Bérmunkás, 1925. május-december (3. évfolyam, 326-357. szám)

1925-08-01 / 339. szám

I ANYA- ÉS CSECSEMŐVÉDELEM HORTHY MAGYARORSZÁGON. BUDAPEST.—A “keresztény nemzeti megújhodás” első napjaiban a kurzus legé­nyei megrohamozták a Kerületi Munkás­­betegsegélyző Pénztárt is, régi kipróbált tisztviselőinek nagy részét hivatalukból el­zavarták s a nyeregbe jutott első kurzus­­kormány egyik legsürgősebb feladatának tekintette, hogy fölfüggessze a pénztár au­tonómiáját, vagyis teljesen kikapcsolta a pénztár intézéséből az érdekelt felek min­den befolyását. A munkásbiztosító pénztár ügyeit azóta a kormány diktatórikus eszkö­zökkel intézi. A következménye ennek a helyzetnek: a munkásbiztosítás teljes csőd­je, az intézmény teljes leromlása, ahonnan a munkásság ma nem sok jót várhat a maga számára. A mai szomorú és lelketlen helyzet meg­világítására szolgál az alábbi eset is, amely egyben arról tesz­ tanúbizonyságot, hogy miképpen intézik a kurzusban hivatalosan az anya- és csecsemővédelmet. Szerkesztőségünkhöz intézett levelében a következőket írja egy munkás apa, aki féltékeny gonddal őrködik felesége és gyermeke sorsa fölött: “A múlt hetekben más állapotban levő feleségem a Rókus-kórházban vetette föl magát szülésre, a Kerületi Munkásbeteg­­segélyző Pénztár terhére. Hogy gyerme­künk megszületett, nem várták be az időt, amíg feleségem a gyermekágyból fölépül, hanem minden tiltakozás ellenére 6 nap múlva kitették, noha hivatalosan megálla­pított idő 11 nap. Az idő előtti kierőszakolt fölkelésnek az lett­ a következménye, hogy feleségemnél olyan komplikációk álltak be, amelyeket nem lehetett otthon, szegényes lakásunkon megfelelő módon kezelni. Or­vosi tanácsra feleségemet újra a Rókus-kór­házba vittem, hová föl is vették, de kétnapi kezelés után átutalták a Kun­ utcai “Dolog­­kórház”-ba. Ebben a kórházban — még ma sincs megállapítva miért és kinek a rendel­kezésére — feleségemet csecsemőjével együtt a fertőző betegek osztályán helyez­ték el. Úgy látszik, hogy az eset az inspek­­­ciós orvos lelkiismeretét valamiképpen megmozgatta, mert amikor feleségemhez bementem, azt mondotta, hogy ha felesé­gem és gyermekem élete nekem kedves, azonnal vitessem ki a kórházból őket, egy­ben tudomásomra adta, hogy már ő intéz­kedett is, hogy a gyermeket vegyék el az apjától és a betegség tartamára helyezzék el a Gyermekvédő Liga menhelyén, mert ha a ragályos betegségek közül egyik is meg­­ámadja a gyermek gyönge szervezetét, ha­­marosan végez vele. Természetesen se a­eleségemet, se a gyermekemet nem hagy­­om ott egy percig sem, mindkettőjüket ha­­ndoztam, most — cselédet nem tarthatok s ápolónőre se futja a keresetem — tehát magam gondozom őket. Miután ilyen körül­mények között munkába nem járhatok, úgy tartom el magamat és családomat, hogy bútoraimat adogatom el. A betegsegélyző­­nek 15. év óta vagyok tagja s most, hogy szükségem volna rá, és családom igényjo­gosult is, teljesen elhagyottan és egyúttal tönkretetten állunk.” Ez a panasz teljesen megvilágítja azt a helyzetet, amelybe a munká­sbiztosítás ügye jutott a kurzus uralma alatt. A mun­kások érdekeivel nem törődnek, sehol senki nem felelős semmiért, mert hiányzik min­den ellenőrzés, ami az autonómia idején megvolt. A munkások fizetik a belgpénz­­tári járulékaikat, de szükség esetén nem számíthatnak rá, hogy a törvény által biz­tosított jogokban is részesülni fognak. B­i­k­a. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYA MEGHALT. NEW YORK.—Meghalt Jacob Richter, az Amalgamated Clothing Worker volt tisztviselője, aki nemrég szabadult ki a Columbusi börtönből, ahová azért zárták, mert az 1922-iki sztrájkban ellen valló ra­bok szerint, a sztrájkolókat arra biztatta, hogy a sztrájktörőket verjék el. A börtön­ből nem lehetett megmenteni és a kormány­zói kegyelmet is csak akkor kapta, amikor már halála előtt állott. A cincinnatii izrae­lita kórházban halt meg. KIZÁRTÁK A KÁLYHAMUNKÁSOKAT. • READING, Pa.—A munkásokat kizár­ták, mert egyik részük sztrájkba lépett a 15 százalékos béremelésért, a benmaradt más szakmabeliek nem akarták a sztrájko­lók munkáját elvégezni. A cég valameny­­nyiüket elküldte. A munkások kitartanak. W. J. Bryant hamar elfelejtik, mert egy lépéssel sem vitte előre az emberiség hala­dását. A legnagyobb hívei fogják elfelej­teni leghamarább. A MUKÁSOK TILTAKOZNAK A DEPORTÁLÁS ELLEN A NEW ZEALANDI UNIÓNOK TAGSÁGA KÉNYSZERÍTI A VEZÉREKET NOEL LYONS TÁMOGATÁSÁRA. WELLINGTON, New Zealand.—Kellet­lenül bár, de a u­inok vezérei előtérbe kényszerültek Noel Lyons, I. W. W. tag védelme mellé, akit deportálni akarnak az ausztráliai hatóságok. Nagy tömeggyűléseket tartanak, ame­lyen a radikális emberek és a radikális iro­dalom beengedését követelik. Lyon munkástársnak azért gyűlt meg a baja az ausztráliai hatósággal, mert­ a “Manuka” hajó legénységét arra tanította, hogy lassan dolgozzanak, mert a gyorsan dolgozó munkás hamar meghal. Egyik helybeli kapitalista lap a követke­zőképpen számol be­ az ügyről: “A munkásszervezeteknek egy küldött­sége kereste fel a miniszterelnököt, J. G. Coatest, és az igazságügyminisztert Sir Francis Bellt, hogy tiltakozzanak annak a Lyonsnak a deportálása ellen, aki promi­nens volt nemrég a Manuka-féle zavarok­nál és a deportálási törvény megváltozta­tását kérték olyan formán, hogy a depor­tálás alatt levő ember fellebbezhessen az ítélet ellen; továbbá azt is kérték, hogy bi­zonyos radikális irodalom behozatala ellen fennálló tilalmat szüntessék meg. A minisz­terelnök kijelentette, hogy a kormány szán­déka kitartani a törvény mai értelmezése mellett, miszerint New Zealand népének meg legyen a joga meghatározni, hogy ki jöjjön és ki ne jöhessen az országba. Azt is kijelentette, hogy a bomlasztó veszedelmes doktrínákat nem engedik elterjeszteni az országban. A küldöttség kifejtette, hogy ha a kor­mány nem akarja megszüntetni a jelenlegi törvényt, akkor módosítsa olyanformán, hogy a deportálás alatt álló egyén törvény­­széki tárgyalást kapjon. A Lyon ügy nem az első eset, mert egy embert már deportál­tak veszedelmes tanok hirdetése miatt. A Lyonon kívül még négy I. W. W. ember volt a hajón, a Manuka fűtői között. A küldött­ség szónoka részletesen ismertette a Manu­ka hajón történteket, azt bizonyították, hogy Lyonsnak semmi köze a dologhoz nem volt a munkájának otthagyása után. S a ha­jóra kiragasztott bizonyos I. W. W. felhí­vások nem Lyons birtokában voltak és a talált irodalom is mások tulajdonát képez­ték. A küldöttség szónoka hangsúlyozta, hogy nem ért egyet az I. W. W.-val, sem a kommunizmussal s a küldöttség egyetlen tagja sem híve ezen tanoknak. Lyons a fize­tett paraziták ellen is beszélt, amely kate­góriában kétségtelenül őtet is beleszámítot­ta, mint a tengerész unionok központi tit­kárát (a küldöttség tagjai a legismertebb munkásvezérek voltak), valamint a kül­döttség többi tagjait is, akik mind magas állásokat töltenek be. Amióta elhagyta a hajót Lyons, gyűléseken beszélt ugyan, de nem mondott olyasmit, amiért deportálni lehetne. Azután a szónok előadta az igazságügy­­minisztériumban tartott tárgyalás eredmé­nyét és azzal fejezte be beszédét, hogy a miniszterelnököt a törvény megváltozta­tására kérte a demokrácia érdekében. A küldöttségnek egy másik szónoka is tá­mogatta a kérelmet arra hivatkozva, hogy semmi hasznos célt úgy sem szolgál, az or­szág élete érdekében. A küldöttség mind­egyik tagja amellett érvelt, hogy törvényes és alkotmányos módszerekkel akarnak gaz­dasági és politikai változásokat előidézni. Megfoghatatlan, hogy bármilyen más mód­szert alkalmazzanak. De, hogy a nép gon­dolatát megformulázhassa, szüksége van mindenféle irodalom olvasására, amilyent csak olvasni akarnak. A miniszterelnök válaszában arra hivat­kozott, hogy ilyen ügyben a parlamentnek kell lépéseket tenni. Ezt a kérdést gondo­san tanulmányozta a kormány s az ország­nak joga van meghatározni, hogy ki jöhet be és ki nem. Ha olyan ember jön be, aki nem segít az ország békés fejlődésében, a kormánynak meg kell hogy maradjon az a joga, hogy az ilyen embernek azt mondhas­sa: “Nincsen reád többé szükség itten és vissza mehetsz oda, ahonnét jöttél.” Ez volt a miniszterelnök nézete és azoknak is, akik az ország ügyét ezidőszerint intézik. A kitiltott irodalmi termékekre vonatkozó­lag kijelentette a miniszterelnök, hogy a kormányok hatáskörébe tartozik megha­tározni, hogy miféle irodalom jöjjön az or­szágba. A kormány nem becsülte le a kö­zönség értelmét, csupán azt mondta, hogy bizonyos fajta irodalom nincsen a nép érde­kében. Az ország, a béke és a nyugalom érdekében a kormány jobbnak látta bizo­nyos korlátozásokat érvényesíteni ezen iro­dalomban, ami nem használ nekik.” Tudtunkkal Lyons munkástárs három utat tett a Manuka hajón , mint sütő dolgozott. A hajószemélyzet egymásután csatlakozott az I. W. W.-hoz, amit egy pár kisebb sztrájk kísért. Ez késleltette a hajó indulá­sát több kikötőben, különösen a “lassan ment” sztrájk jobb élelmezést szerzett a személyzetnek. GARYBEN JOBB ALKALOM VAN A SZERVEZKEDÉSRE. A helyi lapok arról írnak, hogy az acél­megrendelések leestek az utóbbi két-három hónapban. Azután még az acéltársulatnak magának is van egy félhavonként megjele­nő kiadványa, amelyben arról ad hírt, hogy a munkások rekordtermelést végeztek, minden hónapban többet, mint az előzőben. Amikor ilyen egyetértésben együ­ttműkö­­dik ez a két tényező, akkor igazán nem csoda, hogy nagyon sok munkás elveszíti e megélhetését, sőt még a lakásából is kike­rül. A munkások mindenfelé panaszkodnak akármerre menjen az ember Garyben. Ma­guk beszélnek a szervezkedésről, de nem teszik. Úgy látszik, mintha azt szeretnék, hogy a másik csinálja először, így tehát itten egy pár gyakorlott delegátusra van szükség, akikkel együttműködve nevelhet­nék az acélipari munkásokat az Egy Nagy Szervezetben való szervezkedésre. Szeretném megmutatni, hogy Gary acél­telepét lehet megszervezni, ha néhány gya­korlott delegátus hozzálát a munkához. A rokonszenv él itten, és csak szervezeti gya­korlat hiányzik. Nos, I. W. W. tagok, ne féljetek Garybe (Ind.) jönni, mert itt van alkalom a szervezet építésére. Az I.­W. W. nem sokat mutathat fel ilyen sok munkás között, amikor csak néhány tag fejt ki agi­­tációt. Nekünk I. W. W. tagoknak kötelessé­günk ezeket a munkásokat szervezkedés­hez juttatni, amelyen keresztül kifejezhe­tik magukat. Meg kell kezdenünk a szerve­zést, amint a nyugati államokban teszik munkástársaink. Ha gyűléseket tartanánk az idegen nyelvű munkásság között, igen jó eredményt lehetne elérni. Tagkönyvszám: 398085. Aki tudni akar, annak sokat kell olvasni és az olvasottakat megemészteni. Nem szü­letett senki sem “okos” embernek. Fárad­ságos tanulmányok eredménye a tudás. Ol­vassatok! Tanuljatok! BÉRMUNKÁS A ROMÁNIAI KEGYETLENSÉGEK MEGRETTENTIK A SVÁJCI ÚJSÁGÍRÓT A bulgáriai kegyetlenségek háttérbe szo­rították a balkáni országok ügyeit, de mé­gis kiszivárgott a hír, hogy Romániában ha­lálra kínozzák a börtönben tartott foglyo­kat. Nemrég egy svájci szerkesztő, Chapeu­­se meghívást nyert a román kormánytól, lá­togatásra. Az Emberi Jogok Ligájának tit­kárával egyetemben felkereste a kommu­nista pereket tárgyaló bíróságot. Az ország elhagyásánál azzal búcsúzott, hogy “az “emberi méltóságok iránti tiszteletet elve­szítve hagyja el Romániát.” Pedig Chapeuse csak keveset látott a ro­mániai borzalmakból. A nagy törvényszéki tárgyaló­termet látta, amely zsúfolásig volt rabokkal, akiknek egy részét hordágyon hozták tárgyalásra, mert az utolsó három hétben tartott éhségsztrájkban teljesen le­gyengültek. Anyákkal és asszonyokkal ta­­lálkozott, akiknek nem engedték meg, hogy a foglyokat meglátogassák. Ilyesmi más országokban is megtörténik. A romániai Emberi Jogok Ligája köny­vet adott ki, amely telve van a legrettene­tesebb borzalmak dokumentumaival, vad­állati kínzások eseteivel. A FARMBÉREK EMELKEDÉSÉRŐL. A farmmunkások bére 200 százalékot emelkedett az utóbbi 60 évben, az Egyesült Államok mezőgazdasági statisztikája sze­rint. Mindjárt a polgárháború után a farm­munkások bére rögtön emelkedett, ugyany­­nyira, hogy 1920-ban tetőfokra hágott: $47 és ellátás volt havonta. 1865-ben $10 és el­látás volt a havi bér. Ma körülbelül $34 és ellátás.­­ Persze ez az összehasonlítás nem ad tisz­ta képet, mert nem mutatja ki az akkori bér vásárlóképességét a maival szemben. Nem szól az életszínvonal emelkedéséről s nem említi a modern mezőgazdasági gé­pekkel való növekvő termelőképességet. A U. M. W. OF A. MEGINT KITARTÁSRA hívja fel a bányászokat. Július 19-én egy gyűlésen vettem részt Revesville, W. Va.-ban, amit a U. M. W. of A. már jó előre hirdetett. Amint a gyüle­kező hely felé közeledtem, az amerikai lo­bogók lengtek minden felé. A union zene­kara játszott az emelvényen az amerikai nemzeti színektől körülvéve. Későbben egy szónok kezdett beszélni aki lelkes szavak­kal kitartásra buzdította a bányászokat. Többek között eezket mondotta: “Ki az, aki nem jobban szeretné a $7.25-t, mint a $4.60-t. Csak tartsatok ki, meg fogjuk nyer­ni a sztrájkot!” Ő úgy gondolja, hogy a U. M. W. of A. szeptember elsejére sztrájkba fogja szólítani nemcsak az összes puhaszén, de még a keményszén bányászokat is. Ez volt az egész a szavaiból ami értékkel bírt. A többi már csak nevetség, jól összeszedett tréfák, amit a pár száz főnyi közönség lel­kesen tapsolt és nevetett és elfordulva ne­vetett az előadó is. (Lehet, hogy a jelen­levőket nevette!) Elfelejtette az előadó, hogy a U. M. W. of A. az ütőkártyáját már 1922-ben kiját­szotta , akkor, amikor a bányászokat elad­ták. Akkor, amikor megvolt az egységes front. Akkor földarabolta, most pedig a roncsait ámítja, hogy győzelemre fogja vinni. Én nem hiszem, mert 1922 .előtt sem hittem sokat a vezér uraknak, azóta pedig semmit. Ők most elismerik, hogy hibát­ követtek el, mert nem egyöntetű szerződést kötöt­tek 1922-ben, hanem csak helyi szerződé­seket. Pedig dehogy nem tudták, hogy azt nem lett volna szabad megtenni. Azt már nem hiszem soha. Tudtam azt már 1922- ben, hogy ha szorulnak a széntársaságok, akkor meg fognak kísérelni olyasmiket. De hogy ilyen csapdába beugorjanak a vezér urak, azt már nem hittem volna. Tudtam azt, hogy ez lesz a U. M. W. of A. halál­ugrása. Ha volt valamikor győzelemre ki­látása, az 1922-ben volt. Akkor kellett a szén, mert még a papok is szenet bányász­tak, mégis széninség volt, pedig még Angol­országból is importálták a szenet. De most a bányáknak százai vannak lezárva és szá­zai 2—3 napokat dolgoznak hetenként. Pe­dig azokon a helyeken nincs sztrájk, így hogyan lehetne reményünk arra, most, hogy megnyerjük a sztrájkot? Nem akkor kell őket megtáncoltatni, mi­kor nekik is kedvük van, hanem amikor nincs kedvük arra. De a U. M. W. of A. mindig a kedvében szokott járni a gazdájának. Úgy tették azt a háború alatt is és úgy csinálják ma is. A háború alatt veszélyben volt a demokrá­cia; 1922-ben veszélyben voltak a bánya­bárók; 1924 és 1925-ben veszélyben van­nak a bányászok. Az nem baj a vezérek­nek. Vesznek nemzeti lobogókat, hogy ab­ban gyönyörködjenek, ha már munka nin­csen. És nincs mit enni. Meddig lesz így? Én úgy gondolom, hogy már nem fog soká tartani, mert a U. M. W. of A. uniont úgy látom, mint egy nagyon beteg embert, kinek a napjai meg vannak már számlálva. Nem is csoda, hiszen 30—40 évvel ezelőtt kezdtek szervezkedni a U. M. W. of A.-ba az akkori kezdetleges szerszámokhoz, egy­szerű gépekhez mérten szakmai formában s azóta már azokat a gépeket nyolcszor vagy talán többször is átformálták,csak a szervezeti forma maradt a régi. A szervezet nem fejlődött. A U. M. W. of A. már nem fogja győzelemre vinni többet a bányászo­kat. Van egy szervezet, az Egy Nagy Szerve­zet, amelyikbe nem szakmák szerint szer­vezkednek, hanem iparok szerint és vala­mennyien abbahagyják a munkát, ha an­nak valamelyik osztályában sztrájk vagy kizárás van. Akkor nem kell 14—16 hóna­pot sztrájkolni majd — elég lesz 24 óra! Miénk az erő, csak fogjunk hozzá s szer­vezkedjünk iparilag az I .W. W.-ba. Nem nemzeti maszlagokkal, hanem nemzetközi­leg, mert a munkáltatók nemzetközi szer­vezkedése minket is nemzetközi szervez­kedésre kényszerit. Láttuk azt 1922-ben, hogy nemcsak amerikai szénnel, hanem az angolországi szénnel is törték a sztrájkun­kat. Láttuk azt, hogy a tőkések nemcsak a nemzeti határon, hanem azon túl is össze­tartanak, ha az érdekük úgy kívánja. Ne­künk is úgy kell szervezkednünk, hogy a tőkések túlkapásait ellensúlyozni tudjuk. Az I. W. W. ilyen szervezet. Minden bér­munkásnak kötelessége belépni, hogy a mai rabló társadalmi rendszert megszün­tessük és helyébe megvalósítsuk a munká­sok hazáját, az ipari demokráciát. Csatla­kozzatok az Industrial Workers of the Worldhoz! Szabó Mátyás. Vegyen mindenki egy épület­bélyeget, az I. W. W. új központi főhadiszállásának támogatására 3 Az I. W. W.-ban szervezett munkások­nak nagy része a kemény harcot jobban ismeri, mint a kemény gallért. O O O Az osztályharc foglyainak védelmét, a kapitalista osztály támadásával, lehet leg­jobban elősegíteni. O O o A politikai államhatalom meghódítása, a kapitalizmus ipari erejével szemben, annyit ér, mint a sétabotot kivenni a rablógyilkos kezéből és a revolvert meg nála hagyni. O 0,0 Száz dollár pénzbírságra ítélték a day­­toni majom­per vádlottját. Megfellebbez­ték a főmajmokhoz. O O O Ha a forradalmi frázis csak egy hajszál­nyit is gyöngítené az uralkodó osztályt, a világforradalom már régen győzött volna. 0,0 0 A római pápának az észjárása is a római korból való. 0 0.0 Mozgó képekben akarják megörökíteni jelenkori életünket és utódainknak bemu­tatni. Jó lesz hamar elpusztulni, mert uno­káink megkorbácsolnak, ha látni fogják, hogy milyen gyalázatos rendszerben él­tünk. O O O Az angol király óriási bélyeggyű­jtemé­­nye, felbecsülhetetlen vagyont ér. Uralko­dásának szégyenbélyege nincs a gyű­jte­­ménytárban. O O O Egy új előfizető a Bérmunkásra, az osz­tályharc gyakorlati szempontjából értéke­sebb, mint hosszú vitákat folytatni afölött, hogy miképpen vívjuk meg a legvégső üt­közetet. F. L. A KÍNAI ZAVAROK VESZÉLYEZTETIK NAGY-BRITANNIA EGYSÉGÉT. Kína megmarad a nagy világbonyodalom középpontjának. A legújabb hírek szerint Angolország nem köt megegyezést más or­szággal, hanem a saját erejére fog támasz­kodni. Ennek csak egyféle értelme van, az, hogy Nagy-Britannia elhatározta, miszerint egyedül hajtja végre imperialista terveit, nem hagyja magát más országok szövet­ségével hátráltatni. A következő értesítés japán nyelven jött az I. W. W. nyugati lap­jához, az “Industrial Worker”-hez: Brit-ellenes agitáció Tsingtau-ban. Egy tsingtaui jelentés arról számol be, hogy nagy gyűlést tartott az ottani kínai lakosság és a következő határozati javas­latot fogadták el: 1. Kínaiak ne dolgozzanak egyetlen an­gol cégnél, gyárban, vagy otthon sem. 2. Az angol áruk bojkottáltassanak. 3. Angol papírpénzt ne fogadjanak el és az angol bankokból minden betét vissza­­vonassék. 4. Gyűjtés induljon meg angol-ellenes kampányra. 5. Fiakerok, taxik és rikishak ne fogad­janak el angol pénzt fizetésül. 6. A katonai hatóságokat sürgetni kell arra, hogy a hadseregeket kiképezze és háborút üzenjen Angolország ellen. A gyűlésen 5.000 főnyi tömeg vett részt s amikor elfogadták a fenti határozati ja­vaslatot nagy tüntetést rendeztek. Tüntető menetben felvonultak az angol és az ame­rikai konzulátus előtt. A japán konzulátus előtt szitkozódásba tört ki a tömeg, de erő­szakosság nem, fordult elő. Inkább megható volt látni a felvonuló tömeget, amelyben sok gyerek imperialista ellenes jelszavakat kiáltott és az angol ellenes bojkottot han­goztatta, anélkül, hogy tudta volna, miről van szó, hogy a jelszavak mit jelentenek. A helyi börzét bezárták, mert a kínai keres­kedők nem jelentek meg. A brit-amerikai dohánytröszt munkásait sztrájkba vitték a tüntető diákok. Több brit cég kínai alkal­mazottai szintén sztrájkba mentek. MEGÖLTE A FÉRGET ÉS A MUNKÁST IS. NEW YORK.A Cyanid-gáz megölte a Goodfried Bros. bőrkereskedésében a fér­geket és a fertőtlenítő munkát végző mun­kást, Izidore Deckovicot is. Az ügyészség lépéseket tett ezen mérges gáz használatá­nak eltiltására. Ezidőszerint alig van a munkásoknak valami védelmük is a vegyi

Next