Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-10 / 41. szám - BELFÖLD - Török Monika: Lyukasóra
18 1992. október 10. Dolf Kríziskoncepció helyett! Mikor és mitől váltja fel a krízisdefiníciót a rendszeres segítségnyújtás? Az önkormányzatok mégis rendszeresen központi kormányzatot helyettesítő szerepre kényszerülnek, és sok esetben a saját lehetőségeiken messze túlmutató létminimumgarancia-típusú segélyezést folyósítanak. Az önkormányzatok nagy része már hosszú ideje bevezette a „listás segélyezést", ami az alanyi jogú segélyezés előszobája. Annak közvetett beismerése, hogy az adminisztráció a „listás segélyezettek" esetében tökéletesen feleslegesnek és értelmetlennek ítéli meg a jogszabályban előírt környezettanulmány elkészítését minden egyes krízissegély kifizetése előtt. Egyéb eszközük nem lévén, listára veszik a helyi szegényeket, és rendszeres ellátássá teszik a krízisellátást. Ameddig lehetséges, növelni igyekszenek a segélykeretet. Egy ponton túl azonban ők sem tehetnek mást, mint hogy csökkentik az egy főre eső segélyösszeget. Amikor a krízissegély rendszeres segéllyé válik, a problémák újrafogalmazására van szükség. Határozott álláspontunk, hogy a szociális problémák megoldása lehetetlen, ha a kríziskoncepcióból indul ki. A problémamegoldó folyamatban természetesen fontos elem az anyagi és személyes szociális szolgáltatásbeli krízisellátás. Úgy véljük, hatékony megoldást az jelenthetne, ha az anyagi támogatásokat természetbeni juttatások széles skálája egészítene ki, és e két ellátási formát szociális szolgáltató programokkal bővítenék tovább. E programoknak az igénylők két kérdésére kell válaszolniuk: 1. hogyan legyek segélyezett? 2. hogyan ne legyek segélyezett? Az első kérdésre kidolgozott programoknak meg kell fogalmazniuk az anyagi és személyes szolgáltatások jogszerű elérhetőségét. A második kérdés nagyságrenddel fontosabb. Az erre adandó válasz azt keresi, hogy a személyes szolgáltatás segítségével hogyan tud kikerülni az igénylő a segélyezett pozíciójából, illetve hogyan kerülheti el, hogy „bejusson" oda. Amilyen könnyű ezt a célt kimondani, olyan nehéz megvalósítani. Hiszen kisebb-nagyobb pénzeszközök még csak mozgósíthatók lennének a pénzbeni vagy a természetbeni juttatások növelésére, de a személyes szociális szolgáltatások garantálására sokkal kevésbé. Magyarországon éppen a szolgáltatások rendszere a legelmaradottabb, és a nonprofit vállalkozásban nyújtott szociális szolgáltatások sem tudnak lábra kapni jogi rendezettség hiányában. Pedig éppen ideje lenne a különféle ellátások és segélyek célszerűtlen arányán módosítani. A pénzbeni segélyezésre és a természetbeni juttatásokra szánt keretek egy része hosszú távon hasznosabban felhasz- Lyukasóra Megyery Rezsőné iskolaigazgató úgy oldotta meg a dolgot, hogy az első és az ötödik osztályokban létrehozta a hittanos-nem hittanos osztálybontást. Még csak arra sem volt szüksége, hogy különösebben nagy feneket kerítsen a dolognak. Az elsősök esetében már a beiratkozásnál így osztották szét a leendő tanulókat. Az osztálybontás szervezési problémáiról és következményeiről az igazgatónőtől kértünk felvilágosítást.. Beszélő: Lehetett osztályt választani a beiratkozáskor? - Minden sokkal egyszerűbbnek bizonyult, mint gondoltuk, magunkra vállaltuk a szervezési munkát. Látható volt, hogy a hittanosok száma nagyjából azonos a nem hittanosokéval, ez magától adta ezt az osztályba sorolást. Beszélő: Gyakorlatilag vallásos tagozat alakult így ki. Igen, és ennek több pedagógiai haszna is van. Egyrészt nem alakulnak ki az ún. lyukasórák a hittannal egy időben, így jobban lehet dolgozni. Másrészt ez a fajta közösség - és itt a hittanosokra gondolok - véleményem szerint olyan többletet fog adni, ami jótékony hatással lesz a tanulmányi eredményekre. Ez az erkölcsiség talán még a párhuzamos, nem hittanos osztályokra is át fog ragadni. Beszélő: A többi évfolyamot is átalakították? - Nem lett volna ésszerű megbontani a várható, ha azokat koncentráltan, különféle szociális szolgáltatások kialakítására fordítanánk. A segély önmagában sosem fogja kiváltani a segélyezést. A szolgáltatás viszont esetleg igen. Szakszerűtlen mulasztás, ha ezt az esélyt nem adjuk meg a társadalomnak, már bejáratott osztálykereteket. De az alsó és felső tagozat kezdő évfolyamán ennek könnyen belátható indokai voltak. A továbbiakban felmenő rendszerben a teljes iskolai struktúra így fog átalakulni. Beszélő: Hogyan választották ki a pedagógusokat ezekhez a speciális évfolyamokhoz? - Különösebb válogatás nem volt, de azok lettek az osztályfőnökök, akik véleményem szerint azonosulni képesek ezzel a szellemiséggel. Reményeink szerint a későbbiekben a katolikus egyház nem csupán a hittan oktatásában, hanem más területen is a segítségünkre lesz. Beszélő: Az első és ötödik évfolyamok mellett hogyan zajlik másutt a hitoktatás? - Itt is sikerült némi órarendi átszervezéssel beilleszteni a tanrendbe. Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen eddig csak a nulladik vagy az utolsó órában volt erre lehetőség. Beszélő: Nem érintett ez hátrányosan más, kötelező óraszámot? - Csak részben. A nyolcadik osztályban eddig négy kötelező és két fakultációs matematikaóra volt, most ez három kötelezőre csökkent, de a fakultációs kettő megmaradt. A nyolcadikosok nem reklamálták a plusz egy óra matekot. Ezek szerint minden rendben. TÖRÖK MONIKA Az isaszegi Damjanich János Általános Iskolában sajátos módon vették elejét a lyukasórák okozta nevelési üresjáratoknak. A lyukasórák attól keletkeztek, hogy a hittan - fakultatív tantárgy - a méltatlan nulladik vagy utolsó órai helyéről beverekedte magát az órarend közepébe. S míg az osztályok hittanos fele szorgalmasan, becsületesen tanult, a többi gyerek csak csellengett, lófrált, és ez bizony méltánytalan volt a többlettanulást vállalókkal szemben. Megoldást kellett találni erre az áldatlan állapotra. ■ ti JP ■—» r- —