Határszéli Ujság, 1922. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1922-05-21 / 21. szám

2. oldal. HATÁRSZÉLI ÚJSÁG. A „Külföldi Magyarok Szövetségének“ képviselői külföldön. (A „Határszéli Újság“ budapesti tudósítójától.) Miként ismeretes, két év előtt „Külföldi Magyarok Szövetsége“ címen Berzeviczy Albert és Giesswein Sándor nagyszabású szervezetet alapítottak a külföldön élő magyarság megszer­vezése céljából. A Külföldi Magyarok Szövetsé­gének kezdetben sok nehézséggel kellett meg­küzdenie. A hivatalos magyar körök nem támo­gatták munkáját, mivel nem csatlakozott az uralmon levő irányzathoz, hanem a pártpolitika kizárásával akarja a világ összes magyarjait egy szervezetben egyesíteni. Külföldön viszont azért volt a kezdetben nehéz dolga a szövetségnek, mivel a külföldi atmoszférában élő magyarok a szövetségben valami kurzusalapítást véltek. Ezt a hiedelmet a bécsi magyar sajtó egyes orgá­numai is a szokott módszerrel igyekeztek meg­erősíteni és így a Külföldi Magyarok Szövetsége — amelynek nevével, sajnos, sok visszaélés is történt — éppen ott nem fejthette ki működését, ahol a legtöbb magyar lakik: az újonnan alakult nemzeti államokban. Pedig a szövetségnek nin­csen más célja, minthogy a külföld magyarsága és Magyarország között a kulturális kapcsolatot létrehozza. Azok az állítólagos rejtett célok, amelyeket a bécsi magyar sajtó egyes orgánumai tulajdonítottak neki, távol állnak tőle. A „Kassai Napló“ húsvéti számában közli a szlovenszkói Magyar Jogpárt céljait és a nyilatkozó pártvezér kifejti, hogy az utódállamok magyarságának kul­túrájuk védelmére arra kell törekedniök, hogy kialakuljon az utódállamok magyarságának kis­­antantja. A Külföldi Magyarok Szövetsége is ezért harcol, ezt akarja megvalósítani. A hiva­talos magyar körök ugyan még ma sem látták be az eszme megvalósulásának fontosságát és azért még mindig nem támogatják kellőképpen a szövetséget, azonban a külföldön mindinkább sikerül, a rosszakaratú híreszteléseket céltudatos szervező munkával megcáfolni és ma már az összes amerikai magyar szervezetek a szövetség körébe tartoznak. Európában is szépen halad a szervezés munkája. A legtöbb európai külföldi magyar egyesület is csatlakozott a szövetséghez, amely a nagyobb európai városokban képviselőket ne-Budapest, május hó. vezeti ki, akik mint a magyar eszme nemhivata­los követei működnek. Érdekesnek tartjuk az európai külföldi meg­bízottak névsorát közölni, mert ebből meg lehet állapítani azt, hogy a külföldön élő magyarság összes rétegei egyforma lelkesedéssel csatlakoz­tak a szövetséghez. A Külföldi Magyarok Szö­vetségének európai képviselői a következők: Berlin: dr. Erényi Gusztáv. Bécs: Szemere Pál szerkesztő. München: Friedmann Miksa gyáros. Stockholm: dr. Leffler Béla egyetemi tanár. Lipcse: Korda Tibor. Páris: Madarászná. Róma: Aczél Arthur. Palermo : Rimer Dezső. Azonban nemcsak Amerikában és Európá­ban, hanem a többi világrészekben is vannak már a magyarság kulturális összetartozandósá­­gának propagálói, így Egyptomban, Kairóban,­ Szabó László ; Japánban, Tokióban: Balog Dezső nagykereskedő; Kínában, Shanghaiban pedig: dr. Renner Sándor orvos képviselik a Külföldi Magyarok Szövetségét. A Külföldi Magyarok Szövetségének lelkes vezetői az utódállamokban is szeretnék működéseiket megkezdeni s elkese­redve szemlélik úgy a budapesti kormány, mint az utódállamok kormányainak magatartását. A budapesti kormánynak mindent meg kellene tenni, hogy Magyarország és az utóállamok között a viszony annyira megjavuljon, hogy a magyarok szabadon szervezkedhessenek. Az utódállamok kormányainak pedig meg kellene győződni arról, vajjon igazak-e azok a rosszakaratú hírek, ame­lyeket egyik-másik külföldi lap oly nagyon sze­ret a Külföldi Magyarok Szövetségéről kolpor­­tálni. Ezt panaszolták el a szövetség lelkes vezetői, akiket a Lónyay­ utcai helyiségben ke­restem fel, de egyúttal kifejezést adtak azon szilárd reményüknek, hogy minden akadályon keresztül diadalmaskodni fognak a szövetség céljai és meg fog alakulni a világ magyarságá­nak az a hatalmas szervezete, amely ellen csak azoknak lehet kifogása, akik a magyarságtól lelki­leg teljesen elszakadtak és akiket azért, mert Magyarországon születtek és magyarul beszél­nek, még korántsem lehet magyaroknak tekin­teni. Szél­jegyzetek a tanügyi referátus 778/922. sz. a. a nagy­­szöllősi rk. hitközséghez intézett átiratához. A nagyszőllősi róm. kath. hitközség még 1921. júliusában egy uj tanerő­ választásának megerősítése iránt beadott kérvényére csaknem egy teljes esztendő után kapott választ. Ily ret­tentő megerőltetésébe kerül a „Skolni Odgyilnak“ míg keserves vajúdások közepette megszül egy 20 soros leiratot. A megerősítendő tanerő g. kath., beszél ruszinul, kifogástalan képesítésű, legalább 25 éve tanít elismert, kitűnő eredménnyel. Ez nem kell a „Skolni Odgyilnak“. Miért? Mert szerinte nem alkalmazható elbocsátott tanító, de nem al­kalmazható 1921 jan. 1. után külföldön képesí­tett sem. Milyen lehet hát? Tertium non datur? Hol képesittetnek ez idő után magyar tanítók? Van talán magyar tanítóképezde? Hát micsoda csodabogár ez? Ezen kellett annyi ideig gon­dolkozni, hogy ily szellemi torzszülöttnek adjunk életet. Mondják meg egyenesen, hogy nem akarják megengedni, hogy hitközségi iskolák legyenek! Meg akarják fojtani, mert félnek tőle, mert hideg­lelést kapnak még a gondolatától is, reszketnek, vacog a foguk. Ne gondolják, hogy ily gyatrán megfogalmazott szofizmákkal félrevezetnek ben­nünket. Kimondják azt is, hogy a tanító fizetéséhez nem járulnak hozzá. Hát mi ez ? Hol vagyunk ? Demokratikus államban élünk ? Hisz a demokrá­ciának alaptörvénye, hogy mindenkinek elősegíti az iskoláztatását. A sokat ócsárolt magyar rezsim nem ne­vezte magát demokratikusnak, de minden hitköz­ségnek megengedte, hogy iskolát állítson fel s törvényben biztosította s mindenkor megadta tanítóinak fizetéséhez az állami hozzájárulást. Vegyék csak elő ezt a magyar törvényt! Hisz ez Önöknek kötelességük, hisz a szejm még mást nem hozott. Hát csak akkor veszik a ke­zükbe, mikor az szigorúbban intézkedik s mikor enyhébb, akkor új rendeletekkel ostort fonnak ellenünk ? De a trianoni béke is elkötelezi Önöket, hogy a hitközségi iskolákat segélyezzék. Ha az államhatalom exponensei nem tartják meg a törvényt s az államjogi szerződéseket, hogy várhatják tőlünk? Az államnak kell példát statuálni a törvények tiszteletben tartására. Önök felrúgják a törvényt, ha az Önöknek kedvezőtlen s tőlünk minden esetben megköve­telik azt? Hol van itt az egyenlő elbírálás? Hol az erkölcs? Ha mi panaszainkat előadjuk, törvény­­biztosította jogainkat kérjük. Önök mindjárt az irredenta bélyegét akarják ránk sütni Ez nem lehet más, mint öntudatos cárizmus, a szélsőséges erőszakosság politikája, vagy amit a XVII. századbeli nagy államférfi Oxenstierna mondott: „Kevés bölcseséggel kormányozzák a világot“. Hát még a ruszinszkói tanügyet?!! Kicsiing a lóláb. A „Venkov“ és Narodni Politika“ heves s elkeseredett támadást intéz a keresztény szocial­­izmus ellen, mert összefogott a Hlinka párttal. A leglehetetlenebb vádakkal illeti mindkettőt. Hihetetlen fantáziával mindenütt keresi az okot, amely a szlovákokat és a magyarokat mind szorosabbra kovácsolja össze. De nem említi azt a leglényegesebbet, ami a „punctum saliense“ az egyesülés keresésének, hogy a magyarokkal való kooperálás nem fenyegeti a szlovákokat azzal, hogy először „csehszlovákok“ majd „csehek“ lennének testvéreikkel való együttmun­­kálásukkal. Ha a magyarokkal együtt harcolnak jogaik, elsősorban az autonómia kivívásáért, mind­végig megőrizhetik szlovák jellegüket „úti figura docet“ ezer éven át sikerült megőrizniök, nem­csoda, ha a következő ezer éven át is szeretnék megőrizni. Hisz testvéreik sem tettek egyebet 1922 május 21. három századon keresztül, mint igyekeztek meg­őrizni nemzeti jellegüket. Ez oly természetes, mint ahogy májusban virágzanak a fák s dalolnak a madarak. Vannak talán olyan emberek is, akik ezt sem látják. Lehetnek, de azok szegények — vakok. % Lop­­kodósitás a Határ Száli Új­ságnak K­edves Szerkesztői Oreság! O Mendele Schleifstein volta egy igen sze­gény kaldus. Edi schábesz estére, megimvitirozta ttet magához o Moise Schnelzieder, aki volt a hitközségtűl az elnük. Mikor leöltek magokat a vacsorához, észre veszi o Mendele, hogy a házigazda a bárcheszt (ünnepi kolács), mogo elüti tortja és neki nem ad belűle. O Mendele nem akarta megsérteni a házigazdát, tehát ide kezdett diskurálni: — Bizony! Én is voltam gazdag! De ez csak addig tartoltt, amig ezt a bárcheszt; innen oda teszem. És fogta a bárcheszt és maga elé tette. Erről rá jutja nekem eszembe a gám­pási békekonferenc, amelyre a Lord Gyuri, Poén Kárél, Táki Jancsi és et komp., mint „béke gazdagok“ imvitirozták az orosz Csicserint és a német Wirth „béke kaldusokat“. Természetesen maguk elé rakták a házigazdák a „bárcheszt“. Ha hol­­ kezd csicseregni az orosz: „Mi is voltunk gazdag! De ez csak addig tartott, mig a Ti­rontok-i békeszerződés“. És odaszól a kallegájához a némethez: — Na csak rakjon ezt a társaságt ,,sto­­neck­ba“. O német berakta a „poéneket“ és ide szólt: — Ez egy „Poén“, de nem „kár érte!“ O Táki Jancsi mindjárt kojebált: „Oláh“ szolgája, határreszelő társaság! Lord Gyuri még „gyúrja“ a „kaldusokat“ a vesztett béke poén „kárért, de kár az angol­nak“ is csak­„angol“-mi edj ilyen béke érdekében! Még jutja eszembe edj anekdot. A Blattfuss Icig egyszer kérdezte az Iberciger Chájemtűl: — Hodj adhattál te egy rossz téli kabátért 3000 koronát? Feleli a Chájem: — Mert nem kért tübbet! — Te szamár­omi vagy, miért nem al­­kodtál ? — Azért, mert ezt okoztam, hodj pokkad­­jon meg mérgibe, amiért nem kért tübbet! Ide okozták ezt a győzők is, de most ük pokkadnak mérgükbe! Hát még, hodj pokkadnak akkor, ha az orosz elkezd „pukálni!“ Én azt mondom: — Kár volt Itáliából „potáliát“ csinálni, mert én ottol már rég tudtam, hodj a génoai béke konferencboi is: Géh-hozo­ i béke konferenc és nem igazi béke lesz! Tíz tálesszel: hajmáskéri és gördeszfalvi NULLER MEHL fővárosi metsző és lop­kodó zsidó. Oto irás! Felkhérek minden hitsarsost, gajt, gajtét és schikszétedjoránt, hodj jegyezzék el­ a künyvemet! Ha jó volt ingyen kocogni, legyen jó 15 karonát áldozni is! A zoj zo loch lében, hodj o morkukbo ko­­cognok, ho fugnok iátni, hodj 15 karonáért, vodjis „bagóért“ onnyit fagnak kocogni. Pénzt nem most, de eliijegyzést már azoti­­b a­khérek! — Az Ipolysági magyarok népgyűlése. (ELC) A Szövetkezett Ellenzéki Pártok hont­­megyei szervezetei (a Ker. Szoc. Párt és a Ma­gyar Kisgazda, Földmives- és Kisiparos Párt) a megye székhelyén, Ipolyságon f. hó 28.-án kö­zös politikai népgyűlést rendeznek. Az impozáns­nak ígérkező gyűlésen többek között felszólal­nak: dr. Lelley Jenő és Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselők, Petrogalli Oszkár a központi iroda igazgatója, Szappanos Lajos, dr. Csermák Ernő és Richter János volt képviselő. Há Alapítási év 1854.¥ MENYASSZONYI KELENGYÉK ÁRUHÁZ­A ® Alapítási év 1854. ^ KEMÉNY GÉZA KOSICE (KASSA) Qp m /T\ FŐ UTCA Állandó nagy raktárt tart tavaszi újdonságokban. Selymek- PÜSPÖKI »**{*% ^1^ /**}*% I ry^7 32__34 sz­ben, női gyapjukelmék, grenadinok, creponok, ruhavásznak, PALOTA vS?7 I I rWr7 I vv' zephirek, detain, és crettonokban. — Rumburgi vászon és I I \r­QJ \r chiffon minden szélességben — Külön szőnyeg, függöny, takaró és paplan-osztály. ^ L±J ­­c N­O .X 03 CZ) ^ Vn O cd *1 0) , Cft I u* :3s s 0) £ £­ S * I ^ 03 ^ 43 S 3 -Qm £ C­­­ r­a­ to­r­o­l 13 ^fü^Hu^

Next