Kárpáti Hiradó, 1933. március (10. évfolyam, 49-71. szám)
1933-03-01 / 49. szám
2. oldal Korláth Endre szenátor átfogó kritikája a podkrusi kormányzás felett (Folytatás.) A ZAVAR ÉS KÍNLÓDÁS KÖLTSÉGVETÉSE Ez az előttünk levő inlégköltségvetés amely a zavar, a kínlódás költségvetése, de nem az őszinte takarékosságé igazolja az ellenzék másfél évtizedes kritikáját. Ha intő szavunk kezdettől fogva meghallgatásra talál, legalább részben, úgy ma ebben a köztársaságban egészen más élet volna. NINCS MUNKAPROGRAM. Évek hosszú sora óta kérünk, követelünk munkaprogrammot, amely az egész állam területére kiterjedne. Ma a törvényhozás munkája az állami költségvetések megszavazásából, egynéhány idétlen gazdasági törvény megalkotásából — lisztkeverés, kenyérsütés — és az adóemelést, új adókat bevezető s az adóügyi eljárást megszigorító törvények lavinájának a közönségre való zudilásából áll, NINCS OLCSÓ HITEL. Ellenben semmi sem történik, amire a közönség különösen vár. Az ember egész könyvtárra való anyagot talál a cseh és a szlovák faj nemzeti egységéről, ami nagyon, de nagyon, tizedrangú kérdése a Csaszlau vidéki ipari munkás és árvás szlovák juhász számára. De másfél évtized alatt a kormány tagjai az ujjukat sem mozdították meg annak érdekében, hogy Kárpátalján és Szlovenszkón is ugyanolyan olcsó legyen a hitel, mint a kiváltságos történelmi országokban. Ma ebben a viszonylatban olyan aránytalanság van, hogy ez a kérdés az állam egységének elbírálásánál igen súlyosan esik latba. Kárpátalján és Szlovenszkón a pénzintézetek 12 százalékos alapon dolgoznak, de a költségekkel a hitel 14—sfi százalékba kerül. Ily alapon az adós a tőkét 7 év alatt visszafizeti a hitelezőnek. Újabb 7 év alatt másodszor fizeti meg a tőkét sajtóssága még mindig fennáll változatlanul. A történelmi országokban 7,8 százalékos alapon az az adós 11 év alatt ha ugyanannyit fizet, mint Szlovenszkón Kárpátalján tőketartozását is letörlesztheti. A cseh és a morva gazdaság részére a kamatfizetési differencia minimálisan 100 százalékos megtakarítást jelent,, mert így a Morván inneni és a Morván túli adósok helyzete úgy aránylik egymáshoz, mint 1,2, miután a szlovenszkói és kárpátaljai adós legalább kétszer akkora összeggel fizeti vissza tartozását, mint a cseh és morva adós. De a kormány ugyanilyen tudatos lehetetlenséget árul el a mezőgazdasági és ipari termelés diszparitásának megszüntetésénél is. A mi gazdánk nem ragaszkodik a magas búza és marha árához, ha ipari termékszükségletét olcsón szerezhetné be. A kartellek megrendszabályozására gondolok, amire nézve még csak kísérlet sem történt. koldussá tétele volt a kormány pénzügyi programmja. Hodzsa miniszter úr Kárpátaljának és Szlovenszkónak ezt a bűnös mellőzését most nyíltan beismerte a költségvetési bizottságban s mentségére azt hozta fel, hogy nálunk nem voltak meg azok az autonóm önkormányzati szerveink, amelyek a közmunkákat, mint vállalkozók végezhették volna. Ez Hodzsa-féle gonosz beállítás. Gonosz, mert a csehszlovák centralista kormány az oka, hogy a kárpátaljai autonómia ma is békediktátumban s az alkotmánytörvény holt betűjében van meg, de különösen gonosz azért, mert azt a kárpátaljai népet akarja tenni felelőssé a centralista kormány bűneiért és mulasztásaiért, amely nép másfél évtizede követeli az önkormányzatot. De különben gonosz beszéd ez an-nak a Hodzsa miniszternek a szájából, aki saját személyében és pártja, valamint pártjabeli miniszterei útján minden önkormányzati, autonómista törekvésnek legádázabb ellensége volt. A KÖNYÖRTELEN ADÓBEHAJTÁS A kormány Kárpátalja és Sztovenszkó elszegényítési politikáját ma sem adta fel, sőt abban egyenesen kitombolja magát a könyörtelen adóbehajtásokkal. A közönség között esetleg még meglevő utolsó készpénzt is elveszi. A kormány ez eljárásban a horibilis adóhátralékokra hivatkozik. Ezek összegét nem áll módomban ellenőrizni s csak annyit tudok, hogy a pozsonyi és ungvári vezérpénzügyigazgatóságok és a prágai pénzügyminisztérium is hét lakat alatt őrzik a titkot, hogy az adóhátralékokból menyi jut a történelmi országokra s mennyi a mi szegény népünkre. De ha megfontoljuk, azt, hogy a kormány nem épen példás szerénységgel az egész világot telekürtöli, hogy milyen hallatlan áldozatokat hoz Kárpátijáért (mert talán 10 vagon inségkukoricára vám- és vasúti szállítási kedvezményt adott, de a kukoricát a Verhovina lakosaival megfizettette) —, úgy másra nem következtethetünk, mint hogy az adóhátralékok mérlege a történelmi országokban aránytalanul kedvezőtlenebb, mint Kárpátalján. Ha a kormány mondhatná, bizonyára propagálná, hogy Kárpátalja nem fizet adót. Ezzel a valótlansággal azonban mégsem mer előállani a kormány, így titkolózásuk miatt kénytelenek vagyunk megállapítani deduktív utón —, hogy a történelmi országokban abszolúte és relative is az adóhátralékok sokkal nagyobbak, mint Kárpátalján és Szlovenszkón. (Folyt. köv.) AZ ELSZEGÉNYÍTÉS A közmunkák, az útépítések, vasútépítések, talajjavítások, vízszabályozás, villanyosítás, kórházak, és egyéb népjóléti intézmények építése terén másfél évtizede követelünk igazságos osztályrészt Kárpátalja és Szlovenszkó részére. A kormányrezsim azonban itt sem törődött az államegységgel és mint már évek előtt a Beregszászban 1928 október 11-én tartott kongresszuson kiszámítottam, súlyos milliárdokkal rövidítették meg Kárpátalját és Szlovenszkót, melynek szegényítése. Készül a nagy küzdelem Lollidon, febr. 28. A japán-kínai összecsapásnak a legújabb jelentések szerint IsiCO halottja van. A kínaiak 1000, a japánok 600 embert vesztettek. A japánok a Góbi sivatagon vonulnak át, míg a kínaiak főállásaikat erősítik és két szorosnál akarják felvenni a döntő küzdelmet a japánok- Pánik az amerikai pénzpiacon Pénzügyi diktátort neveztek ki s Fordtól remélik a helyzet megmentését Louidon, febr. 28. Amerikában a pénzügyi pánik teljes mértékben kitört. Még a legfizetőképesebb new- yorki bankok előtt is kigyó sorokban állanak a betétesek. A run városról városra terjed, úgyhogy az Egyesült Államok kormánya valutadiktátort nevezett ki, aki egyenesen a pénzügyminiszternek tartozik csak felelősséggel és jogában áll elrendelni a betétkifizetési tilalmat. A pénzügyi körök most abban reménykednek, hogy Ford legújabb állásfoglalása meg fogja menteni a helyzetet és visszaadja a betétesek bizalmát. Újabban több államban elrendelték a bankmoratóriumot. Mivel a lapok nem közölnek híreket, a közönség körében a legfantasztikusabb hírek járnak s New Yorkban az uccák sarkain tárgyalják a tömegek az eseményeket. Tömeges tifuszmegbetegedések a Verhovinán A munkácsi járványkórházba Zavadka (Verecke melletti) községből ismét egész sereg kiütéses tifuszost szállítottak be a fertőző betegeket szállító egészségügyi autón. Az orvosok előbb náthaláz tüneteit észleltek, a behatóbb vizsgálat után azonban megállapították, hogy tífusz döntötte ágyba a betegeket. Mivel a megbetegedettek között van két tanító is, a szolyvai járási hivatal elrendelte az iskola bezárását. Alsóvereckén az utóbbi napokban 13 hastifuszos megbetegedést konstatáltak. Az orvosok házkutatásokat tartanak, mivel sok helyen eltitkolják a megbetegedéseket. A Verhovinán állandóan pusztító kiütéses (éh)tífusz természetesen az éhínség következménye! — A Podkarpalszkáruszi Héber Iskolaegyesület Munkácson március hó 4-én 9 órai kezdettel a «Csillag»-szálló nagytermében purimi jelmezestélyt rendez. Két gyönyörű és értékes díj a legszebb jelmeznek és a szépségverseny nyertesének. Reklamálások a héber iskolában. KERPATI -RIREDO A kötelességteljesítés mintaképe dőlt ki vasárnap Munkácson. Meghalt Zazulics bácsi, a 72 éves toronyőr. Hosszú évtizedeken át a tűzoltó testület tagja volt. A legnehezebb szolgálati beosztásban látta el hivatását: egy nap szolgálat, egy nap pihenő, de minden éjjel ott kellett lennie a gör. kath. templom kupola-tornyában, amelyet rácsos erkély veszkörül Ha szolgálatban volt, nappal, éjjel, minden félórában körüljárta az erkélyt, kutató szemmel körbenézett a jól ismert város felett, tüzér volt és azt nézte, hogy nincs-e valahol baj, nem támadt-e tűz a város akármelyik távoli csücskében akkor, amikor a város nyugodt lélegzéssel aludt vagy épen ütemesen dolgozott. Egy darab hasznos középkor, a múlt egy érdekes rekvizituma felejtődött itt a toronyőrben, Zazulics bácsiban, aki 72 éves volt és a 80 körül járó Miszla bácsiban, aki még most is ellátja hivatását. Ketten valónak őrök és Zazulics bácsi vasárnap elköltözött az örök birodalomba. (Majdnem azt írtam, hogy az őrök birodalmába.) Minden embernek meg kell halni, ezt Zazulics bácsi is tudta, csak azt nem tudta megérteni az öreg, hogy miért akarják skartba tenni, amíg él, hogyan nélkülözhetik őt, aki úgy ismerte a város minden zegzugát — a háztetők távlatából — mint a tenyerét. Ki helyettesítheti őt? Lehet-e valaki pontosabb és lelkiismeretesebb nálánál? És ha elalszik az új ember és ha tűz támad, és ha leég egy ucca vagy a fél város? Van valami igen jó érzés a lelkiismeretes sáfárkodásban. Megnyugtató és felemelő érzés az: mások vagyonára, testi épségére vigyázni. Zazulics bácsi úgy őrködött a város felett, mint anya a gyermeke felett. Esti harangszóval altatta pis az öreg Miszla bácsival felváltva őrködöd álma felett. Amíg a polgárság nyugalomra hajtotta fejét és — talán — gond nélkül aludt, Zazulics bácsi ébren maradt, minden félórában kilépett a toronyajtón, körbesétált az erkélyen és fütyülővel jelezte, hogy ébren van, nyugodt alvásba hájcsulja a polgárságot. Elkergette a viharfellegeket és folyton szembenézett az az alattomos ellenséggel, a pusztító tűzzel. Ha szél fújt, ha vihar tombolt, ha eső vagy jég verte a száz láb magasan emelkedő torony kupoláját, Zazulics bácsi mit sem törődött mindezzel: mintha csak óramű lett volna, pontosan végezte hivatását. Hivatása felemelő volt és az évek és decenniumok hosszú láncolatában mint a nikotin megszokása, a vérébe ment át. Lassanként, igen, valósággal óramű lett Zazulics bácsi. Hivatásának óraműve. Minden másnap, nappal aludhatott csak otthon, éjjel állandóan ketten voltak a toronyszobában és felváltva őrködtek. Éber szendergéséből félóránként kelt Zazulics bácsi, sohasem mulasztott és egyszer sem késett, szolgálatában. Zazulics bácsi 72 éves volt és az idő vasfoga az ő szervezetét is kikezdte. Berozsdásodott az óramű. Nehezen járt. Az öreg szédítő magasba gyalogolt otthonról. Kedden este, szolgálata után, amint hazafelé vánszorgott, az utcán hirtelen megszédült és összeeesett. Jöttek ismerősei, a mentők, de nem akart a kórházba menni és lakására szállíttatta magát. 11 órakor szolgálatba állott. Betegen felkelt, és neki indult a toronyba. Fölfelé menet a lépcsőn azonban ismét összeesett. A hóna alatt hozott napi élelem kicsúszott, legurult, de ő öszszeszedte magát, fölvánszorgott szolgálati helyére és egész éjjelen át, másnap d. e. 11 óráig pontosan ellátta hivatását. Amikor társa, az öreg Miszla bácsi jelentést tett az esetről Katrics tűzoltó főparancsnoknak, utóbbi Blecha kormánybiztos hozzá.