Bereg, 1904. (31. évfolyam, 1-53. szám)
1904-01-03 / 1. szám
1. szám. — XXX. évfolyam. 13 EKEG Beregszász, 1904. január 3. mentése felől értesítik a törvényhatóságot s köszönetüket fejezik ki, a bizottság részéről történt támogatásukért, tudomásul vétetett, egyben elhatározta a törvényhatósági bizottság, hogy Wlassics Gyula s Darányi Ignácz volt miniszterekhez, e vármegye érdekében tanúsított jóindulatukért köszönő iratot intéz. A többi elintézett ügyekről lapunk legközelebbi számában fogunk megemlékezni— Az országgyűlési képviselő választók névjegyzéke A vármegye központi választmánya az országgyűlési képviselő választók 1904. évi névjegyzékét 1903 évi december 23-iki ülésében állapította meg véglegesen. Összeiatott a tiszaháti választókerületből 3856 választó, — a mezőkaszonyi választókerületben 3446, — a felvidéki választókerületben 4028 választó s végül a mun- jkácsi választókerületben 3460 választó. Az egyes nagyobb helységekben a választók száma a következő: Beregszászban 837, Mun- jkácson 701. Bilkén 186. Tarpán 335. Váriban 319, Ilonczán 365. Nagy- Beregen 219. Nagy-Dobronyban 279. Mező-Kuszonyban 96. x;'////.:-x->x■ x.X.■,x-'x,vx x//xvx//xzx//xxx//x//x//x/zx//x//x//x//x/',x//x./X .. x.,x.,x,/x,.x..x . Az első szülői értekezlet Beregszászban. Az „Ung-Bereg megyei tanári kör" beregszászi osztálya f. évi december hó 21-én, a főgimnázium épületében látogatott szülői értekezletet tartott. Elnöklő Schurger Ferencz, főgimnáziumi igazgató, a következő beszéddel nyitotta meg : „Szívből üdvözlöm az Ung-Bereg vármegyei tanári kört. tagjait, valamint a mélyen tisztelt szülőket és tanügybarátokat, kik szívesek voltak mai értekezletünkön megjelenni és ebben résztvenni. Erre a megjenésre mi nagy súlyt fektetünk, amennyiben a mai értekezletünk tulajdonképpen szülői értekezlet. A szülői értekezleteket újabban hozták be és pedig először a budapesti gyakorló főgimnázium tanári kara tartotta az első ilyen szülői értekezletet és miután jónak bizonyult, csakhamar példáját mások is követték, úgy, hogy ma már az ország sok tanintézetében behozták ezt az intézményt, amelynek igen nagy a gyakorlati jelentősége. Vannak ugyanis kérdések, különösen a tanügyi és még inkább paedagógiai tárgyak, ahol az elméleti tudás nem elegendő. Lehet valaki igen kitűnő paedagógus, tudhatja a paedagógiának minden tanát, de azért bizonyos kérdésekben és bizonyos kérdések megítélésénél mégsem fogja a helyes utat eltalálni, azért, mert nem ismeri annak az elméletnek gyakorlati következményét. E tekintetben tehát a szülők tapasztalata igen nagy segítségére lehet az iskolának, mert hiszen a szülők azok, akik a gyermekeikkel akkor foglalkoznak, midőn azok nincsennek a mi körünkben. De még azonkívül osztályokban tanítunk, az egész gimnáziumnak összes ifjúságával foglalkozunk. Mi bizonyos kérdések megbeszélésénél nem használhatjuk a tanulókat, míg ellenben a szülők az iskolának sok minden kérdéséről, az iskolai élet és berendezés bizonyos hiányairól közvetlenül gyermekeik útján, akik hozzájuk természetszerűleg sokkal bizalmasabbak is, mint mi irántunk, tanárok iránt, értesülést szerezhetnek és szereznek is. Mármost éppen azért az újabbkori paedagógia, hogy erőt nyerjen, bevonja az iskolai életbe a szülőket is, a szülőkkel állandó érintkezést tart fenn és ezen állandó érintkezések különösen a szülői értekezletekben csúcsosodnak ki. Célunk tehát a szülői értekezlet alkalmával meggyőződést szerezni, hogy bizonyos paedagógiai kérdésekben mi a szülőknek a gyakorlat terén szerzett véleménye, hogy azután annak a kérdésnek mérlegelésével, elintézésével a szülői tapasztalat segítségünkre legyen. Mai értekezletünk tárgya éppen egy ilyen kérdés lesz, ahol a gyakorlat, a tapasztalat külonos segítségére lehet az elméletnek, olyan kérdés, mely tulajdonképpen az egész tanulásnak a kiindulási pontja, hogy váljon mi célszerűbb, a délelőttre koncentrált előadás, úgy amint az a mi intézetünkben szokásban van, vagy pedig a délelőtt és délutánra megosztott tanítás ; sőt még az a kérdés is merült fel, nem legjobb-e az egében egyfolytában tartott előadás t. i. a teljesen délelőtti tanítás ? Igen kérem a t. vendégeket, méltóztassanak ezen kérdéshez hozzászólni és pedig arra kérem, hogy teljes őszinteséggel, úgy, amint azt gyermekeik útján tapasztalták, méltóztassanak nekünk egész közvetlenséggel, egész őszintén megmondani, mi a véleményük azon tanítási rendszerről, amelyet a mi intézetünk követ, helyesnek találja-e, és nem tapasztaltak-e olyan dolgokat, amelyek ezen rendszer ellen szólnak, és amelyek kívánatosabbá teszik a délelőtt és délutáni megosztott tanítást. A kérdést Telkes Sándor tanár úr lesz szíves előadni. Ezzel az értekezletet megnyitom. Mielőtt a tulajdonképpeni tárgyra átmennénk, kötelességemnek tartom a tükörnek egy bejelentést tenni. A napokban a magyar tanárság egyik igen érdemes tagját nagy kitüntetés érte, t. i. dr. Beöthy Zsolt egyet, tanár urat, Ő felsége főrendiházi taggá nevezte ki. Olyan kiváló tagja ő tudományos életünknek, olyan érdemes munkája irodalmunknak és olyan lelkes bajnoka a nemzeti eszmék érvényesítésének, hogy igazán szívből örvendhetünk, hogy éppen őt érte e királyi kegy és kitüntetés. De minket még más oldalról is érdekel e kitüntetés. Beöthy Zsolt ugyanis tanáregyesületünknek hosszú évek óta elnöke. Olyan időkben vette át az elnökséget, amidőn a tanáregyesületet súlyos váltság fenyegette és az ő kiváló ereje és ügybuzgósága oda vitte a dolgot, hogy ma e tanáregyesület sokkal erősebb, mint amilyen valaha volt. Tisztelettel bejelentem, hogy én a kör tagjaival történt megállapodás folytán, midőn a királyi kinevezés megjelent, egyesületünk érdemes elnökét a kör nevében táviratilag üdvözöltem. Kérem ezen bejelentésem utólagos jóváhagyását. (Élénk helyeslés, éljenzés) Határozatilag kimondom tehát, hogy az értekezlet az elnök eljárását helyesli és lelkesedéssel veszi tudomásul. Felkérem Telkes tanár urat előadásának megtartására. Erre Telkes Sándor tanár, előadói tisztéhez képest, a következőleg szólott az értekezlethez : „ Tisztelt Értekezlet! Alig van kérdés, amely az emberiség jövőjére nézve kihatóbb volna, mint gyermekeink nevelése. A bennök rejlő testi és szellemi erő képezvén alapját nemcsak az egyén, de a nemzet haladásának is, törekednünk kell tehát arra, hogy ezen erőket lehetőleg kifejlesszük, hogy ezen erőket harmonikus vonatkozásba hozzuk. Ezen fontos munka a szülői ház és az iskola vállaira nehezül. És ha ez a két nevelő tényező nem egybehangzóan működik, ha ellentét van a család és az iskola között, az elsősorban a gyermek erkölcsi és szellemi fejlődésére van káros befolyással. Igyekeznünk kell tehát azon, hogy a család és iskola egymást megértve, egymás munkáját kölcsönösen megbecsülve, teljesíthesse legfontosabb hivatását , a nevelést. Ámde ez a kölcsönös megértés csak úgy lehetséges, ha a szülők és tanárok egymással érintkeznek, egymás nézeteit egyes paedagógiai, vagy didaktikai kérdésről megismerik. Ezt a célt szolgálja egy meghonosodni kezdő intézmény : a szülői értekezlet. Sok olyan kérdés van, amely ilyen értekezlet tárgyát képezheti: a tanulók magán olvasmányai, ifjúsági mulatságok, színházlátogatás, stb. A mai értekezletnek a tárgya — mondhatnám — fontosabb és a családot közelebbről érdeklő kérdésnek , a tanulmányi rendnek a megbeszélése. A tanítási órákat délelőttre koncentráljuk-e, vagy pedig megosszuk délelőttre és délutánra ? Ez a kérdés, amelynek eldöntésénél főképen 3 tényező: a tanulók egészsége, Büntesse érte meg az Ég Irtóztatón, ahogy csak tudja, Vesszen a ködbe, a hóba útja. De baki is kérhet, bármit kérhet, Nem hatja meg a Mindenséget, Mert ő, ki álmom tönkretette, Csak megjött másnap az úri kedvbe. A szemtelen mindjárt tegezni kezdett, S a szépet tette szörnyű mód : „Mily bájoló Katinka, hamvas orczád, Mily formás lám, a kis kacsád“. . . És igy tovább . . .befont szavával, S bár szégyen ezt bevallanom, , Eltűnt szivemből kis kadétom, S helyébe lépett—hadnagyom Csoda ?! A tartása deli, Szeme lángzó, tűzzel teli, A hangja zengő, bűvölő, A bajsza — ah az szivelő ! Szivem igy szólt: Ne bánd bohó ! Patakból lesz a nagy folyó, Bimbóból lesz a rózsaszál, Madár, mely erre-arra száll Piczinyke volt egykor nagyon ; No, ép igy az én hadnagyom Volt egykor bizton kis kadét! Ő az, kiről én álmodok, Csakhogy megnőve küldte őt az Ég. Egy kedves röpke óra múlva Az ablakomnál megvonulva Beszéltem vele halkan, csendesen, Megfogta lágyan mind a két kezem, Ahogy ilyenkor már szokás. . . Most jó, most jó a vallomás ! A vallomás a bakfis álma, Mi egyszer szent valóra válva A legszebb kincsesei is felér ! Pipacs valék, hol fal fehér, így vártam én a vallomást; Ó vallott, vallott — ah, de mást. . . Megvallá, — mert oly szép vagyok ! Mért tölt ő itt most két napot: Eljött titkos menyasszonyáért — A szép Balassa Klárikáért. A sasok szárnya nem oly röppenő, Mint szivem boldogsága volt, S aki szétűzte ő volt, éppen ő, Ki álmaimban megrabolt, És mig a homály eltakarta Lepergő fénylő könnyeim, Beszélt, beszélt csak egyre róla, Akire várt már évek óta, Amig most megdőlt az akadály S szabad szivének útja már . . . Hagyjon! — szóltam én bambán, ostobán S magamra zártam aztán kis szobám. Leszáll az est, eljött az éjjel: Az álom tündér elmaradt, A szivem lázas lüktetéssel Már majd, hogy ketté nem hasadt, Mig végre könnyeimnek árja Becsalta mégis kis szobámba. . . Hogy ébredek, az ablakon Már ott játszott a napsugár S ugrálgatott a friss havon Néhány pár szürke víg madár. . . Az álom-tündér büve gyengén Még fogva tartó balga elmém : Azt hittem, hogy ragyogva, tűzbe Tavaszi napsugára tűz le És hogy elszállott álmom végkép, Vigasztalásul megmaradt még : A fecskék, bimbók visszatérnek, És nyoma se lesz itt a télnek. Felkeltem , gyűrött volt a párna, Hol az álmát hiába várta Meggyötrött délibábos lelkem ; Ha a mama tudná ?! . . .szégyeltem Bolondos álmom már nagyon Kadétom úgy, mint hadnagyom; Szerettem vón’ nevetni egyet! Elébb szobámba hoztam rendet, Aztán fejembe , igy bizony - Mert fogtam ékszer-dobozom , Még ott pihent az ólomkardom, A szivámító nyomorult, A szemem könybe borult, Nem ám ! Addig csavartam, törtem, Míg le nem hullott összetörtem. De szivem ép ! És hogyha tán Bárkinek nappal, éjszakán Én lennék már régóta álma: Előre, csak : szabad a pálya ! !