Beszélő, 1990. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)

1990-07-07 / 26. szám - ESSZÉ - Bauer Tamás: Elmélkedés egy vereségről

26 1990. július 7. ELSZE Az SZDSZ és a Fidesz a két szervezet megalakulásától kezdve rendszeresen lé­pett fel együtt, és képviselt azonos állás­pontot az ellenzéki kerekasztalon belül. Ennek az együttes fellépésnek azokban a hónapokban mindig az volt a lényege, az SZDSZ-t és a Fideszt az különböztette meg az EKA többi pártjától, hogy követ­kezetesebben, ha tetszik kíméletlenebbül álltak szemben az MSZMP-MSZP-vel. A politikai tárgyú magánbeszélgetésekben is úgy tűnt, hogy a Fidesz aktivistái hasonló értékeket, hasonló politikai filo­zófiát követnek, mint az SZDSZ ideoló­gusai. Nagyon sok a hasonlóság a két pártprogram gazdasági, szociálpolitikai, politikai fejezeteiben is. Azon a néhány ponton, ahol a gazd­asági és szociális programok között eltérések voltak — s er­re a Fidesz szakemberei elég harciasan hívták fel a figyelmet -, az eltérések inkább a szakmai megítélés, mint a politikai elvek különbségének tűntek számomra, s volt nem egy olyan pont is, ahol a Fidesz-programban szereplő meg­oldást meggyőzőbbnek találtam, mint a sajátunkat. Ugyanakkor már hónapok óta mind több jelét érzékeltem annak, hogy a felté­telezett eszmei közösség mégsem áll fenn. Mindig meglepett, amikor egyes fideszesektől azt hallottam, hogy az SZDSZ és az MDF programja között nincs is olyan nagy különbség. Én ugyan­is úgy véltem, s vélem ma is, hogy egy világ választja el egymástól a két prog­ramot, a két értékrendet, a kétféle „szelle­miséget”. De nemcsak a gazdasági mo­dellről, az elképzelt rendszerről van szó, hanem a gazdasági stabilizáció útjáról is. Az MDF vezetői szemlátomást köny­­nyebbnek látták é­s látják­­ a kilábalás útját, mint az SZDSZ szakemberei. A programokat olvasva úgy tűnt, hogy a Fidesz és az SZDSZ álláspontja ebben közel áll, s Fidesz veztői mégis úgy nyi­latkoztak - mint Németh Zsolt április végén a 168 órának -, hogy „az MDF programja nagyjából tartalmazza azokat az alapvető koncepcionális elemeket, amelyek az ország válságból való ki­vezetéséhez, a válság kezeléséhez szüksé­gesek”. Fontosabbnak tartom azt, hogy a Fidesz programjában sokkal kevésbé vannak kidolgozva a politikai rendszerre vonatkozó pontok, mint az SZDSZ-ében . A Fidesz-program megelégszik a több­pártrendszer és a parlamenti demokrácia, az állampolgári jogok melletti általános állásfoglalással, és hiányzik belőle az ellenzék szerepének, a sajtó függetlensé­gének, a politikai, kulturális, vallási, etni­kai, létformabeli kisebbségek védelmé­nek egyértelmű rögzítése, ami az SZDSZ demokráciafelfogását az MDF-étől meg­különbözteti. Hiányzó elhatárolódás A fő különbséget azonban abban látom, hogy a Fidesz mindmáig nem tisztázta viszonyát az 1945 előtti Magyaror­szághoz, és ezzel összefüggésben nem tette világossá válaszát a „Mi jöjjön a kommunista rendszer után?” kérdésre. Ez valószínűleg azért van így, mert a Fidesz e kérdésben megoszlik (a Fidesz eszmei­leg nem kevésbé gyűjtőpárt, mint az MDF vagy az SZDSZ), s célszerűbbnek látták e kérdéseket egyszerűen zárójelbe tenni. Porgramjukból, egész retoriká­jukból kitűnik, hogy más elutasítandót nem ismernek, mint a kommunista rend­szert. A rádió „Mondd, te kit választa­nál?” című, a Fideszt a választóknak bemutató február 28-i műsorában Molnár Péter „a kommunista rendszer előtti em­beribb világról” beszélt, Orbán Viktor pedig egyszerűen megkerülte az 1945 előtti magyar tradíciókhoz való viszonyra vonatkozó kérdés megválaszolását. Ezek aligha elszólások vagy kihagyások, hi­szen nem ismeretesek olyan fideszes megnyilatkozások, amelyek e kérdések­ben egyértelműek lennének. Orbán Viktor a Reformnak adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: a Fidesz az MDF-nek „állandóan a kömére koppint, ha paktál a kommunistákkal”. Ugyanakkor abban a kérdésben, hogy milyen legyen a kommunista rendszert felváltó új világ, a Fidesznek mintha nem volna elvi nézeteltérése az MDF-fel. Érdekes módon ezt támasztja alá a Fidesz fellépése a koalíciós kormány programjá­nak vitájában. A fideszesek alaposan felkészülve, megsemmisítően bírálták a programot, de bírálatuk - lényegében csak a földkérdéstől eltekintve - a prog­ram megalapozottságára, konzisztenciájá­nak hiányára korlátozódott, nem tette kérdésessé a programban megjelenő célo­kat, értékeket. Ez az oka megítélésem szerint annak, hogy amint a kommunista párthoz, a kommunista rendszerhez való viszony megszűnt a politizálás központi kérdése lenni — márpedig ez legkésőbb 1990 elejére bekövetkezett —, megszűnt a Fideszt az SZDSZ-hez fűző kitüntetett viszony is. Ez magyarázza a Fidesz folyamatos távolodását az SZDSZ-től, egészen az MDF-nek való koalíciós fel­­kínálkozásig. Súlyos hibát követtünk el mi, az SZDSZ ideológusai, program­­készítői, amikor ezt nem vettük észre kellő időben, s egészen a második for­dulóig csak taktikainak hittük a konflik­tusokat. Még az első forduló után is az SZDSZ és a Fidesz szavazatait össze­adogatva tápláltunk hamis illúziókat. Félreértés ne essék: továbbra is közel áll hozzánk a Fidesz politikai stílusának sok vonása. A gazdasági, szociális, köz­­igazgatási, politikai kérdések egész sorában közel áll egymáshoz vagy meg­egyezik a két párt programja. Aligha véletlen, hogy március 15-én végül is a Fidesz és az SZDSZ közösen, az MDF- től elkülönülve tüntetett, hogy sok a közös párthelyiség stb. A Fidesz mint párt politikai platformja egészében azon­ban elvileg különbözik az SZDSZ-étől. Nem abban van a különbség, ami benne van - abban továbbra is nehezen találnék olyasmit, amit ne tudnék vállalni hanem abban, ami hiányzik belőle. így azután egy MDF-es is aligha talál olyas­mit a Fidesz-programban, amit ne tudna elfogadni. Ez az oka annak, hogy ha a politikai érdekek egy adott szituációban - és a választások előtti szituáció ilyen volt - szembeállítják a Fideszt az SZDSZ-szel, akkor a politikai érdekellentét ilyen mér­tékben meg tudja határozni a Fidesz magatartását. Nincs ugyanis olyan eszmei összetartó erő, amely a politikai érdekek taszító hatását ellensúlyozná. Vegyük észre, milyen gyakran beszélt interjúiban Orbán Viktor politikai érdekekről, és milyen ritkán eszmékről, értékekről, amikor az utóbbi hónapokban pártjának magatartását magyarázta. Mi következik ebből? Nem az, hogy ne kellene szövetségre törekedni a Fidesz­­szel! Természetesen erre kell törekedni, hiszen a Fidesz az a párt ma a parla­mentben, amellyel erre leginkább megvan az eszmei alap. Lehet köztünk szövetség alkalmilag is, tartósan is, de ezt megfelelő előkészítéssel kell kialakítani, s nem lehet arra számítani - mint azt az SZDSZ vezetői oly sokszor tették -, hogy „természetes szövetségesünk” majd úgyis mellénk áll, mint ahogy mi mindig melléjük álltunk az ő ügyeikben. Nem számíthatunk erre az Országgyűlésben sem. Ha együttműködést akarunk, akkor azt mindig kétoldalú frakcióközi tárgya­láson kell előkészíteni, időben és alaposan.* Számos olvasónk kifogásolta, hogy a gyakorlatunkban először - éppen Tamás Gáspár Miklós Magyarok és németek cí­mű írása (1990. június 30.) alatt jegyez­tük meg, hogy a cikket vitacikknek te­kintjük. Itt tehát megismételjük: a la­punkban megjelent írások - T. G. M., Bauer Tamás, továbbá valamennyi állan­dó szerzőnk és szerkesztőnk írásai — vitacikkek. ■—D­r:CÍEÍn LJ1 . u

Next