Határszéli Ujság, 1922. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1922-05-21 / 21. szám
2. oldal. HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. A „Külföldi Magyarok Szövetségének“ képviselői külföldön. (A „Határszéli Újság“ budapesti tudósítójától.) Miként ismeretes, két év előtt „Külföldi Magyarok Szövetsége“ címen Berzeviczy Albert és Giesswein Sándor nagyszabású szervezetet alapítottak a külföldön élő magyarság megszervezése céljából. A Külföldi Magyarok Szövetségének kezdetben sok nehézséggel kellett megküzdenie. A hivatalos magyar körök nem támogatták munkáját, mivel nem csatlakozott az uralmon levő irányzathoz, hanem a pártpolitika kizárásával akarja a világ összes magyarjait egy szervezetben egyesíteni. Külföldön viszont azért volt a kezdetben nehéz dolga a szövetségnek, mivel a külföldi atmoszférában élő magyarok a szövetségben valami kurzusalapítást véltek. Ezt a hiedelmet a bécsi magyar sajtó egyes orgánumai is a szokott módszerrel igyekeztek megerősíteni és így a Külföldi Magyarok Szövetsége — amelynek nevével, sajnos, sok visszaélés is történt — éppen ott nem fejthette ki működését, ahol a legtöbb magyar lakik: az újonnan alakult nemzeti államokban. Pedig a szövetségnek nincsen más célja, minthogy a külföld magyarsága és Magyarország között a kulturális kapcsolatot létrehozza. Azok az állítólagos rejtett célok, amelyeket a bécsi magyar sajtó egyes orgánumai tulajdonítottak neki, távol állnak tőle. A „Kassai Napló“ húsvéti számában közli a szlovenszkói Magyar Jogpárt céljait és a nyilatkozó pártvezér kifejti, hogy az utódállamok magyarságának kultúrájuk védelmére arra kell törekedniök, hogy kialakuljon az utódállamok magyarságának kisantantja. A Külföldi Magyarok Szövetsége is ezért harcol, ezt akarja megvalósítani. A hivatalos magyar körök ugyan még ma sem látták be az eszme megvalósulásának fontosságát és azért még mindig nem támogatják kellőképpen a szövetséget, azonban a külföldön mindinkább sikerül, a rosszakaratú híreszteléseket céltudatos szervező munkával megcáfolni és ma már az összes amerikai magyar szervezetek a szövetség körébe tartoznak. Európában is szépen halad a szervezés munkája. A legtöbb európai külföldi magyar egyesület is csatlakozott a szövetséghez, amely a nagyobb európai városokban képviselőket ne-Budapest, május hó. vezeti ki, akik mint a magyar eszme nemhivatalos követei működnek. Érdekesnek tartjuk az európai külföldi megbízottak névsorát közölni, mert ebből meg lehet állapítani azt, hogy a külföldön élő magyarság összes rétegei egyforma lelkesedéssel csatlakoztak a szövetséghez. A Külföldi Magyarok Szövetségének európai képviselői a következők: Berlin: dr. Erényi Gusztáv. Bécs: Szemere Pál szerkesztő. München: Friedmann Miksa gyáros. Stockholm: dr. Leffler Béla egyetemi tanár. Lipcse: Korda Tibor. Páris: Madarászná. Róma: Aczél Arthur. Palermo : Rimer Dezső. Azonban nemcsak Amerikában és Európában, hanem a többi világrészekben is vannak már a magyarság kulturális összetartozandóságának propagálói, így Egyptomban, Kairóban, Szabó László ; Japánban, Tokióban: Balog Dezső nagykereskedő; Kínában, Shanghaiban pedig: dr. Renner Sándor orvos képviselik a Külföldi Magyarok Szövetségét. A Külföldi Magyarok Szövetségének lelkes vezetői az utódállamokban is szeretnék működéseiket megkezdeni s elkeseredve szemlélik úgy a budapesti kormány, mint az utódállamok kormányainak magatartását. A budapesti kormánynak mindent meg kellene tenni, hogy Magyarország és az utóállamok között a viszony annyira megjavuljon, hogy a magyarok szabadon szervezkedhessenek. Az utódállamok kormányainak pedig meg kellene győződni arról, vajjon igazak-e azok a rosszakaratú hírek, amelyeket egyik-másik külföldi lap oly nagyon szeret a Külföldi Magyarok Szövetségéről kolportálni. Ezt panaszolták el a szövetség lelkes vezetői, akiket a Lónyay utcai helyiségben kerestem fel, de egyúttal kifejezést adtak azon szilárd reményüknek, hogy minden akadályon keresztül diadalmaskodni fognak a szövetség céljai és meg fog alakulni a világ magyarságának az a hatalmas szervezete, amely ellen csak azoknak lehet kifogása, akik a magyarságtól lelkileg teljesen elszakadtak és akiket azért, mert Magyarországon születtek és magyarul beszélnek, még korántsem lehet magyaroknak tekinteni. Széljegyzetek a tanügyi referátus 778/922. sz. a. a nagyszöllősi rk. hitközséghez intézett átiratához. A nagyszőllősi róm. kath. hitközség még 1921. júliusában egy uj tanerő választásának megerősítése iránt beadott kérvényére csaknem egy teljes esztendő után kapott választ. Ily rettentő megerőltetésébe kerül a „Skolni Odgyilnak“ míg keserves vajúdások közepette megszül egy 20 soros leiratot. A megerősítendő tanerő g. kath., beszél ruszinul, kifogástalan képesítésű, legalább 25 éve tanít elismert, kitűnő eredménnyel. Ez nem kell a „Skolni Odgyilnak“. Miért? Mert szerinte nem alkalmazható elbocsátott tanító, de nem alkalmazható 1921 jan. 1. után külföldön képesített sem. Milyen lehet hát? Tertium non datur? Hol képesittetnek ez idő után magyar tanítók? Van talán magyar tanítóképezde? Hát micsoda csodabogár ez? Ezen kellett annyi ideig gondolkozni, hogy ily szellemi torzszülöttnek adjunk életet. Mondják meg egyenesen, hogy nem akarják megengedni, hogy hitközségi iskolák legyenek! Meg akarják fojtani, mert félnek tőle, mert hideglelést kapnak még a gondolatától is, reszketnek, vacog a foguk. Ne gondolják, hogy ily gyatrán megfogalmazott szofizmákkal félrevezetnek bennünket. Kimondják azt is, hogy a tanító fizetéséhez nem járulnak hozzá. Hát mi ez ? Hol vagyunk ? Demokratikus államban élünk ? Hisz a demokráciának alaptörvénye, hogy mindenkinek elősegíti az iskoláztatását. A sokat ócsárolt magyar rezsim nem nevezte magát demokratikusnak, de minden hitközségnek megengedte, hogy iskolát állítson fel s törvényben biztosította s mindenkor megadta tanítóinak fizetéséhez az állami hozzájárulást. Vegyék csak elő ezt a magyar törvényt! Hisz ez Önöknek kötelességük, hisz a szejm még mást nem hozott. Hát csak akkor veszik a kezükbe, mikor az szigorúbban intézkedik s mikor enyhébb, akkor új rendeletekkel ostort fonnak ellenünk ? De a trianoni béke is elkötelezi Önöket, hogy a hitközségi iskolákat segélyezzék. Ha az államhatalom exponensei nem tartják meg a törvényt s az államjogi szerződéseket, hogy várhatják tőlünk? Az államnak kell példát statuálni a törvények tiszteletben tartására. Önök felrúgják a törvényt, ha az Önöknek kedvezőtlen s tőlünk minden esetben megkövetelik azt? Hol van itt az egyenlő elbírálás? Hol az erkölcs? Ha mi panaszainkat előadjuk, törvénybiztosította jogainkat kérjük. Önök mindjárt az irredenta bélyegét akarják ránk sütni Ez nem lehet más, mint öntudatos cárizmus, a szélsőséges erőszakosság politikája, vagy amit a XVII. századbeli nagy államférfi Oxenstierna mondott: „Kevés bölcseséggel kormányozzák a világot“. Hát még a ruszinszkói tanügyet?!! Kicsiing a lóláb. A „Venkov“ és Narodni Politika“ heves s elkeseredett támadást intéz a keresztény szocializmus ellen, mert összefogott a Hlinka párttal. A leglehetetlenebb vádakkal illeti mindkettőt. Hihetetlen fantáziával mindenütt keresi az okot, amely a szlovákokat és a magyarokat mind szorosabbra kovácsolja össze. De nem említi azt a leglényegesebbet, ami a „punctum saliense“ az egyesülés keresésének, hogy a magyarokkal való kooperálás nem fenyegeti a szlovákokat azzal, hogy először „csehszlovákok“ majd „csehek“ lennének testvéreikkel való együttmunkálásukkal. Ha a magyarokkal együtt harcolnak jogaik, elsősorban az autonómia kivívásáért, mindvégig megőrizhetik szlovák jellegüket „úti figura docet“ ezer éven át sikerült megőrizniök, nemcsoda, ha a következő ezer éven át is szeretnék megőrizni. Hisz testvéreik sem tettek egyebet 1922 május 21. három századon keresztül, mint igyekeztek megőrizni nemzeti jellegüket. Ez oly természetes, mint ahogy májusban virágzanak a fák s dalolnak a madarak. Vannak talán olyan emberek is, akik ezt sem látják. Lehetnek, de azok szegények — vakok. % Lopkodósitás a Határ Száli Újságnak Kedves Szerkesztői Oreság! O Mendele Schleifstein volta egy igen szegény kaldus. Edi schábesz estére, megimvitirozta ttet magához o Moise Schnelzieder, aki volt a hitközségtűl az elnük. Mikor leöltek magokat a vacsorához, észre veszi o Mendele, hogy a házigazda a bárcheszt (ünnepi kolács), mogo elüti tortja és neki nem ad belűle. O Mendele nem akarta megsérteni a házigazdát, tehát ide kezdett diskurálni: — Bizony! Én is voltam gazdag! De ez csak addig tartoltt, amig ezt a bárcheszt; innen oda teszem. És fogta a bárcheszt és maga elé tette. Erről rá jutja nekem eszembe a gámpási békekonferenc, amelyre a Lord Gyuri, Poén Kárél, Táki Jancsi és et komp., mint „béke gazdagok“ imvitirozták az orosz Csicserint és a német Wirth „béke kaldusokat“. Természetesen maguk elé rakták a házigazdák a „bárcheszt“. Ha hol kezd csicseregni az orosz: „Mi is voltunk gazdag! De ez csak addig tartott, mig a Tirontok-i békeszerződés“. És odaszól a kallegájához a némethez: — Na csak rakjon ezt a társaságt ,,stoneckba“. O német berakta a „poéneket“ és ide szólt: — Ez egy „Poén“, de nem „kár érte!“ O Táki Jancsi mindjárt kojebált: „Oláh“ szolgája, határreszelő társaság! Lord Gyuri még „gyúrja“ a „kaldusokat“ a vesztett béke poén „kárért, de kár az angolnak“ is csak„angol“-mi edj ilyen béke érdekében! Még jutja eszembe edj anekdot. A Blattfuss Icig egyszer kérdezte az Iberciger Chájemtűl: — Hodj adhattál te egy rossz téli kabátért 3000 koronát? Feleli a Chájem: — Mert nem kért tübbet! — Te szamáromi vagy, miért nem alkodtál ? — Azért, mert ezt okoztam, hodj pokkadjon meg mérgibe, amiért nem kért tübbet! Ide okozták ezt a győzők is, de most ük pokkadnak mérgükbe! Hát még, hodj pokkadnak akkor, ha az orosz elkezd „pukálni!“ Én azt mondom: — Kár volt Itáliából „potáliát“ csinálni, mert én ottol már rég tudtam, hodj a génoai béke konferencboi is: Géh-hozo i béke konferenc és nem igazi béke lesz! Tíz tálesszel: hajmáskéri és gördeszfalvi NULLER MEHL fővárosi metsző és lopkodó zsidó. Oto irás! Felkhérek minden hitsarsost, gajt, gajtét és schikszétedjoránt, hodj jegyezzék el a künyvemet! Ha jó volt ingyen kocogni, legyen jó 15 karonát áldozni is! A zoj zo loch lében, hodj o morkukbo kocognok, ho fugnok iátni, hodj 15 karonáért, vodjis „bagóért“ onnyit fagnak kocogni. Pénzt nem most, de eliijegyzést már azotib akhérek! — Az Ipolysági magyarok népgyűlése. (ELC) A Szövetkezett Ellenzéki Pártok hontmegyei szervezetei (a Ker. Szoc. Párt és a Magyar Kisgazda, Földmives- és Kisiparos Párt) a megye székhelyén, Ipolyságon f. hó 28.-án közös politikai népgyűlést rendeznek. Az impozánsnak ígérkező gyűlésen többek között felszólalnak: dr. Lelley Jenő és Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselők, Petrogalli Oszkár a központi iroda igazgatója, Szappanos Lajos, dr. Csermák Ernő és Richter János volt képviselő. Há Alapítási év 1854.¥ MENYASSZONYI KELENGYÉK ÁRUHÁZA ® Alapítási év 1854. ^ KEMÉNY GÉZA KOSICE (KASSA) Qp m /T\ FŐ UTCA Állandó nagy raktárt tart tavaszi újdonságokban. Selymek- PÜSPÖKI »**{*% ^1^ /**}*% I ry^7 32__34 szben, női gyapjukelmék, grenadinok, creponok, ruhavásznak, PALOTA vS?7 I I rWr7 I vv' zephirek, detain, és crettonokban. — Rumburgi vászon és I I \rQJ \r chiffon minden szélességben — Külön szőnyeg, függöny, takaró és paplan-osztály. ^ L±J c NO .X 03 CZ) ^ Vn O cd *1 0) , Cft I u* :3s s 0) £ £ S * I ^ 03 ^ 43 S 3 -Qm £ C ra torol 13 ^fü^Hu^