Beszélő Összkiadás, 1987-1989 (21-27. szám)
1988 / 3. (25.) szám - Lengyelország - Koalíciós kormányra van szükség
BESZÉLŐ 25 Lengyelország „Koalíciós kormányra van szükség” Beszélgetés Jacek Kuronnyal• Az országon végigvonuló sztrájkhullám feltehetően meglepte az ellenzéket. Önt is? Nem hinném, hogy a sztrájkok ilyen meglepőek lettek volna. A hatalom a maga részéről mindent megtett azért, hogy ez bekövetkezzék. Azt mondhatnám, hogy a vezetők politikája egyenesen paranoid volt. Egyrészt mindenütt meghátráltak, ahol csak létrejött valami helyi konfliktus vagy legalábbis várható volt. Ugyanakkor azonban megtagadták a párbeszédet a társadalom autentikus képviselőivel, a sztrájkbizottságokkal vagy az önkormányzatokkal. Helyükbe a hatalom saját bábjait állította. Nem akart tudomást venni a független társadalmi erők létezéséről, ezzel pedig elvesztette esélyét, hogy megtalálja a kivezető utat a válságból. Másképp fogalmazva: egyrészt bátorította az embereket a bérköveteléseknek tett engedményekkel, másrészt ingerelte őket azzal, hogy társadalmi-politikai téren elmaradt a nyitás. Úgy tetszik, mintha ezek az ellentmondások és következetlenségek abban a módban is megnyilvánultak volna, ahogy a hatalom a mostani sztrájkokra reagált. Igen. Az volt a benyomásom, mintha vita folynék a hatalmi apparátusban: erővel szétverni vagy megbékíteni? És mindkét, egymásnak ellentmondó tendenciát egyidejűleg valósították meg. Egyrészt rengeteg engedményt tettek, ami a béreket illeti, másrészt pedig Nowa Hutában szétverték a sztrájkot. Méghozzá úgy verték szét, hogy megalázták az embereket, verték és arra kényszerítették őket, hogy térdenállva írják alá az engedelmességi nyilatkozatot. Ezt az emberek nem felejtik el. Nyomot hagy a lelkivilágukon, rárétegeződik, leülepedik, és gyűlöletként marad meg. Mintha ebben az országban túl kevés lenne a gyűlölet! E tiltakozási hullám háttere és egyik legfőbb oka az ország katasztrofális gazdasági helyzete. A hatalom 1981 óta szüntelenül azt hajtogatja, hogy bevezeti a gazdasági reformot. Eredményeket azonban sehol sem látni. Mindenekelőtt határozottan le kell szögeznünk, hogy ez a nem ugyanolyan gazdasági válság, mint amilyen a múltban gyötörte Lengyelországot. Más a mértéke, és más a társadalmi háttere. Ezúttal mindent átfogó válsággal van dolgunk, amely mintegy megkoronáz minden válságjelenséget, amelyet a múltból ismerünk. Ez a hatalom iránti teljes, totális bizalmatlanságban nyilvánul meg. Ebben a helyzetben valamiféle reform bevezetése, még ha a hatalom tényleg akarná is, egyszerűen lehetetlen. Megint ugyanoda lyukadunk ki: elkerülhetetlen a politikai nyitás. Enélkül minden reformtervezet ugyanarra a sorsra jut, mint a dicsőséges „I. szakasz”. Most már a reform II. szakaszának csődjét is kihirdették, noha alapjában véve még életbe sem lépett. A szejm például mai ülésén olyan különleges jogokkal ruházta fel a kormányt, amelyek erősítik a gazdaság központi irányítását. Vicces, hiszen az, amit reformként állítanak be, lényegében a reform tagadása. A miniszterelnök kezébe adták a kormánykereket, hogy közvetlenül szabályozhassa a gazdaság működését, és úgymond siettethesse a változásokat. Ezzel a feje tetejére állítják az egészet. A vállalati önállóság ugyanis nem a miniszterek és miniszterelnökök jóindulatának, hanem azon elveknek az eredménye, amelyek garantálják ezt az önállóságot. Röviden, ebből a gödörből, ahol most vagyunk, nem juthatunk ki a rendszer gyökeres átalakítása nélkül. A magam részéről úgy gondolom, hogy koalíciós kormányt kell alakítani, amely a független társadalmi erőket is reprezentálja. A hatalom azonban szemmel láthatóan nem osztja a véleményét. Minden társadalmi-politikai jellegű követelményt elutasított. E tekintetben a sztrájkok vereséggel végződtek. 1980 augusztusa visszhangzik abban, amit most mondott. Akkor alakult ki a társadalmi tudatban a kétpólusú modell: győzelem vagy vereség. Az 1988 májusában történteket azonban semmiképp sem tartom vereségnek. Sztrákba lépni és úgy megszüntetni, hogy a résztvevők biztonságát garantálják - nagy dolog. Azt jelenti ugyanis, hogy az akciót bármely pillanatban meg lehet a) Az interjút lapunk számára Wojciech Maziarski készítette. Térségünk 541