Beszélő, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 27-39. szám)
1991-07-13 / 28. szám - BELFÖLD - Krokovay Zsolt: Az alkotmány zsarnoksága
D1^ B ^ tf l|-1 3----- Belföld 1991. július 13. Tocqueville és Mill a demokrácia legnagyobb veszedelmének, a többség zsarnokságának nevezett. Ha viszont ezek a tartalmi és eljárási megszorítások rendkívül szűkkörűvé és csigalassúságúvá teszik a parlamenti munkát, akkor nincs igazi népképviselet, akkor valóban egytucatnyi bíró avagy a múlt uralkodik. De milyen akkor a megfelelő szigorúság? Hogyan dönthet a többség majdani többségek korlátozásáról? Mikor beszélhetünk, beszélhetünk-e egyáltalán az alkotmányozáshoz szükséges légkörről vagy körülményekről? Mennyire szorítkozzunk az alapelvekre, mennyire vágjunk bele a részletek kimunkálásába? Mit bízzunk a törvényalkotás szintjére, mit az ítélkezés és az igazgatás gyakorlatára? Az alkotmányosság örökös harcot folytat az illetéktelen, elhamarkodott vagy forrófejű kormányzással és törvényhozással, s ami kiváltképp fontos, elejét veszi jóvátehetetlen szörnyűségeknek. Sohasem az alkotmányosság volt a hibás, ha ilyenek mégis bekövetkeztek. A nemzetközi egyezmények, az összehasonlító alkotmányjog és a nagy filozófiai és erkölcsi hagyományok tanulságai mindenesetre behatárolják a parlamentáris rendszerek mozgásterét. Minél fiatalabb egy alkotmányos demokrácia, annál nagyobb szüksége lehet mások tapasztalataira. Mi sem hajtogathatjuk például titokzatos bárgyúsággal, hogy Amerika messze van. Az Egyesült Államok politikai kultúrájának talán a legirigylésre méltóbb vonása „az élő alkotmány" szerepe a társadalmi berendezkedés megszilárdításában és megújításában. Ezért érdemes nyomon követnünk a napokban, hogy miként fest egy főbíró megválasztása.* Végy öt szavazatot, gúnyolódnak a demokraták, és minden lehetséges. Hamar elfelejtették, miként töltötte meg Roosevelt és egy sor más demokrata elnök liberálisokkal a testületet. Az elnök jelöl, és az elnök nevez ki, gyakorlatilag életfogytiglan vagy az önkéntes visszavonulásig. Alig egy hete röppent fel a hír, hogy Thurgood Marshall, nem várva már be közelgő 83. születésnapját, nyugalomba vonul. Egyébként sem volt akárki, de most egymás után írják róla a lapok a cikkeket. A polgárjogi forradalomban játszott szerepéről, az iskolai szegregációt betiltó híres Broum-ügyről, amelynek ő volt a győztes ügyvédje, s amely végleg kitiltotta a rejtett apartheid továbbélését a közoktatásból. Laurence Tribe, a Harvard alkotmányjogász professzora szerint „ő valóban élő legenda, akinél jelentősebb ügyvédet aligha találunk a XX. században". Még Lyndon Johnson idején, 1967-ben került be a fénykorát élő liberális Warren-bíróságba, most viszont már nagyon régen nem írhatott többségi indoklást. A polgárjogok, a pozitív diszkrimináció, a vádlott jogainak vagy a halálbüntetés eltörlésének kérdésében egyre-másra kisebbségben találta magát. Na és még valami. A tiszteletre méltó főbírót szegény gyerekként egykor koszos niggernek szólították. A hírt és a lehetőséget nem fogadta kitörő örömmel a Fehér Ház. Tavaly Brennan főbíró helyére David Souter került, s így megszületett a hőn óhajtott konzervatív többség. Most már csak annyi a hozadék, hogy az 5-4 helyett gyakoribb lehet a 6-3. Ugyanakkor az első és egyetlen fekete alkotmánybíró helyettesítése politikai aknamezőnek bizonyulhat. Az elnök tavasszal éles harcot folytatott a tervezett polgárjogi törvény ellen, ami szerinte faji kvóták felállításához vezethet. Most viszont ő maga alkalmaz egyfajta fordított diszkriminációt, ha fekete helyébe feketét ajánl. Felmerült, hogy a jelölt legyen spanyol származású. Vagy nő. Egy biztos, a szavazatok fontosak, tehát ne legyen „már megint egy fehér fickó". Bush kijelentette, hogy csak a kiválóság számít és a közérdek. Elvégre mi van, ha a bíróság túlságosan jobbra mozdul, s túl sokat veszít tekintélyéből éppen a választások előtt? A jobboldal nyilván azt várja a bíróságtól, hogy végezze ki az abortuszjogokat. A most májusban hozott ítélet szerint a kormányzat megszüntetheti minden klinika támogatását, amely abortusz-tanácsadást folytat. A Kongresszus azzal vágott vissza, hogy azonnal törvényt hozott a klinikák kormánytámogatásáról. De noha Sauter főbíró csatlakozott a klinikaítélethez, az abortusz teljes tilalmát még sohasem szavazta meg, miként Sandra Day O'Connor főbírónő sem. Tavaly az egyik legnagyobb szabadelvű jogász, Brennan főbíró visszavonulásánál három konzervatív republikánus maradt tartalékban: Clarence Thomas, szövetségi fellebbezési bíró; Ricardo Hinojosa, 40 éves, mexikói származású szövetségi kerületi bíró Texasból és Edith Jones, 41 éves, a szövetségi fellebbezési bíró ugyanonnan, de fehérként. Egyesek feltételezték, hogy Bush meglepheti a közönséget, ahogy Dan Quayle kipécézésével. Mindenki tudta, hogy semmi kedve harcolni a törvényhozásban a jogi bizottsággal, amelynek kémiai összetétele amúgy is robbanásveszélyes - Biden szenátor elnöklésével és Kennedy szenátor főszerepével az egyik oldalon, a konzervatív Orrin Hatch (Utah) és Strom Thurmond (Dél-Karolina) szenátorokkal a másikon. Azt sem felejtette el senki a Fehér Házban, hogy miként buktatta meg John Tower hadügyminiszteri jelölését a Kongresszus, s hogy micsoda vihart aratott Reagan 1987- ben Robert Bork bíró provokatív jelölésével. George Bush gyorsan cselekedett, hogy ezúttal ne maradjon ideje a kritikusoknak a júliusi jelölés és a szeptemberi meghallgatások között a felkészülésre. Thomas bíró minden amerikai számára példakép lehet - mondta lefegyverzőnek szánt választásáról két nap múlva a jelöltjét bemutató televíziós sajtótájékoztatón. Clarence Thomas 43 éves afro-amerikai Georgiából, római katolikus, aki nemcsak egyházi iskolában tanult Yale-végzettsége előtt, de két év papi szemináriumot is elvégzett. Ismert, hogy ellenzi a pozitív diszkriminációt és a faji kvótát, de amióta 1990-ben kinevezték szövetségi fellebezési bírónak, nem volt ilyen ügye. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság legutóbbi döntése 54 volt a Szövetségi Kommunikációs Hivatal kisebbségeket támogató politikája javára, s a többségi véleményt néhány héttel visszavonulása előtt még William J. Brennan jr. írta. A New York Times kommentátora szerint a jelölt azért sok tekintetben sötét ló mind a személyét azonnal lelkesen fogadó konzervatívoknak, mind az óvatos vagy ellenséges liberálisoknak. Senki nem ismeri a nézeteit a legfontosabb kérdésekről, az abortuszról, az állam és az egyház szétválasztásról, a törvény előtti egyenlőség alkotmányos definíciójáról. Római katolikus létére sohasem foglalt nyilvánosan állást az abortusz ellen vagy a magánélet alkotmányos védelme kapcsán. A polgárjogi mozgalmak óvatosan nyilatkoztak, csupán aggodalmaikat hangoztatják. A 185 szervezetet tömörítő liga arra biztatja a Szenátust, hogy ne kapkodják el a döntést. Thomas bíró ellen szól, hogy csak 16 hónapot töltött eddig bíróságon, s amikor a Foglalkoztatottak Esélyegyenlőségének Bizottságában elnökölt, a legtöbb pozitív diszkriminációs tervezetet ellenezte. Nyilvánvaló, hogy most a demokraták kiélezik majd az abortuszvitát, hiszen a 18-24 évesek között a legerősebb a republikánus tábor, de a fiatalok általában sajátdöntés-pártiak, és nem szeretik, ha az állam beleszól a magánéletükbe. A jelölés, amelynek során majd több száz társadalmi szervezet nyilvánít véleményt, tesz fel kérdéseket és gyakorol bírálatot, egyfajta alkotmányjogi népszavazás. Igaz, a jelöltet ritkán utasítják el, s ha igen, akkor rendesen jelleme vagy hozzáértése alapján. A politikai harc kiéleződése az alkotmánybíróság összetételében a kommentátorok szerint mindig a kormányzat hibája. A közszolgálati televízió teljes egészében közvetíti majd a hetekig tartó meghallgatásokat, s így mindenki részt vehet egy komoly alkotmánytani szemináriumon. A képviselők szavazatára a politika és az érvek mellett közvetlenül hat az úgynevezett „meghallgatás-megtérés", ami egyaránt jelenthet dicséretes rugalmasságot és vészjósló elvtelenséget. Bizonyosra vehető, hogy most széltében-hosszában terítékre kerül az összes erkölcsi alapkérdés; a szabad választás jogát védő mozgalom most nem fog megelégedni holmi tartózkodó hallgatással, mint tavaly. Mindezek a kérdések már ott vannak az újságokban, betöltik a kontinens televíziós háttérműsorait, és ősszel témát adnak az _______________________________15