Beszélő, 1991. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1991-05-11 / 19. szám - OKTATÁS - Török Monika: Hogyan lehet másképp iskolát csinálni III.
38 1991. május 11 Várhegyi György (az iskola igazgatója), Szeszler Anna (az elemi tagozat vezetője) és Nagy Sz. Péter (a középiskolai tagozat megbízott vezetője) beszél arról, ők hogyan csinálnak iskolát. Szeszler Anna: Rengetegen jelentkeznek a közvetkező tanévre az elemi tagozatra is. Kénytelenek leszünk válogatni, de minőségi szelekciót nem akarunk. Elsősorban a saját óvodánkból érkezőket veszünk majd fel, aztán azokat, akiknek a testvére már idejár, és azokat, akik egy évet vártak a bekerülésre. A többi helyre - úgy, mint erre a tanévre - ismét csak jelentkezési sorrendben bárki bekerülhet. Annak ellenére, hogy nem szelektálunk, az elképzelésem szerint elit iskolát fogunk csinálni. Méghozzá azért, mert odafigyelünk minden egyes személyiségre, a lehető legtöbbet kihozzuk belőle. Óriási teljesítmény ezt elérni, az elitet a szónak ebben az értelmében használom. Nagy Sz. Péter: A most indult hetedikes évfolyamunknak nem volt felvételije, mindenki bekerülhetett. De a többszörös túljelentkezés miatt kénytelenek leszünk bevezetni magyarból és matematikából a felvételi vizsgát. Már most is elit iskola vagyunk. Két szempontból is jót és érdekeset csinálunk. Egyrészt a hagyományos tantárgyakban szeretnénk eredményt elérni, ehhez nagyon jó tanáraink vannak, akik a speciális tananyagot a saját elképzeléseik és tanterveik szerint tanítják. Másrészt a kettős identitáshoz kötődő tantárgyakra is hangsúlyt fektetünk. Ehhez a gyerekek ismeretanyagot kapnak, amit aztán vagy elfogadnak, vagy nem. Kötődést senkire nem erőltetünk. Végül is minél többfajta kultúrát megismernek, annál szélesebb lesz a látókörük. Hogyan lehet másképp Szeszler Anna. Nem vettünk át pedagógiai módszereket, programokat teljes egészükben. Az összes forgalomban lévő taneszközt megismertük, és kiválasztottuk a nekünk leginkább megfelelőket. Az órarendünkben az állami iskolákéhoz hasonlóan szerepel az anyanyelv, a matematika, a természetismeret, a mozgás, a zene. Ezeket a képességek köré csoportosítva tanítjuk. A nem hagyományos tantárgyakon belül a tradíciókat és a nyelvet Vető Eszter izraeli pedagógus tanítja, ottani tanterv és módszer szerint, a gyerekek hazulról hozott ismereteire, érdeklődésére és beállítódására figyelve. Ehhez speciális tankönyveink vannak. Félévkor kezdtek a gyerekek angolul is tanulni. A nyelvtanulás nálunk nem pusztán éneklésből és mondókák mondogatásából áll, másfél hónap alatt a gyerekek eljutottak oda, hogy mondatokat tudnak használni angolul. Mozgásfoglalkozást mindennap tartunk, ebből egy az úszás, télen a korcsolya. Sajnos tornatermünk nincs, kétszer egy héten bejutunk a szomszéd iskoláéba, a többi szabadtéri mozgás. Az ének-zenei nevelést is igazi profi végzi, saját tanterv, tanmenet és tananyag szerint, Bánki Vera a Tanítóképző Főiskoláról. Várhegyi György: A középiskolai tagozat jelentősen eltér az állami iskoláktól. A curriculum kidolgozásában igen neves szakemberek voltak a segítségünkre. Természetismeret tantárgyblokkban Marx György, Csányi Vilmos, Nahalka József, Havas Péter és mások; a történelem-filozófia-társadalomismeret-szociológia-politológia-közgazdaság-tudomány témacsoportban Gerő András, Szalai Júlia, Bencze György; matematikában Pósa Lajos és munkatársai; informatika-számítástechnika tárgyban Vámos Tibor akadémikus, Surányiné Benedikt Vera; a magyar irodalom-művészet-vizuális és zenei kultúra témacsoportban Eörsiné Hajdú Mariann, Bánréti Zoltán, György Péter; zsidó történelemben pedig Turán Tamás. Ők az iskolának olyan munkatársai és külső szakemberek, akik a mi pedagógusainkkal együttműködve hat év alatt fejlesztik és próbálják ki ezt a sajátos tantervet. Szeszler Anna: A két elemi elsős osztályunkhoz két-két tanító és egy ún. „speciális" pedagógus van. A tanítók időbeli átfedéssel dolgoznak, a speciális pedagógus pedig egy-egy óráról emeli ki az ilyen vagy olyan szempontból különleges gyerekeket. Ez korrekciót, korrepetálást és tehetséggondozást is jelent. Nálunk nincs időbeli korlátozása az óráknak, nincs csöngetés, mert tudjuk-látjuk, hogy egy-egy tevékenységformából mennyi elég a gyerekeknek. A pihenésről sem a megszokott szünetekkel gondoskodunk csupán. Az a szerencsénk, hogy az osztálytermeink nagyok. Az egyik felükben vannak az asztalok és a székek, a másikban pedig szőnyegek, matracok, párnák: ha a gyerek fáradt, bármikor lepihenhet. Egy osztályon belül gyakran tíz-tizenkétféle tevékenység is folyik, de ez csak a tanítónak nehéz feladat, a gyerekek megtanulnak oktatás -6