Határszéli Ujság, 1917. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)
1917-01-08 / 1. szám
I SZILÁNKOK. NEM LEHET VÉGE napok vagy órák alatt annak a viharnak, amely kiszabadulva a pokolból, harmadik éve tépi, marcangolja a világ testét. A békejavaslat,sorsát előre lehetett látni, a katonailag megvert entente kétségbeesett kísérletekkel fog akadályokat vetni a gyors békekötés elé, melynek kényszere egyet jelentene teljes megaláztatásával. A béke minden körülmények között sokkal közelebb jutott a megvalósuláshoz azóta, hogy megtettük békejavaslatunkat. Az entente ezzel abba a helyzetbe jutott, hogy számolnia kell egy akcióval, amit a hadviselő népek éppen olyan feszülten figyelnek, mint a közvetett érdekeltségű semlegesek. A miniszterelnök újévi beszédének nagy része foglalkozik a megindult békeakcióval és az önérzetes, férfias nyilatkozat hangjából az ország közvéleményének változatlan erős bizakodása csendül ki, akármilyen sors vár a javaslatra. A békére ma is készen vagyunk, de ha kell, folytatjuk tovább a háborút. És amikor ezt a történelmi fontosságú nyilatkozatot olvassuk, arra kell gondolnunk, hogy a nagy idők sorsdöntő napjaiban még inkáb, mint valaha, szükség van a belső békességre, megértésre, türelemre és minden egyéni ambíció félretételére. A háborús erők és eszközök teljes kihasználásának lehetőségét a belső békesség adja meg, a háború döntő erőit a belső béke táplálja és gyarapítja. A háború a nagy magyar édekekért folyik és amikor katonai és polgári erőink tudatában békével kínáljuk az ellenséget, annak látnia kell, hogy katonai erőink éppen olyan egységesek a célért való munkában, mint a mögöttes ország polgári népe a szükségszerűség által parancsolt változatok elviselésében. A nemzet legnagyobb érdekei ellen valóbűn most széjjelhasogatni a nemzeti egységet s pártpolitikai szempontoknak feláldozni a belső békességet, legnagyobb erőforrásunkat. Ez az egyetlen, a legfőbb szempont lebegjen ma csupán minden párt előtt, mielőtt az uralkodó rendszer ellen kibontja a testvérháború harci zászlaját. * A REQUIRÁLÁS utolsó hete következik és számba véve az eddigi eredményeket, várható, hogy a vármegyénkre kirótt termés mennyiség be is fog folyni. A requirálás tette próbára a lakosság önfeláldozó áldozatkészségét, hiszen a legszebb altruistikus elv jutott benne megvalósulásra. Önmagától kell megvonni a felesleget, hogy másnak jusson, akinek üres a gyomra. A felesleg ! Ez a sarkpontja a rekvirálásnak. Ez egészen egyéni subjektív kérdés lenne, ha a közhatalom oda nem állana és meg nem szabná, hogy enynyi dukált egy embernek ennyi időre. Ami ezen felül van, add oda a köznek. És az egyén szó nélkül, megnyugodtan adja oda a kiszámított felesleget bízva abba, hogy a felsőség és az ő ügyeik igazgatására hivatott hatóság jól megfontoltan jár el úgy az egyén, mint a köz érdekében. Szó nélkül, panasz nélkül fogadta a vármegye intézőségének a rendelkezését, mely a gabona mennyiséget fejenként és havonként az őstermelőre 15 kgr-ban, a nem őstermelőre pedig 8-33 kgr-ban állapította meg, holott az országos átlag más vármegyékben az első kategóriánál 16 kgr, a másodiknál pedig 10 kgr volt. A bab és tengeri szükségletének a megállapitása a járási hatóságok belátására lett bizva. És igy mig Ungvár városban és pl. a nagykaposi járásban egy személyre az élelmezési időszak végéig 10 kgr bab hagyatott meg, a perecsenyi járásban, hol a népesség főeledele a bab, személyenként 25 kgr. hagyatott meg. Ezen lefokozott kvóta tette lehetővé, hogy szegény vármegyénk területén már 9190 lett az eddigi requirálás eredménye. A hatóságok szigora és a lakosság önfeláldozó áldozatkészsége beszédes példája lesz az utókor előtt a jelenkor élő hazaszeretetének. Ungvár, 1917. január 8. £><?/ "V. * ’■■% <*. 1. szám. X. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre...............8 K Negyedévre................2 K Félévre......................4 K , Egyes szám................10 K Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 f. A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. TELEFON SZ. 87. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL 7 ÓRAKOR. Felelős szerkesztő: Társszerkesztő: Dr. TAHY ENDRE MAGYAR BÁLINT. Szerkesztőség: Szobránczi-utca 17. sz. Kiadóhivatal: Teleky-utca 5 sz. Amnesztia. A katonáéknál nem kis találgatásra adott okot az elmúlt év decemberének 29 ik napján vett napügyi miniszteri értesítés. Az értesítés egy bizalmi rendelet érkezését jelentette, amely borítékját azonban csak december 31-én d. u. 5 óra után szabad felbontani és újév napján kihirdetni. Mindenki az újonnan megkoronázott királyra gondolt és találgatta vájjon mit ad szerető nemzetének, vitéz hadseregének megkoronáztatása örömére. Legelsőnek a békére gondolt mindenki , mert hiszen a békét óhajtja mindenki. Semmi mást. A többi majd a békekötés után fog következni. A sajtó azonban olyan félre nem magyarázható módon tárgyalta békeüzenetünk fogadtatását, hogy elszomorodva sóhajtottunk: Béke! . . . vége . . . vége . . . nincsen béke, sokára lesz meg a béke. Sokan emlékérmet vártak. A legtöbben abban állapodtak meg, hogy amnesztiát ad a király. Az utóbbiaknak lett igazuk. A „bizalmas" jelzésű borítékot a parancs értelmében felbontották és újévkor kihirdették. A katonai amnesztia rendelete a következőket közli: A) Mindazon katonai egyéneknek, akik 1917. évi január hó elseje előtt honvédhadbiróságilag szabadságvesztés büntetésre ítéltettek és akiknek büntetése ez idő szerint félbe van szakítva vagy el van halasztva, a szabadság büntetés vagy annak még végre nem hajtott része elengedtetik, ha az elitélés után az ellenség előtt bátor magatartást tanúsítottak és különben is jól viselkedtek, hogy hibájuk ezáltal jóvá tettnek tekinthető. B) 1. Mindazok, akik 1917. január elseje előtt valamely honvéd- (had-) bíróság előtt három hetet meg nem haladó büntetésre ítéltettek. Ezek a büntetések elengedtetnek. 11. Azok közül, akik hat hétig terjedő szabadságvesztésre vannak ítélve, a büntetés elengedtetik: a) fiatalkorúaknak, akik a büntetendő cselekményt tizenhat életévük előtt követték el, b) hadbavonultak feleségeinek és özvegyeinek, akik a cselekményt férjüknek a háborúban való részvétele idejében követték el. C) Azoknál, akik a honvéd- (had-) bíróság által három hónapot meg nem haladó szabadságvesztés büntetésre ítéltettek és mellékbüntetésként előállott az a következmény, hogy ők bizonyos jogokat, állásokat és jogosítványokat el nem nyerhetnek és a nyilvános testületekbe való választhatóság jogát elvesztik, ez a mellékbüntetés elengedtetik. D) Ez a kegyelem a fenti feltételek szerint kiterjed azokra az elítéltekre is, akiknek elítélése csak ezután válik jogerőssé. E) Közkegyelem nem terjed ki: a) Oly büntetésekre, amelyek árdrágító visszaélések, vagy uzsora miatt mondattak ki. b) Oly egyénekre, akik már előzőleg szabadságvesztés büntetésre ítéltettek, kivéve, ha ez a szabadságvesztés csupán valamely pénzbüntetés helyett szabatott ki. F) A honvédelmi (hadügyi) miniszter felhatalmazást kapott, hogy nagyobb számmal tehessen külön kegyelmi indítványokat olyan egyénekre, akik a közkegyelemben nem részesülnek ugyan, azonban tekintettel katonai szolgálataikra, életmódjukra, egyéni viszonyaikra, valamint a büntető cselekmény módjára és indító okaira, a kegyelemre méltók, itt főleg olyan egyének veendők figyelembe, akiket a háború vagyoni vagy családi viszonyaikban alaposan érintett. Felhatalmazást kapott a honvédelmihadügyi- miniszter arra is, hogy a hadbavonultak feleségei és özvegyei ellen kiszabott büntetések elengedése iránt külön kegyelmezési indítványokat tehessen, ha a büntetendő cselekményt férjüknek a háborúban való részvétele után követték el és a férj meghalt, vagy mint rokkant elbocsáttatott, vagy eltűnt, vagy pedig hadifogságba esett. Lapunk mai száma oldal.