Munkás Ujság, 1921 (3. évfolyam, 15-44. szám)

1921-04-22 / 16. szám

2. oldal Perecseny összmunkássága — Leszámolnak az árulókkal ! — A proletáriátus ellen megindított burzsoá offenzívában a fizetett szociáldemokraták végzik a rohamcsapat szerepét. Aljas rágalmakkal esztelen mesékkel, tudatos hazugságokkal ostromolják a forradalmi proletáriátus sziklaszilárd várát, hogy azután az egységet megbontva, könnyebb legyen a burzsoázia dolga. A szociáldemokratáknak itt-ott sikerrel is jár a munkájuk, azonban a Puza-huszároknak, a szocializmustól és a munkásmozgalmaktól ,a függetleneknek ez már kevésbbé fog sikerülni. Az őrnagyi és tanácsosi párt nagy fába vágja fejszéjét és bár Ausch Izidort is faltörő kosul szegődtették, nem fog sikerülni azt a munkát elvégezniük, amelyet kenyéradó gazdájuk, a burzsoázia elvár tőlük. Példa erre a perecsenyi munkásság határozata, amely a következőkép szól: Perecseny szervezett összmunkássága az 1921. évi április hó 14. napján tartott össztaggyűlésen egyhangúlag elhatározta, hogy szervezetlen munkásokkal, valamint rendbontó elemekkel tovább dolgozni nem akar és a szervezet ellen irányuló mindennemű akciót a legnagyobb erély- a szervezeti egységért i lyet fog lehetetlenné tenni. Szent fogadalommal fogadja, hogy a proletáriátus hatalmas küzdelmében méltó formában kiveszi részét és rendíthetetlen hittel kitart tovább a világ dolgozóinak felszabadításáért küzdő III. Internacionálé mellett. Mély megvetéssel nézi bizonyos Puza nevű őrnagy komolytalan csörtetését és sajnálattal van aziránt a pár félrevezetett és megfizetett egyén iránt, akik tudatos rosszindulattal, vagy öntudatlanul bár, de a burzsoázia szekértolóivá lettek. A perecsenyi összmunkásság el fog követni mindent, hogy az öntudatlanokat felvilágosítsa, a lepénzelt burzsoá bérencekkel pedig kíméletlenül le fog számolni, dacára annak, hogy más jelentéktelen módon is igyekszik a gyárigazgatóság a sztrájkot kiforszírozni, így elvette a munkásaitól azt a helyiséget, hol eddig értekezleteiket tartották Egy alkalommal pedig „titokzatos“ kezek elvágták a gépszijjakat, hogy ne lehessen dolgozni. A munkások elmentek a csendőrségre és a nyomozás sürgős megindítását követelték. Neumann raktárnok azonban — a munkácsi Leszámítoló Bank és a frigyesfalvai gyár vezérének a fivére — a nyomozás beszüntetését kérte a csendőrségtől. A munkások elhatározták, hogy személyes elégtételt vesznek a sérelmekért. A munkácsi párttitkárságnak nehéz munkájába került, míg lebeszélte őket a tervükről. De nem szabadengedni az eseményeknek ezen az úton való továbbfejlődését. Az iparfelügyelőség kötelessége azonnal intézkedni, hogy a bankigazgató úr és fivérének rémuralma meg is szűnjék Frigyesfalván és a gyár a legrövidebb időn belül kényszerigazgatás alá kerüljön. A frigyesfalvi éhhalál-gyár. A vajúdó burzsoázia érzi már életének utolsó perceit és mindent elkövet, hogy megmentse magát, meghosszabbítsa életét s új lehetőségeket adjon kizsákmányolásának. A pusztulás elől való menekvésnek egyetlen módját pedig abban látja, hogy igyekszik a proletariátus rabláncát még szorosabbra fűzni. Frigyesfalva kapitalistái hűen ragaszkodnak a munkáltató tőkések tízparancsolatához s olyan nyomorba kényszeritették halálgyárukban dolgozóelvtársainkat, hogy a legszelídebb báránynak is ökölbe szorul a keze. A frigyesfalvai gyár igazgatósága annak idején megállapodást létesített munkásaival, hogy hetenként legkevesebb négy napot rendszeresen dolgoztatni fog. Ezzel szemben már hosszú idő óta пега dolgoznak többet a munkások heti két napnál. Már ez egymagában is elég ok a legkétségbeejtőbb nyomorra.*A gyárigazgatóság azonban még más módon is gondoskodott a munkások jólétéről, mert a gyárigazgatóságnak jó szíve van. Leszállította a munkabéreket annyira, hogy egy szakmunkás napibére legföljebb 25 korona. Heti két napos munkával megkeres tehát havonta 200, mondd kettőszáz koronát. Ennek igazolására leközöljük egyik legjobban kereső elvtársunk bérivének adataiból a következőket : 1921. február 11-én különböző levonások után kézhez kapott 148 korona 4 fillért, legközelebbi fizetését már csak március 23-án kapta s ekkor — szintén a levonások után — 201 korona 95 fillért kapott kézhez. Ezek az adatok vérlázító nyomorról tesznek tanúságot. Azonban, mondottuk már, a gyárigazgatóság jószivü s gondoskodik munkásainak élelmezéséről is. Négy kilogramm kenyérlisztet osztanak szét havonként a dolgozók között, de csak úgy, ha 4 kilogrammkukoricalisztet is vásárolnak, mégpedig "négy koronájával, holott a piacon a legmagasabb ára két korona. Mi tudjuk jól, miért taszítja egyre rettentőbb nyomorba munkásait a gyár., Ki szeretné kényszeríteni az elkeseredett emberedből a sztrájkot, hogy azután csendőreivel kizárhassa őket s még ennél is olcsóbb munkaerővel pótolja. A munkásság azonban nem hajlandó beugrani a gondosan megásott verembe. MUNKÁS UJSAG „Nem akarunk függetlenek lenni !“ Ürül a fészek, amely még teli sem volt. Még csak meg se tudtak melegedni benne, akik véletlenül beletévedtek s máris fejvesztve menekülnek a feléjük táruló ölelő karok elől. Úgy látszik már, hogy a förtelmes Mihály melengető keblére nem vágyik egyetlen szolyvai munkás sem. Nem kell ez a rossz szagú, terjedelmesen csúnya kebel senkinek se, akárhogy kelleti magát s akárhogy forgatja szemeit a gazdája. Voltak, akik az üldözés első pillanatában megijedtek és a förtelmes Mihály- Puza féle burzsoá — viszontbiztosító cég eresze alá menekültek. De az eresz nagyon gyönge volt s akik alája bújtak, most inkább kifutottak a viharba, semhogy rájuk szakadjon Puzáék eresze. Ami a legjobban elijeszti a munkásságot a Horthy és a prágai burzsoázia által egyenlő jól támogatott „párt“-tól, az a független vezérkar örökös denunciálása. Nincs nap, hogy ne jelentenének fel valakit a rendőrségen, ne kívánnák valakinek a letartóztatását. Legutóbb vasárnap követett el aljas denunciálást a független vezérek szolyvai „párt”-ja. Elvtársaink meg akarták beszélni a május elsejei ünnepségekhez szükséges előkészületeket s a megbeszélésen részt kellett volna 16. szám. venni a szolyvai nőcsoportnak is. Elvtársaink nagy csapatban együtt mentek a megbeszélésre s ütjük — akarva, nem akarva — a független szocialisták párthelysége előtt vezetett el. Mikor a függetlenek meglátták fölvonuló elvtársnőinket, értesítették a csendőrséget, amely azután fegyveres erővel zavarta meg az ünnepség előkészítését. A csendőrök megnyugtatták a munkásságot, hogy ők tudják, milyen igazságtalan dolgot követtek el, de parancsuk van a függetlenek utasításának teljesítésére. Csak így tovább! Akkor a munkásság be fogja látni, hogy Puzáék valóban függetlenek a proletárérdekektől és ami őket függetlenné teszi, az a kapitalisták zsoldja. Elárulták az angol bányászok sztrájkját. A küzdő táborok teljes hadi készültséggel állottak szemben egymással. Felvonultatta mindkét fél a legveszedelmesebb harci eszközeit és mielőtt a két tábor döntő ütközetben egymásra csaphatott volna, árulás történt. El árulták a „vezérek“ a munkások jogos harcát, ütközet előtt feladták az állásokat. A sztrájk előzményei ismeretesek. A bányatulajdonosok a munkásság bérének 50 százalékos leszállításával akarták megoldani a helyzetet. A bányászok ebbe nem mentek bele, életszínvonaluk leszállításával nem voltak hajlandók a megrokkant kapitalizmust talpraállítani. Sztrájkba léptek. A sztrájk jogossága mellett döntöttek a vasúti és szállító munkások is és szolidaritásukról biztosították a bányászokat. Április 15-én d. e. 10 órakor kellett volna az általános sztrájknak kezdődnie, azonban az utolsó percben „sikerült“ a vezetőknek egyezséget kötni. Lloyd George azon kijelentésére, hogy a kormány hajlandó a bérek ideiglenes állami kiegészítéséről tárgyalni, Goesling, a szállítómunkások szervezete nevében, Thomas pedig a vasutasok képviseletében az általános sztrájk elhalasztása mellett döntött, így a bányászok magukra maradtak. A munkásárulásban megőszült Hendersonoktól, Thomasoktól, Goeslingektől nem várt egyebet a világ tettekre készt forradalmi munkássága. Árulásukkal az angol munkásság előtt is lehullott róluk a lepel. Elvtársak! Elvtársnők! Lépjetek be a dalárdába!