Kárpáti Hiradó, 1941. július (18. évfolyam, 145-171. szám)

1941-07-01 / 145. szám

Kárpáti Híradó 2. oldal Kedd, 1941. VII. 1. szovjet hadsereg igen válogatott kö­telékei ellen folyt. A németek ma­kacs és hősies támadásokkal Lem­­bergtől nyugatra bevették az igen erős és legkorszerűbben megépített erődítményeket. Csapataink most gyorsan nyomulnak előre Lemberg felé. Ettől északra német páncélos hadosztályok Luckon keresztül előreküzdik magukat kelet felé. A légihaderő — amint a többi arcvo­­nalszakaszon — úgy itt is rendkívül nagy mértékben hozzájárult felderí­tésével és az ország mélyéből egy­re ideirányított ellenséges erők el­len végrehajtott halált megvető bá­­torságú támadásával hadseregünk győzelmes előnyomulásához. Az el­lenség véres veszteségei hallatlanul nagyok. Rengeteg ellenséges páncé­los harckocsit semmisítettünk meg, csak a Dubno körüli harcokban 215 páncélos harckocsi. Sok löveg, köz­te 42 legnehezebb, jutott zsákmány­ként kezeink közé. A Bialystoktól keletre elterülő térségen az előrehaladó hadműve­letek során két szovjet hadsereg most már minden oldalról körül van zárva. Bár ezek a hadseregek több napja tartó elkeseredett áttörési kísérletet próbáltak meg, a német hadsereg gyűrűje körülöttük óráról­­órára szűkebb lesz. Pár napon be­lül vagy megadják magukat, vagy pedig megsemmisülnek. Ezzel megpecsételődött annak a sok szovjet hadosztálynak a sorsa, amelynek az volt a rendeltetése, hogy Németország ellen centrális előretörést hajtson végre. Itt, a földön folyó harcokat a had­sereg gyalogos hadosztályai és a védőosztagos fegyvernem kötelékei vívják. A légihaderő romboló támadások­kal pótolhatatlan segítséget nyújt ezeknek a csapatoknak. Minszk közelében Páncélos kötelékeink és gépesített hadosztályaink a bialystoki meden­ce két oldalán előrenyomulva, el­érték a Minszk körüli térséget. Újabb nagy siker bontakozik ki. Hatalmas hadizsákmány A Szovjet­ Unió elleni bevezető hadműveletek a június 22—27 kö­zötti rövid idő alatt óriási eredmé­nyekre vezettek, bár lehetetlen most még a zsákmányt megközelí­tően is fölbecsülni. Az ellenség véres veszteségein kívül már most az első napokban több mint 40.000 fogoly került ke­zünk közé. Eddig több mint 600 zsákmányolt löveget számoltak össze. Részben megsemmisítettünk, részben zsákmányul ejtettünk 2233 páncélos harckocsit, köztük 46 da­rab 52 tonna súlyú legnehezebb pán­célkocsit. Ehhez hatalmas mennyi­ségű páncéltörő és légelhárító lö­veg, valamint géppuska, puska, gép­kocsi stb. jön még. Ezek a számok óráról-órára emelkednek. A zsákmány mennyisége hatal­mas mértékben szaporodik majd a most bekerített orosz hadsereg ka­pitulációja vagy megsemmisülése után. A német légihaderő a szovjet-orosz légierőkre ennek a háborúnak eddigi legmegsemmisítőbb csapását mérte. Vadászharci repülőgépek és a légvédelem a levegőben és a földön hét nap alatt 4107 szovjet repülő­­gépet semmisítettek meg. Ezzel szemben saját veszteségeink szűk határok között mozognak. Ezalatt légihaderőnk ugyanis 150 repülő­gépet vesztett. Azoknak a repülőgépeknek, pán­célos harckocsiknak és egyéb anya­goknak a hatalmas száma, melyek­nek megsemmisítése vagy zsákmá­nyolása a német véderő példás együttműködésének köszönhető, egyben hatásos és meglepő képet ad a birodalom határai mentén ke­leten föltornyosult veszély nagysá­gáról. Valószínű, hogy éppen az utolsó órában sikerült megóvni a középeurópai teret olyan veszede­lemtől, amelynek következményei beláthatatlanok lettek volna. A né­met nép bátor katonáinak valóban a legmélyebb köszönettel tartozik. Hétfői német jelentés 184 vörös és 13 angol repülőgép megsemmisítéséről Berlinből jelentik (Német Távirati Iroda). A német légihaderő a hétfőre virradó éjjel is folytatta eredményes támadásait a keleti hadszíntér repülőterei ellen. Minszk környékén és Lemberg körül összesen 48 vörös repülőgépet lőttünk le légiharcban és 114-et pusztítottunk e a földön. Berlinből jelentik (Német Távirati Iroda): A hétfőre virradó éjszaka az északnémet partvidék ellen támadó angol re­pülőgépek közül tizenhármat le­lőttek. Amint a Német Távirati Irodával közült, egy 22 szovjetorosz bombázóból álló kötelék június 28-án támadást intézett egy keleti német repülőtér ellen. Mind a 22 gépet lelőttük, úgyhogy egyetlen szovjet gép sem tért vissza. A vörösök alattomos harcmodora Berlinből jelentik. A német élcsapa­­tában kitűzték a fehér zászlót és azután­­ok az utóbbi két napon keleten messze a közeledő német katonákra tüzeltek, behatoltak a szovjet seregek közé. A A szovjetorosz kiserődökre is fehér le­­szovjetcsapatok alattomos harcmodorát bogókat tűztek, később aztán rálőttek mutatra, hogy a grodnói páncélos csak a németekre. Finn, spanyol, dán és norvég önkéntesek a Szovjet­ Unió ellen Zürichből jelentik: A Neue Zürcher számban jelentkezett önkéntes szolga- Zeitung helsinki tudósítója jelenti, látra a Szovjet­ Unió elleni harcra, hogy többezer finn diák hadiszolgálatra Koppenhágából jelentik. A dán nem­jelentkezett. Főleg küldöncbeosztást tett szocialisták önkéntes csapatokat kapnak, indítanak a bolsevisták ellen. Sevillából jelentik: A sevillai helyőr- Oslói jelentés szerint norvég ezred­es­ség tisztikara csaknem hiánytalan alakult a Szovjet­ Unió elleni harcra. BERCSENYI-MOZGÓ, UNGVÁR.­­ Kedden, szerdán, július 1­2-án királynőjének legszebb filme: Broadway szerenád Káprázatos kiállítású énekes, zenés, táncos revüfilm. Jeanette MacDonald a mo­dern zeneszámokon kívül a „Pillangókisasszony“ gyönyörű áriáit énekli a filmben. Csütörtöktől: Két szerelmes óra. — Francia filmsláger. Kedden, szerdán, július 1-2-án | RADIQ-MOZGÓ, UNGVÁR. A francia filmgyártás nagysikerű alkotása: Ultimátum Az 1914—18-as világháború egyik megrázó drámai epizódja.­­ Főszereplői: Erich von Stroheim, Dita Parie. Szerdán-csütörtökön . Az aran­yvároS. Film az amerikai polgárháború idejéből- Mély megdöbbenés Newyorkban Newyorkból jelentik: A német véderő főparancsnokság által az oroszországi hadműveletekről közzétett jelentések a newyorki lapokban mély megdöbbe­nést keltettek. Newyorkból jelentik: Hoover volt amerikai elnök rádióbeszédében azt ta­nácsolta, hogy az Amerikai Egyesült Államok őrizzék meg a békét. SZEMBEN A BOLSEVIKIEKKEL A BESZKID-HÁGÓNÁL (A magy.­­kir. haditudósítószázad közlése.) Csütörtökön éjszaka vág­tunk neki, hogy megmásszuk a Beszkid-hágót. Sűrű csöppekben esik az eső. Az ég sötét és csak a legnagyobb elővigyázatossággal kö­zelíthetjük meg közvetlen a vörös állásokkal szemben levő honvéd előőrsök vonalát. Halotti csönd. Körülbelül kétórai sötétben való­­tapogatódzás után érünk vezetőnktől kísérve, az elő­retolt tábori őrsökig. Csuromvize­sen foglaljuk el figyelőhelyünket és várunk. Hajnali 1 óra. Mellettem jobbra és balra sátor­­lappal borított, nagyszerűen rejtett honvédek figyelik az előttük elhú­zódó bolseviki állásokat. Egy szót sem szabad váltani, nehogy a túl­oldalon valamit is észrevegyenek. Nagyon jól vagyunk leplezve, mert — amint később a parancsnokságon elmondották — a bolseviki járőr alig 50 lépésnyire haladt el az őrs előtt és nem vett észre semmit. A percek csigalassúsággal múl­nak, most már 1 óra 45 percet mu­tat az órám világító számlapja. Hajnali 2 óra után elállt az eső és a sűrű sötét felhők szakadozni kezdenek. A honvédekről lekerül a sátorlap. Fél 3 órakor megtörténik a váltás. Új emberek érkeznek és akiket leváltanak, sötét árnyékként tűnnek el a sűrűségben. Éjjel 3 órakor szél­­kerekedik, szétzavarja a felhőket s pirosan kel föl közöttünk a nap. Most áthatol­hatatlan párás köd éti a környező hegyeket, de rövidesen fölszáll. Az őrsparancsnokkal távcsövön figyeljük az előttünk elhúzódó tere­pet. Semmi lesz. Madarak fütyül­nek, köszöntik a fölkelő napot. — Balra! — súgják — és arra fordulnk. Valóban, nem messze tő­lünk gályákká! rosszul leplezett fu­tóárkot veszek észre. Úgy látszik váltás van. Mozgolódás, szurony­­csillogás látszik, majd rohamsisako­kat látok. Most elbújnak és másutt bukkannak föl. — Valami történik odaát — súgja a mellettem levő honvéd. A nap most már ragyogó fénnyel szórja tele a festőién szép tájat. Alig te­relem másfelé tekintetem, a távol­ból ágyudörgés, majd közelebbről gépfegyver kattogása hallatszik. Támadás? Két honvéd előrekúszik vagy 100 métert. Én is velük tartok. Itt még jobb a kilátás, mert a völgyben elhúzódó utat is ki lehet venni tisztán. Az úton zárt rendben gyalogság és fogatolt tüzérség menetel. Hat ló is alig bírja a lejtős úton a lőszer­kocsikat, amelyek súlyos terhükkel csak lassan haladnak. Amint figye­lem őket, egyszerre látom, hogy egy lovas vágtat a sor közepe felé és kancsukával végigvá­g az embe­reken. — Látta? — kérdezi a honvéd. — Igen — súgom vissza. A hon­véd megvetően tekint feléjük. Eb­ben az arcrándulásban benne volt a magyar ember minden józansága. ‘Ezek az alföldi fiúk tisztában van­nak a bolsevizmus népbolondításai­­val... A visszavonuló oszlopnak most vége szakadt, órám mutatója rohan a 7 óra felé. Most új megfigyelőhelyre me­gyek át. A Beszkid-hágótól nyu­gatra, mintegy 2 km-re egy másik tábori őrshöz jutunk. Vele szemben, túl a határon község van, azt­ figye­lem. Minden csöndes. Úgy látszik nincs benne egy élő lélek sem. De aho­gyan tovább figyelek, látom, hogy egy lomposfar­kú kutya vonszolja fáradt testét a község főutcáján. Utóbb az első háznál valami moz­golódik . .. Úgy látszik vörös kato­nák. Valóban azok, mert kevéssel utóbb három vörös katona fut a ház fala mellett. Az előretolt tábori őrs parancs­noka azt mondja, hogy velünk szemben kirgizek és kozákok van­nak. Közeledik a járőr a kijelölt út­vonalon. Fölváltásra jönnek. Néhány héttel ezelőtt azonban nem így állt a helyzet a magyar határon, akkor páncélos hadtest ál­lott itt velünk szemben és hírszer­zők azt is jelentették, hogy ejtőer­nyősök is gyülekeztek. Tehát két­ségtelenül támadásra készültek, ho­lott a moszkvai rádió állandóan a békéről szórta a híreket. Amikor azonban a német támadás meg­indult, a román arcvonalra irányí­tották a vörös páncélosokat, kozák és kirgiz ezredek kerültek a he­lyükre. Most váratlanul motorbúgás sza­kítja meg a csöndet. Messziről nagy magasságban három vörös repülő­gép közeledik felénk. Alig haladnak el fölöttünk, légelhárító ütegeink lőni kezdik őket. Erre még maga­sabbra emelkednek, majd eltűnnek szemeink elől. Légelhárítóink még egyre szólnak, majd újból csönd. Kúszva húzódunk vissza. Ami­kor az erdőbe érünk, fölegyenesed­ve folytatjuk utunkat és így érjük el a Beszkidi-utat, amely eddig vas­­útilag is összekötötte Magyarorszá­got a Szovjet­ Unióval. Itt­ is minden csöndes, pedig nagy nap van! Az imént hozta meg a te­lefon a hírt, hogy a budapesti rádió a reggeli hírközlésében t­udtul adta, hogy Magyarország hadiállapotba került a Szovjet­ Unióval. Amikor ennek híre terjedt, a hon­védek egyszerre fölvillanyozód­tak, s azt hitték, máris indulni lehet. Várjon odaát tudják-e már ezt az újságot? Aligha, mert nem mozdul semmi. Az alagút, amelyen keresztül a vasút Lavocsneba vezetett, ép. Teg­nap azonban robbanásokat­ hallot­tak, s amint később kiderült, az oro­szok az alagúttól pár méternyire három helyen is fölrobbantották a pályatestet. Ezt hallották a mieink. Ragyogóan süt a nap. A mi olda­lunkon fát hordanak és teheneiket legeltetik a békés ruszinok. A túlsó oldalon halotti némaság. Amíg ná­lunk az új, boldogabb Európáért dolgoznak, ott túl maholnap temetik a földreszállott poklot, amely láng­ba akarta borítani Európát. Amikor küldetésem végetért és visszatérőben voltam, magyar bom­bázók, vadászgépektől kísérve húz­tak el a kék magyar égen Lavocsne felé... !

Next