Bereg, 1877. (4. évfolyam, 1-31. szám)
1877-04-22 / 16. szám
Beregszász 1877. Április 22. 16 . szám. Negyedik évfolyam. VEGYESTARTALMU HETILAP. Megjelenik minden vasárnap délelőtt. Előfizetési dij: Egész évre..............................................6 ft. Szerkesztői helyiség hova a lap szellemi részét illető Az előfizetési és hirdetés dijak Székely József pénztárnok, úrhoz intézendők a hitelintézetnél Bérmentetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza, közlemények s reclamátiók küldendők: Beregszászban Ardó utcz a 233-ik szám. Hirdetési dijak: Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft. Bélyeg dij minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10°/o levonatik. Nyilttér sora 20 kr. Egyes szám ára 12 kr Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Utóhang a szőlőtenyésztés kérdéséhez. A „Bereg“ legközelebbi számaiban élénk eszmecsere indult meg az ültetendő szőlőfajok czélszerű megválasztása felett. Mindenesetre csak örvendetes jelenségnek kell tartanunk e szellemi mozgalmat, mert bármiként dől is el a vitás kérdés, csak a szőlőbirtokos közönség nyer vele, miután a telepét elfoglaló számos terméketlen s a tenyésztés költségeire nem méltó silány tőkék helyeit és a további ültetésre alkalmas puszta területeit a helyben nyert eddigi tapasztalatok alapján felmerülő szükségletéhez képest a fáradságot legjobban jutalmazó bor- és csemegefajokkal leend módjában beültetni. — Az e részben hozott első közlemény olvasása után nem volt szándékomban felszóllalni, mivel az abban ajánlott szőlőfajok mindenesetre értékesebb anyagot nyújtanak , eddigi számos, s fájdalom nagybani elterjedésnek örvendő silány fajainknál és igy ha az abban ajánlott fajoknak szaporítása eszközöltetik is, ez által csak borvidékünk általános fajjellege nemesbül. Nem mellőzhetem azonban hallgatással, hogy a „Bereg“ 14. és 15-ik számaiban megjelent két közleményre észrevételeimet meg ne tegyem, nem azért pedig mintha a szőlészet terén eddig szerzett némi tapasztalataim folytán talán mint szaktekintély a vitássá vált kérdést eldönteni hivatva érezhetném magamat, hanem egyszerűen csakis azon erkölcsi kötelességérzetből, hogy nézeteim közrebocsátásával az eltérő véleményeket egyelőre kiegyenlíteni sikerülendő második és tulajdonképeni czélja felszólalásomnak továbbá tapasztalataim nyomán megtenni észrevételeimet azon szőlőfajokra, melyek nagybani tenyésztésül általában ajánlva lettek, mert az említett czikkekben szerintem némely fajokra részben oly tulajdonságok ruháztatnak, melyekkel azok nem bírnak, másoknál ismét oly fogyatkozások vannak feltüntetve, hogy ha azok helyett már most, minden további kísérletek mellőzésével az ajánlott fajokat nagyobb mérvekben ültetnék, azon helyzetbe is juthatnánk, hogy ahelyett, miszerint ősidők óta kipróbált szőlőfajaink borai minőségét fokoznánk, talán még kedvezőtlenebb minőségi eredményt tudnánk felmutatni. Részemről tehát lehetőleg eltekintve minden polémiától, a megjelent közleményekre szintén saját tapasztalataim alapján tisztán tárgyilagosan akarok hozzászóllani és pedig hogy az ajánlott fajoknál a sorrendet megtartsam, kezdem először is az Olaszrizlingen; ezen Francziaországban (mint német elnevezése is mutatja: „Wälschrisling“) már régi idő óta, nálunk azonban érdemlett hírére csak is a 60-as években jutott nemes faj szőlő különösen az által tűnik ki, hogy minden talajban szépen díszült, rendkívül bőtermü, jókor érő és hogy apró húsos bogyói tüzes, zamatos bort adnak; eddigi észleleteim nyomán már most is azt tartom, hogy kimutatott általános jeles tulajdonai miatt ezen fajszőlő van hivatva vidékünk borainak speciális caracterét megadni. Nem osztom azonban a tisztelt czikkíró úr azon magasztaló áradozásait, melyet e faj borának dicséretével használ a rajnai rizling rovására. Az olaszrizling ugyanis — mint előbb előadtam — kétségtelen, hogy nálunk is jeles nyersanyagot szolgáltat, azonban a rajnai rizling — mérsékelt termésétől eltekintve — minőségre nézve jóval felette ál, de az olasz rizling a rajnai rizlinggel Babó szerint tulajdonképen nem is egy családhoz tartozik s rizling nevét valószínüleg csak azért nyerte, mert bora szintén igen becses s bír a zamatosságnak habár más — kisebb mértékbeni — de szintén kedves nemével. Nekem szintén volt alkalmam az olasz rizling borát ízlelni úgy az 1875. mint az előző 1874. évi itteni termésből, tehát már egy évvel idősebbet, mint a t. czikkire ur hivatkozott 1875-ki termése, mindezeknél azt tapasztaltam, hogy felette, nékünk csaknem az élvezhetlenségig szeszesek s erős zamatuak voltak ugyan, azonban még mindig oly vastag színnel, hogy a nálunk szokásos pinczekezelés mellett még legalább is két év szükséges arra, miszerint a derítésre alkalmassá váljék. És ez igen természetes is, mert mint az ember, hogy bizonyos éveken belül gyermekéveit éli s csak ezen idő leteltével lép a tetterős férfikorba, úgy a kor is 3 éves koráig gyermeknek tekinthető, s bár már ekkor is lehet hozzá alapos reményeket fűzni, mindazáltal csak ezen idő leteltével mutatja be teljes erővel mindazon nemes előnyeit, mely által szesztartalmú vetélytársai közzül magasan kiemelkedik, miből önként következik, hogy valódi becsét és értékét csak ezen kifejlett állapotában lehet teljes határozottsággal megállapítani, mert ha eddig jeles anyagnak is bizonyult be, de még mindig kérdéses, hogy ha megavasodik, kifejti-e nállunk is mindazon jeles tulajdonságokat, melyekkel másutt ékeskedik ? A chastelas croquant szépen diszlő vesszőin felséges izti gyümölcsökkel kedveskedik , mindenesetre az első rendű csemege fajok közzé tartozik, mely a szállítást is jól kiállja; azonban mint borfaj legalább az én 1875. évi termés boromat vizsgálva — figyelmet kis mértékben érdemel. Hátránya szerintem az, hogy vastag húsos bogyói nedves idővel kirepedeznek s ilyenkor rodhadásnak indul, továbbá hogy termése mérsékelt, — mert én részemről 5 év óta termésben lévő tőkéimnél még eddig soha nem tapasztaltam, mint ha az a karó kidöntéséig lenne fürtökkel megrakodva. Mind az által mint csemege fajnak kellő arányokbani elterjedése kivánatos. A chastelas rouge bőven termő s meglehetős czukor tartalommal bir (két évi mérésem szerint átlagosan 19 x/% %), vékony héja miatt azonban nem tartom az első rendű csemege fajok közé sorozhatónak s hosszabb szállítás illetőleg kereskedésre is alkalmatlannak találom. Ízlésem szerint mint csemege szőlőnek előnyt adok felette még a közönséges chaszelas blancnak is, a muscat frontiquan, különösen pedig a chaszelas musqué blanc (Passa Tutti), a muscat d’ Alexandri viollette (M. Hamburg) és a muscat croquant mind az iz és zamat finomsága mind a szállíthatási képesség tekintetéből kétségtelenül jóval túlszárnyalják. Elvitázhatlan előnye e szőlőnek bőtermő képessége és hogy a nedves időt is rothadás nélkül jól kiállja. Kellemes gyenge asztali bort adhat s főként más szeszes és vastag szinü borok kiegyenlítésére alkalmasnak tartom. A furmint és a megyszinkakatorra a „Bereg“ 15-ik számában felhozott találó észrevételeket azon megjegyzéssel osztom, hogy az utóbbi, az időjárásra érzékeny tulajdonságára tekintve ha nem is mint bor — de mint csemegefaj mindenben érdemes, hogy szőlőseinkben egy kis menedéket találjon, én részemről lelkiismeretesen merem állítani, hogy azon 16000 ölet tevő szőlőtelepen, melyen mintegy 35 — 40 legjelesebbnek híresztelt bor és csemege fajt vetettem kísérlet alá, a megyszinbakar mint csemege szőlő ezek bármelyikével szégyen nélkül versenyezhet. A szerémizöld termését nem érintem, mert az úgy is minden szőlész előtt ismeretes, csak épen azon észrevételekre refflektálok, melyekben oly fogyatkozásai vannak feltüntetve, hogy ha azok valóban léteznének, minden jobb hirü szőlőből méltán s azonnal száműzendő lenne. A tisztelt czikk iró úr azt mondja ugyanis, hogy Ő ezelőtt 6 évvel, tehát 1871-ben szűrt szerémizöld borát a leggondosabb kezeléssel sem tudta még tűrhető tisztává sem tenni, hogy ezen szőlő bora tarthatatlan, nincsen benne elegendő tannin s hogy általában ez róla a vélemény. Hogy ezen vélemény a czikk iró úr véleménye, azt látom, de hogy az a közönség véleménye is lenne általában, annak ellenkezőjéről mindjárt meggyőződhetik, ha beszél azon bortermelőkkel, kiknek jó expositiókban szerémizöld ültetményeik vannak, s ha onnan szűrt boraikat megizleli. Tapasztalatom szerint a must hibás fejlődésének három fő oka lehet, ám a tisztátalan kezelés, a szőlőfürdök éretlensége és a benne rejlő anyagok kellő arányainak hiánya. Hogy a például felhozott szerémizöld bor rosz és tisztátalan kezelésben nem részesült, arról meg vagyok győződve, mert nem ismerek Beregszászban bortermelőt, ki lelkiismeretesebb buzgósággal és a kicsinességig menő nagyobb tisztasággal kezelni borait, mint épen czikk iró ur. — A borromlásnak okát te