Munkás Ujság, 1921 (3. évfolyam, 15-44. szám)
1921-04-14 / 15. szám
PODKARPATSKA-RUSI NEMZETKÖZI SZOCIALISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA. Ujhorod (Ungvár), 1921. április hó 14. IIi. évfolyam. 15. szám. A Habsburg kaland vége! A magyar trónról már egyszer elkergetett élősdi ismét vissza akart mászni a királyság kényelmes jólétébe. A több mint két esztendeje garázdálkodó munkásgyilkosok és herélők egy koronás bitang vezetése alatt óhajtották tovább folytatni förtelmes gazságaikat. A Prónaiak, a Héjasok, az Ostenburgok és Lehárok király után vágytak. A kísérlet nem sikerült. Az agyalágyult Habsburg eltakarodott magyar földről, elparancsolta onnan az az egységes tömegakarat, mely az utódállamokban kialakult, amellyel egyetért az elnyomott magyar közvélemény is. A kísérlet arra volt alapítva, hogy a magyarság egységesen fog leborulni az agyalágyult Habsburg bálvány elé. Ez esetben állítólag nem fejtett volna ki sem a kis, sem a nagy antant nagyobb ellenvetést a kísérlettel szemben. Lehet hogy igaz. Nem tudjuk Nincs is kizárva, hogy a titkos diplomácia ravasz kis játékai esetleg támogatták volna Lehárék királyfogását. Egy azonban egészen bizonyos. A Habsburgok évszázados gyilkos uralmát sem a magyar földön, sem az utódállamokban többé visszaállítani, vagy állandósítani nem lehet. A tömegeknek nem király, nem hadúr, nem udvari pompa, hanem a kapitalista járom alól való felszabadulás az ideálja. Ezt a királyok nem szokták hozni. A királyok látható fejei dísszel és pompával felruházott reprezentálói a kapitalista államhatalomnak. A Habsburg viszszatérésével a magyar forradalomnak a fejlődése viszszatolódott volna. Változást annyiban hozott volna e pucs sikere a magyar munc skásság életébe, hogy most már nemesek a király nevében, hamm a király jelenlétében gyilkoltak, akasztottak és heréstek volna tovább. Nem is lett volna indokolt Horthy urat ebben a і munkájában felváltani. Meg і is értjük az ő felháborodását és abból folyó tiltakozását. Nálánál még egy Habsburg sem lehet elve- stemültebb és gonoszabb, tehát a királyi jogokat és kötelességet, dacára a családi hagyományoknak, ő sem töltheti be jobban. Ő éppen eleget gyilkolt, elég könnyet ontott ahhoz, hogy Magyarországon király lehessen. Büszke és dicső magyar nemzeti király Nem is értjük ezt a hülye Habsburgot. Hagyja csak Horthyt. Majd végeznek vele azok, illetve azoknak testvérei, akiknek eddig ő fonta a nyakára a kötelet. Az egész világ munkásságának szemmel látható forradalmasodása közepén milyen szánalmas otromba kis komédia ez a trónfoglalási operett-komédia. A Habsburg kísérlettel egyidejűleg leplezi le egyik bécsi újság azt az irredenta összeesküvést, melyet Szlovenszkó és Ruszinszkó ellen készítenek elő a herélőkés lovagjai. Kész tervvel kerülnek napfényre, amelyet tiszti betyárok készítettek el támadás esetére. Úgy látszik a húsvéti kísérletezés és a támadási terv között okozati összefüggés van. Hát csak próbálkozzanak. Dacára annak mások inzultusnak és szenvedésnek, amely a munkásságot az itteni reakciótól érte a munkásság teljesen egységesen fog fellépni annak a célnak az érdekében, hogy ezt a mostani magyar betyár világot kiirtsa a föld színéről. Jól tudják ezt itt is, ott is. Odaát jó lesz ha számolnak a munkásszolidaritás erejével, ideát pedig okos dolog lesz, ha ezzel a tuddattal nem élnek vissza. Malone — az angol Liebknecht. Angliának is megvan a maga Liebknechtje. Az angol parlamentben, melyben nemcsak az angol, hanem úgyszólván az egész világ munkássága számára kovácsolják a bilincseket, ime szintén akadt egy munkásképviselő, aki bátran szembeszállva az egész úgynevezett közvéleménnyel, az uralkodó osztálynak bátran az arcába merte vágni, a kezigűtés tetteivel merte hirdetni, hogy a parlament tényleg csak fecsegő bódé, hogy igazi forradalmár a képviselői immunitást nem saját biztonságának növelésére, hanem forradalmi munkájának hatékonyabbá tételére használja fel. „Az orosz forradalom megmutatta nekünk" — állapította meg Malone elvtárs, egy az Albert Hallban, a „Kezet el,Oroszországtól“ bizottság által egybehívott népgyűlésen,j—■ hogy milyen a ..humbugparlament“. De nemcsak a parlamentről mondotta el Malone elvtárs őszintén, hogy nem alkalmas a speciális kérdés megoldására, hanem mindjárt meg is jelölte a megoldás egyetlen lehetőségét. „Kapitalizmus és szocializmus sohasem köthetnek békét sem nemzetközileg, sem ebben az az országban. Csak a kapitalizmus megsemmisítésének árán szabadulhat fel az ország munkásosztálya.“ Malone elvtárs iradalmi szereplése azt mutat hogy a forradalmi feszültség bizonyos fokán minden ország munkásosztálya felszire hozza a maga bátor szószólóját és előharcosát, a maga Liebknechtjét. Malone elvtárs pere és elítélése — hat hónapot kapott — viszont azt bizonyítja, hogy a burzsoáziának mindenütt csak egyetlenegy eszköz áll rendelkezésére a forradalom bátor előhírnökei elleni harcban: a nyílt erőszak, eleinte a börtön, később mikor a forradalmi veszély növekszik, az orgyilkosság. Úgy mint Liebknecht vértanúsága a német forradalom menetét csak meggyorsította, Malone elvtárs börtönbevetésének is ép az ellenkezője lesz az eredménye, mint amit az angol „demokrácia“ remél. Lapunk mai száma 4 oldal. Miért kell összeköttetés Oroszországgal ? Oroszországot a hároméves imperialista háború, majd utána a forradalom romboló viharai gazdaságilag a legnehezebb helyzetbe juttatták a föld összes civilizált országai között. A fiatal fejletlen oroszországi kapitalizmus ipari és mezőgazdasági felszerelése úgyszólván teljesen tönkrement. Ilyen körülmények között látszólag logikus az a következtetés, hogy ennekaz országnak, amely azonkívül óriási belső megrázkódtatásokon ment keresztül, el kell veszítenie gazdasági és politikai függetlenségét, a legszánandóbb sorsú kolóniába kell sülyednie. És mi történt a valóságban ? Az, hogy ma Oroszországban a szociális termelés sorra győzi le a nehézségeket; az, hogy Tanácsoroszország ma az összes államok közül egyedül független a tőke hatalmától és mint félelmetes ellenség áll vele szemben. Ugyanekkor a „győző“ és a „legyőzött“ országokat a hűbéri viszonyoknak olyan kibogozhatatlan szálai tartják összekötözve, hogy függetlenségükről beszélni utópia. Százával zárják be az ipari üzemeket, a raktárak tömve vannak áruval és nincs vevő , a