Kárpáti Hiradó, 1941. július (18. évfolyam, 145-171. szám)
1941-07-01 / 145. szám
Kárpáti Híradó 2. oldal Kedd, 1941. VII. 1. szovjet hadsereg igen válogatott kötelékei ellen folyt. A németek makacs és hősies támadásokkal Lembergtől nyugatra bevették az igen erős és legkorszerűbben megépített erődítményeket. Csapataink most gyorsan nyomulnak előre Lemberg felé. Ettől északra német páncélos hadosztályok Luckon keresztül előreküzdik magukat kelet felé. A légihaderő — amint a többi arcvonalszakaszon — úgy itt is rendkívül nagy mértékben hozzájárult felderítésével és az ország mélyéből egyre ideirányított ellenséges erők ellen végrehajtott halált megvető bátorságú támadásával hadseregünk győzelmes előnyomulásához. Az ellenség véres veszteségei hallatlanul nagyok. Rengeteg ellenséges páncélos harckocsit semmisítettünk meg, csak a Dubno körüli harcokban 215 páncélos harckocsi. Sok löveg, közte 42 legnehezebb, jutott zsákmányként kezeink közé. A Bialystoktól keletre elterülő térségen az előrehaladó hadműveletek során két szovjet hadsereg most már minden oldalról körül van zárva. Bár ezek a hadseregek több napja tartó elkeseredett áttörési kísérletet próbáltak meg, a német hadsereg gyűrűje körülöttük órárólórára szűkebb lesz. Pár napon belül vagy megadják magukat, vagy pedig megsemmisülnek. Ezzel megpecsételődött annak a sok szovjet hadosztálynak a sorsa, amelynek az volt a rendeltetése, hogy Németország ellen centrális előretörést hajtson végre. Itt, a földön folyó harcokat a hadsereg gyalogos hadosztályai és a védőosztagos fegyvernem kötelékei vívják. A légihaderő romboló támadásokkal pótolhatatlan segítséget nyújt ezeknek a csapatoknak. Minszk közelében Páncélos kötelékeink és gépesített hadosztályaink a bialystoki medence két oldalán előrenyomulva, elérték a Minszk körüli térséget. Újabb nagy siker bontakozik ki. Hatalmas hadizsákmány A Szovjet Unió elleni bevezető hadműveletek a június 22—27 közötti rövid idő alatt óriási eredményekre vezettek, bár lehetetlen most még a zsákmányt megközelítően is fölbecsülni. Az ellenség véres veszteségein kívül már most az első napokban több mint 40.000 fogoly került kezünk közé. Eddig több mint 600 zsákmányolt löveget számoltak össze. Részben megsemmisítettünk, részben zsákmányul ejtettünk 2233 páncélos harckocsit, köztük 46 darab 52 tonna súlyú legnehezebb páncélkocsit. Ehhez hatalmas mennyiségű páncéltörő és légelhárító löveg, valamint géppuska, puska, gépkocsi stb. jön még. Ezek a számok óráról-órára emelkednek. A zsákmány mennyisége hatalmas mértékben szaporodik majd a most bekerített orosz hadsereg kapitulációja vagy megsemmisülése után. A német légihaderő a szovjet-orosz légierőkre ennek a háborúnak eddigi legmegsemmisítőbb csapását mérte. Vadászharci repülőgépek és a légvédelem a levegőben és a földön hét nap alatt 4107 szovjet repülőgépet semmisítettek meg. Ezzel szemben saját veszteségeink szűk határok között mozognak. Ezalatt légihaderőnk ugyanis 150 repülőgépet vesztett. Azoknak a repülőgépeknek, páncélos harckocsiknak és egyéb anyagoknak a hatalmas száma, melyeknek megsemmisítése vagy zsákmányolása a német véderő példás együttműködésének köszönhető, egyben hatásos és meglepő képet ad a birodalom határai mentén keleten föltornyosult veszély nagyságáról. Valószínű, hogy éppen az utolsó órában sikerült megóvni a középeurópai teret olyan veszedelemtől, amelynek következményei beláthatatlanok lettek volna. A német nép bátor katonáinak valóban a legmélyebb köszönettel tartozik. Hétfői német jelentés 184 vörös és 13 angol repülőgép megsemmisítéséről Berlinből jelentik (Német Távirati Iroda). A német légihaderő a hétfőre virradó éjjel is folytatta eredményes támadásait a keleti hadszíntér repülőterei ellen. Minszk környékén és Lemberg körül összesen 48 vörös repülőgépet lőttünk le légiharcban és 114-et pusztítottunk e a földön. Berlinből jelentik (Német Távirati Iroda): A hétfőre virradó éjszaka az északnémet partvidék ellen támadó angol repülőgépek közül tizenhármat lelőttek. Amint a Német Távirati Irodával közült, egy 22 szovjetorosz bombázóból álló kötelék június 28-án támadást intézett egy keleti német repülőtér ellen. Mind a 22 gépet lelőttük, úgyhogy egyetlen szovjet gép sem tért vissza. A vörösök alattomos harcmodora Berlinből jelentik. A német élcsapatában kitűzték a fehér zászlót és azutánok az utóbbi két napon keleten messze a közeledő német katonákra tüzeltek, behatoltak a szovjet seregek közé. A A szovjetorosz kiserődökre is fehér leszovjetcsapatok alattomos harcmodorát bogókat tűztek, később aztán rálőttek mutatra, hogy a grodnói páncélos csak a németekre. Finn, spanyol, dán és norvég önkéntesek a Szovjet Unió ellen Zürichből jelentik: A Neue Zürcher számban jelentkezett önkéntes szolga- Zeitung helsinki tudósítója jelenti, látra a Szovjet Unió elleni harcra, hogy többezer finn diák hadiszolgálatra Koppenhágából jelentik. A dán nemjelentkezett. Főleg küldöncbeosztást tett szocialisták önkéntes csapatokat kapnak, indítanak a bolsevisták ellen. Sevillából jelentik: A sevillai helyőr- Oslói jelentés szerint norvég ezredesség tisztikara csaknem hiánytalan alakult a Szovjet Unió elleni harcra. BERCSENYI-MOZGÓ, UNGVÁR. Kedden, szerdán, július 12-án királynőjének legszebb filme: Broadway szerenád Káprázatos kiállítású énekes, zenés, táncos revüfilm. Jeanette MacDonald a modern zeneszámokon kívül a „Pillangókisasszony“ gyönyörű áriáit énekli a filmben. Csütörtöktől: Két szerelmes óra. — Francia filmsláger. Kedden, szerdán, július 1-2-án | RADIQ-MOZGÓ, UNGVÁR. A francia filmgyártás nagysikerű alkotása: Ultimátum Az 1914—18-as világháború egyik megrázó drámai epizódja. Főszereplői: Erich von Stroheim, Dita Parie. Szerdán-csütörtökön . Az aranyvároS. Film az amerikai polgárháború idejéből- Mély megdöbbenés Newyorkban Newyorkból jelentik: A német véderő főparancsnokság által az oroszországi hadműveletekről közzétett jelentések a newyorki lapokban mély megdöbbenést keltettek. Newyorkból jelentik: Hoover volt amerikai elnök rádióbeszédében azt tanácsolta, hogy az Amerikai Egyesült Államok őrizzék meg a békét. SZEMBEN A BOLSEVIKIEKKEL A BESZKID-HÁGÓNÁL (A magy.kir. haditudósítószázad közlése.) Csütörtökön éjszaka vágtunk neki, hogy megmásszuk a Beszkid-hágót. Sűrű csöppekben esik az eső. Az ég sötét és csak a legnagyobb elővigyázatossággal közelíthetjük meg közvetlen a vörös állásokkal szemben levő honvéd előőrsök vonalát. Halotti csönd. Körülbelül kétórai sötétben valótapogatódzás után érünk vezetőnktől kísérve, az előretolt tábori őrsökig. Csuromvizesen foglaljuk el figyelőhelyünket és várunk. Hajnali 1 óra. Mellettem jobbra és balra sátorlappal borított, nagyszerűen rejtett honvédek figyelik az előttük elhúzódó bolseviki állásokat. Egy szót sem szabad váltani, nehogy a túloldalon valamit is észrevegyenek. Nagyon jól vagyunk leplezve, mert — amint később a parancsnokságon elmondották — a bolseviki járőr alig 50 lépésnyire haladt el az őrs előtt és nem vett észre semmit. A percek csigalassúsággal múlnak, most már 1 óra 45 percet mutat az órám világító számlapja. Hajnali 2 óra után elállt az eső és a sűrű sötét felhők szakadozni kezdenek. A honvédekről lekerül a sátorlap. Fél 3 órakor megtörténik a váltás. Új emberek érkeznek és akiket leváltanak, sötét árnyékként tűnnek el a sűrűségben. Éjjel 3 órakor szélkerekedik, szétzavarja a felhőket s pirosan kel föl közöttünk a nap. Most áthatolhatatlan párás köd éti a környező hegyeket, de rövidesen fölszáll. Az őrsparancsnokkal távcsövön figyeljük az előttünk elhúzódó terepet. Semmi lesz. Madarak fütyülnek, köszöntik a fölkelő napot. — Balra! — súgják — és arra fordulnk. Valóban, nem messze tőlünk gályákká! rosszul leplezett futóárkot veszek észre. Úgy látszik váltás van. Mozgolódás, szuronycsillogás látszik, majd rohamsisakokat látok. Most elbújnak és másutt bukkannak föl. — Valami történik odaát — súgja a mellettem levő honvéd. A nap most már ragyogó fénnyel szórja tele a festőién szép tájat. Alig terelem másfelé tekintetem, a távolból ágyudörgés, majd közelebbről gépfegyver kattogása hallatszik. Támadás? Két honvéd előrekúszik vagy 100 métert. Én is velük tartok. Itt még jobb a kilátás, mert a völgyben elhúzódó utat is ki lehet venni tisztán. Az úton zárt rendben gyalogság és fogatolt tüzérség menetel. Hat ló is alig bírja a lejtős úton a lőszerkocsikat, amelyek súlyos terhükkel csak lassan haladnak. Amint figyelem őket, egyszerre látom, hogy egy lovas vágtat a sor közepe felé és kancsukával végigvág az embereken. — Látta? — kérdezi a honvéd. — Igen — súgom vissza. A honvéd megvetően tekint feléjük. Ebben az arcrándulásban benne volt a magyar ember minden józansága. ‘Ezek az alföldi fiúk tisztában vannak a bolsevizmus népbolondításaival... A visszavonuló oszlopnak most vége szakadt, órám mutatója rohan a 7 óra felé. Most új megfigyelőhelyre megyek át. A Beszkid-hágótól nyugatra, mintegy 2 km-re egy másik tábori őrshöz jutunk. Vele szemben, túl a határon község van, azt figyelem. Minden csöndes. Úgy látszik nincs benne egy élő lélek sem. De ahogyan tovább figyelek, látom, hogy egy lomposfarkú kutya vonszolja fáradt testét a község főutcáján. Utóbb az első háznál valami mozgolódik . .. Úgy látszik vörös katonák. Valóban azok, mert kevéssel utóbb három vörös katona fut a ház fala mellett. Az előretolt tábori őrs parancsnoka azt mondja, hogy velünk szemben kirgizek és kozákok vannak. Közeledik a járőr a kijelölt útvonalon. Fölváltásra jönnek. Néhány héttel ezelőtt azonban nem így állt a helyzet a magyar határon, akkor páncélos hadtest állott itt velünk szemben és hírszerzők azt is jelentették, hogy ejtőernyősök is gyülekeztek. Tehát kétségtelenül támadásra készültek, holott a moszkvai rádió állandóan a békéről szórta a híreket. Amikor azonban a német támadás megindult, a román arcvonalra irányították a vörös páncélosokat, kozák és kirgiz ezredek kerültek a helyükre. Most váratlanul motorbúgás szakítja meg a csöndet. Messziről nagy magasságban három vörös repülőgép közeledik felénk. Alig haladnak el fölöttünk, légelhárító ütegeink lőni kezdik őket. Erre még magasabbra emelkednek, majd eltűnnek szemeink elől. Légelhárítóink még egyre szólnak, majd újból csönd. Kúszva húzódunk vissza. Amikor az erdőbe érünk, fölegyenesedve folytatjuk utunkat és így érjük el a Beszkidi-utat, amely eddig vasútilag is összekötötte Magyarországot a Szovjet Unióval. Itt is minden csöndes, pedig nagy nap van! Az imént hozta meg a telefon a hírt, hogy a budapesti rádió a reggeli hírközlésében tudtul adta, hogy Magyarország hadiállapotba került a Szovjet Unióval. Amikor ennek híre terjedt, a honvédek egyszerre fölvillanyozódtak, s azt hitték, máris indulni lehet. Várjon odaát tudják-e már ezt az újságot? Aligha, mert nem mozdul semmi. Az alagút, amelyen keresztül a vasút Lavocsneba vezetett, ép. Tegnap azonban robbanásokat hallottak, s amint később kiderült, az oroszok az alagúttól pár méternyire három helyen is fölrobbantották a pályatestet. Ezt hallották a mieink. Ragyogóan süt a nap. A mi oldalunkon fát hordanak és teheneiket legeltetik a békés ruszinok. A túlsó oldalon halotti némaság. Amíg nálunk az új, boldogabb Európáért dolgoznak, ott túl maholnap temetik a földreszállott poklot, amely lángba akarta borítani Európát. Amikor küldetésem végetért és visszatérőben voltam, magyar bombázók, vadászgépektől kísérve húztak el a kék magyar égen Lavocsne felé... !