Bereg, 1882 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1882-09-17 / 39. szám
39. szám. Beregszász, 1882. szeptember 17. Viliik évfolyam. $ Előfizetési díjak: IP Egész évre....................4 írt. ||! Félévre........................2 írt. Negyed évre . . . . 1 frt. X Bereg- és Ugocsamegyei nép- IS tanítóknak s községeknek egész évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. [|) Szerkesztőség : Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszász, Namény-utcza 453. Kiadóhivatal: Jxj Hová az előfizetési és hirdetési i$i díjak s reclamátiók intézendők: [y [§] Nagy Lajos és Sallay Gyula [|] á', könyvnyomdája. r|i TTP'RW ÍDJÍJJXJÍjII. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKÜ HATIRAF. BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASARMI» REGGEL. ® Hivatalos hirdetési díjak : Ki nyugta bélyeggel s igazolólappal j|] egyszeri közlésért: {§] 100 szóig . . 1 frt 40 kr. j|j 200 szóig . . 2 frt 40 kr. $ Magán hirdetések: 50 szóig . . — frt 80 kr.|frt 100 szóig . . 1 frt 30 kr.. ^200 szóig . . 2 frt 30 kr.. tifi Uo j|j Hirdetések s a nyilttérben szánt közlemények készpénz ír3 fizetés mellett fogadtatnak el Nyilttér sora 20 kr. $ Egyes szám 10 kr. ifi Megyei hivatalos közlemény, 87. szám. K . 1882.A közp. választmány elnökétől. A köponti választmány tisztelt tagjaihoz! A jövő 1883. évre érvényes országgyűlési képviselő választók ideiglenes névjegyzéke ellen benyújtott felszólamlások s észrevételek tárgyalására a megye központi választmányát Beregszászban a megyeház nagy termében tartandó központi választmányi gyűlésre tisztelettel meghívom. A gyűlés a választási törvény 48. §-a rendelkezéséhez képest 1. év és hó szeptember 18-án d. e. 9 órakor veszi kezdetét. A felszólamlások községek szerint a következő sorrendben vétetnek tárgyalás alá u. m. Beregszász, Munkács, Macsola, Hetyín, Závidfalva, Ignécz és Rákos. Beregszász, 1882. évi szeptember 10-én. A közp. választm. elnöke, Jolszty Czytia, alispán. A közgazdasági előadók. A folyó hó elsején életbe lépett 1882. évi XX. tcz. értelmében a közigazgazgatási bizottságban ezentúl közgazdasági előadók fognak működni, mint a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak szakközegei, s ezek az egyes megyék területére legközelebb már kineveztettek. E férfiak nem fényes, magas állást vállaltak; állásuk sem pénzt, sem rangot nem ad, de működésük, az országra, saját vidékükre nézni nem kevésbé áldást hozó lehet. A nagy közönség ez uj hivatáskörrel még ismeretlen lévén, jónak látjuk a szép tisztség feladatával olvasóinkat a „Magyar Pénzügy“ ez. szaklap után röviden megismertetni. Feladatuk: a közgazdaság emelésére befolyni; előmozdítani az ipart, kereskedést és a mezőgazdaságot, tehát azon három foglalkozást, melyen országunk anyagi jóléte alapul. Már e feladat magában véve is nemes és magasztos, megérdemli a versenyt és magasztos öntudattal tölti el annak kedélyét, ki e feladat megoldásában áldozatkészen anyagi jutalom és előny nélkül közreműködik. Az iparügyeket illetőleg a közgazdasági előadók az 1872. VIII. törvényczikkben foglalt ipartörvény alapján megbírálandó iparügyi kihágásoknak a harmadfokban eljáró közigazgatási bizottságban való előadását a közigazgatási bizottság megbízása folytán elvállalhatják. A közgazdasági előadó feladatát képezi a kereskedelmi és iparkamarák és iparegyesületek hozzájárulásával a működési területén előnnyel meghonosítható gyári-, kézmű- és házi- vagy népipari foglalkozásokat kipuhatolni, ezek iránt a társadalmi érdekeltséget felkelteni és azoknak az egyes községeknek, testületek és magánosok által nyújtandó anyagi gyámolításának biztosítására közreműködni. Feladatát képezi továbbá a működési területén eszközlendő és nyilvános pályázattal összekötött szállításoknál közbenjárni arra nézve, hogy a hazai ipar érdekei kellő figyelemben részesüljenek és hogy a szállítandó tárgyak valóban a hazai ipar által állíttassanak elő. A közgazdasági előadó figyelemmel kíséri az ipariskolák, ipartanműhelyek és más iparfejlesztési intézmények ügyeit; e végből ezen intézeteket meglátogatja és azok fejlődését észleli. Új, ilynemű intézetek felállítása alkalmával pedig megbízás folytán vagy önállóig vagy a kijelölendő szakközegek közbenjárása mellett tárgyalásokat folytat és javaslatokat tesz. Egyáltalán feladata a közgazdasági előadónak, a minisztériumnak az ipar fejlesztése ügyében tett intézkedéseit támogatni és működési területének ipari érdekeit előmozditani. A kereskedelmi ügyeket illetőleg feladati, a közgazdasági előadónak a vásári-, közlekedési- és mértékhitelesitési ügyeknek éber figyelemmel kisérése; a kézi zálogkölcsön-ügyletről szól 1881. évi XIV. törvényczikk pontos végrehajásának, nemkülönben a kereskedelmi szakoktatások ellenőrzése. Feladatuk ezenkívül még a gazdasági viszonyokról való közvetlen és közvetett adatgyűjtésre irányul. Bár minél jobban sikerülne ebbeli feladatuk, bár minél teljesebben ismerhetnék működésük folytán hazánk gazdasági viszonyait. Adatok, pontos és ha adatok nélkül a sötétben tapogatódzunk, az ország viszonyainak teljes és helyes ismerete nélkül annak javára közreműködni, czélszerű és megfelelő intézkedéseket avagy csak javaslatokat is tenni lehetetlen Nem lehet kicsinyleni azon feladatukat sem, hogy a közgazdaság emelése végett szükséges intézkedések iránt javaslatokat tegyenek. Ennek azonban csak úgy lesz sikere, ha a szót gyakorlat kíséri és a népnek tényekben mutattatik meg a haszon, az előny, amit a szövetkezetek és velük a jobb gazdálkodás hoz. Áldásteli lehet működésük a szakiskolák körül. Bár sikerülne közreműködésük által elérni, hogy röviden minden megyének legyen legalább egy kereskedelmi- és ipariskolája és legalább egy gazdasági tanintézete. Ipar, kereskedelem és mezőgazdaság ez által nagyban emelkednék a súlyt. Az ipariskolákra meg azért fektetünk nagy mert az ipar fejlődését már mezőgazdasági és üzleti érdekben is óhajtanunk kell. Mindenek előtt fogyasztókra, biztos piaczra van szükségünk és a legjobb fogyasztó, a legbiztosabb vevő az iparűző polgár. E GY SZÍNÉSZNŐHÖZ. Szüntelen csak érted égek S csak te nálad, csak te véled van a lelkem, S ezer vád tép, kínoz, szaggat A miatt, hogy nem lehetek közeledben. Hát te, a mig magányodban Lelked a múlt emlékével egybe olvad, Áldozol-e egy-egy perczet Énnekem is s nem feledsz-e mint a holtat? Vagy feledve volna hived, Kit szerelme örök lánggal éget érted S mig másra vár szived minden Dobbanása, lelked felém soh’ sem téved ? Avagy épen gyötrődésem Sem érti már s zord sziklává kövült kebled, Melynek ölén bi panaszos, Tört szavaim vifcsiangra nem soh’ sem kelnek?. De nem.. oh nem!.. Hitemet még Hyvak kétség hullja nem veti, hányja, — Csak is az én kepzeltamben Merült fel e sötét hátt- komor árnya. S bár a csalfa önámitás És a boldog álmok korát ég leéltem, Hinni kezdem, hogy nem gaü A zord való rémes arczcza minden lépten. Biztat a hit, hogy majd egyi Veled csendes kikötőbe visz a végzet, — Enyim leszesz s csak nevedet Őrzendi meg volt oltárod, a müszót, Most utunk ha nem is távol, De azért csak két ösvényen — kül^ vezet, S külön pályán, külön utón Haladva — nem nyújthatunk egymásak kezet. Néhány szó lótenyésztésünkről. (Folytatás.) Az államnak statisztikai adatok alapján körülbelül 7000 darab menlóval kellene bírnia, hogy a tényleges kancza létszámának megfelelő szükségletet pótolhassa, de ez idő szerint csak 1800 menlóval rendelkezik és miután ezeknek beszerzése és fentartása oly költségekkel jár, mely a fedeztetési díjak által legkisebb részben sem térül meg, természetes, hogy a törekvés oda irányul, e csekély létszámot nemzetgazdászati szempontból lehető legjobban értékesíteni, tehát oly vidékeken alkalmazni, hol a megfelelő kitűnő kanczaanyag és a tenyésztők értelmessége a sikert már az első ivadéknál biztosítván, nemzetgazdászati tőkét teremt. Mi tehát már e tekintetben is előnytelen helyzetben vagyunk más vidékekkel szemben, mert mi nem hivatkozhatunk egy meglevő jó kancza anyag kihasználhatására, hanem egy, tényleg selejtes állomány javítását * S Mert — lásd — hátha a nemezis Utolérne, megboszulna vad haragja. S igy szerelmünk mindkettőnket Menny helyett a mély pokolba ragadhatna. —• Nem, nem... igy nem jutnánk czélhoz, E lépéstől egész lényem összeborzad. Boldogságod romba dúlni: Oh! hiszen ez gondolatnak is irtózat!... Szép, ragyogó az a pálya, Melyen haladsz s téged magasra emelhet, — De azért csak itt — ez után, Melyre hivlak, nyilik üdve a kebelnek. Hagyd el hát azt. S mond ki a szót — Mondd, hogy követsz s nem kérdem én tőled: váljon Azt a nagy űrt, mely elválaszt, Hogy lehetne betöltenem, áthidalnom! ? Munkács, 1882. aug. 20. Szalánczy István.