Görög katholikus szemle, 1918. július-december (19. évfolyam, 27-51. szám)
1918-07-07 / 27. szám
Ungvár, 1918. július hó 7. XIX. évfolyam. 27. szám. Szerkesztőségi iroda: Ungvár (vár). Kiadóhivatal: Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság Ungvár, Széchenyi-tér 10. szám. Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatal címére küldendők. ££#£££ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Főszerkesztő: KAMINSZKY GÉZA. Felelős szerkesztő: DULISKOVICH ELEK. Könyvnyomda és lapkiadótulajdonos az „Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság” nevében: KAMINSZKY GÉZA. Előfizetési árak: Egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K, Amerikába 24 korona. Egyes szám ára 20 fillér. A lap elfogadása előfizetésre kötelez. Kiadóhivatali telefonszám 101. Kaminszky Géza * Az 1916—17. iskolai év befejezése után intézetünk eddigi igazgatója, Kaminszky Géza pápai kamarás, tanári pályájának 40-ik, igazgatói működésének 25-ik évében nyugdíjaztatását kérte. Ezzel hazai tanítóképzésünk arcvonalából ennek egyik legérdemesebb munkása vonult el a jól reászolgált nyugalomba. Nagy munkabírás, szinte túltengő önállóság és erős kitartás jellemzi az ő hosszú tanári pályáját. Energiáját és a nevelésügyhöz tanúsított erős vonzódását megőrizte mindvégig, míg a világháború súlyos megpróbáltatásai következtében egészségi állapota el nem szólította a munka teréről. Hosszú működésének ideje alatt intézetünk rohamos léptekkel haladt a fejlődés útján. A könyvnyomás háborús akadályai miatt csak rövid vonásokban mutatják be tevékenykedésének nevezetesebb eseményeit. Kaminszky Géza 1854-ben született az ungmegyei Őrdalma községben, hol atyja gör. kath. lelkész volt. A középiskolát Ungvári, a theologiai tanulmányokat Budapesten végezte. 1877-ben szentelték pappá. Tanári működését 1878-ban kezdte meg. Nagyobbára a magyar nyelvet, a történetföldrajzi és neveléstani tárgyakat tanította. Már tanári működése kezdetén, 1879. november 30-án megalakította intézetünkben a Damasc. sz. Jánosról elnevezett ifjúsági önképző. Az ungvári gkath. ktan.-képzőintézet ez idei értesítőjéből vettük ki ezt a vezető cikket. kört, melynek 12 éven át vezetője volt s mely 1910. évi február hó 8-án 30 éves jubileumát is megünnepelte. Igazgatói működésének kezdetén, 1894-ben intézetünk fennállásának 100 éves jubileumát tartotta, mely alkalomra Kaminszky Géza megírta az intézet történetét. 1879-ben az ő közreműködése folytán nyílt meg a tanítóképzővel kapcsolatos két osztályú előkészítő tanfolyam, mint felsőnépiskola, mely egyrészt polgári iskola hiányában, jobb növendékanyagot szállított tanítóképzőnknek, mint azelőtt, amidőn a népiskola VI. osztályának elvégzése után felvételi vizsgálat alapján vétettek fel növendékeink, másrészt tanulóink számát is megnövelte annyira, hogy a világháború előtt intézetünk volt hazánk legnépesebb tanítóképzője. 1899—900. iskolai évben akkor még 3 évfolyamú tanítóképzőnk 4 évfolyamúvá fejlesztetett. 1903. nov. 23-án ünnepeltük Kaminszky Géza tanári működésének negyedszázados jubileumát, mely alkalommal egyházmegyénk főhatósága és papsága, úgy nemkülönben városunk intelligenciája meleg ünneplésben részesítette őt, hálás tanítványai pedig 4000 alaptőkével róla elnevezett jutalom-alapítványt tettek le. 1906. nov. 25-én alakult meg intézetünk Mária Kongregációja, mely növendékeink valláserkölcsi nevelésének nagyfontosságú intézményévé fejlődött. Az 1907 — 8. iskolai év óta egyházmegyei főhatóságunk elhatározása folytán intézetünk a nagym. vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiadott tantervet alkalmazza, mely a tanítóképző szakiskolai jellegét domborítja ki s mely főkép az 1911-ben kiadott »Tantervi Utasítás« segélyével jelentékenyen felemelte tanítóképzésünk színvonalát. 1909. május 20 án szentelte föl Firczák Gyula püspök intézetünk ifjúsági zászlaját, melyet Roskovics Ignác festőművész tervezése szerint Réty és Benedek budapesti cég művészi kivitelben készített el. Intézetünk fejlődésének e tényei Kaminszky Gézának a nevelés és tanítóképzés iránti értékét és kitartó buzgólkodását hirdetik. Egyébként ő hivatali tevékenysége mellett kivette részét a társadalmi munkából is. Éveken át tagja volt Ungvármegye és Ungvár város törvényhatóságának, főszerkesztője az általa alapított »Gör. kath. Szemle« c. hetilapnak, elnöke s egyik alapítója az ungvári »Unió Könyvnyomda Részvénytársaság«-nak és az Ungvári Fillérbanknak. A világháború kitörése súlyos megpróbáltatásokat hozott reá. Az intézetünkbe beszállásolt átvonuló katonaság tönkretette bútorainkat, felszerelésünket és udvarunk kerítését. A tanévek megrövidítése és a háborús tanfolyamok a nevelés és tanítás rendes menetét zavarták meg. Az élelmiszerek folytonos drágulása és a beszerzés akadályai pedig az internátus fenntartását állították szinte leküzdhetetlen nehézségek elé. Hozzájárult mindezekhez az a körülmény, hogy mindkét fia és egyik leányának vőlegénye még a háború kezdetén hadba vonultak s közülök A GÖRÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. on 0000 next poop hood pood noon pood noon pood oc Járok az erdőn . . . Járok az erdőn Hallom a fáknak Bolyongva — némán.. Lassú zenéjét, Járok az álmok A néma csend csak Szőnyegén.. Int felém ! Bár merre nézek, Ejt az igézet, Bolyongok busán, Egyedül... Bánatommal . . . Bánatommal — busulgatok Egymagam. . Bubánatom, mindenütt csak Velem van.. Ha hallom a fülemüle bus Dalát, Szivszaggató méla bánat A szivemet járja át. Hogyha látom a csillagos Kék Eget, Fájó könyök telitik meg Szememet, Nem tudom én, hogy lelkemet Mi lelte? Napról-napra bánatosabb Szomorúbb a keserve ! Szerettem én Szerettem én is valaha Igazán.. De hűtlen lett hozzám az a Barna lány, Ez az élet borús Én nekem Azért szól oly szivettépőn Énekem ! Azótától szomorú az Életem.. Mért is van a világon a Szerelem ? Mit vesztettünk, vissza lehet Szerezni ! Hej, de téged, barna kislány ! Sohse tudlak fejedni ! ifj. Radványi Sándor Álom. Ünnep szombatján jött ki a stellungból a Maday önkéntes káplár ur. Azaz nem jött, hanem hozták. Két szanitész cipelte a földtrogon, pedig akkor is csúnyán lőttek átellenből. De a Nagy főhadnagy ur nagyon szerette a Maday-gyereket s minden áron meg akarta menteni, pedig azt mondták, hogy nagyon kevés élet lehet már benne. Levelet irt épen, — amint tudja az Ég honnan? — de csak zzz ! és a kis Maday önkéntes ur szó nélkül hátra esett s kihullott kezéből a félig kész levél és a tintaceruza. Épen ünnep szombatján, mondta az egyik szanitész, amint egy percre megálltak a hordággyal a futóárokban. Nem érhette meg a pünköstöt szegény! Az árok széléről tarka mezei virágok kandikáltak be az árokba s az önkéntes ur egy percre felnyitotta a szemét, aláfutotta már azt is a vér majdnem teljesen s a szája mosolyra fordult mikor meglátta a virágokat. Lassan megszólalt: Öreg! Az egyik szanitész hátrafordult. Őszülő, bajuszos népfölkelő: Hát még él az önkénes ur? Letették a hordágyat s hozzá mentek megigazítani a fejét. — Öreg szakítson nekem abból a virágból, ha tud, szólt gyenge fátyolozott hangon. Az öreg baka megcsóválta a fejét. — Nagyon jár errefelé a golyó, önkéntes úr. Tegnap is erre halt meg valahol a Szabó Péter, de azért megpróbálom. Emelj meg csak Miska! A másik baka fiatal fiú, lassan felemelte az öreget derekánál fogva. — Tyúk, a kutya árgyilását, hogy jár a golyó mordult fel az öreg. Feljebb ne emelj te fiú, mert mindjárt bele vágom a fejemet valami szamár golyóba, így ni, hopp! És már lent is volt az öreg egy ugrással. A markában egy csomó tarka virágot szorongatott s odatette a sebesült mellé a hordágyra. — Van elég itt önkéntes ur, mulasson velük, amig beérünk 3 segélyhelyre, de mifelénk otthon a mezei virág is sokkal szebb ugye ? A két baka újra felnyalábolta a hordágyat s lassan, óvatosan vitték tovább a futó árok labirintjeiben. Cél lehetett, mikor beértek a segélyhelyre. Az önkéntes megint nem volt eszméletén, amikor levitték a főorvoshoz. Haslövés mondta a főorvos, ezen már bajosan lehet segíteni. Este már kórházvonatban feküdt Maday önkéntes káplár úr. Amikor bevitték a vonatba magához, tért s kérte, hogy a virágjait ne vegyék el. Szép május végi este volt s a kórházvonat lassan siklott az éjszakában. Az ablakok nyitva voltak s hűs levegő áramlott be. Egy kis állomáson orgonaillat jött be s az önkéntes mohó lélegzettel szívta az illatot. A nővér ott ült az ágya mellett s aggódva figyelte minden mozdulatát. A vonat némán, halkan haladt előre a holdvilágos éjben s csak bent vonatban sikoltott fel gyakran egy sebesült vagy egy haldokló. A nővérek, orvosok lassú léptekkel jártak ide-oda a betegek között. Maday önkéntes káplár csendesen feküdt az ágyán. A virágokat, amit a vén baka szedett neki, görcsösen szorongatta a kezében s fehér arca el-eltorzult. De nem szólt, nem jajgatott. Bámult kifele az ablakon a fehér májusi éjszakába. Egészen