Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1880-10-10 / 41. szám
gyilkolnak, vadásznak, kártyáznak, dőzsölnek, és igazgatják a népet, mint elöljárók, mint magas tisztségek viselői Romániában és Törökországban sok minden skandalum megesik egyszer-másszor a magasabb körökben, de úgy látszik, hogy Magyarország ma holnap túltesz rajtuk. Nem úgy urak! Elől, az a b.c.-én kell kezdeni a dolgot Szedjétek le a nép válláról a rengeteg terhet, melyet lassan hol egy, hol más titulus alatt reá halmazzatok és teremtsetek értelmes, jómódú föld-népet, olyan fundamentomot, mely vészszel, viharral szemben megáll s benneteket is megvéd — különben leomlik az egész állam-alkotmány és mindent maga alá seper. A földbirtokosnak mélyen alásülyedt értékét fel kell emelni, már a földbirtokosok érdekében is. Meglesz ez, mihelyest a helyes uzsoratörvény elkészül és az életbe lép. Amilyen úr volt régen a földesur, olyan most a tőkepénzes, pedig a pénz-arisztokraczia sohasem vezetett még jóra. Magyarország boldogságának kulcsa, a.b.c.-je ismét azt mondom, az okos földmivelés elterjedésében van. Krüzselyi B. T A N Ü G Y. A bilkei magyar királyi állami elemi népiskola. . . Megyénk felső, orosz ajkú vidékein mily fontos nemzeti hivatást teljesítenek a csak pár év alatt szervezett elemi állami népiskolák, azt hosszasan fejtegetnünk egészen felesleges volna, legfényesebb bizonyságot tesz arról azon szép eredmény, melyet ez iskolákban a növendékek azok fennállásának rövid ideje alatt felmutattak.. A községekben a gyermekek úgy, mint felnőttek között napról-napra nagyobb tért hódít magának a nemzeti nyelv, az iskolai oktatás hazafias iránya pedig biztosítékul szolgálhat arra nézve, hogy az onnan kikerült növendékek nemcsak nyelvükre nézve lesznek magyarok, hanem egyszersmind jó honpolgárok is lesznek. Az elért szép eredmény mellett bizonyít már az is, hogy oly megyebeli községekből, hol általában a nép nyelve orosz, némely magyarul nem tudó növendék pár év alatt oly képességre tett szert, hogy magyar tannyelvű felsőbb tanintézet tagja lehet s tanulmányait folytatni képes. A megyei állami elemi népiskolák közt nem az utolsó helyet foglalja el a bilkei állami népiskola, hol a növendékek az iskola rendes tantárgyain kívül a buzgó igazgatótanító Magyar György által háziipari oktatást is nyernek s a vesszőkosárkötés minden ágára megtanittatnak, úgy hogy minden növendék képes piaczra szállítható kosár készítésére. Ez iskola igazgatója a f. év augusztus havának utolján befejezett 1879/80-iki iskolai évről terjedelmes és részletes kimutatást készített s azt kéziratban szerkesztőségünkhöz is beküldötte, a mi szép tanujele az igazgató fáradhatatlan szorgalmának s az iskola ügyei iránti lelkes érdeklődésének. Nem vélünk rosz szolgálatot tenni a tanügynek, ha ez alkalomból kifolyólag az értesítő nyomán az intézetet lapunkban is bővebben ismertetjük. Az értesítő XI. fejezetben részletesen foglallalkozik az intézet ügyeivel. Elsőben az iskolai év megkezdése adatik elő, mely ez évben szept. 8-án egész ünnepélyességgel több vendég jelenlétében történt. A vidéki igények kielégítése szempontjából a nagy szünidő a rendes időtől eltérőleg ez intézetben szept. és okt. hónapokra határoztatott, mivel ezen vidéken a termés betakarítása ezen hónapokban történik. A következő fejezet az ez évben hozott 12 jegyzőkönyv tartalmának rövid elősorolása által a tantestület működésével, vizsgálatok lefolyása, kirándulások leírásával foglalkozik. A III. fejezet a a fegyelmi szabályokat, a IV-ik a nevezetesebb hivatalos rendeleteket sorolja el, az V-ik a három (két fi- és egy nő-) tanító életrajzát foglalja magában, a VI-ikban a látogatások vannak elősorolva, melyből kitűnik, hogy ez intézet iránt igen számosan érdeklődtek. Következő rész a tanulókról szól a itt van elősorolva a tanulók által készített háziipar czikkek (összesen 512 drb. különféle kosár) minősége s azok eladási árának hova fordítása. A befolyt összeg legnagyobbrészt írószerek és ruhaneműk bevásárlására fordíttatott. A VIII. fejezet a kegyadományokat és ösztöndíjakat számlálja el. IX. rész statisztikai táblázatot nyújt. A bilkei összes tankötelesek száma Bilkén 669. Ezek közül az állami iskolába járt 111 fiú, és 48 leány, összesen 159. A felekezeti iskolákba 100—120, oktatásban nem részesült körülbelöl 400. E nagy szám szomorú fényt vet a községi hatóságnak ez iránybani működésére , a mennyiben e nagy hiánynak az iskolahelyiség szűk volta lenne oka, mutatja, hogy mennyire égető szükség a tervbe vett állami iskolahelyiség építése. X. és XI. rész az előadott tantárgyak vázlatával és a közvizsgálatok leírásával foglalkozik. A vizsgálatok Nizsalovszky János szentszéki ülnök, mint a magas kormány által kinevezett iskolalátogató vezetése alatt fényes eredménynyel tartattak meg. A növendékek legnagyobb részének tiszta magyar beszédéből alig lehetett gyanítani, hogy nem anyanyelvükön beszélnek. Nevezett iskolalátogató úr a növendékekhez lelkes buzdító szavakat intézett, megnevezvén és felhíván azok figyelmét azon hármas vezéregységre, melynek egész életünkben vezetni kell működésünket. E hármas vezéregység : az isten imádása, hűség a királyhoz és a hazaszeretet. Az értesítő világos képet nyújt az intézet életéről s tapintatos vezetéséről. Kívánjuk, hogy ez irányát jövőre és mindenha tartsa meg! bizonyítja, hogy a „Függetlenség“ szept. 26-ki 267. számában megjelent s részben őt is érdeklő megtámadásban én is egyik társ vagyok. Valóban sajátságos ez az ő véletlensége, amennyiben én még nyilatkozatának elolvasása után sem vagyok abban a helyzetben, hogy arra a határozott adatra véletlenül is reá jöhessek. A „Függetlenség“-ben megjelent czikkhez nekem semmi közöm, én annak létrejöttéhez sem szóval, sem írásilag nem járultam, így a támadásban részt nem is vehettem. Ezzel be is fejezhetném válaszomat, lehetetlen azonban, hogy Gulácsy Dezső úr nyilatkozatának ezen passusát: „Felhatalmazom Uray Imre urat és társait“ stb., valamint ezt is: „Uray Imre jól ismer, ha tehát ő ezen üzelmeknek részese“ stb. szó nélkül hagyjam. Ok nélkül soha senki ellen idáig fel nem léptem és ha felléptem, akkor már biztosan meg voltam győződve arról, hogy az igazság terén állok, társakra azonban a vagy segítségre ekkor se szorultam, ha teszek valamit, azt teszem a saját belátásom és akaratom szerint, s tetteimért bárkinek is számolok. Mivel pedig a Gulácsy úr által felhozott „üzelmekben“ részes nem voltam és nem vagyok, nem érzem magamat kötelezve azon „helytállásnak“, melyre Gulácsy úr felhíva eleget tenni; de igen is kötelezve érzem magamat visszautasítani azon föltevését, mintha én őt becsületében bárhol is „beszennyezni“ akartam, „vagy indokolatlan gyűlölségből“ ellene, netalán mások által elkövetett üzelmekben részt vettem volna.“ Ezek után már én hívom fel Gulácsy Dezső urat: mutassa elő és hozza nyilvánosságra azon, szerinte biztos adatot, amelynek alapján ő jónak látta nevemet a nagyközönség előtt hirlapilag meghurczolni, s ezen eljárása által úgy tüntetni fel, mint a ki elfeledkezve lovagias kötelességemről, hát megett s másnak köpenye alá bújva, orvtámadásokat intéznék valakinek becsülete, ez alkalommal épen a Gulácsy Dezső ur becsülete ellen. Tisztelt uram! én is féltékeny vagyok becsületemre, joggal elvárom, hogy ezen felhívásomnak eleget teend. Hete, 1880. okt. 5-én, ábrázolt, báli öltönyben. Haja tömöttsége, álmodozó szemei, piczinyke szája, az eperpiros ajkak, inkább egy képzelt személyiséget (ideált) gyanittattak. A második, Delmas úr miniatűr képe volt, nagyon hasonlóan az eredetihez. Mellete a harmadik egy fiatal leánykép miniatűrje, gesztenyeszínű hajjal, fekete szemekkel. Első pillanatra feltűnt nekem e két nő hasonlósága, az az azonossága. Míg így elmélyedve az arczkép szemlélődésébe tűnődtem, az ajtó felnyílt, és midőn megfordultam, a két női arczkép eredetije, élő mása jelent meg előttem. Delmas úr leánya, gondoltam, miért nem beszélt akkor soha róla? gondolom magamban. A fiatal nő nagyon egyszerűen, de kifogástalan ízléssel öltözve és fésülve, lépett hozzám. — Reményem, megbocsát nekem,hogy önt várattam, uram, szólalt meg ő, szelíd szimpathikus csengő hangon, de egyedül akartam önt elfogadni, bizonyosan nem rég látta bátyámat ? Kevéssé zavart voltam. Arra voltam elkészülve, hogy Mme Delmast láttam , nem pedig az ő szép, fiatal rokonát, kinek fiatalsága a csodálatta, benyomást, mit rám tett, megmagyarázhatta. Különben is kétkedtem, hogy e szépségtől ragyogó fiatal nő férjnél van-e vagy nem ? — Kérdeztem, hogy nénje hogy érzi magát? — „Néném ?“ mondá ő meglepetve: „Nekem nincs néném“ ! — „Talán tévedtem volna?“ mondom én meglepetve, miközben hirtelen felemelkedtem. Nem Dernas asszonyhoz van szerencséé? Válasz Gulácsy Dezső úrnak. A „Bereg“ múlt heti számában Gulácsy Dezső úrtól egy személyemet is érdeklő nyilatkozat jelent meg, mely nyilatkozatra röviden a következőkben válaszolok. Gulácsy Dezső úr állítása szerint „véletlenül“ oly határozott adat birtokába jutott, amely azt — „Kétségen kívül, uram!“ — És önnek nincsen nénje? A fiatal nő elébb csodálkozva nézett reám. Egyszerre felnevetett, miközben két gyönyörű gyöngy fogsort láttatott. — „Lehetséges az, kiáltá fel, hogy bátyám nem közölte volna?“... Szünetet tartott, és azután komoly hangon folytatá: — „Én Delmas asszony vagyok, Uram,“ „anyám testvéréhez mentem férjhez, így tehát, a magam nénje vagyok.“ Ezen magyarázat még inkább zavarba hozott. Mindent elkészítettem, mit majd a kövér „mamá“nak mondani fogok, és én itt egy szép, fiatal nővel találkozom, ki magyarázgatja nekem, hogy ő a saját nénje. Mondják, tisztelt olvasóim, nem furcsa helyzet volt-e ez? Zavarom nem kerülte el a ház asszonyának figyelmét. Beszélni kezdett. Mondta, hogy nagyon meg van lepetve az által, hogy Delmas úr családi helyzetéről nem világosított fel; ezután röviden közölte velem, hogy nagyon fiatalon árván maradt, és hogy bátyja, mint gyámja, egy zárdában neveltette. 17 éves korában elhagyta a zárdát, hogy annak nejévé legyen, kit már megszokott bátyjának nevezni. Ő azt hitte, hogy ezen detailról értesítve vagyok, és engedelmet kért a „qui proquo“-ért, mit szavai okoztak. Egy óráig voltam Delmasnónál,és ez óra alatt beszéde és valódi párisi szépsége által teljesen elhajolt. Nevetett, mikor hallotta, kit gondoltam én ő helyette. Társalgásunkban nagyon keveset beszéltünk Delmas úrról, de annál többet saját utazásomról. Fáradságomba került, hogy e nőtől elváljak. Szíves volt emlékeztetni, hogy elfogadási napja a „Hétfő“. — Bátyám elutazása óta, mondá, miközben futólagos zavar látszott meg rajta, a nyarat egy rokonomnál töltöm, Páriától 20 mföldnyire. Minden 8-ik napon Párisba jövök, hogy egy néhány barátommal összeköttetéseimet fentartsam. Különben, bátyám követét, uram, mindig szívesen látom. Ezt megköszönve, eltávoztam. Csodálkozásra volt szükségem. Midőn kiléptem, a nyílt Luxenbourgi sétánynyal találtam magam szemben. Bementem... Leülve, elmerengtem, folyton Delmasnéra gondolva; az ő képe mindig előttem lebegett, de időnként feltűnt a Delmas képe is. Minden hétfőn elmentem. Vonzalmam folyton nőtt iránta, sőt néhány hét múlva, az szenvedélylyé változott át. Illusioim között talált e szenvedély, úgy hogy soha többé el ne tűnjön, és hogy szerencsétlenné tegyen, szerencsétlenné,... örökre. Látogatásom után, mindig a luxenbourgi sétányra mentem. A lombos, nagy gesztenyefáknak beszéltem és panaszoltam el szerelmemet. Ők csak biztatólag (épp úgy lehetett vésztjósló) suttogtak rá. Beszélgettünk, nevetgéltünk az óra alatt, ait nála hetenként töltöttem, szerelmemet, legalább én azt hittem, semmi sem árulta el. de nincs máské* Vegyes hirek. * A f. hó 7. és 8-án tartott megyei köztörvényhatósági gyűlés igen érdekes és népes volt. Az idő rövidsége és térszűke miatt jelenleg a gyűlés lefolyásáról bővebben nem írhatunk, csupán felemlítjük azt, hogy megyénk főispánja a gyűlésbe megjelenésekor zajosan megéljeneztetett s beszédében — vonatkozással az ellene 40 évi szolgálat után legközelebb a „Függetlenség“-ben közölt vádakra — kijelenté, hogy e vádak megtorlására nézve a szükséges lépéseket megtette; de egyúttal kimondd, hogy ez ügy tisztába hozatala után, mit már különben is régen szándékozott tenni, határozott akarata visszavonulni a közszolgálat teréről s nyugalomba vonulva fog hű közmunkása lenni a hazának és társadalomnak. — Ezután felolvastatott az érdekes alispáni jelentés s elintéztetett több tárgy. — Ezekről azonban jövő számban bővebben. * Ez év tavaszán e lapok közölték, hogy Frankweili lovag Unnsauff Győző ur Bécsben egy kötetnyi saját költeményét adta ki, melynek jövedelmét felerészben a beregmegyei ínségesek s ma Uray Imre.