy Zoltán 1972-ben elmondta a vele készített interjú kapcsán, de csak háttérinformációként és nem akkori publikálásra szánva, hogy őbenne inkább egy másik Petőfi portré él, de a Petőfi emlékbizottság ragaszkodik a dagerrotípiához. A bélyeg így is készült el, s jóllehet bíráltam is (Filastílus. — Filatéliai Szemle 1973. IV.), mondván, hogy Nagy Zoltán e kitűnő rézmetszetében nem másol, hiszen komponál, hangsúlyoz és szükségképest kiegészít... az említettnél jobban nem tér el modelljétől, a dagerrotípiától. Ez mind igaz. És mégis! Vagy éppen ezért: nem lehet eléggé becsülni azt a művészi teljesítményt, melyet a dagerrotipia és az emlékbizottság kettős kötöttségében Nagy Zoltán végül is elért. Megérdemelve vele Az 1972. év legszebb magyar bélyege címet is. Hanem melyik az a Petőfi-kép, mely „inkább él" Nagy Zoltánban? Kaptam tőle egy kis rézmetszetet, melynek az In memóriám Petőfi Sándor címet adta. Ugyanez a Petőfi képe jelenik meg azon a plakáton, melyen az 1972/73-as belvárosi Petőfi-ünnepségekre szintén Nagy Zoltán készített. Nem nehéz felfedezni a hasonlóságot e között a Petőfi-kép és Nagy Zoltánnak az 1952-es Petőfi bélyege között. Utóbbi az 1848-as szabadságharcosok elnevezésű sorozat 30 filléres címleteként jelent meg 1952. március 15-én. Ez a sorozat is a Pénzjegynyomdában készült, egyszínű — a 30 filléres címletnél ibolya - réznyomással. Ezt a bélyeget szintén Nagy Zoltán tervezte, de a metszője más volt: Füle Mihály, aki ugyancsak a Pénzjegynyomdában dolgozott akkor. Honnan ez a másik Petőfi-kép? A Petőfi ikonográfiában ismert az a rézmetszet, melyet Tyroler József réz- és acélmetsző, réznyomtató és kiadó (sz. 1822., megh. 1860-as évek) metszett, Barabás Miklós rajza nyomán 1847 körül. Természetesen az 1952-es bélyegképen Nagy Zoltán ezt sem másolta, hanem átköltötte. Másképp gördül a haj, jobban közelítenek Petőfi arcvonásai a bennünk kialakult képhez, s valamiképp eltűnt a kis szakáll, mely több Petőfi-ábrázoláson is jelen van (Benczúr Gyula festményén is, mely jóval később készült Petőfiről. Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tára. Ltsz. 58.598.1. — De Orlai Petrich Soma: Petőfi Mezőberényben című olajfestményén is. — Ugyanott Ltsz. 65.44.1.) Viszont találtam a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tárában egy olyan Petőfi-portrét, Orlai Petrich Somától, amely (Ltsz. 82.60.1.) új vételként nemrég került ide Dunavecséről (V. Gézánétól), és amelyen Petőfi nem hord szakállt és nagyon rokonítható a Nagy Zoltán által alkotott Petőfi képpel, bár más a viselet, más a hajhordás stb. Mi ez? Ráérzés? Vagy valami véletlen találkozás, melyet az ember — a művész — elraktároz valahová. Tudatának mélyébe. Vagy inkább szívének legmélyére, valamikor a sohasem volt és a mindvégig is lesz időkben. Simon Gy. Ferenc U l VA R‹ ‚SI ! Ol I I Ml I kUWM’Sl Gl × s'! 14 I 4 В Г К 2 Ř‚ 1Ч-7Ч \| \)US 7 \ IIЛ/ \l IAS \l 14 HONT hvAHosi imioii I \i I г kiu/ot'I s u;V '•< I \ i > i / I M I'.l v Nagy Zoltán 1972-es plakátja, a kedvelt Petőfi-portréval. Tervezői példány Az 1952-es Petőfi-bélyeg Tyroler József egykorú rézmetszete Petőfiről. Petőfi Sándor összes költeményei 1848-as második kiadásához készült. Az 1952-es Petőfi-bélyeg egyik feltételezett előzménye (A szerző gyűjteményéből) 11 Kiadástörténet