Uj Közlöny, 1929 (51. évfolyam, 45-156. szám)

1929-02-22 / 45. szám

Meztelen görlök a bíróság előtt Antwerpenből írják, hogy a Hip­­podrom-színház rendkívüli esemé­nyek színhelye vo­lt. A törvényszék három tagja jelent meg jegyzővel, ügyésszel és előadóval. Azonnal fel­­költötték az igazgatót, aki még aludt. — Önt feljelentették — szólt hoz­zá a törvényszék elnöke — mert olyan előadásokat tart, amelyek sú­lyosan sértik a közerkölcsiséget... Ugyanakkor a törvényszék elnö­ke elrendelte, hogy a rendőrség em­berei azonnal vezessék elő azokat a fiatal leányokat, akik esténkint fel­lépnek a színpadon. A táncosnők ijedten bújtak ki ágyukból és nem tudták, mi lehet az oka ennek a szokatlan razziának. Amikor a fiatal hölgyek mind együtt voltak, a törvényszéki elnök megnyitotta a tárgyalást. ■ — Igaz-e az — kérdezte a tör­vényszéki elnök —­, hogy önö­k min­den fátyol, vagy lepel nélkül jelen­nek meg a színpadon. — Ez igaz — felelték szepegve a hölgyek. — Igaz-e az — hangzott a máso­dik kérdés —, hogy önök saját aka­ratukból lépnek ilyen módon a kö­zönség elé? — Ez is igaz — volt a válasz. Az elnök megigazította evikkerét és feltette a harmadik kérdést. — Hát mi készteti önöket arra, hogy így meztelenül megjelenjenek a színpadon. A görlök összenéztek és eleinte nem tudtak válaszolni, de aztán ne­kibátorodtak és egymásután elmon­dották,­hogy a pénzkereset az, ami őket arra indítja, hogy a színpadon megjelenjenek. — A testünk szép — jelentette ki az egyik görl egész őszintén — s minthogy ezzel pénzt lehet keresni, hát... keresünk! A bíróság most elrendelte, hogy játszák el az inkriminált jelenetet. A színpadot kivilágították és meg­kezdődött annak a jelenetnek az el­játszása, amelyet az ügyészség in­kriminált. Noha kissé hűvös volt, a leányok levetkőztek. A meztelenség valósággal tobzó­dik ezekben a jelenetekben és ezen­felül olyanokat mondanak és tesz­nek, ami a bűnre izgatja a képzele­tet. A védő azzal argumentált, hogy a meztelenség sohasem erkölcstelen­ség, csak azok számára az, akik mindig az erkölcstelen dolgokra gondolnak. A bíróság az ügyésznek adott iga­zat. Ítéletében megtiltotta a revü to­vábbi előadását s ezenfelül a szerzőt két hónapi fogházra ítélte. A szerzőt még aznap letartóztatták. * Lakatos József kozmetikája a Korzón Uzhorod legújabb és legmo­dernebbül berendezett ilynemű sza­lonja. Vas- és vizondollálás, haj­vágás. Hajfestésben és tartósondo­­lálásban specialista. A manikürt, pe­dikürt és arcápolást Varga Ilonka el­sőrangú perfekt munkaerő végzi. Bel- és külföldi kozmetikai cikkek állandóan raktáron. Szives párt­fogást kér: Lakatos József, hölgy­­fodrász. A bécsi fodrász-világkon­gresszuson aranyéremmel és dísz­oklevéllel kitüntetve. * і „A vádtanács és a munkácsi villanyper“ Pres. 426/9/29. • Helyreigazítás Az 1914. évi XIV. t. cikk 20. §-a alapján kérem az 1929 február 7-én megjelent 32. lapjukban , »A vád­tanács és a munkácsi villanyper« cím alatt közzétett cikknek a legkö­zelebbi számukban, ugyanazon a he­lyen, ugyanazon betűkkel való hely­reigazítását. Nem igaz, hogy a munkácsi vil­lanytelep elleni bűnügyben a vádlot­tak elfogultsági kifogást emeltek Ku­­bicek Rudolf vezető államügyész el­lett, mivel a vádat, a kifogások meg-­­­tételekor az illetékes referens, Dr. Jiskra államügyész képviselte. Uzhorodi államügyészség, 1929 február 19. Kubicek, s. k. vezető államügyész. „Úgy indulunk útnak, mintha a háborúba mennénk...“ Beszélgetés a franciaországi bányákba távozó munkásokkal Uzhorodon, a Masaryk téren van az állami munkaközvetítő hivatal, melyet az utóbbi hetekben gyakran keresnek fel falusiak, egész Ruszin­­szkóból, akik Franciaországban vagy Belgiumban kivánnak munka­­alkalomhoz jutni. Ott álldogálnak a hideg februári délelőttökön az épü­let előtt s várják, mikor kerül rájuk a sor, mikor kapják kézhez az írást, mellyel aztán útnak indulhatnak az ismeretlen országok felé,­­ hogy ke­nyérre valót küldhessenek az itthon­­maradottaknak. Az egyik csoport már megkapta a várt igazolványokat, a nyúttarcú fa­lusi szegények kerekre nyitott szemmel bámulják a papírokat, egyik másik hümm­ög, csóválja a fe­jét, aztán beszélgetésbe elegyednek egymással, nem vitatkoznak, mon­­dókájukat meleg testvéri érzés fűti át, kis családot képeznek így együtt, érthető, hisz mindnyájan részesei az ismereetlen sorsnak, mely reájuk várakozik a messze idegenben. — Aztán nem fáj a szívük kihagy­ni hazájukat? Apró, savószínű emberie vála­szol. A szegények nyomorúságos helyzetét ecseteli s szavai mögött a Gond ördöge öltögeti horgas nyel­vét. Hol itt a kivezető ut? ... —■ Nincs munkaalkalom sehol. Dolgoznánk, de nem fogadnak fel. Az erdőben 8—10 koronát fizetnek egy napra, ennyiért igazán nem ér­demes megfagyasztani magunkat... Elmegyünk, megpróbáljuk, hátha megsegít az isten bennünket. Azt gondolja valaki, hogy szívesen me­gyünk? Nem. Mindnyájan családos emberek vagyunk s fáj elhagyni szeretteinket. Dehát nekünk nem szabad ilyesmire gondolnunk! Ott­hon, család — szegény embernek ott­­ van otthona és hazája, ahol kenyér­hez jut... — A lelkünk szerint beszél —­­mondják kórusban és helyeslően bó­logatnak a többiek. Elhallgatnak. A szegény, idegenbe induló emberek szeme elhomályosul. Eszükbe jut az asszony, a gyere­­k­kék... Az otthon, melynek barátságos melegét sokáig nélkülöni fogják. — Bizony úgy indulunk el, mintha a háborúba mennénk — töri meg a csendet egyikük, jól megtermett em­ber, arcán a szörnyű vérzivatar so­ha el nem múló jegyével, hatalmas forradással az arcán. — De hát ne­künk menni kell, mert az éhség nagy úr és lopni nem akarunk. Beszélgetés közben elmondják még, hogy Franciaországban, bá­nyákban fognak dolgozni, körülbelül 30 frankot kapnak majd naponta. Keresetükből levonják az útiköltsé­get, de azért számítanak arra, hogy naponta 10 frankot félretehetnek az itthonmaradottak számára.­­ Szegényesen valahogy majd csak kijönnek belőle az otthoniak. Igaz, hogy 10 frank nagyon kevés, de jobb mint semmi... Arcuk elborul, szívüket összeszo­rítja a fájdalom. Menni kell, menni. A francia bányák szája éhesen tá­tong ... És bányásznak lenni kacér­kodást jelent a halállal. Lehet, visz­­szajönnek mind, lehet, sokan nem látják viszont többé szeretteiket s elbukva a szörnyű kenyérharcban, francia földben pihenve fognak ál­modni a sebesvizü patakról, vadvi­rágos rétekről, a zúgó erdőkről, a­­ hóval koronázott büszke hegycsú­csokról, Ruszinszkóról, erről a gyö­­­­nyörű gazdag országról, mely még mindig nem tud elég kenyeret adni І szülötteinek ... (K.) Mielőtt letartóztatták volna, megszökött ezredétől egy katona, akire több betörést bizonyítottak Az Uzhorodon állomásozó 12. tü­­zérezred egyik közkatonája,Kubicek, Bedfik 22 éves, prerovi illetőségű fiatalember vakmerő módon meg­szökött ezredétől és ismeretlen hely­re távozott. A szökött katona külön­böző bűncselekményeket, így töb­bek között több betörést követett el, aztán, amikor gyanúba fogták és rá­bizonyították a betöréseket, mielőtt a katonai fogházba szállíthatták vol­na, kereket oldott. Kubicek Bedfich aprólékos gon­dossággal készült a szökésre s leg­utóbbi betörése alkalmával, melyet egy tisztviselő kárára követett el, civilruhát is szerzett be. A bűnös út­ra tért katona, mielőtt őrizetbe ve­hették volna, megszökött. Civilru­hába öltözött és sikerült elhagynia a kaszárnyát, anélkül, hogy valaki is észrevette volna. Midőn szökését felfedezték, már ki tudja hol tartóz­kodott. A katonai hatóságok körözőlevele alapján a járási csendőrség széles­körű nyomozást indított a szöke­vény tartózkodási helyének felderí­tése érdekében, de eddig még ered­mény nélkül. Miután az a gyanú, hogy Kubicek még nem hagyta el Uzhorodot, az elmúlt éjjel fegyveres járőrök cirkáltak a városban és raz­ziát tartottak a szállodákban, azon­ban a szökevénynek sehol hire-ham­­j­­a sem volt. Hlinka kormány­rekonstrukciót remél A belpolitikai eseménytelenségben szenzációként hatott Juriga és Тu­’ manek nemzetgyűlési képviselőnek a szlovák néppártból történt kizárá­sa. Ebben az ügyben a Vecerni List munkatársa nyilatkozatot kért Hlin­­ka Andrástól, a szlovák néppárt ve­zérétől, aki elmondotta, hogy a két képviselő kizárása egyhangúlag, templomi csöndben történt. Akik nem jöhettek el az ülésre, azok távi­ratban járultak hozzá a határozat­hoz. Az illetők semmi közösséget nem akarnak a két emberrel. A szlo­vák néppárt szemében — folytatta Hlinka — teljesen közömbös az, hogy a kizárt képviselőket megfosztják-e mandátumuktól, vagy sem. Nekünk csak az a fontos, hogy ne végezhes­sék mérgező munkájukat a szlovák nép között. A Tuka-ügyben egyszer már kijelentettem, hogy én és a pár­tom mellette állunk, amíg semmi sem bizonyul reá, azonkívül attól is függ a dolog, mivel és hogyan vá­dolják. Megerősíthetem végül, hogy Gazsik dr.. miniszter benyújtotta le­mondását és a legközelebbi jövőben várjuk a kormány újjászervezését. Itt írjuk meg, hogy, hír se­rint, a szlovák néppárt a Najman miniszter távozásával megüresedő vasútügyii­ minisztériumra aspirál, azonban en­nek a tárcának betöltése felől a koa­líciós pártok még nem döntöttek. Egy belga falu különös szenzációja Brüsszelből jelentik. Egy 37 esztendő előtt meghalt apácának, Jeanne Castenetnek sírját exhumál­ták egy belga faluban, Tilleurben. Ti­lleur érdeklődő asszonyai kimen­tek a temetőbe, amikor az exhumá­lást végezték. Ők vitték szét azután a hírt a csodálatos felfedezésről a faluba. 1891-ben halt meg, mint apácafő­nöknő. Ezek szerint 37 esztendeig nyugodott sírjában. Elképzelhető, hogy milyen nagy volt nemcsak az egyszerű falusi nép, de a­­ hatósági személyek csodálkozása is, amikor a nyitott sírban teljes épségben ta­lálták az apáca holttestét, mintha csak néhány perccel előbb halt vol­na meg. Jeanne Castenet öltözéke is épségben maradt, sőt fehér kemé­nyített főkötőjén se látszott nyoma annak, hogy 37 esztendeje nyugo­dott­­sírjában.. . A Kapos ucca végért a régi sorompónál háztelek !­­ Bővebbet a doboz- DSQ ■ ' 6 gyár irodájában­­ (Jókai ucca 5) * Express-autójárat, Roznava Kosice között fűtött kényelmes lux kocsikkal. Indul naponta a vasúti­l­lomásról Roznaván 7.40 és 14. órakor, Kosicéről 8 és 15 órakor. A­teldíj ink a kézipodgyásszal 40 Menetidő 1 és fél óra. Helyelőjel­zés Roznaván Neumann vasüzle­ten, telefon 11. és 52. Kosicén Au Omnia, Vörösmarthy tér 8. tel. 8

Next