Határszéli Ujság, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-04 / 1. szám
II. évfolyam. Ungvár, 1909. január 4. 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre..............8 K Félévre .................... 4 K Negyedévre.............. 2 K Egyes szám..............10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér. A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FELELŐS SZERKESZTŐ , LAPKIADÓTULAJDONOS : ZOMBORY DEZSŐ dr. FÖLDESI GYULA. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: TELEKY UTCA 2. SZ. telefon 37. B. U. É. K. Az új év első napjait tapossa a világ s mi benne vagyunk munkálkodásunk elkövetkezett új esztendejében. Midőn ezt látjuk s az új esztendő első lapszámát olvasóinknak átadjuk, a boldogabb újév őszinte kívánságát nyújtjuk olvasóink és munkatársaink felé. Nehéz, küzdelmes esztendő lesz az országra az elkövetkezett év, megannyi fontos, nemzetre kiható feladat vár a megoldásra. Országunk szűkebb határában, vármegyénk s városunkra is, eseményekben jelentősnek kell lenni az elkövetkezett új évnek. Egy egész sereg feladat vár megoldásra, ha eredményekben gazdagnak akarjuk látni a következő évet. S ha erre gondolunk a kötelesség teljesítési vágynak minden ereje lelkünkbe markol. A „Határszéli Újság“ az új év kezdetével második évfolyamát kezdte meg. Feladatai, mint eddig, ezután is tisztán állanak előttünk s azok megvalósításán, anyagiakban is megerősödötten, erős akarattal fogunk munkálkodni. Rövid fennállásunk alatt elterjedtségre, népszerűségre tekintélyre tettünk szert. Működésünknek látható eredményei vannak. Ez eredményeket munkásságunk, hírlapírói készségünk javára írjuk, a közönség szeretetének megnyilatkozása pedig újabb tevékenységre, serkent bennünket. Ez ígéretünk reményében tisztelettel kérjük közönségünk további támogatását, a lejárt előfizetések megújítását, hogy a „Határszéli Újság“ a határszél, Ung megye és Ungvár város kulturális feladatainak, országos politikánk helyi megnyilatkozásának az új évben is hű munkása, tolmácsa lehessen, togatva és gyilkolva járták be az utcákat. A szerencsétlen városban a legújabb jelentések a halottak számát 200.000-re teszik. Elrémül az egyén e szám hallattára s megremeg lelkében minden ember. A krisztusi béke hetében a keresztényi szeretet részvétével fordul ma az egész művelt világ s vele mi magyarok is a rettenetes szerencsétlenség által sújtott Olaszország felé. * AZ ÉRZÉKENY TANÁCS. Tekintélyes városi polgárok felebbezték meg azt a sérelmes eljárását a tanácsnak, mely az aszfaltjavítási munkálatoknak egész terhét rájuk kívánta hárítani. A javítási költségeknek kétharmada a várost illeti, amint ennek rövidesen tudatára is ébredtek, de másrészről erkölcsi kötelessége lett volna a városnak tájékoztatni polgárait a készülő megterheltetésről, hogy kötelességeik mértéke és jogaik terjedelme felől előre tájékozhassák magukat. De ezeken kívül is volt ok a felebbezésre s mit tett a tanács? Rideg, kemény hangon utasította vissza polgárai feljajdulását, spattogott az érzékeny tanács hevesen a felebbezés ellen. Minő lesz a képviselőtestület végső határozata ez ügyben azt a jövő tudja, mit ér el a tanács az ily heves megnyilatkozással, azt megállapítani nehéz. De minthogy a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésének feltámadt ereje világosan mutatja, hogy a tanács érzékenysége nem jogosult, a felebbezőket leintő jelentés, elsősorban stílgyakorlatnak tekinthető. Erre pedig, mint a városi akták fogalmazásából láthattuk, odafenn a városházán nagy szükség van. SZILÁNKOK: 200,000. Krisztus békéjének hetében, amikor a világ fölött a megváltó szeretet árasztja sugarait, Olaszországból borzalmas szerencsétlenség hírét röpíti szét a táviró. Az az irtózatos földrengés ismétlődött meg, amely pár évvel ezelőtt romokba döntötte Calabriát. A mostani katasztrófa — ahogy a jelentések írják, — még ennél is rettenetesebb arányú volt. Nagyobb területen szedte áldozatait emberéletben és a kultúra teremtette kincsekben. Palermóban, Cataniában, Calabriában, Szicília számos helyén, főleg azonban Mesiniában pusztított a föld felszabadult háborgása. Virágzó városokat, városrészeket döntött romba és ezer meg ezer embert temetett a romok alá. Elpusztult a romettai alagút, felszakadtak a vasúti sínek, megszakadt a táviró-öszszeköttetés. A földrengés pusztította helyekről rémült menekülők, hajléktalanná váltak seregei vitték a híreket a katasztrófa irtózatos részleteiről. Messinában paloták százai, templomok és a legszilárdabb középületek lettek omladékká, felrobbant a gazométer, amely lángokba borította és elhamvasztotta a városnak azt a részét is, amelyet a földrengés elkerült. A földrengéshez tengerrengés is járult, amely elpusztította a kikötői építkezéseket, és hajó és csónakok százait semmisíttette meg. Az elemek pusztítását fokozta a békáiből felszabadult emberi gonoszság pusztítása is. A fegyházakból kiszabadult fegyencek rabolva fosz Lapunk mai száma 10 oldal. Nemzeti restauráció. — Két közlemény. — A „Határszéli Újság“ számára irta: Dorzsák Gyula. Az utolsó néhány év alatt több oly jelszó támadt, mi több: vált szállóigévé, amely nem szolgált egyetemleges nemzeti célokat. Nem volt egybefoglaló, hanem részleges, nemzetrétegek avagy társadalmi közületek egyrészt politikai, másrészt erkölcsi avagy egyszerűen anyagi érdekeit írta lobogójára. Ezek közül a nemzetközi szocializmus szóra sem érdemes. Hiszen a legsajátságosabb emberi érzéseket és vonásokat tagadta és tagadja: ő, aki állítása szerint az általános emberiért, az emberi szabadságért stb. stb. küzd! . . . Jogot, politikai befolyást, sőt vezérkedést követel — és nem tiszteli a fennálló állami és társadalmi rendet, a mások meglévő, törvényesen szerzett jogait lábbal tiporja s a közügyek intézésében feltétlenül szükséges szellemi szintűt és a politikai iskolázottság megszerzése helyett, melyhez csak hosszú, lázas tevékenység, törekvés, tanulás fáradságos munkája által lehet jutni: a szakszervezeteiben kiosztja a szerepeket, azután az utcán féktelenkedik. Egész eddigi munkája nem egyéb mint kerékkötés. Sajtójának stílusa elrettentő, megalázó. Sőt a politikai evangéliuma, a nagy garral hirdetett „Jogot a népnek!“ igéjek sem egyéb mint puszta szólam. Hiszen ezt a kétségen kívül szükséges, sőt már 1848 óta tényleg létező (hol voltak akkor a „nemzetköziek!“) népjogokat, ha meg nem volnának, nem a nemzetköziek módszere által és útján alkothatni meg. (Ők bizony soha, még jó Kristóffyék szíves közreműködésével sem szerezték volna meg: az a dicső erkölcsű népszabadító még őket, a híres-neves nemzetközieket is becsapta volna!) Az úgynevezett népjogok teljességének útjamódja, feltétele: a jogok teljességére való érdemesség. Ehhez pedig nem az izgága fejetlenség, nem a felforgató, hatalmaskodó és erőszakoskodó hányavetiség, nem a szellemi műveletlenség és a politika mesterségének analfabétasága, még csak nem is a nemzet legkomolyabb ellenségeivel való szövetkezés juttat, hanem a nemzeti trikolor imádata és az Apponyi gróf népoktatási törvénye, szóval: kultúra, megbízhatóság, érdemesség. Több más, egyébként érdemes és tiszteletreméltó társadalmi és erkölcsi közületek zászlóbontását sem díszíti az egyetemlegesség, az általánosság. A teljes nemzeti egészet illető törekvések helyett elsősorban csakis a maguk, ismétlem: egyébként érdemes és tiszteletreméltó eszméik, céljaik kultusza érvényesül. Még akkor is, amikor és amelyek egyébként a tiszta hazafiság és izzó magyar nemzeti érzés dolgában elüljárnak. Ezek közül — már kiki a maga elé tűzött célhoz képest — midőn a tudományt, művészetet, a poézist, a felebaráti szeretetet, egy-egy politikai pártfelfogást stb. stb. szolgál tudásával, buzgóságával, lelkesedésével , bár fontos nemzeti munkát foganatosít, de mégis, elsősorban a maga sajátos törekvéseinek nézőpontja karakterizálja, sőt tölti meg tartalommal működését. Tehát nem lehet egyetemlegesen egybefoglaló. Sőt még akkor is, amikor a legnemesebb altruizmust hirdeti és foganatosítja a maga módján, a maga céljához képest és szerint; sokszor, sőt, ha az egyetemleges tekintetek, a hazai, a nemzeti közérzés nem mérsékelné, nem szabályozná tervét, temperamentumát, szenvedélyét, legtöbbször éppen a nemes altruizmus mint társadalmilag és erkölcsileg szintén nevezetes egybefoglaló érzelem ellen cselekednék . . . Azért a nemzeti