Bereg, 1892. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
1. szám. XVIII évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1892. január 3. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE, HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr, Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: matavovszky Béla Szerkesztői iroda : Beregszász, barát-utcza 25. sz. Előfizetés és hirdetés dijai a kiadóhivatalban, Beregszász, Namény-utcza 503. szám fizetendők. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. A KfR. TANFELÜGYELŐSÉG, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK Olvasóinkhoz! A jelen számmal a „Bereg“ XVIII. évfolyamába lépett. Ez idő alatt kétségtelenül nagy szolgálatokat tett a megyei társadalmi élet, a közművelődés s a magyar nemzeti összetartás fejlesztésének, munkálta a megye két városának s Bereg vármegyének sajátlagos ügyeit. A szerkesztésnek a XVI. évfolyam alatt történt átvételével a fent jelzett fontos kötelességek ügybuzgó munkálása mellett különösen arra törekedtünk, hogy az ugyanolyan közgazdasági, kulturális és nemzetiségi viszonyok között levő Északkeleti Magyarország ügyeit, — saját megyénk kellő figyelemben részesítése mellett — hathatósabb gondozásba vegyük, annál inkább, miután a magyar állameszme erősítése czéljából főfontosságú feladat, hogy e végvidék értelmisége a szellemi és politikai gondolkodás tekintetében egyesíttessék. Miként feleltünk meg eddig e feladatnak, azt a nagy közönség ítéletére bízzuk, de önérzettel reméljük, hogy buzgó s fáradtságot nem kímélő igyekezetünk a t. Olvasó közönség megelégedésével találkozott. Munkatársaink ígéretét bírjuk, hogy közlönyünket a jövőben is felkeresik és támogatni fogják, sőt biztosítást nyertünk az iránt, hogy hozzájuk még más, a hazai sajtóban jól hangzó névvel bírók is fognak csatlakozni. Munkatársaink díszes névsorát, kiknek e helyütt is meleg köszönetünket fejezzük ki, ezennel bemutatjuk : Aigner Ferencz, Baka Elek, Burányi Antal, Barta Ödön, Bary Sándor, Bay Ilona, Benécs Gusztáv, Beregi Bor Balázs, Bodnár István, Bornemissza Zoltán, Csajághy Imre, Csegei László, Csighy Sándor, Czeiner Nándor, Dalmady Győző, Dóka Imre, Ekkel Elemér, Erdélyi Gyula, dr. Fedők István, Felsővégi P., dr. Könyvessy Ferencz, Gárdonyi Géza, Gáthy Bálint, dr. Gidófalvi István, Görömbey Balázs, dr. Gulácsy Isván, Heltai Jenő, Hitter Ferencz (belmunkatárs), Hoffmann Márton, Hunyady Béla, Janka Sándor, Kabáczy Szilárd, Kallós Tivadar, Kálmán Jenő, Kisfaludi Atala, Kiss Imre, Kóródy Sándor, Kóródy Zoltán, Kása Barna, F. Kovács Gyula, Tury Köpe Zoltán, Lakos Gyula, Lang Kálmán,, Lehoczky Tivadar, Linder György, Lukács Béla, Lukács Dániel, Malonyay Dezső, Nizsalovszky Endre, Pataky István, Palányi Aladár, Pósa Lajos, Pám József, Radics Mihály, BeöthySimon, Robi Vilmos, Rudnyánszky Gyula, SarkadyElemér, Stenczel Mihály, Sütő Áron, Szabó Károly,Szabolcska Mihály, Szalay Fruzina, Szécsi Imre, Szeles Elek, Szikszay Károly, Szilágyi Zsigmond, Színi Péter, Tábory Róbert, Tájnel Ödön, Takács Gyula, Törös Sándor, Zágoni Károly, Zatkovics K.György. Valamint a múltban, úgy a jövőben is teljes erővel rajta leszünk, hogy lapunk szellemi színvonala emelkedjék, de tekintettel a nagy anyagi áldozatra, melylyel lapunk kiadása jár, kérjük e tekintetben az értelmiség meleg pártolását. Lapunk előfizetési dija negyedévre 1 frt, egész évre 4 frt, mely a kiadóhivatalba, Beregszász, Namény utcza 503. sz. a. küldendő. A közönség meleg pártolásába vetett bizalommal, viszont magunk részéről a lap szellemi színvonala emelése iránti határozott ígérettel vagyunk Beregszászban, 1891. január hó 3-án. Matavovszky Béla, a „Bereg“ felelős szerkesztője és tulajdonosa. A polgári olvasó-egyletről. Az uj évben ismét beköszöntünk olvasóinkhoz! A boldog újév kívánás mellé emlékezetbe hozzuk azt a magyar közmondást, hogy „Segíts magadon, az Isten is segít.“ Mert magyar társadalmunk sok tekintetben kifejlesztésre, támogatásra, segélyre szorul. Valljuk az önsegély eszméjét, miután tudjuk, hogy a lét küzdelmében csak az a nemzet állja meg győzelmesen helyét, amelynek körében saját jó arja és fejlődése iránt, a kellő érzék meg van. De tudjuk, hogy a tétlenség fizikai törvénye sok haladás gátját képezi, azért mozgató elemre, irányadóra, buzdítóra még az önsegély eszméje mellett is mindig szükség van és lesz. Magyar társadalmunk sajátságos jelenségeket mutat fel. Eltekintve a literátus osztálytól, — amely bár szintén kívánni valót hagy e tekintetben — a polgári osztály térfoglalása, kifejlődése nem annyira az elméleti képzettség által emelkedett, mint inkább saját természete, józan esze és tapasztalata által. És mégis tagadhatatlan, hogy a gyakorlati munkásság ezen egyéneinek, az iparosoknak, kiskereskedőknek, sőt hozzá sorolva a csekélyebb díjazású tisztviselői elemet, elengedhetlen a mai európai világnézetre való felemelkedés, miután egyrészről mint állampolgárokra fontos kötelességek s politikai jogok vannak rájuk bizva, s miután e jogok kellő elméleti ismeret s a haza állapotáról való olvasgatás nélkül holt kincs maradnak, más oldalról pedig saját élethivatásuk mai fejlődéséről másként tudomást nem szerezhetnek, olvasgatás nélkül elparlagosodnak, hanyatlanak. A mai korban szakközlönyök közük a hasonló pályatársaknak a hivatásbeli szükséges ismereteket nemcsak a nagyobb, tudományos képzettséget igénylő foglalkozásoknál, de a kereskedésnél, a földmivelés, borászat, az ipar s annak egyes ágai, az asztalosság, fodrászat, szabászat stb. terén is. Csakis ezek által és így fejlődhetik ki az illető, ez tarthatja európai színvonalon az egyes társadalmi osztályok jobb megbecsülése csak úgy jöhet létre, ha látja az ember az illető testület hatalmas fejlődését, lendületét, munkaerejét, így lesz lassanként a munkás saját hivatása művé .Szükséges tehát, hogy polgári osztályunk ily irányban találja meg fejlődését. Tagadhatatlan, hogy erre szükség van, hiszen valóban alig hihető, hogy polgárságunk körében milyen kevés az olvasgató elem. Anynyira, hogy saját helyi közlönyeink olvasói között daczára, hogy a polgárság érdekei azokban elsősorban műveltetnek, alig akad a polgár elemből valaki. A Könyv s más folyóirat nem jut kezükbe Ez adja a kiáltó szükség szavát, hogy a támogatás sürgős és nemzetünk ez osztályának emelése hazafias kötelesség. Természetes, e haladásnak gátjai vannak. Pénzbe kerül s az nagyon csendes folyama a mai időben. Ha nem segít ezen az egyesülés, a kiadások felaprózása. Az egyesülés képezi a mai haladás legnagyobb erejét. Először itt ismerkednek meg az emberek jobban egymással, — nemes időtöltés közepett s nem a korcsma asztalnál — itt tanulják szeretni egymást, sőt így fogják becsülni és tisztelni egymás hivatását és felismerni, hogy a társadalom szövevényes gépezetében valamennyi elengedhetetlen és fontos feladatot végez. Sőt innen ered saját pályájuk szeretete és megbecsülése az eddigi kicsinylés helyett s innen ered ama kívánatos, de ma még csak a jövőre tartozó állapot, hogy az egyes munkásság egyéneit, az iparosokat, kereskedőket és őstermelőket kicsinylő fitymálás teljesen megszűnjék s ezek helyébe a tisztes, megérdemelt becsület nyilvánítása, a társadalmi egyenlőség lépjen. De magyar nemzeti szempontból is nagy ennek fontossága. Fontos különösen itt az északkeleten, hol polgáraink egy része nem magyar, sőt hol még a valláskülönbség is fitymálás tárgyát képezi. Az egyesületek volnának hivatva e tekintetben is a valódi igaz egyenlőséget, testvériséget megteremteni. Dicsérettel emlékezhetünk meg e tekintetben Beregszász város polgárairól, kik már a múltban, évtizedekkel ezelőtt felismerték a kor intő szavát s igen jól szervezett, látogatott „Polgári Kaszinót“ létesítettek. A várost ért borzasztó tűzvész azonban megemésztvén a bútorzatot és könyveket, ennek jóformán sírját ásta és a fontos hivatásu egyesület sok éven át csak tengődött. Látva a szomorú hanyatlást, a megelőzött éveken át többször felszólaltunk a polgári kaszinó újjászervezése iránt s hála Beregszász város hatóságának, mely melegtámogatásában részesítette az egyletet, most már annak szervezete teljesen kifogástalanná lett s a fejlesztést eszközlő ügybuzgó tisztviselők és polgárság együttes fáradozásai által immár oda jutott, hogy hatását szélesebb körökre kiterjeszti. Igaz ugyan, hogy