Bérmunkás, 1925. május-december (3. évfolyam, 326-357. szám)
1925-08-01 / 339. szám
I ANYA- ÉS CSECSEMŐVÉDELEM HORTHY MAGYARORSZÁGON. BUDAPEST.—A “keresztény nemzeti megújhodás” első napjaiban a kurzus legényei megrohamozták a Kerületi Munkásbetegsegélyző Pénztárt is, régi kipróbált tisztviselőinek nagy részét hivatalukból elzavarták s a nyeregbe jutott első kurzuskormány egyik legsürgősebb feladatának tekintette, hogy fölfüggessze a pénztár autonómiáját, vagyis teljesen kikapcsolta a pénztár intézéséből az érdekelt felek minden befolyását. A munkásbiztosító pénztár ügyeit azóta a kormány diktatórikus eszközökkel intézi. A következménye ennek a helyzetnek: a munkásbiztosítás teljes csődje, az intézmény teljes leromlása, ahonnan a munkásság ma nem sok jót várhat a maga számára. A mai szomorú és lelketlen helyzet megvilágítására szolgál az alábbi eset is, amely egyben arról tesz tanúbizonyságot, hogy miképpen intézik a kurzusban hivatalosan az anya- és csecsemővédelmet. Szerkesztőségünkhöz intézett levelében a következőket írja egy munkás apa, aki féltékeny gonddal őrködik felesége és gyermeke sorsa fölött: “A múlt hetekben más állapotban levő feleségem a Rókus-kórházban vetette föl magát szülésre, a Kerületi Munkásbetegsegélyző Pénztár terhére. Hogy gyermekünk megszületett, nem várták be az időt, amíg feleségem a gyermekágyból fölépül, hanem minden tiltakozás ellenére 6 nap múlva kitették, noha hivatalosan megállapított idő 11 nap. Az idő előtti kierőszakolt fölkelésnek az lett a következménye, hogy feleségemnél olyan komplikációk álltak be, amelyeket nem lehetett otthon, szegényes lakásunkon megfelelő módon kezelni. Orvosi tanácsra feleségemet újra a Rókus-kórházba vittem, hová föl is vették, de kétnapi kezelés után átutalták a Kun utcai “Dologkórház”-ba. Ebben a kórházban — még ma sincs megállapítva miért és kinek a rendelkezésére — feleségemet csecsemőjével együtt a fertőző betegek osztályán helyezték el. Úgy látszik, hogy az eset az inspekciós orvos lelkiismeretét valamiképpen megmozgatta, mert amikor feleségemhez bementem, azt mondotta, hogy ha feleségem és gyermekem élete nekem kedves, azonnal vitessem ki a kórházból őket, egyben tudomásomra adta, hogy már ő intézkedett is, hogy a gyermeket vegyék el az apjától és a betegség tartamára helyezzék el a Gyermekvédő Liga menhelyén, mert ha a ragályos betegségek közül egyik is megámadja a gyermek gyönge szervezetét, hamarosan végez vele. Természetesen se aeleségemet, se a gyermekemet nem hagyom ott egy percig sem, mindkettőjüket handoztam, most — cselédet nem tarthatok s ápolónőre se futja a keresetem — tehát magam gondozom őket. Miután ilyen körülmények között munkába nem járhatok, úgy tartom el magamat és családomat, hogy bútoraimat adogatom el. A betegsegélyzőnek 15. év óta vagyok tagja s most, hogy szükségem volna rá, és családom igényjogosult is, teljesen elhagyottan és egyúttal tönkretetten állunk.” Ez a panasz teljesen megvilágítja azt a helyzetet, amelybe a munkásbiztosítás ügye jutott a kurzus uralma alatt. A munkások érdekeivel nem törődnek, sehol senki nem felelős semmiért, mert hiányzik minden ellenőrzés, ami az autonómia idején megvolt. A munkások fizetik a belgpénztári járulékaikat, de szükség esetén nem számíthatnak rá, hogy a törvény által biztosított jogokban is részesülni fognak. Bika. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYA MEGHALT. NEW YORK.—Meghalt Jacob Richter, az Amalgamated Clothing Worker volt tisztviselője, aki nemrég szabadult ki a Columbusi börtönből, ahová azért zárták, mert az 1922-iki sztrájkban ellen valló rabok szerint, a sztrájkolókat arra biztatta, hogy a sztrájktörőket verjék el. A börtönből nem lehetett megmenteni és a kormányzói kegyelmet is csak akkor kapta, amikor már halála előtt állott. A cincinnatii izraelita kórházban halt meg. KIZÁRTÁK A KÁLYHAMUNKÁSOKAT. • READING, Pa.—A munkásokat kizárták, mert egyik részük sztrájkba lépett a 15 százalékos béremelésért, a benmaradt más szakmabeliek nem akarták a sztrájkolók munkáját elvégezni. A cég valamenynyiüket elküldte. A munkások kitartanak. W. J. Bryant hamar elfelejtik, mert egy lépéssel sem vitte előre az emberiség haladását. A legnagyobb hívei fogják elfelejteni leghamarább. A MUKÁSOK TILTAKOZNAK A DEPORTÁLÁS ELLEN A NEW ZEALANDI UNIÓNOK TAGSÁGA KÉNYSZERÍTI A VEZÉREKET NOEL LYONS TÁMOGATÁSÁRA. WELLINGTON, New Zealand.—Kelletlenül bár, de a uinok vezérei előtérbe kényszerültek Noel Lyons, I. W. W. tag védelme mellé, akit deportálni akarnak az ausztráliai hatóságok. Nagy tömeggyűléseket tartanak, amelyen a radikális emberek és a radikális irodalom beengedését követelik. Lyon munkástársnak azért gyűlt meg a baja az ausztráliai hatósággal, mert a “Manuka” hajó legénységét arra tanította, hogy lassan dolgozzanak, mert a gyorsan dolgozó munkás hamar meghal. Egyik helybeli kapitalista lap a következőképpen számol be az ügyről: “A munkásszervezeteknek egy küldöttsége kereste fel a miniszterelnököt, J. G. Coatest, és az igazságügyminisztert Sir Francis Bellt, hogy tiltakozzanak annak a Lyonsnak a deportálása ellen, aki prominens volt nemrég a Manuka-féle zavaroknál és a deportálási törvény megváltoztatását kérték olyan formán, hogy a deportálás alatt levő ember fellebbezhessen az ítélet ellen; továbbá azt is kérték, hogy bizonyos radikális irodalom behozatala ellen fennálló tilalmat szüntessék meg. A miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány szándéka kitartani a törvény mai értelmezése mellett, miszerint New Zealand népének meg legyen a joga meghatározni, hogy ki jöjjön és ki ne jöhessen az országba. Azt is kijelentette, hogy a bomlasztó veszedelmes doktrínákat nem engedik elterjeszteni az országban. A küldöttség kifejtette, hogy ha a kormány nem akarja megszüntetni a jelenlegi törvényt, akkor módosítsa olyanformán, hogy a deportálás alatt álló egyén törvényszéki tárgyalást kapjon. A Lyon ügy nem az első eset, mert egy embert már deportáltak veszedelmes tanok hirdetése miatt. A Lyonon kívül még négy I. W. W. ember volt a hajón, a Manuka fűtői között. A küldöttség szónoka részletesen ismertette a Manuka hajón történteket, azt bizonyították, hogy Lyonsnak semmi köze a dologhoz nem volt a munkájának otthagyása után. S a hajóra kiragasztott bizonyos I. W. W. felhívások nem Lyons birtokában voltak és a talált irodalom is mások tulajdonát képezték. A küldöttség szónoka hangsúlyozta, hogy nem ért egyet az I. W. W.-val, sem a kommunizmussal s a küldöttség egyetlen tagja sem híve ezen tanoknak. Lyons a fizetett paraziták ellen is beszélt, amely kategóriában kétségtelenül őtet is beleszámította, mint a tengerész unionok központi titkárát (a küldöttség tagjai a legismertebb munkásvezérek voltak), valamint a küldöttség többi tagjait is, akik mind magas állásokat töltenek be. Amióta elhagyta a hajót Lyons, gyűléseken beszélt ugyan, de nem mondott olyasmit, amiért deportálni lehetne. Azután a szónok előadta az igazságügyminisztériumban tartott tárgyalás eredményét és azzal fejezte be beszédét, hogy a miniszterelnököt a törvény megváltoztatására kérte a demokrácia érdekében. A küldöttségnek egy másik szónoka is támogatta a kérelmet arra hivatkozva, hogy semmi hasznos célt úgy sem szolgál, az ország élete érdekében. A küldöttség mindegyik tagja amellett érvelt, hogy törvényes és alkotmányos módszerekkel akarnak gazdasági és politikai változásokat előidézni. Megfoghatatlan, hogy bármilyen más módszert alkalmazzanak. De, hogy a nép gondolatát megformulázhassa, szüksége van mindenféle irodalom olvasására, amilyent csak olvasni akarnak. A miniszterelnök válaszában arra hivatkozott, hogy ilyen ügyben a parlamentnek kell lépéseket tenni. Ezt a kérdést gondosan tanulmányozta a kormány s az országnak joga van meghatározni, hogy ki jöhet be és ki nem. Ha olyan ember jön be, aki nem segít az ország békés fejlődésében, a kormánynak meg kell hogy maradjon az a joga, hogy az ilyen embernek azt mondhassa: “Nincsen reád többé szükség itten és vissza mehetsz oda, ahonnét jöttél.” Ez volt a miniszterelnök nézete és azoknak is, akik az ország ügyét ezidőszerint intézik. A kitiltott irodalmi termékekre vonatkozólag kijelentette a miniszterelnök, hogy a kormányok hatáskörébe tartozik meghatározni, hogy miféle irodalom jöjjön az országba. A kormány nem becsülte le a közönség értelmét, csupán azt mondta, hogy bizonyos fajta irodalom nincsen a nép érdekében. Az ország, a béke és a nyugalom érdekében a kormány jobbnak látta bizonyos korlátozásokat érvényesíteni ezen irodalomban, ami nem használ nekik.” Tudtunkkal Lyons munkástárs három utat tett a Manuka hajón , mint sütő dolgozott. A hajószemélyzet egymásután csatlakozott az I. W. W.-hoz, amit egy pár kisebb sztrájk kísért. Ez késleltette a hajó indulását több kikötőben, különösen a “lassan ment” sztrájk jobb élelmezést szerzett a személyzetnek. GARYBEN JOBB ALKALOM VAN A SZERVEZKEDÉSRE. A helyi lapok arról írnak, hogy az acélmegrendelések leestek az utóbbi két-három hónapban. Azután még az acéltársulatnak magának is van egy félhavonként megjelenő kiadványa, amelyben arról ad hírt, hogy a munkások rekordtermelést végeztek, minden hónapban többet, mint az előzőben. Amikor ilyen egyetértésben együttműködik ez a két tényező, akkor igazán nem csoda, hogy nagyon sok munkás elveszíti e megélhetését, sőt még a lakásából is kikerül. A munkások mindenfelé panaszkodnak akármerre menjen az ember Garyben. Maguk beszélnek a szervezkedésről, de nem teszik. Úgy látszik, mintha azt szeretnék, hogy a másik csinálja először, így tehát itten egy pár gyakorlott delegátusra van szükség, akikkel együttműködve nevelhetnék az acélipari munkásokat az Egy Nagy Szervezetben való szervezkedésre. Szeretném megmutatni, hogy Gary acéltelepét lehet megszervezni, ha néhány gyakorlott delegátus hozzálát a munkához. A rokonszenv él itten, és csak szervezeti gyakorlat hiányzik. Nos, I. W. W. tagok, ne féljetek Garybe (Ind.) jönni, mert itt van alkalom a szervezet építésére. Az I.W. W. nem sokat mutathat fel ilyen sok munkás között, amikor csak néhány tag fejt ki agitációt. Nekünk I. W. W. tagoknak kötelességünk ezeket a munkásokat szervezkedéshez juttatni, amelyen keresztül kifejezhetik magukat. Meg kell kezdenünk a szervezést, amint a nyugati államokban teszik munkástársaink. Ha gyűléseket tartanánk az idegen nyelvű munkásság között, igen jó eredményt lehetne elérni. Tagkönyvszám: 398085. Aki tudni akar, annak sokat kell olvasni és az olvasottakat megemészteni. Nem született senki sem “okos” embernek. Fáradságos tanulmányok eredménye a tudás. Olvassatok! Tanuljatok! BÉRMUNKÁS A ROMÁNIAI KEGYETLENSÉGEK MEGRETTENTIK A SVÁJCI ÚJSÁGÍRÓT A bulgáriai kegyetlenségek háttérbe szorították a balkáni országok ügyeit, de mégis kiszivárgott a hír, hogy Romániában halálra kínozzák a börtönben tartott foglyokat. Nemrég egy svájci szerkesztő, Chapeuse meghívást nyert a román kormánytól, látogatásra. Az Emberi Jogok Ligájának titkárával egyetemben felkereste a kommunista pereket tárgyaló bíróságot. Az ország elhagyásánál azzal búcsúzott, hogy “az “emberi méltóságok iránti tiszteletet elveszítve hagyja el Romániát.” Pedig Chapeuse csak keveset látott a romániai borzalmakból. A nagy törvényszéki tárgyalótermet látta, amely zsúfolásig volt rabokkal, akiknek egy részét hordágyon hozták tárgyalásra, mert az utolsó három hétben tartott éhségsztrájkban teljesen legyengültek. Anyákkal és asszonyokkal találkozott, akiknek nem engedték meg, hogy a foglyokat meglátogassák. Ilyesmi más országokban is megtörténik. A romániai Emberi Jogok Ligája könyvet adott ki, amely telve van a legrettenetesebb borzalmak dokumentumaival, vadállati kínzások eseteivel. A FARMBÉREK EMELKEDÉSÉRŐL. A farmmunkások bére 200 százalékot emelkedett az utóbbi 60 évben, az Egyesült Államok mezőgazdasági statisztikája szerint. Mindjárt a polgárháború után a farmmunkások bére rögtön emelkedett, ugyanynyira, hogy 1920-ban tetőfokra hágott: $47 és ellátás volt havonta. 1865-ben $10 és ellátás volt a havi bér. Ma körülbelül $34 és ellátás. Persze ez az összehasonlítás nem ad tiszta képet, mert nem mutatja ki az akkori bér vásárlóképességét a maival szemben. Nem szól az életszínvonal emelkedéséről s nem említi a modern mezőgazdasági gépekkel való növekvő termelőképességet. A U. M. W. OF A. MEGINT KITARTÁSRA hívja fel a bányászokat. Július 19-én egy gyűlésen vettem részt Revesville, W. Va.-ban, amit a U. M. W. of A. már jó előre hirdetett. Amint a gyülekező hely felé közeledtem, az amerikai lobogók lengtek minden felé. A union zenekara játszott az emelvényen az amerikai nemzeti színektől körülvéve. Későbben egy szónok kezdett beszélni aki lelkes szavakkal kitartásra buzdította a bányászokat. Többek között eezket mondotta: “Ki az, aki nem jobban szeretné a $7.25-t, mint a $4.60-t. Csak tartsatok ki, meg fogjuk nyerni a sztrájkot!” Ő úgy gondolja, hogy a U. M. W. of A. szeptember elsejére sztrájkba fogja szólítani nemcsak az összes puhaszén, de még a keményszén bányászokat is. Ez volt az egész a szavaiból ami értékkel bírt. A többi már csak nevetség, jól összeszedett tréfák, amit a pár száz főnyi közönség lelkesen tapsolt és nevetett és elfordulva nevetett az előadó is. (Lehet, hogy a jelenlevőket nevette!) Elfelejtette az előadó, hogy a U. M. W. of A. az ütőkártyáját már 1922-ben kijátszotta , akkor, amikor a bányászokat eladták. Akkor, amikor megvolt az egységes front. Akkor földarabolta, most pedig a roncsait ámítja, hogy győzelemre fogja vinni. Én nem hiszem, mert 1922 .előtt sem hittem sokat a vezér uraknak, azóta pedig semmit. Ők most elismerik, hogy hibát követtek el, mert nem egyöntetű szerződést kötöttek 1922-ben, hanem csak helyi szerződéseket. Pedig dehogy nem tudták, hogy azt nem lett volna szabad megtenni. Azt már nem hiszem soha. Tudtam azt már 1922- ben, hogy ha szorulnak a széntársaságok, akkor meg fognak kísérelni olyasmiket. De hogy ilyen csapdába beugorjanak a vezér urak, azt már nem hittem volna. Tudtam azt, hogy ez lesz a U. M. W. of A. halálugrása. Ha volt valamikor győzelemre kilátása, az 1922-ben volt. Akkor kellett a szén, mert még a papok is szenet bányásztak, mégis széninség volt, pedig még Angolországból is importálták a szenet. De most a bányáknak százai vannak lezárva és százai 2—3 napokat dolgoznak hetenként. Pedig azokon a helyeken nincs sztrájk, így hogyan lehetne reményünk arra, most, hogy megnyerjük a sztrájkot? Nem akkor kell őket megtáncoltatni, mikor nekik is kedvük van, hanem amikor nincs kedvük arra. De a U. M. W. of A. mindig a kedvében szokott járni a gazdájának. Úgy tették azt a háború alatt is és úgy csinálják ma is. A háború alatt veszélyben volt a demokrácia; 1922-ben veszélyben voltak a bányabárók; 1924 és 1925-ben veszélyben vannak a bányászok. Az nem baj a vezéreknek. Vesznek nemzeti lobogókat, hogy abban gyönyörködjenek, ha már munka nincsen. És nincs mit enni. Meddig lesz így? Én úgy gondolom, hogy már nem fog soká tartani, mert a U. M. W. of A. uniont úgy látom, mint egy nagyon beteg embert, kinek a napjai meg vannak már számlálva. Nem is csoda, hiszen 30—40 évvel ezelőtt kezdtek szervezkedni a U. M. W. of A.-ba az akkori kezdetleges szerszámokhoz, egyszerű gépekhez mérten szakmai formában s azóta már azokat a gépeket nyolcszor vagy talán többször is átformálták,csak a szervezeti forma maradt a régi. A szervezet nem fejlődött. A U. M. W. of A. már nem fogja győzelemre vinni többet a bányászokat. Van egy szervezet, az Egy Nagy Szervezet, amelyikbe nem szakmák szerint szervezkednek, hanem iparok szerint és valamennyien abbahagyják a munkát, ha annak valamelyik osztályában sztrájk vagy kizárás van. Akkor nem kell 14—16 hónapot sztrájkolni majd — elég lesz 24 óra! Miénk az erő, csak fogjunk hozzá s szervezkedjünk iparilag az I .W. W.-ba. Nem nemzeti maszlagokkal, hanem nemzetközileg, mert a munkáltatók nemzetközi szervezkedése minket is nemzetközi szervezkedésre kényszerit. Láttuk azt 1922-ben, hogy nemcsak amerikai szénnel, hanem az angolországi szénnel is törték a sztrájkunkat. Láttuk azt, hogy a tőkések nemcsak a nemzeti határon, hanem azon túl is összetartanak, ha az érdekük úgy kívánja. Nekünk is úgy kell szervezkednünk, hogy a tőkések túlkapásait ellensúlyozni tudjuk. Az I. W. W. ilyen szervezet. Minden bérmunkásnak kötelessége belépni, hogy a mai rabló társadalmi rendszert megszüntessük és helyébe megvalósítsuk a munkások hazáját, az ipari demokráciát. Csatlakozzatok az Industrial Workers of the Worldhoz! Szabó Mátyás. Vegyen mindenki egy épületbélyeget, az I. W. W. új központi főhadiszállásának támogatására 3 Az I. W. W.-ban szervezett munkásoknak nagy része a kemény harcot jobban ismeri, mint a kemény gallért. O O O Az osztályharc foglyainak védelmét, a kapitalista osztály támadásával, lehet legjobban elősegíteni. O O o A politikai államhatalom meghódítása, a kapitalizmus ipari erejével szemben, annyit ér, mint a sétabotot kivenni a rablógyilkos kezéből és a revolvert meg nála hagyni. O 0,0 Száz dollár pénzbírságra ítélték a daytoni majomper vádlottját. Megfellebbezték a főmajmokhoz. O O O Ha a forradalmi frázis csak egy hajszálnyit is gyöngítené az uralkodó osztályt, a világforradalom már régen győzött volna. 0,0 0 A római pápának az észjárása is a római korból való. 0 0.0 Mozgó képekben akarják megörökíteni jelenkori életünket és utódainknak bemutatni. Jó lesz hamar elpusztulni, mert unokáink megkorbácsolnak, ha látni fogják, hogy milyen gyalázatos rendszerben éltünk. O O O Az angol király óriási bélyeggyűjteménye, felbecsülhetetlen vagyont ér. Uralkodásának szégyenbélyege nincs a gyűjteménytárban. O O O Egy új előfizető a Bérmunkásra, az osztályharc gyakorlati szempontjából értékesebb, mint hosszú vitákat folytatni afölött, hogy miképpen vívjuk meg a legvégső ütközetet. F. L. A KÍNAI ZAVAROK VESZÉLYEZTETIK NAGY-BRITANNIA EGYSÉGÉT. Kína megmarad a nagy világbonyodalom középpontjának. A legújabb hírek szerint Angolország nem köt megegyezést más országgal, hanem a saját erejére fog támaszkodni. Ennek csak egyféle értelme van, az, hogy Nagy-Britannia elhatározta, miszerint egyedül hajtja végre imperialista terveit, nem hagyja magát más országok szövetségével hátráltatni. A következő értesítés japán nyelven jött az I. W. W. nyugati lapjához, az “Industrial Worker”-hez: Brit-ellenes agitáció Tsingtau-ban. Egy tsingtaui jelentés arról számol be, hogy nagy gyűlést tartott az ottani kínai lakosság és a következő határozati javaslatot fogadták el: 1. Kínaiak ne dolgozzanak egyetlen angol cégnél, gyárban, vagy otthon sem. 2. Az angol áruk bojkottáltassanak. 3. Angol papírpénzt ne fogadjanak el és az angol bankokból minden betét visszavonassék. 4. Gyűjtés induljon meg angol-ellenes kampányra. 5. Fiakerok, taxik és rikishak ne fogadjanak el angol pénzt fizetésül. 6. A katonai hatóságokat sürgetni kell arra, hogy a hadseregeket kiképezze és háborút üzenjen Angolország ellen. A gyűlésen 5.000 főnyi tömeg vett részt s amikor elfogadták a fenti határozati javaslatot nagy tüntetést rendeztek. Tüntető menetben felvonultak az angol és az amerikai konzulátus előtt. A japán konzulátus előtt szitkozódásba tört ki a tömeg, de erőszakosság nem, fordult elő. Inkább megható volt látni a felvonuló tömeget, amelyben sok gyerek imperialista ellenes jelszavakat kiáltott és az angol ellenes bojkottot hangoztatta, anélkül, hogy tudta volna, miről van szó, hogy a jelszavak mit jelentenek. A helyi börzét bezárták, mert a kínai kereskedők nem jelentek meg. A brit-amerikai dohánytröszt munkásait sztrájkba vitték a tüntető diákok. Több brit cég kínai alkalmazottai szintén sztrájkba mentek. MEGÖLTE A FÉRGET ÉS A MUNKÁST IS. NEW YORK.A Cyanid-gáz megölte a Goodfried Bros. bőrkereskedésében a férgeket és a fertőtlenítő munkát végző munkást, Izidore Deckovicot is. Az ügyészség lépéseket tett ezen mérges gáz használatának eltiltására. Ezidőszerint alig van a munkásoknak valami védelmük is a vegyi