Zsidó Néplap, 1938. január-június (18. évfolyam, 1-22. szám)

1938-04-15 / 14-15. szám

2 ­ A magyar zsidótörvény húsz százalékos numerus clauzust állapít meg a zsidóság részére A közhivatalokban numerus nullus a zsidóságra A törvényjavaslat ellentmondó része — Elrendelték a rituális vágatás tilalmát. — Budapest. A magyar kormány beterjesztette a zsidó törvényja­vaslatot a k­épviselőháznak, melyet a képviselőház alighanem minden változtatás nélkül meg fog szavaz­ni, tekintve, hogy azt a többségi kormánypárt terjesztette be. A törvényjavaslat szerint a saj­tónál, színházban, filmnél stb. a zsidók száma nem lépheti túl a 20 százalékot, mely arányt az ügyvé­di, orvosi, mérnöki kamaráknál is be kell tartani. A kereskedelmi és ipari vállalatoknál és bankokban (a zsidó vállalatoknál is!) a tiszt­viselői karban szintén érvényes ez a numerus clauzusz. A zsidó tiszt­viselők illetményei ma csak 20 szá­zalékot tehetnek ki, ami azt jelenti, hogy magasabb tisztviselő még eb­ben az arányszám­ban sem lehet zsi­dó. Állami, városi és egyéb közhi­vatalokban azonban egyáltalában nem lehetnek zsidó alkalmazottak. A törvényjavaslat kivételt tesz azokkal a zsidókkal, akik 1919 előtt áttértek a keresztény vallásra, eze­ket teljes jog­ű magyaroknak tekin­tik és a numerusz clauzusz nem vonatkozik reájuk. Ugyancsak ki­vételt képeznek a volt zsidó front­­harcosok, háborús rokkantak és ezek fiai, akikre nem vonatkozik a numerusz clauzusz. Ezzel szemben, akik 1919 után keresztelkedtek ki, azok zsidóknak számítanak. A törvényjavaslat érthető kon­­sternációt keltett zsidó és bizo­nyos nemzsiidó körökben is. Mert pld. az egységes kormánypártnak magának is állítólag 65 olyan kép­viselője van, akire rokonság miatt, vagy pedig mert zsidó vállalatok­ban van­nak érdekelve — kellemet­len ez a numerus clauzusz. Állító­lag ezeket a képviselőket el fogják tanácsolni a pártból. A törvény­javaslatnak különben is ellentmondó tartalma van. Mert az a tény, hogy a 1919 év előtti ki­­keresztelkedettek egyenjogú ma­gyaroknak számítanak, azt jelenti, hogy a zsidóságot vallási közösség­nek veszik, viszont, minthogy az­ ezutáni ki­ker­e­s­z­t­el­k­edet­t­ek­e­t már nem tekinti magyaroknak, azt mu­tatja, hogy a zsidóságot külön faj­nak, vagy nemzetiségnek minősí­tik, ami nem kis zavart fog okozni a magyar zsidóság kebelében. Fenti törvényjavaslattal egyide­jűleg a hivatalos lap­ közölte a ma­gyar kormány rendeletét, melynek értelmében tilos vágómarhát elő­zetes kábítás nélkül levágni. Ez a rendelet a rituális vágatás betiltá­sát jelenti egész Magyarország te­rületére. Egy lengyel író felpofozta a legnagyobb zsidó származású lengyel költőt, mert antiszemita­­ellenes költeményt irt L­e­ng­y­elors­z­ágb­an Slo­m­inszky Antont tartják a jelenkor legna­­gyobb lengyel költőjének. Slomin­­szky unokája annak a zsidó Zélig Slominszkynek, aki a nyolcvanas évek zsidó Haszkala-mozgalomnak egyik oszlopa és a 19. század egyik legkiválóbb tudósa volt. Félig Szlo­minszky fia már kikeresztelkedett és igy ennek fia, Slonimszky An­ton lengyel költő már mint keresz­tény jött a világra. Ez a zsidó származású lengyel költő nemrégen egy lángoló haza­fias költeményt írt, amelyben irgal­matlanul ostorozta az antiszemitá­kat, akiket a lengyel nemzet és szabadság sírásóinak nevezett. E napokban Spohorszky lengyel író megkérte Szlomimszkyt, hogy egy fontos ügyben szeretne vele beszélni, miért is jöjjön el a varsói Zimienska-kávéházba. Amikor Slo­nimszky gyanútlanul elment a ta­lálkára és belépett a kávéháziba, Spohorszky rárontott, kétszer egy­másután arculütötte és így szólt: — Zsidócska, többé nem fogod a lengyel nemzetet szidalmazni! Érdekes, hogy Lengyelország szá­mos ünnepelt költője és írója zsi­dó származású, így zsidó szárma­zású volt Mickievics és zsidószár­mazású Lengyelország másik jelen­kori zsidó költője, Julián Tuvim is. Ő azonban szigorúan kerüli a zsidó témákat és egyáltalában nem foglalkozik zsidó problémákkal. ESS HI óhajt-e olcsóbb villamos áramot? I­I Úgy vegye igénybe a PRE­­­I lakástarifáját I ! A Harmadik Birodalom - számokban Nem a harmadik birodalomról általában fogunk ezúttal szólni, ha­nem csak annak zsidó vonatkozá­sairól. Szomorú számok fognak felsorakozni, s ezek a szomorú szá­mok még szomorúbb tényeket tár­nak fel. Amikor a mostani rezsim birtok­ba jutott, Németországban 570.000 volt a zsidók száma. Az ú­j rezsim — nem is csak képletesen — kezd­te kiűzni a zsidókat s ma 370.000-re apadt az eredetileg 200.000-rel több zsidó lakosság. Még 370­ 000 zsidó is sok ahhoz, hogy mind kivándoroljon, úgyhogy egyelőre a náciknak le kell mon­dani a teljesen zsidómentes Né­metországról. Ők maguk arra szá­mítanak, hogy a 370.000 zsidó kö­zül körülbelül 100 ezer fog még ki­vándorolni. Számítás­ba veszik a halálozási statisztikát is, amely azt mutatja, hogy körülbelül 5—6.000 zsidó hal meg évenként. Am­i a ki­vándorlást illeti, az a 100.000 em­ber sem m­enne egyszerre, öt esz­tendőre teszik azt az időt, amely alatt Németország zsidósága közül 100.000 kivándorolhat. Hogy az ottmaradottak, hogyan élnek, azt körülbelül tudja az egész világ. A vezető gazdasági pozíci­ókból, iparból, kereskedelemből igyekeznek kizárni őket és termé­szetes, hogy ez nagyrészt sikerül is nekik. Legutóbb a valamikor híres német könyvkereskedelemből zár­ták ki a zsidókat és legközelebbi programjuk a német utazó keres­kedő és házaló­ kereskedelem „megtisztítása“. A zsidók társadalmi tevékenysé­ge Némeországban ma négy terü­letre szorítkozik: az iskolaügy, a hivatásra való képzés, a kivándor­lás és a jótékonysági akció. Mi­rajim tanulságai 1. Fáraó. Ennek a szónak jelen­tése az egyiptomi nyelven „a nagy ház“. Szóval ez olyan kifejezés, mint a­mikor a szultán helyett azt mondották „a magas porta“ és a pápa helyett „a szentszék“. A bib­lia régi könyveiben soha nincs meg­jelölve, hogy milyen Fáraóról van szó, így volt ez szokás Egyiptom­ban is. Csak­ a későbbi bibliai ira­tokban (a Királyok könyvében) ta­. látjuk a Fáraót közelebbről megje­lölve. (Necho, Chofra). 2. Micrajim. Az ajim rag a hé­berben a páros számot fejezi ki pl. énáji­m=két szem, jadájim=két kéz. Maguk az egyiptomiak is or­szágukat kettős földnek (felső és alsó Egyiptom) nevezték. Ezt az elnevezést a Biblia nagyszerűen ad­ja vissza. 3. Mose. E név egyiptomi jelen­tése némelyek szerint: „fiú“, mint például: Ra­mses, azaz Ka-fia. Sok­kal helyesebb a következő magya­rázat: Mo (Ifia) se (a tónak) „a tó fia“, azaz a „Nilusfia“. Ez tehát egészen megfelelne a Biblia magya­rázatának, amely szerint „Mose“ annyi mint a „vízből kihúzott“. A kis Mózest az anyja egy kis ladikba tette. Ez a ladik héberül: téva. Ez a szó egyiptomi nyelvben „szent ládát“ jelent, amelyben bál­ványszobrot szoktak eltenni. Ami­kor tehát Mózes anyja egy ilyen szent ládába helyezte el a kis gyer­meket, azt akarta elérni, hogy a Nílus partján sétáló egyiptomi val­lásos kötelességének tartja a kegy­szeres ládának kihalászását. Ez így is történt. Mindez azt bizonyítja, hogy a Biblia elbeszélései megőrizték egyiptomi koloritjukat, és így tehát teljesen lehetetlen, hogy évszáza­dokkal később írták volna, mint ezt a biblia kritika állítja, mert ak­kor megszűnt már az eleven kap­csolat az egyiptomi élettel. A. S. Jahuda, a madridi egyetem tanára. A zsidó iskolában ma a 39.000 zsidó diák közül­ 26.000 tanul. Hivatásra évenkint 5­6.000 zsi­dó fiatalembert képeznek ki. Kivándorlói évenkint kerek szám­ban hatezret támogatnak. Külön fejezet a zsidó jótékony­ság. Az idei télen­ 82.000 zsidóról kellett a jótékonysági akciónak gondoskodnia. Ebből a 82.000-ből 51 százalék olyan, hogy egész esztendőben tá­mogatásra­­szorul. Hangsúlyozni kell, hogy a nagy kivándorlás elle­nére a támogatásra szorulók szá­ma nem csökken. A zsidó hitköz­ségek évenként mintegy 30.000 már­kás költségvetéssel dolgoznak és maga a berlini zsidó hitközség, a maga 160.000 zsidó tagjával olyan költségvetést mutat, amely jóval nagyobb, mint a Jewish Agency költségvetése. A­­szomorú helyzet láttára felve­tődik a kérdés: meddig bírják ezt? Ők maguk ezt a kérdést nem vetik fel, fáradhatatlanul dolgoznak a si­vár jelen mellett, meg a jövőn is.

Next