Beszélő 25. (1988)
1988 / 25. szám
NYILATKOZAT Alulírott Kiss Sándor volt magyar országgyűlési képviselő, a Magyar Parasztszövetség igazgatója a következőket igazolhatom Kecskési-Tollas Tibor 1945 és 1946 évi működéséről. Bereg megye vásárosnaményi járásának 23 községéből és néhány Tisza-menti Szatmár-megyei faluból a Szovjet Vörös Hadsereg 1944 évi őszi bevonulása után "párnapos munkára" hívta be a 18-60 év közötti férfilakosságot. Ugyancsak ilyen munkára hívták be a kárpátaljai magyar falvak lakóit is. A Beregszászra és Munkácsra bevonulókat 1944 októberében Szolyvára vitték gyűjtőtáborba, majd november végén útnak indították őket át a Kárpátokon, nyári öltözetben, hetek óta kiéhezetten, leromlottan Ukrajnába. Nagyobb részük ez út alatt elpusztult. 1945 őszétől egyesek hazaszállingóztak közülük, betegen, évtizedeket öregedve. Az elhurcoltaknak csak mintegy egytizede maradt meg, az sem lett soha életében egészséges. 1945 március-áprilisában e községekben földet osztottam a földreform-törvény lehető legjobb végrehajtása érdekében. Ennek a kerületnek lettem képviselője előbb az ideiglenes Nemzetgyűlésben, majd - miután a Független Kisgazdapárt Országos Vezetőségének megbízásából a párt részéről vezettem az 1945 novemberi választásokat - az Országgyűlésben is. 1944 őszén a vásárosnaményi járás 23 községében orosz közigazgatást vezettek be. A Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt vezetőinek tudomására jutott, hogy a Szovjetuniónak az a terve, hogy e terület lakosságával kimondassa a Magyarországtól való elcsatlakozást. A Miniszterelnökség és a Honvédelmi Minisztérium e két párthoz tartozó tagjai akciót szerveztek ennek megakadályozására. Az akció vezetői voltak: Kecskési-Tollas Tibor, az új demokratikus hadsereg leigazolt főhadnagya és Szilágyi Gábor vezérkari százados. Kettőjük közül Szilágyi Gábort még az ellenállási mozgalomból ismertem, Kecskési-Tollas Tiborral ott . Beregben ismerkedtem meg. Igyekeztek adatokat szerezni az elhurcoltakról, bátorítani a határmenti magyar falvak nagyrészt asszonyokból, gyerekekből és öregekből álló lakosságát az elcsatolást szolgáló, megfélemlítő propagandával dolgozó szovjet tervvel szemben. Feladatukat mindketten nagy körültekintéssel, becsületességgel és elszántan végezték, még akkor is, amikor tevékenységükre a szovjet vezetés alatt álló politikai rendőrség és katonapolitikai osztály is felfigyelt. Mivel engem az összeesküvési perben a kommunista rendőri szervek 1947 januárjában lefogtak és elítéltek, e területre nem térhettem vissza. Börtönből való kiszabadulásom utáni időkben értesültem arról, hogy azokat, akik ebben a szovjet elcsatolást megakadályozó mozgalomban részt vettek, az ÁVO üldözőbe vette. New York, 1968. június 10. Kiss Sándor volt országgyűlési képviselő NYILATKOZAT Alulírott Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök igazolom, hogy Kecskési-Tollas Tibort 1945 és 1946 esztendőkből ismerem, aki akkor mint a demokratikus honvédség főhadnagya különleges megbízást kapott tőlem és a honvédelmi minisztertől, hogy a Bereg megyei orosz csapatok által megszállt és közigazgatásilag is kisajátított községek elhurcoltjai érdekében felderítést végezzen. Kecskési-Tollas Tibor ezt a feladatát a legnehezebb körülmények között mindvégig becsületes magyar munkával végezte még akkor is, amikor a katonapolitikai osztály és az államvédelmi szervek erre fölfigyeltek. Jelentései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az akkori Szövetséges Ellenőrző Bizottság közreműködésével sikerült elérni, hogy e területet újból visszacsatolják az anyaországhoz. Tudomásom szerint a későbbiekben ez volt az igazi oka annak az üldözésnek, melyet ellene az ÁVO megindított, s mely később börtönbe juttatta. Washington, 1966. február 25. Nagy Ferenc v. miniszterelnök Dokumentumok Nekem nagyon fontos ennek az elcsatolási történetnek a felderítése, mert valójában engem az ottani munkám miatt ítéltek el. Legalább a gyerekeim és unokáim ismerjék meg a tényeket, tudják meg, mi is történt valójában. Nem hittem, hogy valaha el tudom még mondani mindezt, és különösen annak örülök, hogy a beszélgetés egyéb dokumentumokkal és visszaemlékezésekkel együtt kerül nyilvánosságra. D.C. : Köszönöm a beszélgetést. 5?